Nógrád, 1989. március (45. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-21 / 68. szám
1989. MÁRCIUS 21., KEDD NOGRAD 3 A Magyar Tanácsköztársaság emlékezete Egy évszázadnyi élet Szocializmus Magyarországon Ünneplőbe öltözve találom. A keze ügyében lévő, gondosan összehajtogatott papírost mutatja: ünnepségre hivatalos, ahol beszélgethet azokkal, akik tisztelik a múltait, találkozhat a harcostársakkal, s az emlékekkel. A Salgótarjánban élő, idős Jesse Károly hajlott kora ellenére a világért el nem maradna az ünnepi összejövetelről. Lánya udvarias marasztalására türelmetlenül topog, férfiasán finom vomású, sima arcán a várakozás újraéleszti a majd évszázadnyi élet — csaknem 94 esztendős már — minden elevenségét. De sugárzó tekintete megtörik, mikor az életéről, a történelemről mesél, mert az életút állomásai számára is sok szépet és jót, de számos megpróbáltatást is tartogattak. Felemlegetésük még ma is előcsalogatja a férfikönnyeket... Jesse Károly meggyőződé- ses kommunista volt már fiatalon. Családjával évekig Mátraniovákon élt, Villany- szerelő szakmájával viszonylag jól boldogult — egészen a tízes évek végéig: — Bányába jártunk szerelni — mondja csendesen. — Mikor a Tanácsköztársaságot kikiáltották, Pestről jött egy agitátor a faluba. Naigy gyűlés volt, ahol tudatta velünk a fővárosban és országszerte történteket. Nálunk is megalakult a direktórium, én lettem az elnöke. Szerveztem. a katonákat, emlékszem 25-en jelentkeztek a haza védelmére. A villanyszerelő-műhelyünkben dolgozott egy tengerésztiszt, ő vállalta a kiképzésünket. Munka után lőgyafcorlatra jártunk. A csehék, románok elleni harcokhoz segítséget is kaptunk: a csepeli Vörös Ezredből jöttek hozzánk. Őrjáratban a környező községeket ellenőriztük, míg egyszer jelentés érkezett: ágyúval, sereggel ‘közelit az ellenség. Kisterenyén volt az ütközet, ahol végül is a vöröskatonák támadtak. Ma is minden, részleté éles, az emlékezetében, erről őrzött képnek, amelynél gondolatban szívesen elidőzik olykor, pedig az ellenség kíméletlenül bánit vele is: — A románok nagyon megvertek minket kommunistákat. Kocsira tettek, és sebesülten, ájultan —' két szuronyos katona kíséretében — Mátraballára vitték. A talpunkat összevagdosták, hogy meg ne szökhessünk. Székely fiúiktól megtudtuk, hogy a román sóbányákba akartak vinni bennünket kényszermunkára. De végül nem ez történt. Törvényszék vizsgálta tetWürtz Adám illusztrációja. telket, majd fogolytáborba kerültek Zalaegerszegre. — Háromszor esett meg, hogy hamgyasavval mérgezett étéit etettek velünk. Akinek szerencséje volt, ki tudta hányni. . . Tizennyolc hónap után szabadlábra helyezték, de az 1923-as sztrájk szervezői között ő is ott volt, amiért ismét fizetnie kellett: a bányától, a biztos kenyérkeresetitől esett el. Az ítélet — miszerint 10 évig nagyobb üzemben sem alkalmazhatták — azért is keserves volt, mert két éhes gyerekszájat kellett jóllakatni. Az egész évi kenyérrevalót csépléssel, szecskavágással és más nyári idénymunkával kereste meg. Kezdett jobbra fordulni a sorsa, míg a pogonyi bolt- kezelőben valaki fel nem isimé nte a volt kommunista internáltat. (A boltját elárverezték.) Az évek teltek, lepergett a tizedik is, s ő már bejuthatott Rau-aknára, onnan pedig Karancskeszi- be, ahol sokat agitált, szervezett, párttitkár, majd csúcstitkár létt. ötvenhat újabb kemény megpróbáltatások elé állította: elsőnek írták fel a nevét a kivégzendők listájára, a kulákok gyalázták, fenyegették. Ezekről a dolgokról érthető, hogy nem beszél szívesen, hiszen az emberi természet olyan: a kellemetlen emlékektől szabadulni, igyekszik, szívesen csdk a szépre gondol. — Később a tanácsnál mezőgazdasági osztályvezetőként dolgoztam, egészen addig, míg — 500 forinttal — be nem nyugdíjaztak. Az újabb fájó érzéseket ébresztő állomás felesége élvesztése volt. Mikor ezt említi, mély elkeseredést látva, lánya is, én, is zavartan hallgatunk. — Itt Salgótarjánban. — mondja aztán akadozva — már jó volt. A dicséret a gyerekeknek, az unokáknak, a dédunokáknak szól, náluk lelt otthonra. Ha már nem is a dolgáért, de ma is kijár a városszéli teleikre, elnézi mint menti át a természet évről évre, évszakról . évszakra az értékeit. — Így mentette át ő is az övéit, — hittel, töretlen lélekkel — egy nehezebbről a köny- nyebb életre, amelyről annak nagyszerűsége jut az ember eszébe. Mihalik Júlia«. Tallózó a korabeli lapokból Balassagyarmatról jelentik: A városban a rend és a csend teljes... Salgótarjánból jelentik: A Tanácsköztársaság megalakítása óta legteljesebb nyugalom van. A munka nagy eréllyel folyik. Érsékvadkert proletársága a megtartott népgyűlésen nagy lelkesedéssel kimondotta a Szowjetmaigyarország- hoz való csatlakozást. Vörös Újság. 1919. márc. 28. ☆ Az egyes járási tanácsok, megválaisztváni saját járási direktórium alkat, ezzel együtt a régi főszolgabírói hivatalok megszűntek. A járási direktórium mindenütt átvette a járások vezetését... Nógrádi Vörös Üjság, 1919. április 16. I Salgótarjánban... óriási nehézségeket okoz aiz. hogy a ruhakészletekből teljesen kifogytunk. Az egész községben egyetlen darab inget, kötényt, vagy cipőt nem lehet venni. Szűkében va" ,gyünk az élelmiszereknek is, zsír egyáltalán nincs,' liszt pedig csak két hétre való. A munkás elv társak azért nyugodtak és a sürgős munkára való tekintettel a hús- vétot sem ünnepelték végig, hanem az összes bányászok már tegnap délben újból felvették a munkát. Salgótarján katonatanács- titkárának jelentése. 1919. április 22. ☆ „ ... F. hó 4-én a nagyoroszi katonaság és munkásság annak örömére, hogy a csehek Balassagyarmat elleni támadását a balassagyarmati proletárság visszaverte népgyűlést tartott... táviratilag üdvözölték a győztes balassagyarmati vöröskatonákat és munkásokat. Egyhangúlag esküvel fogadták, hogy piros szalagukat meg fogják védelmezni Nógrádi Vörös Űjság, 1919. május 8. összeállította: Vonsik Ilona 1919—1989 Hetven évvel ezelőtt, 1919. március 21-én forradalmi harcok után született meg a Magyar Tanácsköztársaság. Az ünnepi megemlékezés tisztelgés a haladó, a forradalmi elődök előtt, akik megpróbáltak élni azzal a lebe tőséggel, amelyet a történelmi idők kínáltaik. Ugyanakkor az évforduló lehetőség arra is, hogy levonjunk az eligazító tanulságokat, mert ezek is segíthetnek abbam^ hogy merre menjünk. Ugyanis hetven évvel a Tanácsköztársaság után bizonyos értelemben, újra sorsfordulóhoz érkeztünk. A tét nagyon nagy: tudunk-e szo- ciálista kibontakozást, szocialista utat mutatni a magyar társadalomnak, van-e lehetőség arra, hogy az,.aimit elképzeltünk, valósággá »váljék. A célon, hogy szocializmus legyen Magyarországon, hogy a nép javára épüljön a társadalom, nem kell változtatni. De az úton, a megoldásainkon1, a módszereinken min de nf éleképpen változtatni szükséges. A világ fejlődése is új szakaszhoz érkezett, és az új szakasz problémái számunkra egyelőre magvála- szolhatadánok. Mi ez az új szakasz? A termelőerőkben forradalmi átalakulás megy végibe. Mi úgy indultunk a szocializmus építésének, hogv a fejlett termelőerők nem álltak rendelkezésünkre. Ma a legfejlettebb tőkés országokban — a tudományos, technikai forradalom eredményeképpen — a termelőerők termelési rendszeriként működnek és ez teljesen ú) minőségű társadalmat hozott létre. Nálunk legalább még egy évtized, de lehet, hogy több idő kell ahhoz. hogy rátaláljunk az építés leggyorsabb útjára. Az elmúlt évtizedekben nem tudtuk megfelelőképpen működtetni a termelőerőinket, nem tudott hatékonyan, működni ai gazdaságunk és a társadalom sem. Tehát a párt igazából nem tudta, teljes mértékben történelmi felelősséggel ellátni a feladatát. Meg kell találnunk, a néppel együtt azoikax a megoldásokat, amelyek egy hatékonyabban működő társadalmat bontakoztatnak ki. A gyorsabb előrelépésnek objektív meghatározói vannak. A legfejlettebb nyugat- európaii tőkés országok 1992- itől létrehozzák az úgynevezett Európa-erődöt. Tehát egy olyan integrált országosoport jön létre, almely a szabványoktól kezdve, a politikai rendszerig mindent integrációban hoz létre. és ennek megfelelően segíti egymás hatékony működését. Tudunk-e hozzájuk kapcsolódni? Vannak, aikik azt mondják, ha lemondunk a társadalmi berendezkedésünkről, ha semlegesek leszünk, akkor bevesznek bennünket az integrációba. Ezek a szirénhangok nagyon csábítóak. Ám a valóságban nincs esélyünk a bejutásra'. Az integrációhoz háromszáz programot alkotnak. A vizsgálatok azt mutatják, hogy mi harminchoz tudnánk kapcsolódni. Nálunk fejlettebb országok, mint például Norvégia, Finnország, Ausz ,ria szintén ehhez az integráció" • • Az írás szerkesztett változata dr. Kemény László előadásának, amely Salgótarjánban, a Tanácsköztársaság 70. évfordulóján rendezett emlékülésen hangzott el. hoz szeretnének kapcsolódni. erre esélye egyedül Norvégiának van. Mi hát a mi esélyünk? Saját lehetőségeink jó ki- használása. Az, hogy megtaláljuk eddigi szövetségeseinkkel, elsősorban a Szovjetunióval egy hatékonyabb, a valóságos érdekekre alapozóit, szocialista együttműködést. Ahhoz, hogy talpon maradjunk, jelentős változtatásokra, reformokra van szükség a gazdaságban, a Politikai rendszerünkben, egész tevékenységünkben. A modellváltás tehát nem öncél, hiszen egy hatékonyabban működő, demokratikusabb szocialista társadalmat szeretnénk. Nincs azonban olyan modell, amelyet valahonnan készen kapnánk. Munkánknál figyelembe kell venni konkrét helyze lünket. Ez a társadalom, osztálytársadalom, a tulajdon- formák sokaságával, s az osztályokhoz különböző érdekek tartoznak. Ebből következően lé-ezík az érdekék pluralizmusa:, és a sokféle érdek, sokféle nézetet, törekvést is magában rejt. A sdkféle nézet és törekvés pedig szervezetért kiál:. A hatékonyabban működő társadalomnak egyik alapvető kritériuma, a szervezeti pluralizmus, hogy az érdek ek a politikai döntések színterén is megjelenjenek. Indokolt tehát, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt mellett több párt működjék. A legfejlettebb országok, legfejlettebb életmódmintái hatnak a mi életmódunkra. Hatásait egyaránt tapasztaljuk a gazdaságban, a politikai intézményrendszerről folyó vitában. Más típusú szocialista fejlődést kell tehát végigjárnunk. Ahol most tartunk ez még nem a fejlett szocializmus, ez még nem a kibontakozott szocializmus, ez még nem a szocializmus. A konkrét gazdasági-társadalmi helyzetünket figyelembe véve kell tehát meghatározni a követhető demokratikus politikai intézményrendszer- modellt. Azt nem tudjuk pontosan megmondani, hogy öt-tíz év múlva milyen politikai rendszer lesz Magyar- országon. A célt ismerjük, s ez nem más, mint a hatékonyan, demokratikusan működő szocializmus. Az elemzések azt mutatják, hogy több változat lehetséges a kibontakozásra. Lehet egy olyan egypártrendszerű fejlődés, amelyben a párt nem egyedül gyakorolja a hatalmat. Integrálja a társadalomban meglévő, a szocializmus irányába ható érdekeket, de ugyanakkor érvényesül a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, az ellenőrzés hatalma, a bírói hatalom, és érvényesül a különböző szervezetek, politikai szerveződések érdek- kifejező szerepe. Üigy tűnik, hogy ezt a variációt már túlhaladta az idő. Kialakulhat egy olyan politikai intézményrendszer is, amelyben az alkotmányosság talaján csak olyan pártok jönnek létre, amelyek a szocialista érdekeket tükrözik. Ez olyan politikai rendszer, amelyben többségben vannak a szocializmusért fellépő pártok, szövetségek, ezek koalíciót alkotnak és ebben a koalícióban az MSZMP meghatározó szerepe érvényesül. Ma erre váí- mi kevés a reális esély. A harmadik esetben a társadalom valóságos viszonyait — tulajdonviszonyait, termelési .viszonyait, elosztási viszonyait — figyelembe véve, döntő többségben vannak azok a politikai erők, amelyek egy hatékonyan működő demokratikus szocializmusban érdekeltek. Olyan pártok jönnek létre, amelyek a szocialzimus erősítésében, fenntartásában érdekeltek, és amelyek végül is elismerik az MSZMP meghatározó szerepét. Emellett — az alkotmány alapján — létrejöhetnek olyan pártok is, amellyek anépha- talom fenntartásában nem érdekeltek. Tehát olyan ellenzéki jelentkező pártok is létezhetnek, amelyek más társadalmi berendezkedésre törekszenek. Ezekkel, ha lehetséges, az MSZMP párbeszédet kezd, ha nem lehetséges, akkor törvényes keretek között politikai vitát, politikai harcot folytat. .Egy ily.en politikai rendszer versenyhelyzetet teremt a párt számára, s nyilvánvalóan azzal is együttjár, hogy a hatalom gyakorlásában folyamatosan, rendszeresen kompromisszumokat kell kötni. Olyan kompromisszumokat is, amelyek nemcsak a szocialista értékeket tartalmazzák. A mai viszonyokat tekintve úgy tűnik, hogy ilyen politikai intézményrendszer fog kialakulni az elkövetkezendő években. De lehetnek elméletben más változatok is. A szocializmusban érdekelt politikai erők között is alakulhatnák úgy az erőviszonyok, hogy nem az MSZMP javára billen a mérleg. Akkor azonban a hatalom bizonytalanná válik. Ennek következményei beláthatatlanok, nemcsak saját országunk, hanem Európa viszonylatában is. Ezért ennek kialakulását meg kell akadályozni. Végül kialakulhat olyan helyzet is, amikor a társadalom oly mértékben polarizálódik, hogy a politikai erők játéka kiszámíthatatlanná válik. Ebből következően sem az MSZMP, sem a szocializmusban érdekelt politikai erők nem számíthatnak arra, hogy megőrizhetik a szocialista kibontakozás lehetőségét. Ezt a hatalmi harcot nem lehet és nem is szabad felvállalni. Abban vagyunk érdekeltek, hogy demokratikus társadalom épüljön ki. Ebben a folyamatban döntő, hogy az MSZMP hogyan politizál, milyen párt lesz az elkövetkezendő időszakban? Erről ma igen élénk vita folyik a párton belül, és azon kívül is. Alapvető, hogy a párt átalakuljon, hogy a hatalmi pozícióban volt pártot felváltsa egy versenyhelyzetben helytálló politikai mozgalom. Ügy tűnik, hogy ez az átalakulás nem megy könnyen. Elsősorban azért, mert hosszú időn keresztül a tagság csak végrehajtásra volt késztetve. Nem volt lehetősége valóságos vitákban képviselni a politikát. Csak egységes, politikai harcokban edzett, vitában egységgé kovácsolódó Magyar Szocialista Munkáspárt tud helytállni a politikai harcban. Ezt az egységet a párttagságnak, a vezetésnek együtt kell megteremteni és fenntartani. Sokszínű ma a párt, sokféle érdek, sokféle nézet, sokféle törekvés van benne jelen. A sokszínűség nem jelenti azt, hogy a széthúzás legyen rajta úrrá. A sokszínűség sokszínű vitákban jelentkezzen, amelyekből kristályosodhat ki az a politikai alapállás, amellyel harcolni tudunk a jövőnkért.
