Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. FEBRUAR 4., SZOMBAT NOGRAD 5 „Halt már meg a kezeim között ember../' Rejtélyek közt a Babot hegyen Telefon helyett postagalamb? Nagy jövő áll a szécsényi galambászok előtt, ameny- nyiben nem lesz radikális előrelépés a hírközlés fejlesztésében — e keserű megjegyzést Percze Dezsőné tette a megyei tanács legutóbbi ülésén, amikor a testület a postai szolgáltatást, a hírközlést vitatta. Az érdeklődést az előterjesztést készítő Szomszéd József közlekedési osztályvezető műsoron kívüli közszereplése is jelezte. Nem készült szóbeli kiegészítőre, a tanácstagi csoportok előzetes szenvedélyes vitája késztette arra, hogy kiáll- jon a testület elé. Tolmácsolva azt a nézetet, hogy a lokális fejlesztés nem vezet eredményre, s megfogalmazva a tényt: a VII. ötéves tervben rögzítetteknél többre vállalkozni nincs lehetőség. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy a postai szolgáltatás és a hírközlés fejlesztése állami feladat, e munkát a tanács érdekfeltáró, jelző'és koordináló tevékenységével segíti. Tanulságosak a postaforgalmi szolgálat adatai. Hogyan kezeltük jelentőségét? A kérdésre mindennél beszédesebben válaszol: az ország telefonhálózatának színvonala Európában az utolsó előtti. S a megyében mi a helyzet? A főközpontok száma 1980 óta minimális mértékben nőtt, a telítettség általában már nem teszi lehetővé új állomások bekapcsolását. Szinte hihetetlen, de romlott a központok gépesítettsége, az országostól elmaradva nem alkalmasak a távhívás bekapcsolására. Ennek, ellenére 1987-ben Nógrád megyében 4700-an vártak telefonra. Ez ötszöröse az 1980. évinek, az országos emelkedés pedig 93 százalékos. De a valóságot tükrözik-e a számok? Aligha. Szomszéd József is ezt írta le: általános tapasztalat, hogy hálózat" és központbővítés esetén az igénylők száma ötször-tízszer nagyobb lesz. A mostani tényeket mutató számokban tehát eleve ott van a reménytelenség is. Ez is sarkallta a megyei tanácsot, hogy a VII. ötéves terv indításakor széles körű koordinációs munkát végzett a gazdálkodó szerveknél, intézményeknél és tanácsoknál A megyei támogatással megindult fejlesztések egyik kiinduló és legfontosabb lépése, hoev Salgótarjánban elkezdődött a központ 2000"es bővítése. A napirend iránti érdeklődést kiválóan érzékelteti, hogy már a vita előtt sok dolga akadt a mozgó mikrofont kezelő fiatalembernek. Kristók Józsefné szerint az érsekvadkerti telefonok csak a posta nyitva tartásáig élnek, s méltatlankodva kérdezte: mégis annyit kell fizetni, mint másnak? Dr. Kecskeméthy Gyuláné több más mellett arra volt kíváncsi, hogy a csóványoai gerincadóról lehet'e majd regionális műsorokat sugározni. Igen. Szegner László gyakorlati példával igazolta, a műsorszórás illetékesei úgy tekintik, mintha mindenütt kiválóan lehetne fogni a tv 2. műsorát, erre vall az Esti mese „áthelyezése” is. Indítványát, hogy a „nem szabványhelyen a díjat mérsékeljék” — később lehűtötték. Hiába indítványozta ezt Ember Csaba is, szavazásra e különkérdésben nem került sor, mondván: hatósági árról van szó. (Lapunk megjegyzése: a testületi állás- foglalás, s annak illetékes helyre való eljuttatása mégis helyénvaló lett volna. Ezt bizonyítja, hogy az előterjesztés egyik mellékletében a televíziós vételi lehetőségek összegzésekor az „ellátatlan tv 2.” oszlopban 53 nógrádi település neve mellett találtunk jelet, s ezeken él a megye lakosságának 22,9 százaléka.) Sipos Ervin kérdésére msgtudhat- ta: a mátraterenyei 200-as központ üzembe helyezése azért csúszik egy évet, mert a salgótarjáni tavalyra tervezett is csak ez évre valósulhat meg. Kisváriné dr. Glózik Anna a legnagyobb gondnak nevezte a telefonhelyzetet, a lehetőség szavai szerint Balassagyarmaton is messze elmarad az igényektől. Ezért mozgósította a tanács a helyi erőket, s ezáltal 30 millió forint segítheti a változást. A város és a kisebb települések közötti különbségek telefonügyben is elviselhetetlenek — így kezdte mondandóját Wisinger János. „A helyzet világos és érthetetlen, felfogni sem lehet, miért tartunk itt, megyénk helyzete még kétségbeejtöbb. Diósjenön harminc évvel ezelőtt hét interurbánvonal volt, ma kettő.” A további érvelés egyenesen hátborzongató: ha baj van. képtelen az ember orvosi segítséget kérni, „halt. már meg a kezeim között ember...” Wisinger János szerint szélmalomharc a megye és a posta kapcsolata, a nem azonos súlycsoport miatt. Mint mondotta, minimálisan hat év, maximálisan 11 év kell a változáshoz, a tervek szerint. Nem hiszem, hogy felelősen ülhetünk itt, ha nem próbálkozunk mással — folytatta a testület tagja. — Meg kell tehát vizsgálni a rádiótelefon fel- használásának lehetőségét, még akkor is, ha a háttérben érdekellentétek húzódnak meg. Wisinger János ezzel letett az elnökség asztalára egy kidolgozott tervezetet, mondván, ez a módszer egy éven belül hozza az árát. Indítványára később módosították a határozati javaslatot is, kötelezve a közlekedési osztályt a rádiótelefon felhasználási lehetőségeinek összegzésére. Erről a tanács nyári ülésén adnak számot, addig a testület a költségek tekintetében nem kötelezte el magát. A tudósítónak az a gyanúja, hogy ez az indítvány nem teljesen szimpatikus a minden tekintetben monopolhelyzetet élvező postának. Nemigen lelkendezhetnek Ozsvárt Sándor szavain sem; a tévéadó műsorszórási kimaradásait kritizálta. Nem is akármilyen érveléssel: a salgótarjáni átjátszó megy A támogatással épült, a postától tehát joggal elvárjuk a zavarmentességet. A Szécsényi képviselő Percze Dezsőné is ezzel kezdte: a legnagyobb gondom a telefon. Mint mondotta, reménykedett, hogy a várost a crossbarközpontok listájában találja, de csalódott. A megvalósításra később ígéretet kapott, érveléséből azonban érdemes idézni : az ügyintézés termelési tényező. Ezért elképesztő, hogy egy vezetőnek fél napot telefonközeiben kell lenni — kapcsolásba várva. A helyi foglalkoztatási gondok enyhítésére több kisszövetkezet is vállalkozott volna de amikor megismerték a hírközlés helyi lehetőségeit., azonnal visz- szalóptek. Még egy példa a kriminális helyzet érzékeltetésére. Percze Dezsőnét délután egy órakor kérik meg a nagylóci buszmegállóban, hogy ugyan vigyen már egy információt Szécsénybe, mert reggel nyolckor jegyeztették a hívást — reménytelenül. Csoda-e, ha így hangzik a végső konklúzió: a mai helyzet féke a további fejlődésnek. Beleértve a gazdaságot is. Bizonyságként ismét Wisinger Jánost idézzük: gyorsabb 150— 300 kilométert elautózni, mint telefonon elintézni ugyanazt az ügyet. Meglehet, hogy gyorsabb — de gazdaságosabb-e? Ha valaki nem volt irigylésre méltó helyzetben ezen a tanácskozáson, az dr. Oláh László, a Magyar Pasta elnökhelyettese. Mégis kevesebb figyelmet szentelt a nógrádi gondoknak, jobbára a kormányzatnak, pontosabbon a parlamentnek címzett kritikákat fogalmazott meg, amiért az önálló postát az új minisztériumhoz sorolták. Végül mégis véleményt mondott Nógrádról is: a megyei javaslatokat emberi, technikai és pénzügyi okok miatt nem mindenben tudták megvalósítani. Kifejtette, hogy a posta munkája a hagyományos területen sokat fejlődött, majd sorra vette, hogy a salgótarjáni crossbarbővítés november 30-i befejezését követően hogyan, milyen ütemben kapcsolódhatnak erre a nagyobb települések. A nyolcadik ötéves tervben Nógrád megye távközlési hálózata teljesen automatizált lesz — mondotta a posta elnökhelyettese, majd a televíziós vételi lehetőségeket ért kritikára reagált. — A műszaki igazgatóságtól jelentést kértem, s azt részben tudtam elfogadni. Február végéig a végleges megoldásra kértünk javaslatot. A hírközlés mellett tehát a jobb és zavartalanabb televíziózásra is van remény. Ám az egyikhez több, a másikhoz remélhetően kevesebb türelemre és megértésre lesz szükség. S talán még a szé- csényiek postagalambjait sem kell bevetni. Kelemen Gábor Nógrádiak is részt vesznek a távoktatásban Az egészségügyi és szociális ellátás egyik leghiányosabb területe az otthoni betegápolás-gondozás. A Vöröskereszt, mint humanitárius szervezet évek óta igyekszik ezen a gondon segíteni, önkéntes társadalmi aktívák, mások gondja iránt érzékeny állampolgárok megnyerésével, felkészítésével. Rendszeresen szerveznek tanfolyamokat az érdeklődők részére, segítséget adnak a szakszerű gondozáshoz. A televízió és a Vörös- kereszt újszerű feladatra vállalkozott nemrégiben : január elején megkezdték a televíziós távoktatást, amelynek első adássorozata a házi gondozás, betegápolás témakörével foglalkozik. A Vöröskereszt-vezetőségek széles körű mozgósításának köszönhetően megyénkben kedvezően fogadták a kezdeményezést. Balassagyarmatról mintegy 30-an, Szé* csényből és vonzáskörzetéből 96_an, Patak községből több mint 40-en jelezték, hogy elvégzik a tanfolyamot és leteszik a vizsgát. Salgótarjánban a nagy- családosok egyesületének tagjai vesznek részt az oktatásban* de Szandán, Mo- horán, Bercelen, Hugyagon és Kárancslapujtőn is figyelemmel kísérik az adásokat, hogy elsajátítsák a tudnivalókat. A tanulást a vezetőségek szóróanyagokkal, tankönyvvel, szemléltetőeszközökkel segítik. Régészekkel az alagútban A drégelyi vár és a tőle mintegy három és fél kilométerre lévő — régtől ismert, de csak mostanában feltárt egy nagyobb szakaszában — „titokzatos” alagút közötti összefüggést azóta vitatják, amióta az alagút létezése egyáltalán ismert. Kamarás József balassagyarmati honismereti körtag jó nyolc esztendeje szinte véletlenszerűen találkozott az alagút létezésének helybeli legendájával és magával az alagút egy kicsiny részletével a Drégely- palánkhoz és Honihoz (a kettő között van ugyanis) közel eső Babot hegyen. Egy idős asszony hívta fel a figyelmét arra a hirtelen bemélyedésre, amely a Baboton mintegv nyolc méter magasságban volt látható. Kamarás József azóta szó szerint nagy utat tett meg a „titokzatos” alagút feltárása érdekében, s most legutóbb az elmúlt héten meghívta a szécsényi múzeum régészeit, Kató Sárát, Bodnár Katalint >és Majcher Tamást — néznék meg maguk is az eddig feltárt 144 méternyi szakaszt! Így kerültünk tehát a minap a régészekkel együtt a Babotra. Ütközően aztán fokozatosan fény derült — ha nem is az alagút rejtélyére — az eddig tisztán társadalmi, önerőből, tehát amatőrként végzett feltárás történetére, amelynek itt valóban csak a főbb pontjait érinthetjük, hiszen meglehetősen szerteágazó az is. Egy azonnal nyilvánvaló azonban: nem csupán most, amikor a feltárás 144 méter és egy külön „elindított” rö- videbb elágazás után végeredményben ezen a szinte elakadt, hanem már jóval korábban is érdemes lett volna ez az ügy a komolyabb s főként szakmailag is kellően támogatott segítségre. A munka eleddig heroikus küzdelmet kívánt főként a szentendrei Tetlák Páltól, aki valóságos megszállottként ássa magát előre évek hosz- szú sora óta. öt segíti minden módon az idén nyolcvanadik életévébe lépő balassagyarmati patrióta, helytörténész Kamarás József, fizikai értelemben pedig magában az ásás-kihordás embert próbáló mukájában a legutóbbi bejáráson is jelenlévő Nyerges András, a fémipari vállalat fiatal dolgozója. Nyolc esztendeje annak is, hogy Kamarás József az akkor még mindössze kis lyukként mutatkozó alagút- részlethez elhívta a fővárosból Leélössy Sándor földrajztudóst és fiát Szabolcsút á geológust. Órákat töltöttek, sokat fotóztak a Baboton, Leélcssyék a hevenyészve kiásott horpadáson át be is másztak a szűk alagútrészbe és csak két óra múlva kerültek elő. Akkoriban mondta valaki a kint idegeskedő Kamarás Józsefnek, aki éppen segítségért akart indulni Dré- gelypalánkra, hogy „nem kell izgulni, odalent nagy alagút van, gyerekkorunkban abban játszottunk... ” Leélősisyék amúgy azon a véleményen voltak, hogy mindenképpen érdemes- szükséges feltárni a teljes rendszert, s hogy lehetséges az alagút és a drégelyi vár közötti összefüggés, amit azonban később mások többféleképpen vitattak. Tény, hogy Kamarás József időiül például, a palánki termelőszövetkezet elnöke, Gonda Gábor, a drégelyi lakatosipari szövetkezet főmérnöke, a nagyoroszi katonák, az erdészet dolgozói, a Közép- dunavidéki Intéző Bizottság, a gyarmati városi tanács bontott kővel például — abból épült meg az alagút bejárata. A rácsozatot a drégelyi lakatosok csinálták!, aztán a közúti vállalat, Bábjára Lajos a fent említett bizottság főtitkára, Gyürky János erdészeti, László Gyula bányai főmérnök, de aligha lehetne mindenkit felsorolni. Mindenesetre az ügy nagyobb figyelmet érdemelne és főként most már nagyobb szakmai segítséget... közben a honismereti körben Balassagyarmaton Kovalcsik András balassis tanár elmondása nyomán megismerkedett azzal is, hogy Szász Lajos egykori gyarmati matematikatanár is próbálkozott már régebben a feltárással. A titok őt is izgatta és arra a levélre, amit Kamarás írt neki — az idős ember Pestről a biztatás hangján válaszolt és bátorította a további feltárást az összefogásra buzdítva. Sokán, nagyon sokan segítették eddig is Kamarás Józsefet és a betegen (szemével bajlódik, rosszul lát, műtötték is) a Babotra kijáró Tetlák Pált. Mayer AraEgymás közvetlen nyomában jártunk az alagútban a szécsényi régészekkel, akik elsősorban arra voltak ‘kíváncsiak; milyen módon készült, s mikori az alagút, milyen pontra jutott a feltárás, s hogy vélekedtek a korábbi szakemberek. A 144. méternél kiöblösödést, a főié hatalmas köveinek fenyegető elmozdulását rögzíthették ők maguk is. A vélemény elsősorban az, hogy miközben most azon a szakaszon a mai formában semmiképpen nem folytatható a feltárás — az alagút közvetlen környékét is érdemes lenne geológiailag vizsgálni, esetleg felülről a területet fényképezni, de a további munkát azon a részen az eddigiek szerinit nem szabad folytatni a rendkívüli ve. szély, a beomlás látható lehetőségei miatt. Kamarás Józseffel most a felscpetényi bányászokhoz készülünk, szakmai segítséget kérve erre a szakaszra. Tetlák Pál szentendrei polgár terve is készen áll — ő .a bal oldalt leágazást fejti tovább! Éppen ő az, aki nem csak mindén idejét, erejét, szó szerinti önköltségét vetette be eddig az „alagút- küzdelembe”, de Szentendréről társakat hozott az alagút egyetlen denevérének... T. Pataki László Fotó: Szilágyi Norbert
