Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-04 / 30. szám
1989. FEBRUÁR 4., SZOMBAT 3 NOGRAO Igazságok és féligazságok Beszélgetés Romasz Adolffal, a megyei tanács elnökhelyettesével Becsapottak? Kiábrándultak? lövőjük nincs? Megyén Ilinek» beszélgetnek Hogy érzifr magukmf korunk wáSS&lkoxéi? A fiatal közgazdászok minap befejeződött salgótarjáni országos konferenciájának egyik érdekes programjaként gyakorló vállalkozók mondták el: hogyan látják ők a vállalkozás feltételeit, s ezek közepette, hogy érzik magukat? Négyen ültek ezúttal asztalhoz: Palotás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke, a Kandeláber Gmk társvezetője, Földvári György, a Novarat Ipari és Építőipari Kisszövetkezet ielnöke. Kelemen Géza, a Controll Elektronikai és Számítástechnikai Kisszövetkezet elnöke és Kovács István, az Economix Közgazdász Kisszövetkezet elnöke. Hangvételükre nem a szordinó volt a jellemző. Sőt, • inkább a nyersességig kendőzetlenül szóltak. Nem állítjuk, hogy minden szavakkal egyetértünk. Azt viszont leszögezhetjük: vállalkozó társadalomról, vállalkozó gazdaságról csak úgy érdemes beszélni, ha minden érntett fél mcghallgattaíik. A kritikai hangvételű, nem egyszer kemény bírálatot is tartalmazó újságcikkek megszapóradtak a magyar sajtóban. Így van az Nógrád megye esetében is. s az elmarasztaló publikációk gyakran a tanácsokat érintik. Hogyan vélekedik a jelenségről Kom asz Adolf — erről beszélgettük a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettesével. PALOTÁS JÁNOS: — Amit ezen a konferencián 'hallaná, az mind igaz, csak éppen mór tavaly szükség lett volna rá. Mára már mieg kellett volna valósítani. Az értékes gondolatok elvesztik realitásukat a múló idővel. Fontos, hogy egy asztalhoz üljenek a vállalkozók a kormánnyal, a következő, hogy meg is hallgassuk egy mást. Hogy érzik magukat a vállalkozók? Becsapottnak, kiábrándultnak, félrevezetettek. s ha fennmarad a mai gazdaságpolitika, jö- vőtlennék is. — Szerencsére felismertük már, hogy az eddigi politikai reformokhoz nem társultak valós gazdasági reformok. inkább a gazdasági kérdések átöltöztetése folyt. Óriási presztízsvesztés volt az adórendszer bevezetésének mikéntje: az előtte rendezett társadalmi vita csak látszatVita volt, az eredeti anyagon csaknem semmi sem változott. A gazdaság jogi szabályozásában viszont kétségtelen az előrelépés. A két fő adót még ebben az évben felülvizsgálják, remélhetően addigra kialakul a társadalom gazdaságpolitikai platformja is. Mérettessék meg úgy, hogy az egységes társadalmi gazdaságpolitika és a hagyományos gazdaságpolitika csatázzon meg! — Miniket gyakran ér kritika, hogy adócsökkentést követelve nem számolunk a múlt terhével. Számolunk vele. de nem tartjuk fátum- nak! Ebbel a helyzetből igenis ki lehet lábalni, de tudni kell: legyengített vállalkozások nem tudják a terhet viselni. Mondják, az erőteljes elvonás legalább ki hulla jtja a férgesét. Ez nem igaz! Nemcsak a férgese hull, s a megmaradók is roppant vérveszteséget szenvednek. — 1981 óta minden gazdaságpolitikai intézkedést vállalkozásbarátnak minősítettek. Csakhogy. Közben 1500 százalékra nőtt, az általános adóteher. s 1987 vége ó*a drasztikusan csökken a vállalkozások száma. Azóta komoly vállalkozások alig alakultak. FÖLDVÁRI GYÖRGY: — Mi 1983-as alakulásunk óta 80 millió forintos vagyont halmoztunk fel, most isszuk is a levét. A vállalkozást sokan egy-két jó ötletnek tartják, s nem tudják, hogy a lelemény önmagában kevés. komoly napi munka nélkül. Kellemetlenül érzik magukat a vállalkozók, de ez mindig is így volt. A közvélemény szerint a társadalom perifériáján mozognak, harácsolnak, mi több, magas jövedelmüket még el is költik, irritálva1 ezzel a lakosságot! Ami az adóikat illeti, mi nem elsősorban a mértéket vitatjuk, hanem az irányzatot: a. komolytalan vállalkozásoknak kedvez. Egy komoly cél elérése ugyanis több évbe is beletelhet, s ez idő alatt a szabályozók szüntelen mozgását lehet-e tisztességes eszközökkel követni? Legjobb hamburgert sütni... — A tagság igénye egyértelműen a jövedelem. A fejlesztésnek, a beruházásnak a szabályozók sem kedveznek. Én nem hiszek a vállalkozás jövőjében. A bizalmatlanság sem fogyatkozik velünk szérűben : nálunk például már 30 nagy, átfogó vizsgálat zajlott le. — Ma már sikerült egy asztalnál ülnöm egy állam- miniszterrel. Mdlkpr jöin el az idő, hogy ugyanezt tehes- sem a kerületi tanács ipari osztályvezetőjével ? KELEMEN GÉZA: — Nekünk a? a szerencsénk, hogy a számítástechnika az egyetlen terület Magyarországon, ahol valóban működik a piac. A kormányt persze lehet szidni, die az tény, hogy az 1987. májusi párt- értekezlet óta óriási változások következtek be, a visszarendeződés veszélye, azonban még nem szűnt meg. Tény, hogy iszonyú szellemierőforrás-hiánnyal küzd az ország, s miiért volna ez alól kivétel a minisztérium? Én nem írom alá, hogy ne volna érdemes ma Magyarországon vállalkozni. Elégedett vagyok 300 millió forintos működő tőkénkkel, ezzel már sok mindent lehet kezdeni. Ahány a vállalkozó, annyifélék az érdekék, a mozgatórugók, egy azonban közös: a profit, a vagyon növeléséért dolgozik mindegyik. S éppen, mert a magántőke érdek szerint mozog, idővel megeszi az államit. Pedig a magántőke is vállal szociálpolitikai igényeket: a Controll például százszázalékos táppénz bevezetésére készül. Ránk persze, nrn't az állami tulajdonra, nem lőcsölhet rá politikai feladatokat az állam. Nem h szem, hogy nálunk a magántőkétől kellene félni, legfeljebb akkor, ha a magántőke politizálni kezd. — Milyen ma a vállalkozók környezete? Abszolút ellentéte a nyugatival. A p;aci környezet kedvez, niem gond valamit kitalálni, hiszen hiánypiac van. Nincs konkurens sem, nekünk az állami vállalat nem az. A gazdasági környezettel már imás a helyzet. Nincs háttéripar, erre épülő vállalkozást tehát lehetetlen csinálni. A háttériparban viszont a legkönnyebb! A politikai környezet olyan legyen, hogy garantálja a biztonságot. Ne kényszerítsék a vállalkozót arra, ihogy csak a kertek alatt fejthesse ki tevékenységét 'hatékonyan. Korlátos típusú rendszerben csak a vagányok kockáztatnak! A sárga irigység, mint politikai tényező akkor a legveszélyesebb, ha az állami politika rangjára emelkedik. KOVÁCS ISTVÁN: — A kisszövetkezet jó vállalkozási forma volt, ha nem is a legkedvezőbb adózással. Aztán bevezették a különadót, ezt az abszolút magyar adót. Ügy látszik, valahol valakinek nem tetszett a „maszekok” feltűnően nagy aktivitása. Zavaró volt, hogy egyes maszékok gazdasági hatalomhoz jutnak. Azért kell a szigorú szabályozás, hogy nehogy már valakinek jobb legyen? Szűk látókörű az a szabályozás, melynek nyomán senkinek sem jó. hiszen ki fog akkor adót fizetni? Nonszensz volt a kisszövetkezetek vagyonalapjának „éllomásítá-sa” is. Nem vették ugyan el, de nem is a tagságé többé. Pedig a tagok nem akarták hazavinni ! — Elvileg támogatást élvezünk, gyakorlatilag tele vagyunk olyan szabályozással, ami gátolja a vállalkozás fejlődését. A szervezet- semlegesség nem igaz, már csak azért sem, mert nem azonos kockázatot visel egy nagyvállalat és egy vállalkozó. Szcndi Márta — Abból kell kiindulni, hogy a felfokozott, mozgalmas közéletben megnőtt a lakosság kritikai érzékenysége, igénye is — hangzott a válasz. — Természetesnek tartom azt is, hogy ezek nagy része a tanácsok felé irányul, hiszen az élet legnagyobb része velük van kapcsolatban. A korábbinál jóval erősebb kritikai érzékenységet pozitív jelenségnek tartom, hiszen ez segíti a közélet tisztaságát. Mindebben döntő jelentőségű a tömegkommunikáció, a sajtó szerepe, Nógrád megyében is azt szorgalmazzuk, hogy az újságok tárják fel a visszásságokat. Természetesen ez nem csak kötelessége a sajtónak. A realitásokban fakadó, a valóságnak megfelelő tájékoztatásnak párosulnia kell a felelősséggel, hiszen csakis így születhetnek előrevivő következtetések. Megítélésem szerint vannak olyan jelek is, amelyek nem ebbe az irányba visznek. Arra is akad példa, hogy nemcsak a realitással van baj, hanem a publikáció célkitűzése iis vitatható. Nem fogadható el, amikor apró szakmai részletkérdésből messzemenő politikai következtetéseket vonnak le. Nógrád megyével kapcsolatban is több, a valóságot nem mindenben tükröző nyilatkozat jelent meg az utóbbi időben, szükségesnek tartom visszatérni a Népszava február l-.jén közreadott egyik írására. — A „Fullasztó vízmű- építés Nógrádban” című írás vársányi és nógrádsipeki példán azt próbálja igazolni, ‘mintha a megyei tanács lakossági érdekek ellen dolgozna. Lehet ennek valami~ lyen valóságalapja? — A legnagyobb gondom az írással éppen az, hogy a cikk nem egy szeletet mutat fel, hanem az egész megyei vízépítést „tükrözteti”. Nem a valóságnak megfelelően. Abból indulok ki, hogy a VII. ötéves terv idejére tizenöt vízművel számoltunk, ténylegesen. pedig huszonegy valósul meg. Az említett varsányi—nógrádsipeki beruházásra is egy évvel korábban kerül sor. A szóban forgó cikk szemlélete tehát a legáltalánosabb társadalompolitikai kérdés érdekében tett kezdeményezéseket kérdőjelezi meg. — :Mi a véleménye annak su&ilmazásáról, hogy a megyei szakigazgatási apparátus döntéskényszerbe hozza a helyi tanácsokat? — Esetek egész sorozata bizonyítja, hogy a helyi tanácsok önállósága az őket megillető kérdésekben teljes. Példának okáért : a varsányi vízműépítésben a helyi vízműtársulásé a döntés joga. A megye legföljebb szakmai tanácsokat, tippeket ad. Különösen azért van erre szükség, mert egy ilyen ritka, az életben egyszer adódó feladatra helyben nehezebben készülhetnek fel. A szakigazgatás szakmai segítségének szükségességét az említett példa is illusztrálja: fel kellett hívni a figyelmet arra, hogy a bekötővezetékek megépítését — bármilyen vonzó és kecsegtető is az ajánlat — miért nem bízhatják a gmk-ra. 8 — Nézzünk egy-két konkrét tényt! Az idézett cikk a vízműépítési gyakorlat bírálata mellett megkérdőjelezi a verseny tisztaságát. Az olvasóban olyan érzetet kelt, mintha a megyei tanács — valamilyen érdektől vezérelve — a lakosságot indokolatlan többletkiadásra kényszerítené. — A versenytárgyaláson a pályázókkal szemben támasztott követelmény az olcsóság, a megbízhatóság és a korszerűség. A döntéshez segítséget kíván adni a megyei tanács. Egyszerűen azért is, mert a megvalósítást jelentős részben a megyei céltámogatás, illetve a vízügyi alap segíti. A költségek számottevő részének állami forrásból való viselése eleve feltételezi az együttműködés igényét, s ezt kár beavatkozásnak minősíteni. — Beszéljünk a verseny tisztaságáról is. Kötődik-e valamilyen ■ megyei érdek ahhoz, hogy melyik pályázó nyerje a megbízást? — A versenytárgyalásra, tizenhárom ajánlat érkezett. Varsány—Nógrádsi.pek esetében a Tolna megyei vízépítő gmk. ajánlata a második legjobb volt. Első látásra rendkívül szimpatikus az ígért gesztusuk: a község összes lakossági bekötő- vezetékét elkészítik, ellenszolgáltatás nélkül, amenv- nyiben elnyerik a megbízást. Ez látszólag nagyszerű, mert jelentős megtakarítást érhet el a lakosság. A gond ott van, hogy az indítvány műszaki, pénzügyi és jogi előírásokat egyaránt sért — erre a tényre pedig a megyei szakigazgatási szervnek és a területi vízügyi igazgatóságnak fel kellett hívni a figyelmet. Példaként említem, hogy a közműves vízellátás szabályzata szerint a bekötővezeték megépítését — a közműhálózat megfúrását, a vízmérő felszerelését a tulajdonos költségére — csak az üzemeltető vállalat végezheti el. A gmk tehát olyan munka kivitelezésére ajánlkozott, amelyre nem jogosult. A vízműtársülatokra vonat-, kozó 1977. évi törvényerejű rendelet ugyanakkor azt is kimondja, hogy társulati pénzből bekötővezetéket, nem szabad építeni, mivel a vízügyi alap, a megyei céltámogatás és a kedvezményes kamatozású OTP-kölcsön felhasználásával kizárólag közcélú berendezés valósítható meg. A törvényes fel- használás ellenőrzése kötelesség, meggyőződésem, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor hasonlóan járt volna el az OTP is. A verseny tisztaságához egyébként nem fér kétség, a pályázat nyertese — miként a gmk is — megyén kívüli jelentkező volt. Az állami és tanácsi pénz védelmében az érdekeltek kötelességszerű- en jártak el, alaposabb tájékozódással a félreértések elkerülhetők lettek volna. — Milyen tanulságok vonhatók le e konkrét ügy kapcsán? — Törvényesen, a versenyszellemet tiszteletben tartva járt el minden résztvevő. Tény azonban, hogy több időt kell szánni a meggyőzésre, a szakigazgatási szervnek nagyobb figyelmet kell fordítani a lehetőségek és szabályok teljes körű megismertetésére. Mintha a beruházások esetében még mindig hosszabb lenne a megvalósítás és rövidebb az előkészítés. Ha ez fordítva van, akkor elkerülhető, hogy a versenytárgyalás előtt három órával még tisztázni kell részleteket. A konkrét ügyben a lakosság érdekeit képviselve, a rendelkezések következetes betartására ügyelve jártak el az érintettek, hiszen ellenkező esetben ennek beláthatatlan pénzügyi következményei lehetnek. A szabályok pedig — mégha azokat túlhaladta is az idő — érvényességükig kötelezőek. Sok, persze, a ta- tulság, s ezek közül ,a legfontosabb, hogy a beruházások előkészítésére az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Különösen akkor, amikor összefogáson alapuló .munkáról van szó. A messzemenő politikai következtetések levonása azonban érthetetlen, kiváltképpen a teljes kép ismeretében. A vita, a nyilvánosság, természetesen jó dolog. Most is, hiszen azt is elmondhatjuk, amiről a Népszava nem beszél. Kelemen Gábor Hamvas málna Nógrádiul Folyamatosan viszik az NSZK-beli vevőhöz a nógrádi termelőszövetkezet hűtőházában tárolt málnát. A fagyasztott szemeket szállítás előtt újraválogatják, az első osztályú minőséget külön csomagolják, a törmeléket lémáina- alapanyagként küldik a» exportparm-rbez. Képeinken a válogatást végző asszonyokat, a csomagolást. minőségellenőrzést mutatják he, a munkafolyamat«* kát Harmat Józsefné, művezető irányítja. —kulcsár—
