Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
2 NOGRAD 1989. FEBRUAR 25.. SZOMBAT Kétnapos tsz-konferencia Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) vetkezetek adósságterheit legalább részben engedjék el, vagy függesszék fel, mint ahogy arra az iparban a közelmúltban már számos példa volt. A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Kozép-Ke- lef-Európa népei — köztük a magyarok — mindig különös érzékenységgel és élénkséggel reagáltak az agrárpolitikára. Társadalmunk, közéletünk gyorsuló mozgásban van — mondta. — Politikai, társadalmi, gazdaság, viszonyaink minden területére kiterjed a reform követelése. Helyenként öngerjesztő és ezért nehezen kontrollálható folyamatok is kibontakoznak. Nem nélkülözhető tehát a szilárd bázis és a magabiztos erő. ami a szélsőségekre is hajlamos mozgási energiákat jól meghatározó centrum köré csoportosítja. Célom, hogy a kormány politikai aktivitását a reformcentrum irányvonala mentén fejtse ki. s eköré szervezze a különböző társadalmi. politikai intézmények, szervezetek reform iránt elkötelezett erőit. Ez kifejeződik egy olyan szándékban is, hogy a kormány azokban a rétegekben keresi társadalmi bázisát, amelyek elkötelezettjei a reformnak, s ugyanakkor minden szélsőséges, az erők megosztását eredményező politikai eszközt elutasítanak. Ezen a bázison kívánjuk kapcsolatainkat építeni a társadalmi és a tömegszervezetekkel és az alternatív erőkkel is — mutatott rá a miniszterelnök. majd azt hangsúlyozta: eddig minden tanácskozás kivétel nélkül arra a következtetésre jutott, hogy — a reformfolyamatokkal összhangban — elodázhatatlan .az agrárpolitika megújítása. A továbbiakban szólt arról. hogy az MSZMP agrár- politikáját az utóbbi időben számos kritika érte. sőt egyes alternatív szervezetek már annak teljes tagadásáig is eljutottak. — Kevés dolog van manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érthető. Az viszont nem. hogy szinte semmi nincs — se érték, se eredmény, se tett, se hit —, amit valamilyen oldalró] és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának. Pedig konzerválni nemcsak elavult nézeteket, módszereket lehet, hanem már kiküzdött értékeket is. S ez utóbbiakat nemcsak lehet, de érdemes is. Ebben az érielemben a konzervatizmus nem bűn. hanem értékmentő és értékhordozó magatartás. Az elmúlt évtizedek során ugyanis létrejöttek azok a pillérek — a szövetkezeti és állami nagyüzemek, a nagyüzemekkel együttműködő háztáji, kis- és magángazdaságok. a többszektorú élelmiszer-feldolgozás — ame- Ivek alkalmasak arra, hogv a megújhodás bázisát alkossák. „A vidék nagyon is politizál" Manapság sokan vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene. Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik dolgukat. Olykor meg is róják őket a hangosak, mondván : a vidéki tömeg csendes, nem politizál! Pedig nagyon is politizál! Csak mások az értékei és más a célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés tajtékos habjain kicsapódik. A „csendes tömegnek" markáns politikai akarata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érizni a lába alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar, de nem felfordulást. Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat kidolgozni. Olyat nyilvánvalóan nem, amely a sajátosságúik és sajátos érdekek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciák alkalmazásával keresztezi az átfogó koncepció cél. és eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stratégia céljaihoz igazodva, megfogalmazza az ágazat eredményes működé, sét szolgáló feladatokat és felrajzolja a perspektívákat. Ezután az 1949 utáni erőszakos kollektivizálásról szólt, amely — mint mondta —, a magyar falu mindennapi életének organikus szövedékét pusztította el, s letarolta a közösségi intézményeket. Kuláküldözés cí. mén az 50-es években az egész parasztság ellen hadjáratot folytattak. Még nem tudjuk az elítéltek, a sorsüldözöttek, az internáltak, a megbüntetettek pontos számát, de az minden bizonnyal a milliót közelíti. Az önkényuralom nem tűri el a tőle független, magyar talajból táplálkozó politikai szerveződéseket. Ezért a központi hatalom túlsúlyának biztosítása érdekében minden politikai önszerveződést megtört és elpusztította azokat a gazdasági szervezeteket, amelyek a falut alkotó energiával táplálták. Szomorú bizonysága volt ez annak: lehet itt Kánaán, de sivatag is! A föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni Nem volt töretlen a kollektivizálás után végbement mezőgazdasági fellendülés. Ellenlökéseket kapott még a 70-es évek első felében is, a háztáji termelés visszafogásával, a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének korlátozásával, az összevonások újabb kampányával. Aztán mégis megoldást jelentett, a háztáji, az integrált kisgazdaság, valamint a nagyüzemi termelés kompromisszuma és az ■iparszerű termelési rend- r- reket működtető váll .u * zás. * A magyar parasztság < magyar falu sok történelmi próbát kiállt. Túlélt megaláztatást, üldözést, túlélte a kollektivizálási hullámok erőszakosságait, túlélte a jog- korlátozó és diszkriminatív intézkedéseket. A parasztság a sok szenvedés után úgy békült meg sorsával, hogy fokozatosan kézbe vette annak irányítását. Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül, A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A „minden úgy jó, ahogy van” — szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála. Így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új földosztás kellene? Kinek a földjét osztanák itt, föl és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni! Egyértelműen stratégiai kérdésnek ítélte a miniszterelnök a mezőgazdaság és az élelmiszeripar vállalati struktúrájának alakulását. — De ebből nem az következik — mondotta —, hogy valamilyen elvi vagy politikai megfontolás alapján el kellene dönteni: a vegyes tulajdonú piacgazdaságban milyen súlya legyen az állami, a szövetkezeti és a magántulajdonnak, vagy milyen legyen a nagyüzemek, a kisüzemek vagy a társas- vállalkozások aránya. Amin nem tudunk, az a külső és belső pénzügyi egyensúly javításának követelményéből fakad, amin nem szabad, az a hatékonyság növelésének kényszere, a differenciálódás réme és ígérete. Nem tudunk lemondani a támogatások csökkentéséről, de fokozatosan javítani akarjuk a hitelezést, és enyhíteni a kamatterheket. Minél inkább sikerül törekvéseinket a valósághoz igazítva megfogalmazni, annál jobban el tudjuk kerülni, hogy állandóan módosítsuk céljainkat, és eszközeinket. Csak így felelhetünk meg annak a teljesen jogos várakozásnak, hogy a kormányzat magatartása kiszámítható, a szabályozás pedig a lehetséges mértékben stabil legyen. A miniszterelnök Eötvös Józsefet idézte: „Szilárd alapon nyugvó községi élet az egyedüli eszköz, mely az egyén elszigetelt állását a roppant államhatalom irányában megszünteti, anélkül, hogy az állam fönnállása veszélyeztetnék. Ha -az egyes községekben elég tért nyitunk ezer meg ezer embernek szereplésre, csak akkor várhatni, hogy mindenki megfeleljen szerepének". Most a falusi önkormányzat feladatai sokrétűek — mondotta. Dolgozzunk közösen azon, hogy országunk a közeli jövőben az autonóm közösségek hazája legyen. Hiszen ezek az autonómiák tartottak meg bennünket magyaroknak, az elmúlt ezer évben. A történeti munkák sokat foglalkoznak a vármegyék autonómiájával, a szabad királyi városokkal, Erdély autonómiájával. Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi elöljáróságok, a kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériu. mok autonómiájáról. Pedig ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közös, ségszervező erő. Hangsúlyozta, hogy a magyar falun új vállalkozási magatartás kell. Az új agrárpolitikát egy belülről is megújuló embertípusra kell alapoznunk, aki szövetkezve és társulva, erős, vállalkozó szervezeteket kifejlesztve bocsátkozik bele abba a konkurenciaharcba, amely a mezőgazdasági termékek piacán folyik, itthon és a külvilágban. Váljanak életképes társadalmi egységgé A magyar falvak helyzete nagyon különböző, ezért a sokszínű fejlődés természetes perspektívának tűnik. Remélem azonban, hogy ezeknek az alternatíváknak közös iránya lesz: a magyar falu olyan önálló, életképes társadalmi egységgé válik, amelyet falusi polgárok lak. nak. A tulajdoni és a gazdálkodási szervezeti formák gazdag változatossága alakul ki, amelyek megegyeznek abban, hogy innovatívok, vállalkozók, emberközpontú szervezetek, s amelyek egyszerre környezetvédők és közösségteremtők is. A megvalósítás egyetlen biztosítéka: a falusi em. bér, aki mindig szerette ha. záját. Éppúgy ragaszkodott a földhöz, a tájhoz, a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a népviselethez, mint a közös énekléshez, a vigasságokhoz, a tánchoz. Ez a hazaszeretet most is érezhető a haza sorsáért érzett aggódásban, a tettrekészségben, a segítő ösztönökben. A falusa ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor, a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. A szövetkezeti tagság örömmel értesült arról, hogy az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén az agrárpolitika megújításának kérdéseivel foglalkozott — mondták a felszólalók. Fontosnak ítélik, hogy az új agrárpolitikában kapjon nagyobb hangsúlyt, s egyben törvényi, alkatmányos garanciákat is a szövetkezeti önállóság. A központi keresetszabályozás megszüntetésével utalják teljes egészében a szövetkezeti önkormányzat hatáskörébe a belső érdekeltségi viszonyok alakítását. A többség egyetértett azzal, hogy új alapokra kell helyezni a tulajdonviszonyokat, ám arra is felhívták a figyelmet, hogy a parasztság nem új földosztást akar, a tagság alapvetően a nagyüzemi termelés fenntartásában, versenyképességének javításában érdekelt. Ezért más formákat kell keresni a tulajdonosi érdek erősítésére. Egyik lehetséges megoldásként a közös vagyon bizonyos hányadának megszemélyesítését, részjegyesí- tését említették. Volt, aki szerint ennek mikéntjéről most még korai vitázni. A TOT-nak párbeszédet kell kezdeményezni Eltérő vélemények hang-, zottak el az érdekvédelmi tevékenység megújításáról. Egyesek szerint a meglévő szervezeti kereteket kel] új tartalommal megtölteni, masok amellett szóltak, hogy a TOT koalíciós alapon, szövetségi formában működjék a jövőben. Többen megfogalmazták: a TOT-nak párbeszédet kell kezdeményeznie a különféle társadalmi szervezetekkel, s együtt kell működnie a parlament agrárfrakciójával. Igényként merült fel, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerve önállóan, teljes jogú tagkén] vegyen részt az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában. Nagy Tamás, a Gváli Szabadság Tsz elnöke a Termelőszövetkezetek Pest Megyei Szövetségének megbízásából javaslatot tett az érdekképviseleti munka megújítására. Ezek szerint az érdekvédelem szervezetének alulról kell építkeznie, a jelenlegi TESZÖV-ök és a TOT átalakulásával, s lel kell vállalnia a mezőgazda- sági termelők teljes körét. A javaslat szerint meggondolandó az egyéni tagság intézményesítése is. Az ön- kormányzat mellett az egyén érdekvédelmét ellátó szakszervezetet a termelőszövetkezetben szükségtelennek tartotta. Mint mondotta, a felgyülemlett gondok orvoslására az év utolsó harmadában meg kell rendezni a tsz-ek kongresszusát. Ezt a véleményt többen is hangoztatták. Csipkó Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke a földforgalmazás kötöttségeinek oldását tartotta szükségesnek és azt, hogy a bérrendszer ellentmondásait rövid időn belül számolják föl. Szóvá tette, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kormányban erőteljesebben képviselhetné az ágazat érdekeit. A konferencia ma folytatja munkáját. (MTI) Grósz Károly látogatása Baranyában (Folytatás az 1. oldalról.) csak egyirányú. Szólt arról, hogy a gazdaság stabilizálását célzó program a 90-es évek elejéig megvalósítható, de a korszerű gazdaság megteremtése 1,5—2 évtizedet igényel, s a reform egyelőre nem kecsegtet látványos eredményekkel, mert nem közvetlenül az egyes embernek, hanem a társadalom egészének származik belőle haszna. Mint mondta, a hosszú távú energiaprogramot maga is szorgalmazza, és annak kidolgozása már folyik. Befejezésül azt kérte, a mecseki bányászoktól, hogy gondjaikat ezután is jelezzék, de értsék meg, hogy a párt a jövőben nem vállalhatja át az állam feladatait. Grósz Károly ezután a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati Vállalat gazdasági és politikai vezetőivel tartott megbeszélést a két vállalat helyzetéről, gondjaik megoldásának lehetőségeiről. Az MSZMP főtitkára péntek délelőtti programjának befejezéseként a Hazafias Népfront megyei bizottságának székhazában Baranya megye országgyűlési képvi. selőivel folytatott megbeszé. lést. Grósz Károly délután az MSZMP Baranya Megyei Végrehajtó Bizottságának tagjaival és a testület üléseinek állandó meghívot- taival találkozott. Grósz Károly az elhangzott észrevételekre és kérdésekre válaszolva, egvebek között hangoztatta, hogy a politika valóban gyors léptekkel halad, ami kétségkívül veszéllyel és buktatókkal jár. A vezetés események utáni „küllő, gását” kifogásoló észrevételre a párt főtitkára azit mondta, hogy a májusi pártértekezleten megfogalmazott koncepció megvalósítása számos megválaszolatlan gyakorlati kérdést vet fel, s a felelet kimunkálása keltheti helyenként a késedelem látszatát. Az MSZMP főtitkára a délutáni órákban beszédet mondott a pécsi sportcsarnokban összegyűlt háromezer baranyai pártaktivista előtt. A Himnusz hangjai után Dányi Pál' üdvözölte a meg. jelenteket, majd Grósz Károly emelkedett szólásra. Beszédében a reform gazdasági, politikai és ideológiai-szellemi területei közti összhang kialakításának feltételeit elemezte. Hangoztatta, hogy a pártnak 20— 25 évre szóló, hosszú távú programját is meg kell alkotnia, ugyanakkor rámutatott, hogy a pártértekezlet óta eltelt tíz hónap alatt több történt, mint korábban évek során át. A gazdaság súlyos helyzetére utalva azt mondta, hogy a szerkezetátalakítás forrásait — akár politikai kompromisszumok árán is — meg kell találni. Hazánk és a külvilág kapcsolatairól szólva kiemelten ■foglalkozott közelgő jugoszláviai látogatásával, a két ország kapcsolataival. A Szózat hangjaival vé- iget ént nagygyűlést követően Grósz Károly kétnapos baranyai látogatásának utolsó programjaként Pécs vezetőivel találkozott, majd pedig a sajtó helyi munkatársait tájékoztatta látogatásának tapasztalatairól. (MTI) Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának ülése Tavaly 12 ezer 700 mene- kült érkezett hazánkba Ro* mániából. s számuk az idén már jóval 13 ezer fölé emelkedett. A szomszédos szocialista országból menekülők közül az elmúlt évben több mint hétezren a kockázatot is vállalva a határon átszöktek Magyarországra. Az adatokat Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes ismertette pénteken az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának ülésén, annak kapcsán, hogy a tárca vezetője a parlament márciusi ülésszakán tájékoztatja a törvényhozókat a menekültügyek alakulásáról. A belügvminiszter-helvet- tes a várható kormányjelentés főbb gondolatait ismertetve leszögezte: hazánknak továbbra is. vállalnia kel] a romániai menekültek élet- körülményeinek rendezését. Erre kötelez a határainkon túl élő magyarság sorsáért érzett felelősség és az általános emberiességi normák tisztelete. Ugyanakkor a magyar társadalomnak hosszú távon nem érdeke a tömeges elvándorlás ösztönzése. A kormány azt szeretné, ha a magyar nemzetiség Romániában boldogulhatna. s szülőföldjén gyakorolhatná egyéni és kollektív nemzetiségi jogait. Ez alkotja a kormány stratégiai céljának magvát, s ennek eléréséhez mindenekelőtt a nemzetközi közvélemény támogatását kívánják a korábbinál hathatósabban felhasználni. Az állam legfontosabb feladata. hogy elősegítse a Magyarországon menedéket keresők minél gyorsabb beilleszkedését. s megteremtse azokat az elengedhetetlen feltételeket, amelyek az önálló életvitelhez szükségesek A bizottság tagjai az elhangzott tájékoztatót kérdések nélkül tudomásul vették. Az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottsága úgy döntött — pénteken késő délután lévén —, hogy elhalasztja az időszerű ifjúságpolitikai kérdések megtárgyalását. A képviselők úgy vélekedtek: egy ilyen nagy fontosságú témára már nem maradt elegendő idő. ezért a következő, a márciusi bizottsági ülésükön elsőként tűzik napirendre az ifjúság- politika időszerű kérdéseit. Straub F. Brúnó Japánban Az NHK állgmi japán televízióstársaság a Hirohito császár temetéséről sugárzott rendkívüli adásában, pénteken reggel sugározta Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnökének nyilatkozatát. A műsorban csupán négy külföldi személyiséget szólaltattak meg, s a bemondó utalt arra, hogy a magyar küldöttség vezetője az egyetlen olyan államfő, aki szocialista országot képvisel a temetésen. Az Elnöki Tanács elnöke a magyar—japán kapcsolatokról és hazánk külpolitikájáról szólt. Elmondotta: ,a magyar—japán kapcsolatok hosszú útra tekintenek vissza. „Csodálattal adózunk a japán kultúrának, ezt tettük a múltban is és különösen igaz. ez a mára, látva Japán fejlődését. Ugyanakkor azt hisszük, hogy Japán is érdeklődést mutat a magyar kultúra iránt. Reméljük, hogy fel tudjuk kelteni a japán gazdaság érdeklődését is a magyar gazdaság iránt" — hangoztatta egyebek között.
