Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-11 / 84. szám
1989. ÁPRILIS 11.. KEDD NOGRAD 3 Törékeny marad-e az öblösüveg?! 2. Görgették a gondokat Amint azt előző írásunkban megfogalmaztuk, a salgótarjáni öblösüveggyár jelenleg csúcsosodó problémáinak gyökerei a nyolcvanas évek legelejére nyúlnak vissza. Mivel hatékony intézkedések hiányában a megnyugtató orvoslás elmaradt, ezért a kollektíva képtelen volt megszabadulni a ballaszttól, mindmáig maga előtt görgeti a gondok jelentős részét. Az egyik súlyos „vád", amellyel gyakran illetik az öblöst, hogy nincs termelési koncepciója. Nos, jómagam 'átböngészhettem a gyár VII. ötéves tervét, továbbá az 1995-ig' szóló stratégiáját és taktikáját, miután Kazinczy Gyula igazgató mindkettőt ren d el kezésemre bocsa tóttá. Termelési koncepciója tehát van a kollektívának, de azt már nem nekem kell megítélnem, hogy a dokumentumokban rögzített elképzelések mennyire felelnek meg a realitásnak, illetve megvalósulnak-e ezek a tervek? Ami bizonyos: a mintegy 75 százalékban tőkés exportra termelő kézi gyártás fejlesztését elsősorban létszámgondok korlátozzák. A gyár fizikai állománya 1986 és 1988 között 7,1 százalékkal csökkent. Ezen belül a .szakmunkások 5,6, a betanított munkások 10.8, a segédmunkások 2,8 százalékkal lettek kevesebben. — Az elvándorlás oka. hogy üvegeseink messze nin_ csennek megfizetve, s keresetük hozzávetőlegesen 20 százalékkal marad el a környező vállalatok hasonló beosztású dolgozóinak bérétől — mondta Szmilek Zoltán, a finom kézi gyártó üzem vezetője. Az üveggyártó automatákon készített termékek közismerten nem versenyképesek a külföldi piacon. A gyártóberendezések műszaki színvonala elmarad az élenjáró technikától, s ez kis sorozatnagysággal és alacsony hatékonysággal párosul. . — A gépi berendezések átlagos életkora legalább 15 év, javításuk, karbantartásuk időkiesést okoz és növekvő költséggel jár. Az elavult masinákkal képtelenség hibátlan terméket előállítani — panaszolta Gpnda László gépész. — A nem megfelelő minőség viszont csak részben írható a műszaki-technikai adottságok számlájára — figyelmeztetett Gressai Sándor, az SVT igazgatója, elénk tárva a szakértői vizsgálat egyik lényeges megállapítását. — A technológiai fegyelem lazaságai, a termelés- szervezés hiányosságai, az anyagmozgatási veszteségek egyaránt hozzájárulnak a nagymérvű sélejíképződés- hez, az úgynevezett jóáru- kihozatali mutató alacsony értékéhez. A gyárban érezhetően rbmlott a munkahelyi, légkör, s ennek egyik lényeges eredője a fizikai és a nem fizikai dolgozók közötti növekvő ellentét. Az üveggyártók szerint túlságosan sokan ücsörögnek az íróasztalok mellett, tetemes az eltartottak tábora. Tény, hagy miközben csökken a fizikai beosztásúak létszáma, az alkalmazotti állományba tartozók mind többen lettek é,s ma sem fogynak. Pártatlan szakemberek úgy ítélik meg, hogy a jelenlegi vállalati tevékenységhez képest több százzal lehetne mérsékelni a létszámot, s az így felszabaduló bérből jobban megfizethetők volnának a hasznosan dolgozók. — Üj szervezetek létrehozása indokolta az alkalmazotti létszám bővítését — magyarázta döntéseiket Kazinczy Gyula igazgató. — Többek között megalakítottuk a fejlesztési főmérnökséget, az üzemgazdasági főosztályt, a számítástechnikai osztályt, létrehoztuk a személyzeti és szociális-, valamint a kereskedelmi igazgatóhelyettes szervezetét, a gyáregységeken belül üzemviteli egységeket alakítottunk ki. Mindezekkel a ’piaci informáltság javítását, a vevői igényekhez való gyorsabb alkalmazkodást, a termelés személyi és műszaki feltételeinek jobbítását kívántuk előmozdítani. Sajnos, erőfeszítéseink nem mindig hozták meg a remélt sikert. A mostani vizsgálat is megállapította: az öblös szervezetében túlságosan hosszú a vezetési lánc. Ennél is súlyosabb gond, hegy komoly működési zavarok érzékelhetők ebben a láncolatban. Nem érvényesül a munkamegosztás, a különböző színtű vezetők hatásköre nem tisztázott és erősen korlátozott. Túlzott a felsőszintű vezetők operatív- irányítása. — Lassú az önelszámoló egységek kialakítása, alig van döntési lehetőségük a középvezetőknek — fejtette ki a szakértői team álláspontját a munkában részvevő Sarló Béla, a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, aki korábbi Öblös- üveggyárj praxisának tapasztalataira is alapozhatta mondandóját. — Elképzelhetően gátja e munkának, hogy hiányzik a gyárban a szakmailag jól képzett és máikéi,lő gyakorlattal bíró 40—45 éves középvezetői garnitúra, Közszájon forog a gyár igazgatója és pártbizottságának titkára között fennálló feszültség. Ebből adódóan két hatalmi kör alakult ki, s ez megosztja az öblös- üveggyáriakat. Krátschmer Lajos pb-titkár, a városi párt-végrehajt óbizottság ülésén * tagadta a hatalmi körök meglétét, s szerinte nem annyira rossz a viszonya az igazgatójával. — Nincs személyes ellentét közöttünk — állította. — Véleménykülönbségünk abból adódik, hogy párttestületünk kevésbé optimistán látja a gyár helyzetét, mint teszi azt a gazdaságvezetés. Az élet sajnálatos módon a mi álláspontunkat igazolta. . . Az igazgató szerint azért nem jobb a kapcsolatuk, mert a pb-titkár nem mindig segítette a munkáját. Elismerte: ő is hibás a nem éppen felhőtlen viszonyért, mert túlságosan csökönyösen ragaszkodik álláspontjához, s meg van győződve róla, hogy például az amerikai üzletre vonatkozó elképzelései valósággá válnak majd. Ahban viszont tökéletesen igazat kell neki adnunk: hit nélkül nem lehet dolgozni ! Az élet ezúttal is megoldja a problémá t. Pl achy Péter városi első titkártól tudjuk : Krátschmer Lajos korengedményes nyugdíjazását kérte. .. Az is régi gond, hogy az öblösüveggyárnak alacsony a nyereségtermelő képessége. Rontják a jövedelmezőséget a magas, az immár 245 millió forintot elérő készletek kamatterhei. A költséggazdálkodásban tapasztalható hiányosságokra utalnak az anyagelszámoltatás lazaságai. A vezetői döntésekben nem kellően érvényesülnek a gazdaságossági kritériumok. — Vagyonalapunk nem biztosítja a termelés évi mintegy 150 millió forintos forgóeszközigényének a felét sem — fogalmazott meg egy új, az önállóság szülte problémát Pintér Mihály, a gyár gazdasági igazgató- helyettese. — Rövidtávon fizetőképességünk csak újabb hitelekkel biztosítható. ' (Folytatjuk.) Kolaj László Fotó: Bábel László Létszámfelesleg van, de nem üvegfúvókból. Nyitott párthelyiség a lakótelepen MAGAM SEM HITTEM volna, hqgy eny- nyi érdekes, milliókat foglalkoztató, egyetértést kiváltó és vitára ingerlő gondolat hangozhat el egy lakóterületi pártalapszer- vezeti fórumon. Persze magamnak is egyre inkább le kell szoknom az előítéletes, rutinszerű gondolkodásról, sokkal jobbán kell figyelnem a tényekre és a lényegre, mint korábbi közéleti ténykedésem során bármikor. Mostanában több fontos politikai kérdésben viták folytak és folynak az alapszervezetekben. Nemrégiben fejeződött be a véleménycsere a lakóterületi és üzemi párt- alapszervezetek jövőbeni tevékenységének tartalmáról, formáiról, módszereiről, a ■ párt választási rendszerének továbbfejlesztéséről, s jelenleg is zajlanak a tisztázó beszélgetések a platformszabadságról. Salgótarjánban, . a Kemerovo—béke-lakótelepi pártalapszervezet kommunistáinak vitafórumán jártam a közelmúltban, s megismétlem újra: egyetlen percig sem unatkoztam. Lekötött a zömében idős párttagok vitatkozó hajlandósága, mondanivalójuk együttgondolkodásra késztetett, sokszor egyetértve, gyakran elutasítva nézeteiket. S ha visszagondolok, éppen ezért volt hasznos és jó közöttük ülni. Nem éreztem a kényszerűséget, a rossz emlékű tiszteletkörözést — hanem az aggódó segítést, a tenniakarást. Az MSZMÇ-nek — hangsúlyozták a résztvevők —, ha meg kívánja tartani meghatározó szerepét a társadalomban, meg kell újulnia, ügyintéző pártból politikai párttá kell szerveződnie. A hogyan kérdésében azonban már nem mutatkozott ilyen egyetértés az — úgymond — hivatalos állásponttal. E Lakótelepi kommunisták például helytelenítik, hogy pártjuk olyan nagy teret enged az alternatív szervezeteknek, sokallják a „bűnbánatát”, indokolatlannak és gyorsnak tartják a visszavonulását, hogy az általuk kívánatosnak tartottnál több és erősebb ellentéteket észlelnek a legfelső pártvezetésben, s ezért jobban féltik a párt egységét, mint általában azok, akik tőlük kevesebb időt töltöttek el a mozgalomban. Meggyőződéssel hirdetik, hogy a munkásság bizalmatlanságának és passzivitásának érvelő megtörése nélkül nem lehet hosszú távon sikeres politikát folytatni. Az idős kommunisták között ülve és hallgatva őket, külön rokonszenves volt a szamomra, ahogyan saját gyengeségeikkel is szembenéztek. Többen emlékeznek még a felszabadulás utáni koalíciós időszak politikai küzdelmeire, és úgy gondolják, az- akkori tapasztalatok igencsak álkalmazhatók lesznek napjainkban is. De akik később kapcsolódtak be aktívan a közéletbe, azok nem szoktak hozzá a politikai ideológiai konkurenciához, ahhoz, hogy bárkik kétségbevonják elméleteiket, magyarázataikat és következtetéseiket. Náluk felmegy a pumpa, ha ellenkező véleményt bizonygatnak nekik, noha már kezdik tolerálni a másikat, illetve annak nézeteit. Számukra számos ifjúkorban tanult „marxista” tétel (valójában sztálinista) az igazság egyetlen és kizárólagos magyarázó elve, hiába cáfolta meg azt az élet és a tudomány. Ezért adódhat, hogy egyegy vitatott kérdés eldöntésében nem a tények az elsődlegesek, hanem a nosztalgiák, az érzelmek. S az említett két lakótelepen végül is ők vannak többségben. Minket ugyan még nem értek el az alternatívok, de azért hatásukat már kezdjük érezni — fogalmaztak köznapi egyszerűséggel a Kemerovo- és a béke-telepiek. A pluralizmus, a többpártrendszer mellett köteleztük el magunkat, következésképpen a politikai meggyőzés mellett. Ma már nem a hangzatos kinyilatkoztatások és jelszavak sorakoztatják fel az embereket egyegy személy vagy szervezet mögé, noha még hat a demagógia. Szükség van sokrétű, tényszerűen pontos tudásra, s hozzá birtokában kell lenni a kifejezőkészségnek, a logikus, meggyőző érvelés képességének. A LAKÓTERÜLETI ALAPSZERVEZETEKET — ez egyértelmű és egyöntetű igény — ebben kell az irányító pártszerveknek — tiszteletben tartva az önállóságot, a partnerséget — segíteniük. Ügy is, hogy rendszeresen kijárnak hozzájuk az apparátustagok, a tisztségviselők, s kölcsönösen információkat cserélnek. Mint a friss vizet, úgy szomjúhozzák ezt az élő kapcsolatot, a pártagok. Az „üzengetésből", az ígérgetésből nem kérnek, hiszen már eleget kaptak. Persze nem akarnak megfeledkezni arról, hogy a kapcsolatépítésben nekik is van adósságuk. A környezettől elzárkózva nem lehet ugyanis jól politizálni. Ezért eltökélték: szélesre tárják a Kemerovo-lakótelepi párthelyiség kapuját minden ottlakó előtt. Sulyok László fiz agrárpolitikai tézisekről A termelőszövetkezet és a falu együttes sorsa „Belpolitikai helyzetünk egyik jellemzője, hogy a mezőgazdasági dolgozók és az agrárszektor ma társadalmi stabilitásunk egyik fontos tényezője”. Az idézet Berecz Jánosnak, az 1988. november 1-, 2-i KB- ülésen elhangzott előadóibeszédéből való. Bármenynyire is jóleső érzéssel olvastuk és hangoztattuk, azonban mi az ágazatban dolgozók az elismerő megállapítást az nem feledtethette el azokat a hiányosságokat, amelyek az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben nehezítik a mező- gazdasági termelést. A gondok valódiságát és nagyságát bizonyítja, hogy az elmúlt hónapban az MSZMP KB és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek országos konferenciája is szükséges"- nek tartotta értékelni a kialakult helyzetet és állásfoglalásban közzétenni az agrárpolitika ’ megújítása érdekében szükségnek tartott elképzeléseket. Régóta jogos igény A párt koncepciójában a megújítás legfőbb ' céljai között előkelő helyet foglal el a vidéki települések lakossága számára biztosított megélhetés és a falvak in- frastruktúrális fejlesztése. Mindkettő régóta jogos igénye az ott élő embereknek, kár, hogy megfogalmazására olyan időszakban került sor, amikor az e célra rendelkezésre álló ösz- szegek várhatóan nem teszik lehetővé indokolt mértékű megvalósítását. Pedig az elmúlt időszakban a sokszor hangoztatott szándék ellenére sem sikerült érdemben csökkenteni a falu és a város közötti különbséget. Nagyon változatos formák A vidék — főleg egyes körzetek — elmaradottsága és a mezőgazdasági nagyüzemek helyzetének megromlása között szoros ösz- szefüggés mutatható ki. A termelőszövetkezetek ugyanis nemcsak közvetlenül munkalehetőség, kereset biztosításával segítették a működési területükön élő emberek életkörülményeinek javítását, hanem áttételesen az itteni települések fejlesztéséhez nyújtott segítséggel is. A segítségnyújtás nagyon változatos formái alakultak ki a szövetkezeti mozgalomban. A legtöbb faluban természetes ma már a különböző helyi intézményeknek, szervezeteknek (iskola, óvoda, kul- túrház, sportegyesület, önkéntes tűzoltók stb.) nyújtót pénzben! és természetbeni támogatás, sőt egyes helyeken a működés elemi feltételei kerülnének veszélybe e nélkül. Régóta közismert az a szerep is, amelyet a háztáji és kisüzemi termelés integrálásában töltenek be á szövetkezetek. Az így megtermelt áru egyrészt javítja az ellátást, másrészt többletjövedelem szerzési lehetőséget teremt olyan embercsoportoknak is (nyugdíjasok, elmaradott térségekben lakók) akiknek talán éppen ez a bevétel biztosítja a minimális megélhetési szint elérését. Nem hagyható figyelmen kívül az a tevékenység sem, amelyet a termelőszövetkezetek önkéntesen vállaltak magukra — elsősorban alapító tagjaik — szociális támogatására. Mivel az ebbe a csoportba tartozó idős emberek többségének nyugdíja a minimum körül van, a segélyezéssel az állami terheket mérséklik. Csak együtt lehetséges A termelési, a gazdálkodási feladatok mellett ezek a kiragadott példák is mutatják azt az egymásra épülést, amely a vidék és a mezőgazdasági nagyüzemek között kialakult. Meggyőződésem, hogy a magyar falvak fejlődése rövid távon csak az élelmiszer-gazdaság megújításával együtt lehetséges. Simon István, a ceredi termelőszövetkezet elnöke
