Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
1989. FEBRUAR 11., SZOMBAT NOGRAD 3 Bz önállóság eredményei — alul- is leliilnézetbil OKÉ után, kongrestzu* előtt Síküveggyár! slkerkowáesok Lám-lám, olykor menynyire csalóka tud lenni a valóság! Sipper István, a Salgótarjáni Síküveggyár húzóüzemének gépkezelője állítja: neki ugyan semmi előnye nem származik abból, hogy vállalatuk múlt szeptembertől önállóan gazdálkodik. Ám miután az emlékezetébe idézem a tavalyi jelentős béremelést, elismeri: — Valóban kaptam egyszer öt és egyszer három forintot. — Nyomban hozzáteszi: — De a többletbért levonták adóba! Úgyhogy mostanában is 8400 forint körül viszek haza, mint amikor az Üvegipari Művekhez tartoztunk. — Ennek azonban semmi köze az önállósághoz — vetem közbe. — Illetve, ha marad a gyár a műveken belül, akkor még kevesebb jutott volna béremelésre. Kényszeredetten rábólln.t... A munkatárs, Kőműves László gépkezelő ugyancsak a levonások miatt kesereg. Mint mondja, hajtják magukat, szívveklélek- kel dolgoznak, ám mindez nem mutatkozik meg a pénzesborítékban. Lépni előre — Itt folyamatos munkarend van — magyarázza. Jönni kell húsvétkor, karácsonykor egyaránt. Igaz, vállaltam a beosztásomból eredő kötelezettségéket. Azt is megértem, hogy kevesebben vagyunk, kénytelenek ellátni ugyanazt a felada- datot és túlórázni is muszáj, mert idefent, a törőszinten létszámhiánnyal küszködünk. Ám munkánk hasznából többet szeretnénk viszontlátni a pénztárcánkban. — Milyenek a termelési feltételek? — érdeklődöm. — A kemencét tavalyelőtt újították fel, illetve korszerűsítették, azzal nincs gond. A húzógépek meghibásodása sem gyakoribb a szokásosnál, sőt ritka az áramkimaradás miatti üzemzavar. Az alapanyag-ellátás némileg javult, de még mindig nem az igazi — sorolják. — Panaszkodnak az emberei — mondom Bagota Endre üzemvezetőnek. — Már miért ne tennék! — vágja rá. — Az én közérzetem sem éppen ideális. Mindannyiunkat sújt az az adó, érzékenyen érintenek az áremelések. Ügyszólván már annak is örülnünk kell, hogy van állásunk, van kenyerünk. Márpedig a síküveggyárban minden becsületesen dolgozónak biztosított a megélhetése. — Maga miként látja az önállóság kérdését? — Meg kellett lépnünk! így önmagunk urai lettünk, saját belátásunk szerint költhetjük el a pénzünket. Nem vitás, megszűnt a védőernyő, növekedett a felelősség, átgondoltabban kell termelnünk és gazdálkodnunk. Egyébként most még nem érezzük igazán az önállóság jelentőségét, hiszen fél év sem telt el szeptember óta. Gyárunk eredményeiben azonban már lemérhető, hogy kollektívánk képes az eddiginél is számottevőbb feladatok végrehajtására. — Térjünk vissza az üzemünkhöz. Kértem, szóljon az idei tennivalókról! — A tervezett termelés megegyezik a múlt évivel: 9,8 millió négyzetméter üveget kell gyártanunk. Ennek 40—42 százaléka lesz két milliméteres üveg. melyet szinte teljes egészében tőkéspiacon szándékozunk értékesíteni. A múlt esztendőben eredetileg 25 millió 200 ezer forint bérkeretet kaptam, ez a melegüzemi pótlék emelésével kismértékben növekedett. Jelenleg még nem ismerem az ez évben felhasználható bér összegét és a tervezett fenntartási költséget, holott mindkettőt mielőbb tudni szeretném, éppen a gazdálkodás érdekében, Többek között túlműszakokra muszáj tartalékolnom pénzt, mert súlyos nálunk a létszámhiány. — A problémát a dolgozók is említették. — A múlt esztendőben emberhiány miatt másfél hónapig állt az egyik húzógépünk. A letörőszinten egyszer 10, egyszer 6 százalékkal emeltük a béreket, hogy idecsalogassunk más területekről dolgozókat, de nem értük el a célt. A mostani létszámmal szükséges eleget tenni a tervnek. Szerintem az itteni nehéz körülményeknek vissza kell majd tükröződniük a bérfejlesztésekben. Magától értetődően egyetért ezzel Fejérvári Géza gazdasági igazgatóhelyettes, hiszen éppen az eddiginél jobb ösztönzés is hozzájárult a gyár tavalyi kiugró termelési sikeréhez. Nyereséget várunk — Tőkésexportunkat 2 millióval, 6,4 millió dollárra növeltük az előző évhez képest. A várható 170 millió forintos nyereségünk húsz százalékkal haladja meg a korábbit. A bruttó bértömeget átlagosan 15,8 százalékkal emeltük, s minden eddiginél többet. 7 millió forintot fordítottunk dolgozóink otthonteremtésének támoga. tására. — Hogyan érte el a síküveggyár az évtized legkiemelkedőbb teljesítményét? — Az addiginál körülte- kintcbben készültünk fel 1988-ra, s januártól decemberig szinte ugyanolyan ütemesen termeltünk. A havi teljesítmények közötti eltérés legfeljebb öt százalék volt, míg régebben ez a különbség olykor 100 százalékra rúgott! Havi lebontásban határozzuk még a- tennivalókat és ehhez, szabjuk a kifizethető bért. Természetszerűen sohasem marad el az elszámoltatás! Előbbre léptünk az importanyagok beszerzésében. csökkent az ez irányú gondunk. Fejlesztés, korszerűsítés — Milyen a létszámellátottságuk? — Két év alatt több mint háromszázzal csökkent a létszámunk, a nyugdíjba vonulók helyett csak a legritkább esetben vettünk fel új dolgozókat. A létszámzárlatot ugyan feloldottuk, de jelenleg is csak egyes munkaterületekre veszünk fel embereket. Ezek közé tartozik a húzóüzem is, sajnos, kevés a jelentkező. Az idén áflago-\ san •minimum 10 százalékkal akarjuk emelni a béreket, magától értetődően differenciáltan. — Melyek az ez évi legfontosabb feladataik? — A tőkéskivitelt legalább 7 millió dollárra akarjuk növelni. Az előirányzott nyereség 200 millió forint. A gazdálkodás egész területét számítógépre visszük, ezáltal naprakész lesz az informáltságunk. Folyamatos fejlesztésékkel akarjuk megteremteni a jövő évek termelését, többi között új gépek üzembe állításával korszerűsítjük az üvegfeldolgozást. Így néz ki tehát a Salgótarjáni Síküveggyár önállósága alul- és-felülnézetből. Abban megegyeznek a vélemények, hogy lépni kellett, s a vállalkozás ésszerűségét az eredmények visszaigazolják. Még akkor is igaz ez, ha az ismert okok miatt a dolgozók panaszkodnak. Sajnos, általános jelenség ez ma hazánkban. Kolaj László Merre tartanak a nógrádi KISZ-esek? A fokozódó társadalmi feszültségek, a nehezedő megélhetési lehetőségek, nem erősítik az emberek türelmét. Az eddig jobbára letompított magyar közvélemény — összhangban a párt reformpolitikájával, mely utat enged az eltérő nézeteknek — alaposan megélénkült. Üj- szerű kihívásokkal, újszerű követelményekkel birkóznak a politikát alakító, irányító szervek- Ez alól a KISZ sem kivétel. Gyorsan nyélbe ütött országos értekezlet után, rendkívüli kongresszus előtt félidőben, alaposan megcsap- pantott költségvetéssel, hangos alternatívákkal, vékony jégen próbál átkelni a szervezet. Sokan már-már vészharangot kongatnak. Vagy nem kell ennyire beijedni? — erről kérdeztük Boldvai Lászlót, a megyei KISZ- bizottság első titkárát. — A társadalmi folyamatokról a KISZ-t sem lehet elvonatkoztatni. A szavak piacát éljük, a politikai közfelfogásban dívik a címkeragasztás, a félszavas ítéletalkotás. Kialakult egy hangzatos reformretorika, s ezzel rövid távon az igazság bajnokának pózáéban lehet tetszelegni. Minden, ami a hagyományok felrúgása, reformszellem, s ami a korábbi értékek megtartása, konzervativizmus. Megoldási kulcs pedig a bajainkra nincs. De kész receptek, országos érvényű igazságok ma nincsenek. Lehet fölülről ilyeneket ajénilgatni, de mindig a helyi viszonyok meghatározók.. ■ — Tehát akkor a KISZ?... — Persze, vannak nehézségeink, de hogy válság — az túlzás. Kevés a pénzünk, folyik a szervezet politikai arculatának átalakítása. Megváltozott az első titkár személye. Vagyis három olyan tényező jelentkezett együttesen, amely egymagában is alapjaiban renget meg nálunk egy szervezetet... — Vegyük a pénzt- Hogy is állunk vele a megyében? ■ — Ezzel a drasztikus, reálértékében mintegy ötvenszázalékos csökkentéssel a KISZ működési lehetőségeinek határához érkezett. Ez ténykérdés, tovább siránkozni rajta fölösleges, a mi dolgunk megkeresni a „túlélés” lehetőségét. Jelentősen leszűkítjük a tevékenységi körünket — van is miből kiszállni . —, elköszönünk néhány társunktól, de csu-' pán ennyivel még nem oldható fel a helyzet. Takarékoskodunk, de keressük a forrósbővítő lehetőségieket. A KISZ vagyonát ezentúl vállalkozásszerűen kezeljük. Megszüntetjük a salgóbányai és á nyírjesi labor anyagi támogatását, % i»- piacorientált egységként .működnek tovább. S, közben arra vigyázunk, hogy a tagság a lehető legkevésbé érezze a helyzet romlását. Ügy érzem, van annyi erőnk, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. — Országos értekezlet után, rendkívüli kongresszus előtt félidőben vagyunk. Egy átmeneti, de nagyon mozgalmas időszakban a jövő érdekében hol kell tiszta vizei önteni a pohárba ? — Legelőször tisztázni kell a mozgalommal szembeni elvárásókat: mit lehet megkövetelni egy ifjúsági tömegszervezettől- Egy tömegszervezet, mint olyan, nem homogén képződmény. Felfogásban és célokban egymástól erősen elkülönülő csoportok, egyének dolgoznak egymás mellett. Van egy viszonylag szűk, aktívan politizáló ma|, és ott a nagy többség, amelyet a szabadidős-programok és a szervezeten keresztül elérhető szolgáltatások érdekelnek- A két tábor között állandó a konfliktus: a politiikusab- bak már-már követelnék, hogy úgymond nem kell kínlódni tovább azzal a sok tehetetlennel, s erősködnek, legyünk inkább igazi „élcsapat”. Ám, ez nem járható út. A tömegbázis elvesztése mellett leválasztanánk magunkról egy igen aktív, pozitív tevékenységet kifejtő, érdeklődő, szimpatizáns réteget is. — Játsszuk el, hogy magam is beálltam reform- retorikusnak. Nos, hol tart az alulról építkezés? — Dúlt róla a vita az országos értekezlet szekcióülésein. Végig két véglet hadakozott egymással. A radikálisabb része erősködött, gyorsan a gyeplőt a lovak közé és kezdjünk mindent újra alulról, míg az óvatosabbak, hogy hiábavaló ezzel kísérletezni, ez a törekvés a magyar történelemben még soha nem járt sikerrel. Különben is elég paradox fölülről kimondani, hogy holnaptól aztán alulról építkezünk. A mai ifjúság is ebben az országban nőtt fel, ezért nem lehet tapasztalata az önszerveződésben. Szerintem a két véglet között ügyesen manőverezve, az alulról érkező kezdeményezéseknek utat engedve, azokat fölülről segítve kell megtalálni a helyes mértéket. — Az OKÉ előtt és után nagy volt a fogadkozás. Aztán jöttek a hétköznapok- Megyénkben hogyan mozgolódik az ifjúság? Érkeznek lentről konkrét elképzelések és javaslatok? — Nincs valami óriási feszítés. .. Nem éreztetik a szervezetek, , hogy valami mást, minőségében is újat óhajtanak létrehozni. Tudjuk azonban, hogy akadnak helyi szinten olyan csoportjaink, amelyek tudnak önállóan gondolkodni és cselekedni. Kedvezők a tapasztalataik a balassagyarmati kábelgyárnál, a nagybátonyi Fűtőbernél, a szénbányák nagybátonyi gépüzeménél és a pásztói mechanikánál. Az OKÉ óta a KISZ újjáéledt Diósjenőn, Dorogházón, Két- bodonyban és a Pentamer- nél. À megyei bizottság a jövőben nem lát el fölülről operatív irányító funkciókat, hanem a területek, városok és rétegek egyeztető szövetsége lesz. A két éve elkezdett törekvéseink gyümölcse lassan beérik. Ma a KISZ szerveződési törekvései — a területek és rétegek „békés egymás mellett élése” — a nógrádi modellt követik. — A jelenlegi], éretlenebb fővel nehezen átlátható politikai helyzetben nem fenyeget annak veszélye, hogy a szervezet akár jobbra, akár balra eltolódik a szélsőségek irányába? — Időszerű a kérdés, de ma még nem érzek ilyen veszélyt- Fel kell azonban készülni árrá, hogy a legfelsőbb vezető testületekben is jelentkező eltérő vélemények, álláspontok, eseményekről alkotott megítélések előbb, vagy utóbb hozzánk is begyűrűznek. Én bízom. benne, hogy a KISZ képes lesz megőrizni józanságát, és mint egységes, kiegyensúlyozott, stabilizáló erő vállal részt a párt megújulásában. — Eddig csak politizáltunk, $ közben majd’ megfeledkeztünk egy nagyon fontos területről, a szabadidős-tevékenységről. .. — Megyei szinten ebből semmit nem tudunk felvállalni. A nagy demonstrációk kora lejárt. Régebben fölülről mindenféle össznépi parádékat erőszakoltak ránk, mi meg a srácokra, holott, nem is volt ezekre senkinek semmi ingerenoiája. Most az eszközöket a városokhoz csoportosítottuk, segítjük, támogatjuk önálló vállalkozásaikat. S, ha programjukhoz más területek közreműködését is meg akarják nyerni, mi készséggel vállaljuk a közvetítő szerepét. Balás Róbert Havonta mintegy háromszázátven máza« «wmlcmoresit • «et » őter gyei Sütőipari Vállalat salgótarjáni Ï, saátau üzemében. Mfé»üak§» -Ktesis László né, Gál Józsefné és .léger Sánüorné ta éleíttiisaes > Nehéz munkái végeznek a le üjro /inl dolgozni, inbl> béri érdemelnének, Fzno Bene/f* Péter
