Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-08 / 82. szám

1989. ÁPRILIS 8., SZOMBAT NOGRAD 5 Jutalom a legjobbaknak Salgótarján, Vizslás és Ipolyvece a társadalmi mnnkaverseny „dobogóján" Nógrád megyében évről évre figyelemre méltó ered­mények születnek a telepü­lésfejlesztést segítő társa­dalmi munkában. A számok mintha rácáfolnának a hie­delemre: a mai világban nehéz megnyerni az embe­reket a közösség céljaihoz. A verseny a legjobbaknak többszörös hasznot hoz: a létrehozott új értékkel, a pénzbeni befizetésekkel el­ért dobogós helyezés tisz­tességes summával gyarapít­ja a települést. Mit mutat a településfejlesztést segítő társadalmi munka elmúlt évi képe? — az elkészült összeg­zés alapján erről kérdez­tük dr. Szita Andrást, a Nógrád Megyei Tanács szer­vezési és jogi osztálya veze­tőjét. — .Az 1988. évi . munka- versenyben részt vehetett valamennyi város, székhely- és társközség, ha a pályázó közigazgatási területén az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke elérte a 2000 forintot — mondotta az osz­tályvezető. — Az értékelés további feltétele volt, hogy a település általános rend­je és tisztasága megfelelő legyen, összességében arról adhatunk számot, hogy a lakosság, a vállalatok kol­lektívái megértették a tár­sadalmi munka szükséges­ségét. Ennek is köszönhető, hogy a tanácsok többsége a társadalmi munkaterv ki­tűzött céljait teljesítette. A hagyományokhoz híven a tanácsok eredményes évet zártak: az 1988-ban elvég­zett társadalmi munka me­gyei értéke 745 millió fo­rint, s ez 55 millióval több- az előző évinél. Az egy la­kosra jutó megyei átlag 3257 forint, ami kilenc szá­zalékkal — 273 forinttal — magasabb mint egy évvel korábban. — Ezek az adatok is azt jelzik, hogy a társadalmi munkamozgalom a telepü­léspolitikai feladatok meg­valósításának egyik fontos eszköze. Elsősorban milyen teendők elvégzését segítette az összefogás? — Gyarapodott az út- és járdahálózat, több játszó­tér és sportpálya épült. Egyre inkább előtérbe ke­rült a közművek fejlesz­tése. több helyen szerveztek társulásokat a gáz- és víz-, csatornahálózat bővítéséhez, építéséhez. Ez a vállalkozás jelentősen megnövelte a la­kosság pénzbeli hozzájáru­lásának összegét, arányát. A fejlesztési akciók mellett to­vábbra is számottevő rész­arányt — 657 millió fohn- tot — képvisel a tanácsok és intézmények működte­tését, fenntartását, ' meg­óvását segítő társadal­mi közreműködés, va­lamint a környezeti kultúra javítása. Még egy számot hadd említsek : figyelemre méltó, hogy a társadalmi munkák 67 százaléka a la­kossági összefogás eredmé­nyét jelzi. — A nógrádi települések listája igen változatos képet mutat. Példának okáért: Vizslás mellett 7801, forintos fejenkénti teljesítés szere­pel, Szátok pedig 313 fo­rinttal iratkozott fel. — Az egyes települések közötti eredményekben je­lentős a szóródás, s ezt nem csak az idézett példa illusztrálja. Nyolc települé­sen — Karancsság, Csécse, Nógrádsipek, Szilaspogony, Szente. Egyházasdengeleg, Kisecset és Szátok — a tár­sadalmi munkavégzés egy főre jutó összege az 1000 . forintot sem érte el. A kép­hez hozzátartozik, hogy Kálló és két társközsége nem ipdult a versenyben, mivel dokumentált munka­végzésre nem került sor. Ogy gondoljuk, mindez el­sősorban a helyi tanácsi szervezőmunka hiányossá­gaira hívja fel a figyelmet. — Beszéljünk imost in­kább a legjobbakról! Me­lyek lezek a települések és milyen összegű jutalmakat kapnak? — A végrehajtó bizott­ság megállapította a sor­rendet. valamint az egyes kategóriák szerinti díjazást is. A városok és városi jogú nagyközségek között Salgótarján került az élre (egy lakosra 3917 forint jut), a jutalma 600 ezer fo­rint. A nagyközségek- községek székhelytelepülé­sei között Vizslás • (7801), Tar (7795) és Szügy (5746) a sorrend. A közösségek ju­talma 500 ezer, 400 ezer, il­letve 300 ezer forint. A társ­községek versenyében Ipoly­vece (8449) 400 ezer forin­tot. Bokor (7582) 300 ezer forintot, míg a harmadik helyet megszerzett Deber- csénv (7502) 200 ezer fo­rintot nyert. A végrehajtó bizottság arról is döntött, hogy Balassagyarmat, Job­bágyi, Romhány, Nagyoro­szit, Magyargéc, Mohora és Berkenye teljesítményét ok­levéllel ismeri el. — A megyei verseny (mel­lett országos összemérés is folyik, a korábbi években Nógrád nagyon szépen sze­repelt. Most mely települé­sek lehetnek az esélyesek? — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa által meg­hirdetett versenyben való részvételre — tavalyi ered­ményeik alapján — a me­gyei tanács elnöke több te­lepülést is felterjesztett. Így Salgótarján megyeszékhely­várost, Balassagyarmat, Szé- csény és Pásztó városokat : Romhány, Karancslapujtő és Palotáshalom nagyközségi településeket. A községek közül Ipolyvece, Vizslás és Bokor szerepel a javaslat­ban. — Ügy tudom, a mosta­ni összegzés egyik pontja foglalkozik az idei verseny­nyel is. — Természetesen. Előbb azonban hadd idézzem a határozat egyik állásfogla­lását. A végrehajtó bizott­ság kérte a NÓGRÁD szer­kesztőségét az alábbiak köz­zétételére: a Hazafias Nép­front és a KISZ megyei bizottságával, az SZMT-vel és a Vöröskereszt megyei vezetőségével együtt köszö­netét fejezi ki a megye la­kosságának, a társadalmi és tömegszervezeteknek, a kol­lektíváknak a társadalmi munkaversenyben való ak­tiv részvételért, a kitűzött célok eléréséhez nyújtott önkéntes munkájukért. Ami pedig a továbbiakat ille­ti : szeretnénk, ha a közös­ségi feladatok megvalósítá­sához a jövőben is hozzá­járulnának. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy az idei versenyben való részvétek feltételeként az egy főre jutó teljesítés ösz- szegét 2000 forintban álla­pítja meg. A testület fel­hívta ugyanakkor a ver­senyből most kiesett taná­csait végrehajtó bizottságait, a szervezés helyi tapaszta­latait tekintsék át. Ez is «hozzájárulhat ahhoz, hogy 1989-ben még eredménye­sebben segítse a társadal­mi munka a településfej­lesztést. K. G. A dinamikusan fejlődő községeink egyike közé tartozik Ipolyvece. A településen gom­ba módra szaporodnak a magánerőből épített családi házak. Balassagyarmat — lakótelep —kép: kulcsár— Szégyenlős politizálás óVjA Jr AZT TALÁLTAM mondani egy vitatkozó, politizáló társaságban, hogy manapság a leg­nagyobb szükség realitásérzékre, meg­értésre, türelemre volna. S mindezek birto­kában alkalmazkodókészség, változni, vál­toztatni Tudás kell legyen legjellemzőbb azokra, akik felelősséggel részt akarnak venni a mai politikai életben, társadalom­átalakításban. Űj gondolatok, javaslatok ütköztetésének van helye, de új barikádok kijelölésének, ellenfél-, ellenségkeresésnek nincs értelme. Nincs értelme olyan győzelemremények ápolgatásának, hogy a győzelem dobogójá­ról valami új típusú totális hatalom szerve­ződhessen. A vitában valaki történelmietlennek és szégyenlős politizálásnak nevezte az állás­pontomat mondván, olyan i'dőket élünk, amikor színt kell vallani: a létező hatalom mellett vagy az ellen, állást kell foglalni. Legyen világos: ki, hol áll, miféle jövő­ről gondolkodik! Megrettentem: egyedül vol­nék csak olyan ebben a politikai megúju­lásban, aki immár nem úgy képzeli el a jö­vőben a közszereplést, a politizálást, hogy levoksolok ide vagy oda, belépek ilyen vagy olyan pártba, és várom a helyes döntésem­ből következő előnyös társadalmi, gazdasági megítéléseket? Buta vagyok vagy zseniális, jó szándékú vagy rosszakaratú, mivel jó ol­dalra álltam, tessék engem favorizálni, ki­tüntetni, újonnan alapított dinasztiámat ki­váltságokkal felruházni... Ha meg rossz „ol­dalra” állok (amilyen balek vagyok, kitelik tőlem), úgy kell nekem, mindegy, hogy tu­nya és tehetségtelen vagyok vagy kiváló szakember, várjak nyugodtan a soromra, ami a társadalomban való sikeres szereplést illeti, hiszen itt vannak, akik ,,.jó oldalon’’ állnak... S az most mindegy,- ők okosak vagy buták... Most legfontosabb az egység, a meg­bízhatóság ! Mindezekkel szemben tegyünk közmeg­egyezéssé egy új alapelvet: a politizálás, a közszereplés nem pártállás kérdése! Az em­beri viszonyok jobbításáért szót kérni, csele­kedni legyen módja mindenkinek, akkor is, ha csak a saját maga nevében beszél! S akik a nép nevében kívánnak szólni, legalább azt higgyék el a „szégyenlős politizálásnak”: az a legelemibb történelmi tapasztalat, hogy a nép nevében szólni igen-igen nehéz, és igen­igen nagy felelősséggel járó cselekvés, amit a XX. század végén már nem lehet elvállal­ni a nép megkérdezése nélkül. Századvég! Ezt a történelmietlennek neve­zett reálpolitikát, békepolitikát már csak azért is érdemes újra végiggondolni, mert valóban : megint egy századvég forrongó, re­ménykedő korszakába értünk. A Kárpát-me­dencében is, az Amazonasnál is megmé­rettetik az emberség, miféle társadalmi har­móniákat teremtett, miféle fejlődés útján halad, miféle eszmék, célok jövője felé? Az Elbától Vlagyivosztokig, a Temzétől Havannáig az ember tükörbe nézni kénysze­rül: mi lett általunk az emberiség nagy ál­maival? Gondoljuk csak meg: a racionalizmus je­gyében már a XVIIL század végén bizonyos­ságnak látszott, hogy a XIX. században, az új század első évtizedeiben kiteljesedik a szabadság, a nemzeti eszmét, birodalmakat szétfeszítő diadalmenetében is járható útja lesz a testvériségnek, az új harmonikus tár­sadalmi berendezkedésnek, az egyenlőség­nek. Mindezt a sok reményt a vén XIX. szá­zad úgy lökte át a XX. századba, hogy most már valóságosnak mutathatta az alkalmas körülményeket. Fényes új eszmék támad­nak, a vágtató technikai fejlődés, nagyszerű, boldogító tudományos eredmények talaján, immár gyakorlottá lehet a kézenfekvő be­rendezkedés a világban : népek és birodal­mak agymásnak békejobbot nyújtanak, hogy az emberi élet, a jövő védettségben, békes­ségben teljesedik ki. Pusztító világháborúk, válságok füstje, szennye határozta meg a reményteli XX. század első felét. A mi ge­nerációnk félszázadban pedig megtanulha­tott olyan új fogalmakat, mint a h,idegihá­ború, a kényszermunkatábor, atomkatasztró­fa, emigráció, helyi háború, sztálinizmus, űr­fegyverkezés, békés egymás mellett élés. S ezekben az évtizedekben is folytatódott a „történelmi”’ öldöklés az eszmék nevében: százszor is szent emberi életek pusztultak Koreában, Vietnamban, Kambodzsában, és Afrikában és Dél-Amerikában és a Közel- Keleten ! Micsoda áldozatok árán tanultuk meg: megfelelő társadalmi ellenőrzés nélkül ígéretes új eszmék, forradalmak országaiban is az ember lepusztítása történik meig a meg­váltás helyett. Kimódolt mamutgépezetek fal­ják fel az önbizalmát, egyéniségét elvesztő kisembert, és a boldogság valósága helyett magyarázatok valósága, új beváltatlan ígére­tek valósága drótozza össze a szétesni ké­szülő társadalmakat. És nem csak Kelet-Eu- rópában! Megint csak áldozatok figyelmez­tetnek: türelemre, toleranciára van szükség, az eszmék, a forradalom exportja helyett, megbékélésre a faji ellentétek felszítása he­lyett. A nemzeti eszmék új diadalmenetében megint csak feledni látszanak a testvérisé­get, egyenlőséget? S mindez együtt már történelem! Ha akarom lecke, ha akarom vitaérv: a jelen-, a jövőképet nem szabad ugyanazon rossz sémák szabásmintáin el­képzelnünk. Győztesek diadalán, vesztesek megalázásán át csak törékeny, bizonytalan jövő épülhetne: teremtsünk végre olyan helyzetet, hogy az országot mindenképp a legtehetségesebb, legfelkészültebb politiku­sok, szakemberek irányítsák, s a politikai ' hatalom birtoklása (győzelem egy választá­son!?) elsősorban is vállalt kötelezettség le­gyen erre a kényszerre, erre a jövőszolgá- latra, egy majdani újabb választási küzde­lem jelszavainak fedezetére. Egyszerű szóval : a mai helyzetben az or­szágnak az az érdeke, hogy különböző po­litikai erők megegyezésre, konszenzusra tö­rekedjenek! Amennyire most is látható, úgy később bizonyosra vehető: a progresszív po­litikai erők programjaiban egyre több lesz a mai kivívott közmegegyezéseken alakuló azonosság, és egyre kevesebb a feltűnő kü­lönbözőség. De ami nyilvánvaló különböző­ség, azt ne lakkozhassa senki „egyenszínre”, de ne is nagyíthassa senki a politikusmé­retűre! Mert miért ne lehetne politikai cso­portok között véleménykülönbség 1956. meg­ítélésében vagy az agrárpolitikában, a közok­tatás fejlesztése terén? EGYÁLTALÁN: se a sajtóban, se a köz­életben ne legyen szenzáció a véleménykü­lönbség! A közélet, a sajtó ébersége, indula­ta inkább arra koncentrálódjék, hogy a vita­tott álláspontok közül a legéletrevalóbb kapjon zöldutat! Ebben legyünk nagyon-na_ gyón szigorúak! Mint, ahogy a közélet tisz­tasága, tisztesség terén is! Jól tudja min­denki, hogy vannak lefojtott indulatok, el­hallgatott igazságok, korábbi sérelmek. Mindezek nyomán feszülő számonkérések: vádlottnak és vádlónak egyaránt nagyobb higgadtságot kellene tanúsítanunk az igaz­ság keresésében. A múltat elemezve bizo­nyosság, hogy sokféle sérelem orvoslására kell majd módot lelnünk, tegyük is meg, tisztességgel, pontos mérlegeléssel, de fölös­leges indulatok nélkül! A jogállam polgá­raihoz méltó higgadtsággal bízzunk immár igazunkban, és kerüljön ki végre szótárunk­ból a revans, a bosszú szó! Lassan majd az új alkotmányban megfogalmazódnak az élet új keretei: emberi magatartásunk je­lentős változásaival járuljunk hozzá, hogy valóságosak, megélhetők legyenek szabad­ságjogaink, hogy félelmek, megbélyegzések nélkül adhassuk tovább gyermekeinknek hitünket, eszméinket. Kommunisták, pártonkívüliek, szabadde­mokraták egyaránt! S anélkül, hogy a csön­des gondolkodást, szerény közszereplést szégyenlős politizálásnak kellene, lehetne minősíteni „harcoló felek” között... Erdős István A tervezett Budapest— Bécs világkiállítás feltételei­nek előzetes tanulmányozá­sára csütörtökön az osztrák fővárosba érkezett a pári­zsi székhelyű Nemzetközi Kiállítások Irodája (BIE) négytagú küldöttsége. Egyhetes ausztriai látoga­tása során a küldöttség fel kívánja mérni, hogy meg­vannak-e . az országban, el­sősorban Bécsben a szüksé­ges feltételek a Budapesttel közös világkiállítás megren­dezéséhez, a két főváros ta­valy májusban benyújtott pályázatának kedvező . elbí­rálásához, s tájékozódik az eddigi előkészületekről is. Megtekintik a világkiállí­tás bécsi helyszínéül szánt, a nemzetközi konferenciaköz­pont mellett levő 20 hektá­ros Duna-parti területet. A terv szerint a BIE­küldöttség nyomban az ausztriai látogatás után ha­Világkiállítás sonló céllal Magyarországon is tájékozódó utat tesz. Egyelőre bizonytalan vi­szont a Budapesttel és Béccsel együtt ugyancsak világkiállítás-rendezési jog­ra pályázó Miamiban ese­dékes ugyanilyen vizsgálat sorsa. Marie-Helene Defre­ne asszony, a BIE főtitkára néhány napja az osztrák te­levíziónak adott nyilatkoza­tában elmondta, hogy az amerikai partnerek kérték a helyszíni vizsgálódás őszre való elhalasztását, előbb nem tudják fogadni a nemzetkö­zi küldöttséget. Mint a főtit­kár közölte, a Nemzetközi Kiállítások Irodája májusi közgyűlésének kell majd állást foglalnia, hogy ezt a kérel­met a pályázattól való visz- szalépésnek minősítik-e, vagy elfogadják, s akkor csak á decemberi közgyűlés dönthet arról: Bécsre és Budapestre vagy az ameri­kai nagyvárosra bízzák az 1992-es sevillait követő vi­lágkiállítás megrendezését. Falubcm-városbcm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents