Nógrád, 1989. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-08 / 82. szám
4 nôcsrâd 1989. ÁPRILIS 8., SZOMBAT HÍRÜNK A VILÁGBAN Mélyrepülés után? Tíz év tétovázás Műszaki-közgazdász értelmiségiek kibontakozásban Hosszú évek, évtizedek következetes munkájával „sikerült” az értelmiségiek közérzetét a mélypontra süllyeszteni. Anyagi és erkölcsi megbecsülésük, finoman szólva, a béka hasa alá került. Akik nem bírták elviselni ezt a közeget, elmentek Ián- gossütőnek. A gyengébb ideg- zetűek szép sorban elhagyták a pályát, de az erősebbek is identitászavarba kerültek. Meglehet, az értelmiségi érzékeny fajta. Az utóbbi időben az értelmiségiek aktívabb tevékenységet fejtenek ki munkahelyükön és a közéletben. Társadalmunkban vannak próbálkozások a hiányosságok megszüntetésére, azonban átfogó „gyógykezelés” még nem történt. Mindenesetre már az is pozitívumként értékelhető, hogy felismertük az ügy jelentőségét. Ennek a rétegnek a megbecsülése nélkül valóban alig képzelhető el a kibontakozás. Az MSZMP kettős funkciót hangsúlyoz. A műszaki-közgazdász értelmiségnek aktívan be kell kapcsolódnia a politikába. Ma már nem közömbös ez a réteg sem mégis az aktivitást illetően a humán értelmiségiekhez mérten lemaradás tapasztalható. A kettős funkció másik ága a társadalom- politikai hivatás. Ma a társadalmat sok gond, probléma terheli. Ennek ellenére a cselekvés kevésbé érinti, a megújulást. -Mégpedig azért, mert az értékteremtő szellemi munkára nem teszünk kellő hangsúlyt. Még ma is él az a szemlélet, miszerint a termelő- és a nem termelő szférát szétválasztják — ez sokszor politikai konfliktushoz vezet. Az értelmiségi felháborodva tapasztalja, hogy megszerzett tudását leértékelik. Fizetése, megbecsülése sokszor a segédmunkásét sem éri el. A reformokat vizsgálva megállapítható, a gazdaság megújulása elmarad a politikai intézményrendszer reformja mellett. Minden felelős szónok hangsúlyozza a párhuzamos haladás fontosságát, azonban a valóságban nem sikerült lépést tartani. Sőt, mintha a politikai pezsgés elterelné figyelmünket a gazdasági bajokról. f Nógrád megyében az elmúlt tíz évben nem volt .konstruktív értelmiségi politika, jelentette ki Füzesi István, a salgótarjáni párt- bizottság titkára. Egyet kell érteni ezzel a gondolattal — sajnos! Sokáig élt Nógrádban is az a tévhit, . hogy az értelmiség felemelése „munkásellenes”. Ez a hamis szemlélet virult éveken keresztül. Pedig nyilvánvaló, hogy az értelmiség alkotó munkája a munkások teljesítményére is kihat. A szellemiséget össze kell kapcsolni a cselekvéssel. Korunk nagy változásainak központi kérdése a tudás érvényesülésének a haté" konysága. Saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy hosz- szabb távon csak azok a vállalatok erősödtek meg, amelyek felismerték az innovatív gondolkodás jelentőségét. Kevés tudással, kevés kreativitással nem lehet lépést tartani a korral. Nem vettük figyelembe hosszú ideig azt sem, hogy a műszaki értelmiség foglalkozása nem csupán szakma, hanem hivatás is. Nem lehet más célja az MSZMP- ■nek sem, minthogy ráirányítsa a figyelmet erre a régióra, és megfelelő politikai rangot adjon neki. Állandóan a szerkezet- váltás fontosságáról beszélünk, de azt nem hangsúlyozzuk igazán, hogy ez alapvetően szellemi tevékenységet jelent. Vitathatatlan, fejlesztési-gazdasági stratégiánk értelmiségigényes. Megyénkben nem az értelmiség mennyiségével van a baj. Minőségi oldalról nézve a kérdést ellentmondásos kép alakul ki. Szám- szerűségében már a nyolcvanas évek elejére elértük az országos szintet — néhány . szakterület kivételével. Tény az i-s, hpgy sokkal több a főiskolai, mint az egyetemi végzettségű szakember. Tovább bontva: nagyon sokan végeztek esti és levelező tagozaton. Még mindig több helyütt jellemző az alulfoglalkoztatottság. Külön tanulmányt érdemelne, miért távoznak el megyénkből az értelmiségiek!? Itt is tetten érhető egy hiányosság. A letelepedést segítettük,’ a maradásra azonban nem figyeltünk kellően oda. Hiányzott, hízik a szellemi munka hosz- szú távú becsülete. Ennek támogatásában a pártszervezetek sem jártak az élen. Pontosabban : csak szóban támogatták azt. Nem ismerték fel az emberi tényezők fontosságát, nem tudtak azonosulni az értelmiségi szemlélettel. El kellett volna fogadtatni a mérnökök, közgazdászok értékteremtő munkájának az elismertetését. Az általános megfogalmazásokkal nem megyünk semmire, konkrét lépésekre van szükség. Az anyagiak épp olyan fontosak, mint a munkahelyi miliő, az alkotó légkör és a családi háttér. Mindez összefügg és szét- választhatatlan. Nem biztos, hogy helyénvaló a műszaki és közgazdász-értelmiségieket egy közegbe sorolni. Hiszen a műszaki értelmiségnek — ha jól akar dolgozni — közgazdászként is kell gondolkodnia. A közgazdászoknak nem feltétlenül szükséges a „műszaki véna”. A bajt már felismertük, azonban á szó, az írás, cselekvés nélkül mit sem ér. Ádám Tamás Szabókv Zsolt bolgár ko- ~ lostorokat bemutató fotóalbuma 1983-ban jelent meg a Képzőművészeti Kiadónál. Ezúttal a -görög kolostorok világát jeleníti meg. A bizánci művészet remekeivel, az erdők mélyén, festői környezetben vagy sziklák megközelíthetetlen csúcsán épült kolostoregyüttesekkel ismerkedhet meg az olvasó. Az Athosz-hegyi kolostorok például évszázadokon át •zárt világot alkottak, s ma is csak külön egyházi engedéllyel juthat el oda a zarándok vagy a kutató! Ebben a kolostórállamban a keleti kereszténység kultúrájának igazi kincsesháza található. A félszigeten a görög, szerb, az orosz, a bolgár és a román szerzetesek az ősi hagyományok szerint élnek. Athosz törté- . netének magyar ! vonatkozásai is vannak. Egyrészt Sándor István 1806-ban érdekes írásban szólt az athoszi szerzetesek életéről, másrészt a kalandozó magyarok a X. század vége felé a Makedóniába tartó athoszi szerzeteseket nemegyszer kirabolták. Athosz, a keleti kereszténység központja: bölcsek, filozófusok, aszkéták, barlanglakó remeték, örök szótlanságot fogadott szerzetesek. szorgalmas kódexmásolók. átszellemült ikonfestők ősi és ma is virágzó munkálkodásának színhelye. A A nőnevelés hazai úttörője Az elmúlt évszázadok során Nógrád megye számos kiemelkedő hazafit adott az országnak. iDe igazságtalanok lennénk, ha csupán férfiakra gondolnánk, hiszen, mint a példa mutatja, e vidék hölgyeinek sem kell szégyenkezniük dicsőség dolgában. Budapest egyik legforgalmasabb része az Engels tér, amelynek távolsági autóbusz-pályaudvarára szinte percenként érkeznek a sárga Ikarusok. A buszból kikászálódó, fáradt, gémbere- dett tagú utasok nemigen nézelődnek a környéken. Mindenki siet a dolgára, legtöbben a Deák Ferenc téri metrócsomópont irányába. Pedig érdemes széttekinteni a közeli szépen gondozott parkban. Dús lombú, öreg fák árnyékában, alig karnyújtásnyira az érkező buszoktól, békés, elegáns magányosságában, trónusszerű karszékében ülve látható Nógrád neves szülöttének, Veres Pálnénak a szobra. Kevesen tudják, a magyar nőnevelés patrónusának az emlékműve volt az első, köztéren felállított márvány- szobor Budapesten. Kiss György carrarai márványból faragott, gyönyörű alkotását 1906. május 5-én avatták fel, az akkori Erzsébet téren. Veres Pálné Beniczky Hermin küzdött, hogy a nő műveltségével és szivével a nemzeti jólét tényezője lehessen — olvasható ma is, a mészkő talapzatba vésett méltatás. Az Országos Nőképző Egyesület alapítója és első elnöke szobrához szép, bronzból öntött koszorú is készült. Szalagját Mikszáth Kálmán sorai díszítették: „Nevét a történelem, alakját e kő örökíti, lelke a haza lányainak öröksége”. Sajnos, a bronz virágcsokor már a múlté. A háború A budapesti márványszobor (Barka Gábor felvétele) örökre elsodorta. Vagy mégsem? Talán akad egyszer az országban vállalat vagy magánszemély, amely (aki) hajlandó lenne anyagi áldozatot hozni, a kis bronzkoszorú újraöntésére... Persze, igazából nem a szobor jelzi valakinek a munkásságát, életpályájának eredményességét. Veres Pálné emlékezete a pesti belvárosban alapozódott meg. Közelebbről a Zöldfa utcában, amely 1906 óta a nevét viseli. Az utca végében, a 44-es számú, sarokház falán, a főváros ta-, nácsa 1967-ben emléktáblán örökítette meg a honi nőképzés kezdeményezőjének munkásságát. Beljebb sétálva, a Szerb utca sarkán találjuk az Országos Nőképző Egyesület egykori székházát, amelyről 1893- ban elragadtatott szavakkal emlékezett meg Mikszáth. „A veres téglaszín palota több, mint csupán egy szép ház, egyszersmind monumentuma a magyar nők áldozatkészségének” — írta a nagy palóc. Ma már semmi jele a hajdani, dicső időknek. Jelenleg az Országos Oktatástechnikai Központ birtokolja az épületet. Ám a szomszédban, a 38- j as számú ház napjaikban is eredeti céljára szolgál. Itt! nyílt meg az első hazai felsőbb leányiskola, majd leánygimnázium. A mai Veres Pálné Gimnázium nem feledkezett meg névadójáról, j A néhány évvel ezelőtti gyönyörűen felújított iskola- épület fedett, átriumos beH ső udvarában, a bejárattól jobbra, két régi vaskonzol között, az alapító kis mell-! szobra figyeli a körülötte zsibongó diákokat. Balra, egy lépcsőfordulóban három emléktáhla hívja fel magára a figyelmet. Az első a legrégibb, még 1885-ben állították a tanintézet bejáré növendékeit támogató adakozók emlékére. Veres Pálné, gr. Karácsonyi Guidó, Gajzágó Salamonné, Vi gyázó Sándorné és Bu lyovszky Gyuláné neve mel lett 1Ö00, Hökk Ludmilla mellett* 2000 forint (akkori ■ ban hatalmas összeg) szere • pel. A középső tábla nevezetes dátumot őriz: Veres Pálné Iskolánk alapítója, a magasabb fokú nőnevelés fáradhatatlan harcosba emlékére, születése 150. 1 évfordulóján emelte 1965. december 13-án a Veres Pálné1 Gimnázium. A jobb oldali, 1969-ben leleplezett. márványlap Varga Imre alkotása. Az iskolát köszöntő sorok után, néhány beszédes számadattal szolgál a tábla: 1869-ben jl osztály működött, 14 diákkal és 9 tanárral; 1969-ben 21 osztályban összesen 849 tanulót képzett 44 tanár. Száz év leforgása alatt 4500 fiatal kapott érettségi bizonyítványt az ország egyik legszínvonalasabb tanintézetében. Veres Pálné nyugodtan pihenhet vanyarci sírjában. Az apró mag, amit elültetett, majd áldozatkészen ápolt, terebélyes szép fává serdült, melyre büszke lehet Nógrád és az ország egyaránt... Prohászka László Egyedülálló sajátos művészet GÖRÖG KOLOSTOROK mintegy 60 kilométer hosz_ szú félszigetet, amelynek bércein erődszerű kolostorok sorakoznak, ahol a kétezer méter magas hely színpompás növényzete, sűrű erdeje összefonódik a mediterrán tengerpart üfle virágaival, a szerzetesek az „Istenanya virágkertjének” nevezik. A fotóművész, a tőle megszokott érzékenységgel, merész kompozíciós fogásokkal vetíti elénk az épületeket, a belső díszítéseket. Ez arra utal, hogy Szabókv Zsolt ismeri a kolostoregyüttes ezeréves történetét, s a világon egyedülálló, sajá- os művészetét, nagy ünnepeit, a szerzetesek mindennapi életét, a templomok felemelő félhomályát, a kolostorudvarok és -folyosók szigorúságát és az elmélkedésre késztető - cellák csendjét. A Meteora kolostorok rendkívül meredek és magas sziklaormokon, a föld és ég találkozásánál épültek. Az Athén melletti Dafni kolostor-templomot mozaikjai tették híressé. A kötetben szerepel a kupola Pasz- tokrator, azaz Világbíró Krisztus alakja. Rúzsa György kultúrtörténeti bevezetőjével és Sza- bóky Zsolt mintegy száz színes felvételével megjelent kötet nemcsak a Görögországba látogató turistáiknak, hanem a szép könyvek kedvelőinek is örömet szerez. Karmesteri Leonard Bernstein és Ferenesik .János tartoznak példaképei közé. No nemxazért. mert ők is ötven centiméteres karmes terpálcával vezényeltek, mint most Deák András, a salgótarjáni szimfonikus zenekar vezetője. A klasszikus, barokk és korai romantikusok szeretető adja számukra a közös hullámhosszot. A megye rangos- művészeti együtteséi 1985- töl vezeti eredményesen a zeneművészeti főiskolán végzett fiatal karnagy, tevékenységének is köszönhetően a napokban „Pro arte" kitüntetéssel ismerték el a szimfonikusok tevékenységét, a kulturális életben betöltött rangos szerepüket. Képriportunkban: a karmesteri dobogón Deák András. —képek : kulcsár—
