Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
1989. MÁRCIUS 25.. SZOMBAT NOGRAD 5 Akadozik a „KGST-együttmüködés” a könnyümüfajban Szórakoztatás — zökkenőkkel Pluralizmus Lengyelországban, egyközpontúság az NDK-ban A gazdasági, társadalmi modernizáció különböző fázisaiban lévő kelet-közép-európai országok átalakítási gondjai közepette úgyszólván elhanyagolhatónak látszik az életnek az az egyébként mqgis csak fontos szférája, .mint a szórakoztatás. Márpedig a kultúra, az életmód fogalmába, ha magát a kultúrát szélesebben értelmezzük, továbbá az elit- és a tömegkultúra közismert fogalmaival élve hajlandóak vagyunk az utóbbinak is jelentőséget tulajdonítani, a szórakoztatás különböző változatai is beletartoznak. „Lazítani” is tudni kell és ez a tudás sem szégyen. Sőt, időnként az sem ártana, ha képesek lennénk egyegv röpke pillanatra, ,ikívülről”, akár az irónia és a humor eszközeivel is látni önmagunkat. Tanulságos próba lehetne, ám úgy tetszik, egyelőre mindez jámbor óhaj. Igaz a világ szórakoztatóiparában mindenütt növekvő súllyal van jelen az amerikai „termék”, ami társadalmi berendezkedéstől függetlenül mindenhol amerikanizálja az új nemzedékek életformáját, ám hatását tájainkon csak erősíti az a tény, hogy kölcsönösen nem vagy alig ismerjük azt a kevés eredményt is, ami a kelet- közép-európai országokban külön-külön az élet e szférájában létrejön. A KGST például a szórakoztatásban is akadozva működik. Pedig, hogy csak egyetlen példára utaljak, Lengyelországban a gazdasági feszültségek ellenére, kevésbé érhető tetten az a nyomasztó érzés, ami idehaza tapasztalható, ugyanis a kulturális intézmények konszolidáltan működnek, csakúgy, mint a változatos, s/órakoztatóművészeti formák. Ez pedig arra utal, hogy a gazdasági válsággal, az elszegényedéssel nem jár szükségszerűen együtt szórakoztatás , szervezésével, menedzselésével és impresszálásával foglalkozó intézmények módszereit tanulmányoztuk. Ügy tetszik, a legtöbb kelet-európai országhoz hasonlóan itt is jócskán gyöngültek a korábbi egyformaságra utaló jegyek. Varsóban erősen érzékelhető a külvilágra való nyitás, a lengyel viszonyokban a mienkhez hasonló sok rokon vonás létezik a szórakoztatóintézményi gyakorlatban is. — Milyen rokon vonásokról van szó? — Mindenekelőtt arról, hogy nem egyetlen cég foglalkozik a szórakoztatás valamely területével, hanem mind az impresszálásban, mind a menedzselésben sokszínű a kép. Ugyanakkor kellemetlen tapasztalat az, hogy a közelség ellenére kölcsönösen kialakult egyfajta bezárkózás ami egymás szórakoztatóművészetének nem imeretét jelenti. Míg 10—15 éve gyakran szerepelt a magyar köny- nyűzene mind a tömegtájékoztatásban, mind a koncertpódiumokon, és Magyar- országon is nagyobb volt az érdeklődés a lengyel köny- nvűműfaj reprezentánsai iránt, mára ez a helyzet a minimálisra korlátozódott, — Ennek eredményeként mire számíthat Nógrád megye érdeklődő közönsége? — Például várhátó egy CGT nevű lengyel popsztár és együttese idei magyar- országi szereplése, aki 1990'ben a francia MIDEM- en lengyel reprezentásként vesz részt, ö Salgótarjánba is ellátogat. Ezen kívül a májusi nemzetközi dixielandtalálkozóra hívtunk meg menedzserkollégákat, e kapcsolaton keresztül az 1990-es fesztiválon már lengyel együttest is várunk. Viszonzásként minket is meghívtak Európa egyik leghíresebb jazzfesztiváljára, az októberi jazzjamboree-ra. A nemzetközi poptáborba is meghívtunk lengyel amatőr együttest. — Mi volt az NDK'beli út célja? — Berlinben február 28- tól március 3"ig az NDK szórakoztatóművészeti kongresszusán vettem részt, ahol Magyarországot képviseltem. A kongresszuson szovjet, vietnami, mongol, kubai, lengyel és csehszlovák vendégek vettek részt. Itt az NDK szórakoztatóművészetének közelmúltját és jelenét tekintették át, kiadtak egy vaskos kötetet iá, amely a szórakoztatóművészet minden ágának helyzetelemzését és adatait tartalmazza (artisták, szövegírók, zeneszerzők, jazz- rock muzsikusok, táncosok, cirkuszművészek és mindezek menedzserei.). E szakmák képviselői alkották a kongresszus meghívottait. A helyi viszonyokban járatlan vendégnek szokatlan volt a felszólalók hangneme, amely túlzottan udvarias, az irányítás munkáját Varsóban tavaly rendezték meg a 30. nemzetközi jazzfrsztivált, amelyen salgótarjáni fiatalok is részt vette*. Idén hivatalos meghívást is kapott .Salgótarján. Képünkön a jazzjomborce *88 programja. R. Tóth Sándor felvétele e téren sem a műfaji elsivá- rosodás. Vajon, igaz-e ez a tétel? Erről, illetve az együttműködés lehetőségeiről kérdeztem Tóth Csabát, a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettesét, aki a szórakoztató műfajban is tevékenykedik, s legutóbb Lengyelországban, illetve az NDK-ban járt tapasztalatcsere céljából. — Varsóban február végén a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya megbízásából jártam a budapesti Petőfi Csarnok igazgatójával, Lehel Lászlóval úgy üt t a lengyel kulturális minisztérium színház-, zene- és észt. rád mű vésze ti osztályának vendégeként — mondja Tóth Csaba. — Elsősorban a jószerivel nem tudunk egymás törekvéseiről. Márpedig úgy vélem, ez nem magyarázható csupán az angolszász popzene, s általában szórakoztatás iránti, egyoldalú érdeklődéssel. Tekintettel arra, hogy mindketten a szakma gyakorlatával is foglalkozunk idehaza, ezért igyekeztünk gyakorlati szempontból is megközelíteni ezt a problémát. Miután a Petőfi Csarnok és a salgótarjáni művelődési központ is rendelkezik rendezési és impresz- szálási joggal (utóbbival mi néhány héten belül), továbbá fesztiválok rendezésével is foglalkozunk (salgótarjáni dixieland talál kozó, Palóc szőttes, salgói nemzetközi poptábor), ezért kölcsönösségi alapon történő művészcserét is javasoltunk. dicsérő, kritikájában óvatos, nyelvezetében ködtői szóvirágokkal élő volt. Ügy tetszik, a monolit intézményrendszer a «szórakoztatásban is változatlan, annak minden jellegzetességével együtt. Egyébként, a résztvevők abban egyetértettek, hogy a szórakoz- tatóművészetek érdekeit összehangoló és képviselő szövetség megalakítása szükséges, amely olyan szakmai funkciókat is fölvállalna, mint a menedzsmentmunka, a lemezkiadás és az impresszálás. Itt is véleményt cserélhettem művészekkel, menedzserekkel és művészetirányítókkal, az együttműködés lehetőségeiről, amit az ottani központi döntésmechanizmus egyelőre kicsit nehézkessé tesz. T. E. Tóth Béla „metód”, azaz francia alapnyelv óráján a szócsaládokat gyakorolják. Bonjour, nos amis! Francia tannyelvű gimnázium Pásztón — Hogy élvezik-e a gyerekek a tanulást? — kérdez vissza nyomatékosan Ország-Terenyi Magdolna tanárnő, aki a történelem szaknyelvet tanítja franciául a diákoknak. — Ha közéjük kerül egy francia, majd széttépik, annyira nem kerülik a nyelvhasználat lehetőségét. Nyelvet tanulni fáradságos, kitartást és elszántságot, szisztematikus, napi gyakorlást igénylő foglalatosság. Illúzió az a korábbi jelmondat, amely nyelv- könyvsorozatot is ihletett: Tanuljunk könnyen, gyorsan nyelveket! Heti húsz órában nyelvet tanulni —, ahogyan a pásztói két tannyelvű gimnáziumban teszik —, nem gyerekjáték; hozzájön aztán a külön gyakorlás, illetve — még tanórai keretek között — tíz órában az eddig megszerzett ismeretek szinten tar-, tása. Egy kislány kopog be a tanári szoba ajtaján, s franciául szól. A pedagógusok elmondják, hogy Tóth Nikoletta a pásztói Dózsa- iskolából került hozzájuk, s nagyszünet lévén átugrik a szomszédos pékhez kifliért, kérdezi, tanárainak hozzon-e. Dr. Csetneki Sán- dorné — a földrajz szak-, nyelvet oktatja — pénzt ad neki néhány francia szó kíséretében. — Négyen vagyunk — magyarázza Tóth Béla, a matematika szaknyelv tanára. — Michel Le Maréchal, a fizika szaknyelvet tanító lektor most éppen Budapesten tartózkodik, hogy az év végén esedékes írás- és szóbeli felmérő- vizsgák menetrendjét, tennivalóit megbeszélje. Ezeknek az a célja, hogy megtudjuk, képesek-e a gyerekek megkezdeni franciául a tanulást. A felmérőknek nemzetközi normái vannak, mi sem ismerjük a követelményeket. Annyit tudunk, hogy az országban már működő két gimnáziumból, Mohácsról és a budapesti Kölcseyből jönnek a tanárok, no meg a Szegfű utcai francia intézetből, hogy az objektivitás mindenképpen meglegyen. A két tannyelvű gimnázium jól felszerelt oktatásinevelési szemléltetőeszközökkel, nem csekély mértékben a már említett intézet, illetve a szinte kéthetenként Pásztora látogató Pierre Dániel nyelvi attasé jóvoltából. — Le Maréchal külön videós órákat tart — meséli Tóth Béla. — A gyerekek maguk veszik fel az anyagot. Az egyik a riporter, a másik a riportalany, a harmadik a kameraman. Egy idő után szerepet cserélnek, s így sokféle szituációban kell elboldogulniuk. A kész anyagok megtekintése nagyszerű alkalmat kínál a meglévő hibák kijavítására. Ebben a gimnáziumban másként tanulnak. De másként is kell, hiszen mások, a követelmények. Minthogy idegen nyelven folyik a tanulás, mindenkitől többletráfordítást, pluszenergiát igényel. Végiglátogatva az órákat, ezekről — igaz, a vendég meglehetősen régen ült az iskolapadban — egészen eltérő kép él bennünk. Itt már szakítottak a porosz nevelés merev — hozzátehetjük : sokszor embertelen — szigorával. Felszabadult, közvetlen a hangulat, s ebben a légkörben természetes magától értetődéssel szólalnak meg a gyerekek. Szabad mondani mindent, a tanár majd kijavítja, lényeg,- hogy beszéljenek, hogy franciául beszélni és érteni megtanuljanak. Ebbe, a hazánkban két évé bevezetett középiskola-típusba ezért járnak öt évig, és kezdik a gimnáziumot az úgynevezett nulladik évvel, a nyelvtanulással. A jövő tanévtől már francia nyelven folynak az órák, kivéve a magyar nyelvet és irodalmat, illetve a tantárgyak magyar vonatkozású részeit, például földrajzból a Magyarország földrajzát. A tankönyvek magyarok, azok francia fordításai, míg a tanrend és a tanmenet megegyezik a magyar nyelvű gimnáziumokéval. Hátrányba tehát egyetlen gyerek sem kerül a végzéskor. Az osztály harminchat tanulója közül huszonnégy leány, harmincegyen kollégisták, öten helybeliek. Három tizenkét fős csoportban tanulnak, a kollégiumban külön francia nevelőtanár, Olivier Pucet foglalkozik velük. Tavaly novemberben már az új tanév felvételi vizsgái is lezajlottak, tesztmódszerrel. Idén is harminchat tanulót vettek fel a nulladik évfolyamra. Köztük kilenc a Nógrád megyei (a jelenlegiben nyolc), a másfél tucat jelentkezőből kerülve be. Ez a szám ugyán nem magas, de a jelentkezők valóban a minőséget képviselik. Egészében pedig több mint tízezres volt a túljelentkezés. Az új iskolatípus jó féléves tapasztalatait így ösz- szegzi Deák Kálmán, a befogadó Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója: — Fenntartásaink jelentős része megszűnt, és mindinkább az előnyei vannak előtérben. Új színfoltot jelent a két tannyelvű gimnázium iskolánkban, és minőségi húzóerejének csírái már bizonyos területeken, fellelhetők. Ezek később biztosan ki fognak teljesedni. Sulyok László Ország-Terenyi Magdolna érdeklődő, vidám tanítványai körében. (Rigó Tibor felvételei) Ezen a földrajz szaknyelvórán dr. Csetneki Sándorné tanári szerepét a barcikai Nováki Tamás vette át.
