Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

2 NOGRAD 1989. MÁRCIUS 9., CSÜTÖRTÖK Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) A napirendre tett indít­vány vitájában szót kért Szigethy Dezső (Győr-Sopron m. 14. vk.), aki Király Zol­tán hozzászólására reagált. Avar István (Bp. 17. vk.), a kormányfő felszólalásához fűzött észrevételt. Ügy vél­te: „nem szabad még egy rossz politikai lépést elkö­vetni azzal, hogy a parla­ment nem tűzi napirendjé­re Bős—Nagymaros ügyét, annak bármilyen formájá­ban.'’ Ezután az elnök ha­tározathozatalra bocsátotta a napirendi javaslatot. A szavazást ügyrendi felveté" sek szakították meg. Végül is a törvényhozó testület az elhangzottak szellemében 337 szavazattal, 7 tartózko­dás mellett elfogadta a na­pirendre tett indítványt. Horváth Lajos ezután ja­vasolta, hogy az 1848—49-es forradalomról és szabadság- harcról március 14-én ün­nepi ülésen emlékezzék meg az Országgyűlés, s he­lyezzenek el koszorút Kos­suth Lajos szobránál. Az ülés elnöke ajánlotta: amennyiben az ülésszak há­rom nap alatt sem feje­ződne be, március 22-én folytassák a munkát. Az Országgyűlés nyolc ellen- szavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadta ezt az ügyrendi javaslatot is. A törvényhozó testület ez- után a képviselői önálló in­dítványok napirendre tűzé­séről határozóit. Elsőként Kőrös Gáspár­nak (Bács-Kiskun m. 4. vk.), azon indítványáról határoz­tak, hogy az Országgyűlés 1989-ben komplex módon tárgyalja meg a lakosság életszínvonalának és élet- körülményeinek helyzetét, annak alakulását. Az indít­ványt —, amellyel a Mi­nisztertanács elnöke is egyet­értett — a parlament egy­hangúlag elfogadta. Polgárdi József (Pest m. 17. vk.), képviselő azt indít­ványozta, hogy a Legfel­sőbb Állami Számvevőszék jogállásáról, szervezetéről, működéséről készüljön egy koncepciógyűjtemény, s a számvevőszék létrehozásáról szóló törvényjavaslatot még az új alkotmány elfogadá­sa előtt tűzze napirendre az Országgyűlés. Az ülésszak elnöke elfo­gadásra ajánlotta az indít­ványt. Az erről szóló szavazás előtt szót kapott Varga Im­re (országos lista), Biacs Pé­Ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — dr. Kulcsár Kálmán igaz­ságügyminiszter terjesztet­te elő az alkotmány szabá­lyozási elveit. Bevezetőben vázolta a hazai alkotmá­nyozás sok évszázados törté­neti hátterét, társadalmi, po­litikai körülményeit, az alaptörvény megalkotásá­nak erkölcsi, szokásjogbeli indíttatásait. Majd rámuta­tott: az országban a társa­dalom történetileg kialakult politikai kultúrájának ösz- szetevői, sajátos vonásai kü­lönösen jelentősek, s írott, kifejezetten jogi dokumen­tumként megfogalmazott alkotmány készítésénél annál is inkább figyelni kell rá­juk, mert később az alkot­mány megvalósulását befo­lyásoló társadalmi környezet részeként az alkotmány mű­ködésére amúgy is hatással vannak. — Nagy körültekintéssel kell tehát elemezni a le- hetéges célokat és megoldá­sokat — folytatta. Van már történeti példánk arra, mik a következményei az ország múltjától, viszonyaitól ide­gen struktúrák és megoldá­sok átvételének. ter (Bp. 30. vk.) és Antal Imre (Pest m. 19. vk.) — mindhárman az érdemi or­szággyűlési munkát elősegí­teni szándékozó javaslatu­kat mondták el. E kitérő után folytatódott az egyéni indítványok tár­gyalása. Polgárdi József in­dítványát többségi szavazat­tal fogadta el az Ország- gyűlés. Ezután Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m. 3. vk.) és más képviselők előterjesztése alapján a gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény módosítására vonatkozó in­dítvány sorsáról döntött az Országgyűlés. Horváth La­jos javasolta, hogy azt még a mostani ülésszakon tűzzék napirendre. Az Országgyűlés többségi szavazattal, három tartózko­dás mellett egyetértett a ja­vaslattal. Bubla Gyula (Budapest 3. . vk.). a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetője több képviselőtársával együtt nyújtott be javaslatot, hogy az Országgyűlés vizsgálja felül az 1988 októberi ülés­szakon hozott a bős—nagy­marosi vízlépcső-beruházás­sal kapcsolatos határozatát. A soros elnök elmondta, hogy az Országgyűlés bős—nagy­marosi ad hoc bizottsága a téma napirendre tűzésével nem ért egyet, s kérte a Az alkotmány jogszabály. Az alkotmány jogszabály volta és az ebből adódó következmények segítenek eligazodni egy másik, sokat vitatott kérdésben is: a társadalmi, gazdasági és politikai rendszer jellege, illetőleg e jelleg megfogal­mazása problémájának meg­oldásában, a politikai erők, szervezetek, pártok és az állam viszonyának alkot­mányos megjelenítésében is. Ezek a viták ma még nem fejeződtek be, sőt nagyon valószínű, hogy a szabá­lyozási elvekről, a tervezett jogszabályszövegről kiala­kuló társadalmi méretű vita még sok új szempontot is hoz majd a már meglévők megerősítése, vagy elvetése mellett. Még egyszer hadd mond­jam: nagyon remélem, hogy a társadalmi vita, akár mostani szabályozási elvek­ről, akár a majdani szöveg- tervezetről alkalmas lesz arra, hogy széles körű egyetértésre épülhessen az alkotmány e része. — Nem akarom természe­tesen azt a látszatot kelteni, hogy az alkotmány a hazai viszonyokban gyökerező képviselőket: az Országgyű­lés az indítványt ne fogad", ja el, a témát most ne tűz­ze napirendre. Bubla Gyula szót kért. In­dokoltnak tartotta az építke­zés 8—10 évre szóló elha­lasztását. Egyetértett azon­ban azzal a kompromisszum­mal, hogy bízzanak meg szakértői csoportokat újabb tudományos vélemények, ta­nulmányok kidolgozásával. Elmondta még. hogy az in­dítványt aláírásukkal támo­gató képviselők: Berdár Bé­la, Bognár József, Börcsök Dezső, Gregor Péter, Gágvor Pál. Horn Péter, Juhász Mi­hály, Huszár István. Nagy- iványi András, Szabó Kál­mán. Tóth János és Morvay László. Szavazás következett: az Országgyűlés négy ellensza­vazat és 36 tartózkodás mellett úgy döntött. hogy a bős—nagymarosi beruhá­zással kapcsolatos kormány- tájékoztatót ezen az ülés­szakon nem tűzi napirend­re. Ezt követően az elnök be­jelentette, hogy az ülés meg­kezdése előtt hét nappal Szirtesné dr. Tomsits Erika (Bp. 22. vk.) egyéni indít­ványt nyújtott be, ám a ház­szabályokban foglalt határ­idő után. Ezért az indítvány napirendre tűzéséről az Or­szággyűlés március 22-j ülé­sén döntenek. szerves jellegét, a hosszú távú folyamatokra való építkezés biztosítását, a na­pi politikai viszonyokhoz kapcsolódó elemek közötti szelektálást a jogi forma és tulajdonságai eleve ga­rantálják. Szó sincs erről nagy je- jentőségük ellenére sem. De szándékaink szerint — és ez talán a legfontosabb — az alkotmány egyrészt visszaállítja a kontinuitást a magyar állam- és alkot­mányfejlődéssel, a benne ki­kristályosodott elvekkel, s integrálódni törekszik az európai alkotmányfejlődés fő vonalában, a politikai eszméknek és intézmények­nek abba az évezredes fej­lődésébe, amely az európai­ságot, általánosabban : ma már a civilizáció alapjait je­lenti. Mindezekből következően az alkotmány a jogállam eszméjére épül, s az olyan alkotmányos állam, amely elismeri és garantálja az emberi és állampolgári jo­gokat, megvalósítja a hata­lommegosztást, kialakítja azt az alkotmányos jogokat, té­teleket védő renszert, amely az alkotmány társadalmi érvényesülését biztosítja. Az első dimenzió a ha­talom. általános politikai értelemben. Mennyiben van helye ilyen értelmezés­nek az alkotmányban? Ha elfogadjuk, hogy az alkot­mány az ország alaptör­vénye. hogy csak akkor te­remthet konszenzust vagy egyáltalában egyetértést és együttműködést a sokféle­képpen differenciált érde­kek és az ezekből absztra- hálódó politikai felfogáso­kat, meggyőződéseket „hor­dozó" társadalmi rétegek, csoportok és szervezetek között, az emberek között, akik az „élethez, a szabad­sághoz és a boldogság kere­séséhez" való jogaik érvé­nyesítésére törekszenek, ak­kor egyrészt minden poli­tikai erő számára biztosítani kell a működés lehetőségét, másrészt csak azzal a fel­tétellel működhetnek. ha nem sértik mások jogait és szabadságát. Erre tekin­tettel azonban a politikai érdekérvényesítést és hata­lomra való törekvést min­denki számára korlátozni kell. A korlát tehát nem csupán abban a formában állítandó fel, hogy egyetlen egyébként bármilyen tisz­teletreméltó célok .megvaló­sítására tételezett politikai párt vagy szervezet sem kaphat privilegizált helyet az alkotmányban, hanem több­ről van szó. A hatalom megosztásának második dimenziója az ál­lamhatalmi ágaknak funk­cionális meghatározottsá­guk mentén való elriasz­tása és egyensúlya. A hatalom megosztásának harmadik dimenziójáról ke­vés szó esik. Á három ha­talmi ágazat elválasztása és egyensúlya ugyan elenged­hetetlen, de mind a hatalom- koncentrálódás veszélyének elhárítása, mind a politikai pluralizmus (amely nem jelszó, hanem mindig is va­lóságos állapot, még ha lé­tét nem is ismernénk el) kö­vetkezményeinek érvényesí­tése, mind pedig az egyén jogai szempontjából is fon­tos a „fékek és egyensú­lyok” rendszerének kiala­kítása az egyes hatalmi ága­kon belül, illetőleg ennek biztosítása e hatalmi ágak szervezeti felépítésében. „A szabályozási elvek" — talán nem olyan következetesen, ahogyan szeretnénk, hiszen itt még alternatívák jelen­nek meg — tartalmazzák az ebből a dimenzióból fakadó követelményeket is. A törvényhozás a népszu­verenitás letéteményese ugyan, s ebből fakadó jogo­sítványai államszerveze­tünket erősen közelítik is a parlamentarizmushoz. ha­talmában három vonatko­zásban mégis korlátozott. Egyrészt a népszavazás in­tézményesítésével, másrészt olyan köztársasági elnöki pozícióval, akit a lakosság választ, végül azzal, hogy az alkotmánybíróság — az al­kotmányosság szempontjá­ból — a törvényeket is fe­lülvizsgálhatja. Belső műkö­désében is felmerül azon­ban további szempontként annak biztosítása, hogy ne rendelkezhessék eltúlzott hatalommal, főleg, hogy biz­tosíthatók legyenek a par­lamenti kisebbség, illetőleg az általuk képviselt lakossá­gi rétegek, csoportok jogai, politikai nézeteinek kifeje­ződése. hogy a többségi elv ne vezethessen a gyakorlat­ban visszaélésekre. Ezért merült fel — ismétlem, „A szabályozási elvekben” ta­lán nem elég hangsúlyosan — a kétkamarás Ország- gvűlés gondolata. Sokan, akik az alkotmányozást és a kialakítandó alkotmányt ta­lán túlságosan is a mai po­litikai viszonyokhoz kötik, és e viszonyokban felmerü­lő problémák számára kere­sik a megoldásokat, a két­kamarás Országgyűlést is ebből a szempontból közelí­tik meg. helyeselve és elle­nezve egyaránt. Ám ilyen konkrét, adott esetben át­meneti politikai helyzetből születhetnek alkotmányos megoldások akár hosszú távra is. A ..fékek és egyen­súlyok" elve — ha a szer­vezeti forma és tartalom változhat is — mély politi­kai bölcsességet fejez ki hosszú távra is, akár nálunk is. ma még előre nem lát­ható helyzetekre. így ha fel­teszik nekem a kérdést, hogy mi más indokolhat egy esetleges második kamarát, a protokolláris szemponto­kon túlmenően, mint a fé­kezés, akkor a válaszom akár igenlő is lehet. És ,ép- pen ebben látom értelmét is, hangsúlyozottan nem vagy nem elsősorban jelenlegi vi­szonyainkra gondolva. — Arra kérem, tehát a tisztelt házat, szíveskedjék ezt az alternatívát is meg­fontolni, mérlegelni. A má­sodik kamara többfélekép­pen kialakítható, az egyedü­li kívánalom, hogy ne az el­ső kamara választására ér­vényes elvek alapján. Így a jogok pontos körülírásá­val. az ügydöntő hatalmat mindenképpen az első ka­marának biztosítva, sok év­százados politikai bölcses­ség is kifejeződhet alkotmá­nyozásunk folyamatában. Biztosítandó azonban a hatalom megosztása a vég­rehajtó hatalom esetében is. ..A szabályozási elvek” egyértelműen a köztársasági elnöki pozíció mellett fog­lalnak állást, s ezt talán ma már nem js kell különöseb­ben indokolni. Mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Elnöki Tanács intézménye nem csupán idegen a magyar jogtól — végtére is nem építkezhetünk és az előkészí­tés alatt álló alkotmány sem építkezik csak a magyar jogfejlődésben megjelent in­tézményekre —, hanem az a funkció. amit a legutóbbi időkig ellátott volt idegen, sőt veszélyes, nem kismér­tékben lehetővé téve pusz­ta létével is a tekintély- uralmi rendszer működését. Ne feledjük, az Elnöki Ta­nácsnak az Országgyűlést he­lyettesítő jogköre volt, s ha valami indoka a kollektív jellegének, ez lehetett: ne egyszemélyi államfőben mu­tatkozó végrehajtó szerv ke­rüljön a törvényhozói po­zícióba. Az imént már utal­tam arra. hogy a lakosság áltat választott köztársasági elnök — a maga ilyen mó­don megalapozott legitimitá­sával — bizonyos mértékben jelenthet korlátot a parla­menti hatalom számára. Ahogyan azonban szükség van a korlátra az egyik vi­szonylatban, ugyanúgy szük­ség van erre a másikban is. Éppen ezért tartom fontos­nak, hogy a végrehajtó ha­talom a köztársasági elnök és a kormány között meg­osztva is tartalmazza, már szerkezetében is a „fékek es egyensúlyok” ama rendszerét, amelyre már többször utal­tam. A köztársasági elnök természetesen nem lehet „protokolláris” pozíció ebben az esetben, de a kormánv úgy véli. hogy nem is ilyen típusú elnöki intézménvré van szükség. Egyéb lehetsé­ges jogosítványai mellett — amelyekről „A szabályozási elvek” adnak képet — a köztársasági elnök jelölné ki a miniszterelnököt, aki azon­ban a parlamentnek lenne felelős, így a parlament is választaná meg (és a minisz­terelnök prezentálná kor­mánya tagjait, akiknek kine­vezését a parlament csupán jóváhagyná a kormány programjának elfogadásával), a köztársasági elnök nevez­né ki a bírákat (az alkot­mánybíróság tagjai és a Leg­felsőbb Bíróság elnöke eset­leg elnökhelyettesei kivéte­lével, akiket az Országgyű­lés választana), ő nevezné ki a fegyveres erők táborno­kait. és ő lenne a hadsereg főparancsnoka is. A végrehajtó hatalom ígv bizonyos fokig megosztana a kormány és a köztársasági elnök között, úgy azonban, hogy a kormányzást felelő­sen a kormány végezné, köz- igazgatási tevékenység irá­nyítása tehát nem hárulna a köztársasági elnökre. A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a bírói hatalom belső megosztása is. Bizonyos megosztás minden­képpen kialakul, mert az alkotmánybíróság nem tar­tozik a rendes bíróságok szer­vezetrendszerébe. egyes ese­tekben pedig — ha a rendes bíróság előtti lehetőségeket kimerítette —az. állampolgár is fordulhatna az alkotmány- bírósághoz az alkotmányban foglalt alapvető jogai sérel­mének orvoslásáért. Ezt. a lehetőséget azonban csak pontosan körülhatárolva szabadna biztosítani, min­denképpen megőrzendő ugyanis a bírói ítélkezés biz­tonsága. a jogerő tekintélye. Végül: a hatalom meg­osztásának negyedik dimen­ziója az önkormányzati ha­talom. Különösen fontos ha­zánkban — történeti okok folytán is — a helyi és a regionális önkormányzat va­lóságos működése. Abból ki­indulva, hogy az önkormány­zat minden formája a la­kosság önkormányzata, al­kotmányosan kell biztosítani számukra a tényleges önkor­mányzat gazdasági feltételeit is. Végezetül: mit kér a kor-, mány az Országgyűléstől? Mindenekelőtt tárgyszerű vi­tát. hiszen amúgy is sok a hangulati elem, az érzelmek és indulatok, valamint az intolerancia politikai éle­tünkben. Kérjük továbbá e tárgyszerű vitából kirajzoló­dó iránymutatást. Nem kér­jük, hogy szavazással vagy anélkül válasszanak az egyes beterjesztett alternatívák kö­zött — bár természetesen semmilyen módon sem kí­vánjuk behatárolni a tisz­telt ház tevékenységét és döntéseit. Természetesen úgy sem, hogy új javaslatokkal és el­gondolásokkal vegyenek részt az alkotmányozás munkájá­ban. Ügy gondoljuk azonban, hogy a döntésnek — különös tekintettel „A szabályozási elvek” most kibontakozó vi­tájára — még nincs itt az ideje. Azt azonban nagyon is fontosnak tartanánk, ha a parlamenti vitában legalább az alkotmány egészének logi. kája, felépítése, alapvető el­vei. s néhány már most is kikristályosodónak tűnő meg* oldás tekintetében kirajzo­lódnának a parlament vár­ható állásfoglalásának alap* (Folytatás a 3. oldalon.) Kulcsár Kálmán az alkotmány szabályozási elveiről Németh .Miklós miniszterelnök felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents