Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. FEBRUÁR 25.. SZOMBAT NOGRAD 3 Várható-e Pásztó gazdasági fellendülése? Soltész Sándor, a városi pártbizottság titkárának nyilatkozata Ügyintéző riporter C sörög, csörög, áz ügyeletes riporter te­lefonja. Reggeltől esti lapzártáig. Az ügyeletes (munkaköri leírása szerint egyéb­ként déltől este fél nyolcig jegyzi a tele­fonhívásokat) lankadatlan regisztrálja az ol­vasói észrevételeket, panaszokat. Ez utóbbi­ból van a legtöbb. Ráadásul sokféle, ámbár könnyűszerrel lehet típusokat összeállítani. Leginkább például a vizesekkel, az ingat­lanosokkal, az áram- és hőszolgáltatókkal, a városgazdálkodásiakkal elégedetlenkednek az olvasók. Íme egy hét terméséből néhány példa ízelítőül. A salgótarjáni Lovász József utca egyik olvasója az utcai világítás megjavításának immáron több mint egy hónapos késése mi­att méltatlankodik. Olvasónk már — el­mondása szerint — hatszor szólt az EMÁSZ hibabejelentőjének, szóvá tette a sötétséget a tanácstag és más lakótárs is, ám mindhiá­ba. Az esetről ugyan tényleg tud a hibabe­jelentést feljegyző hölgy, arra azonban nem tud válaszolni, miért nem voltak képesek munkatársai mind ez idáig a hibát elhárítani. A Schuver Ferenc utcából egy szívbeteg, nyugdíjas asszony szobafalának beázását ecseteli elkeseredetten, csaknem végső két­ségbeeséssel. Négy hete folyik a pincében — krumplit, savanyúságot is tárolna itt — a szennyvíz, s a nedvesség a falakon fel­szivárog a földszintre. Az ingatlankezelő többszöri kérésre sem mozdult, a Köjál pe­dig levélbeni beadványra biztatja a beteg nőt, aki inkább az újsághoz fordult. Szintén a megyeszékhelyről, konkrétan a Katona József utcából érkezik az észrevétel, miért világítják ki olyannyira fényesen (erről, mint az ügyeletes riporter meggyő­ződött, éppen lehetne vitatkozni) a városi ta­nács épületét ebben az ínséges, pénzszűke időben. A Liszt Ferenc utcából a saras íöld- utat kárhoztatják. Az SKÜ egyik dolgozója a Kohász Művelődési Központ feletti tenisz­pálya előtti nyomós kút elzárh.atatlanságát panaszolja. Másfél éve ömlik a víz, és nin­csen hivatalos ember, aki elzárná. Ennyire gazdagok lennénk a drága vízben?! Hozzánk szaladt egy etesi fiatalember is, aki az autóbuszok pontatlan közlekedését nehezményezi. Emiatt fennáll a veszély, sőt megtörténik gyakran, hogy nem éri el a má­sik, a munkahelyére szállító buszhoz való csatlakozást. De előfordul —, bár ebben meglátásom szerint nem mindenkor és kizá­rólag a Volán a ludas —, hogy haza sem érkezik időben, amiért viszont a felesége ne­heztel meg. Jó dolog, hogy olvasóink hozzánk fordul­nak ügyes-bajos dolgaikkal. A bizalom jele. Ámbár, azért nem lelkesedünk, ha halljuk, hogy — nem ritka eset — egyesek szinte fenyegetőznek is a nevünkkel, mondván : ha nem intézkednek, mennek a NÓGRÁD-hoz, vagy netán „még magasabb helyre’. Ezek a szavak gyermekkorom múlt idejét jut­tatják eszembe, amikor azzal ijesztgettük egymást, hogy megyünk, és megmondjuk anyukának meg apukának, vagy a tanító néninek. Talán fel kellene nőni végre már! Persze ehhez nem elég csak az állampol­gár akarata, és a témában ez a döntő, emi­att elnézőbb az ügyeletes riporter az egyes ember „árulkodásával" szemben. Tudja ugyanis, hogy a tehetetlenség dühe fakasztja az indulatos szavakat. Mert a felnőttséghez, ahhoz, hogy az ügyeletes riporter ne ügy­intéző riporter legyen — hiszen az ügyek intézése, különösen, ha nem közösségiről van szó, nem az ő, hanem a hivatalok, Vál­lalatok dolga —, hozzátartozik az ügyinté­zők felelőssége, mindenkori tisztelete, ügy­buzgalma és megbízhatósága is. Ma pedig, sajnos sokan éppen ezek fogyatékosságai miatt fordulnak személyes jellegű dolgaik­kal is a sajtóhoz. Az ügyek ügyetlen inté­zéséhez elégtelen a hivatalos hivatkozás: sok a tennivalónk. . . ■kjj őst, hogy megjelent az írás, csörög, ”■ csörög a telefon. A hivatal jelzi: nem érzi magát vétkesnek, a maga részéről min­den lehetségest és szükségeset megtett, és megtesz ezután is. Csakhát, hogy erről biz­tosítjuk egymást, a hiányosságok, a hibák még azok maradnak. Sulyok László „Nem éreztem ezt papírízűnek, munkát Négy eutízed közígazgatasí pályán A zagyvarónái ikörjegyzőségen jegyzögyakornokként kezd­tem közigazgatási pályámat 1948-ban, miután érettségiztem a közgazdasági technikumban. Egy év múlva közigazgatási gyakornoknak minősítettek, majd 1950 februárjában négy hónapos jegyzötanfolyamra (hívtak be ’Budapestre. Ott bakkor már h születendő tanácstörvény volt a fő téma, hiszen má­jusban megalakultak a megyei tanácsok, aztán augusztus­ban a járásokban és városokban, októberben a községekben jöttek létre a (tanácsok. , Nógrádból heten voltunk a tanfolyamon, s mikor annak eredményes elvégzése után, ’50 júliusában kezünkbe ad­ták az oklevelet, azzal együtt kaptuk azt a papírt is, hol kell jelentkeznünk munkára. Engem a Zala Megyei Ta­nácsra irányítottak. Az volt az első utam arrafelé, akkor láttam először a Balatont. Zalabaksán lettem körjegyző, majd amikor létrehozták a tanácsot, mint körjegyzőt megválasztottak tanácstag­nak és vb-titkárnak ebben a másfél ezres lélekszámú községben. Négy ember volt a tanács apparátusa: az el­nök, a titkár, az adminiszt­rátor és a begyűjtési előadó. Az összetételből is látszik, az állampolgárok ügyeinek — birtokviták, bizonyítványok kiadása, nyilvántartások ve­zetése — intézésén túl, az egyik legfontosabb feladat a begyűjtés volt. Jó fél évig voltam itt. amikor a Zala Megyei Ta­nács igazgatási osztályára előadónak neveztek ki. Két hónap múlva, mert a háború miatt az elmaradt korosz­tályhoz tartoztam, behívtak katonának. Alighogy véget ért a kiképzés, máris Fel- sőgödön az államigazgatási iskolán találtam magam. Itt öt hónapig tanultunk, és az oklevéllel együtt itt is kézhez adták az eligazítópapírt, bár igaz, a többség az irányító megyébe tért vissza, én Bu­dapestre kerültem. Előadó lettem, a tanácselnökök, tit­károk képzésére szervezett tanfolyamokon oktattam, há. rom-négy turnust csináltam végig. Közben megnősültem, s a lakásgondok visszatérí­tettek Salgótarjánba... Innen kezdve aztán már hosszabb időt töltöttem el egyegv területen. A Salgó­tarjáni Járási Tanács vb-titká- ra voltam 1953 augusztusától egészen a járási tanácsok megszűnéséig, 1971-ig. Ebben több nehéz időszak volt: elég megemlíteni a mező- gazdaság átszervezését, 1956- ot, majd az akkori szűkös viszonyok közt megoldani a községek infrastrukturális fejlődését. Siralmas állapot­ban voltak az útjaink, ja­vítani kellett a kereskedel­mi ellátottságot, a művelő­dési feltételeket. Akkoriban fejlődött ki az állami keres­kedelem népboltjaínak háló­zata és épült számtalan kul- túrház központi és bányai segítséggel, társadalmi mun­kában. Igaz, a vb-titkárra akkor is főleg az apparátus irányí­tása hárult, úgymint a ha­tósági munka megszervezé­se, a testületi ülések előké­szítése s az igazgatási fel­adatok ellátása. Ez akkor kettős irányítás alatt volt. ugyanis mind a járási ta­nácsnak. mind a megyei vb- titkárnak alárendelt volt a járási titkár. De ezt nem panaszként mondom, mert szerencsés helyzetben vol­tam. A tanácselnökök, megyei titkárok is olyan em­berek voltak, akik megfe­lelő tanácsi gyakorlattal, mozgalmi tapasztalatokkal rendelkeztek. Lehetett velük együttdolgozni, vitatkozni. Személyes konfliktusom nem volt, s bár lehet, hogy oly­kor többet kellett jogszabá­lyokkal érvelni, vagy a mi­nisztériumtól állásfoglalást kérni. De mindig pártszerű- en, elvtársiasan sikerült le­rendeznl az ügyeket. Felet­teseim úgy kezelték a dol­gokat, hogy azokat együtt­működve kell megoldanunk. Ügy is fogalmazhatok, nem a végletek emberei voltak, készségük volt a kompro­misszumra s ez a készség belőlem sem hiányzott. Amikor a járási hivatalok létrejöttek, ugyancsak Tur­jánban titkárságvezető let­tem négy évre. Ezek a hi­vatalok a megyei tanács ki­helyezett szervei voltak, nem volt annyi önállóságuk, mint a- tanácsoknak, inkább ösz- szekötő-ellenőrző szerepe! töltöttek be a községek és a megye között. Már akkor átmeneti időre hozták létre, s egyik legfőbb féladatuk volt a községi apparátusok megerősítése. Ezután kerültem a megyei tanácshoz, 1975-től mostaná' ig, februári nyugdíjazásomig igazgatási csoportvezetőként dolgoztam. Negyvenegy évet töltöttem el az igazgatásban, rengeteg átszervezést megél­tem. Hogyan lehetett kibír­ni? Szerencsém volt?! Min­dig jó szellemű csapatban munkalégkörben dolgoztam. S azt hiszem, munkámban megtaláltam az igazgatás szépségét: mindig emberek ügyeit kellett intézni, és soha nem éreztem ezt a munkát papírízűnek. Min­den ügy más volt. Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma ügy sem. Negyven év után mondhatom, lehet rutint sze­rezni ebben a munkában, de teljesen rutinból nem le­het dolgozni. Az igazgatás­ban sem. (Dr. Domonkos Imre negy­venegy éves igazgatási ta­pasztalataiból a ma sokat vitatott szocialista évtizedek mélyebb lényegére, össze­függéseire is futna. Ám csak az életút főbb állomásait felidézve is értékelhetjük a hűséget és emberszeretetet. amihez, szavai szerint, sok­szor az elvtársi segítség és vita adta az erőt.) Zsély András A közelmúltban válasz­tották meg a pásztói váró' si pártbizottság titkárává Soltész Sándort. Gazdasá­gi szempontból nem éppen irigylésre méltó örökséget vehetett át, hiszen Pász­tó és vonzáskörzete a fel­zárkózást élő területek kö­zé sorolható, akár az infra­struktúrát, akár a fog­lalkoztatást tekintve. Becs­lések szerint ugyanis 7—8 ezer ember ingázik, nap mint nap a térségből, az ipari üzemek pedig még csak alig kezdték meg a szerkezetátalakítással járó feladatok végrehajtását. A kibontakozás lehetőségéről a minap tanácskoztak a vá­ros és tágabb környezeté­nek gazdasági és pártveze- töi. Az itt összegyűjtött ta­pasztálatokról faggattuk Sol­tész Sándort. — Elnézést a provoka­tív kérdésért, de Van-e értelme egy efféle gazdasá­gi aktívának, mikor az egységek jelentős részé­nek a központja megyén kívül van? — Az a tény, hogy a köz­pontok egy része valóban távol van csak részben igaz. Nemcsak az ipart kell figyelembe vennünk a gon­dok elemzésénél, hanem a mezőgazdasági üzemeket is, amelyek komoly súllyal esnek latba. Kicsit ugyan nehezíti a helyzetértékelést Kálló és Palotáshalom köz­vetlen irányításának a ki­alakítása, hiszen ez a dön­tés megosztotta a korábbi gazdasági struktúrát. Ugyan­akkor ez is Pásztó vonzás- körzete. Kérdése annyiban mégis jogos, hogy kilenc ipari vállalatunkból mind­össze kettő önálló. Viszont működnek a hatáskörze­tünkben kisebb szövetkeze­tek, kft-k, melyek igen di- namikúsan fejlődnek, ha­tással vannak gazdaságunk­ra. Példaként hadd említ­sem meg a közelmúltban megalakult Color Kft-t, amely 1,7 milliós betétre egy év után 5,2 millió fo­rint nyereséget hozott. A megyén kívüli központú vál­lalatoknál is érződik bizo­nyos fokú önállósodás, de a kép tarka. Kapcsolataik­ban viszont ők sem hagy­hatják figyelmen kívül a környező üzemekkel, ta­náccsal fennálló viszonyt. F.rdekük például a telefon- hálózat bővítése, korszerű­sítése, amit önmagában a tanács nem képes felvállal­ni. — Milyen vélemények hangzottak el a tanácsko­záson? Azaz mi jellemzi manapság a térség gaz­dálkodását? — Aktuális gazdaságpoli­tikai kérdésekkel foglal­koztunk, s ebben helyet ka­pott a finanszírozás, a tá­mogatás lehetősége, a tu­lajdonosi változások, a mun­kaerőhelyzet, a fejlesztési elképzelések, a termékszer­kezet-váltás és még sorol­hatnám. Én azonban úgy ereztem — s ennek szelle­mében is vezettem a vitát —. hogy ezeknél előbbre mutató, ha a benyomásai­mat megosztom a jelen­lévőkkel és ehhez kapcsoló­dóan mondanának véle­ményt. Tapasztalataim sze­rint ugyanis itt minden megvan kicsiben, ami az országot ma jellemzi. Fej­lődőben lévő ipar, kiala­kult mezőgazdaság, éledő szolgáltatás, kereskedelem. Ha részletesebben nézzük: iparunk alacsony színvona­lat tükröz, ám helyenként fejlett technológiákkal is találkozni. Ez ellentmondás. Ami azonban lényegesebb, 1 az az ingázók kérdése, hi­szen befolyásolja a politi­kai hangulatot. Saját szak­emberképzésünk igazából nincs, szerény eredménye­ket mutathatunk fel a kul­túra, az egészségügy terén. Alacsony a vásárlói kör jö­vedelme, ami kihat a ke­reskedelemre is. Súlyosabb gondként fedeztem fel, hogy az egyes gazdasági egysé­gek nem ismerik egymást, s nem is nagyon akarják megismerni. Pedig az együtt­működésben óriási tarta­lékok lehetnek. A képhez tartozik, hogy itt 2,7 mil­liárd forint termelődött ta­valy, nagymértékű építke­zések kezdődtek, a tsz-ek egyike sem veszteséges. Bi­zonyos szakmai kultúra is kialakult már. A munka- nélküliséget inkább nevez­ném strukturálisnak, mint­sem általánosnak. Tekin­télyes szellemi kapacitás­sal rendelkezünk, ha csak az aktívan részt vevő 40 embert nézem is. Mindez jogosan mondatja velem, hogy a helyzetünk nem ki­látástalan, — Az előbbre lépéshez viszont pénz kell. Nem titok, hogy ön korábbi munkakörében elmélyült kapcsolatban állt a ban­kokkal. Mennyiben segít­het az itt szerzett tapasz­talat? — Kétségtelen, hogy so­kat segíthet. A banki rend­szer óriási változásokon ment át az elmúlt évek­ben. S az is nyilvánvaló, hogy nekünk is óriási for­rásokra lenne szükségünk. Helyben két bank és az OTP található, jelenleg ér­re alapozhatunk. Ám nem elég csupán leszögezni, hogy pénz kell, a forrásoldalt is meg kell vizsgálnunk. Hi­szen legtöbben „átélési” stratégiára rendezkedtek be, különösen a tsz-eink. Ki­vétel itt is akad: a bujáki. Igazából nincs olyan stra­tégiai szál, amelyre a vál­lalatok képesek a fejlődést felfűzni. Ilyen elképzelések a tanácskozáson sem fogal­mazódtak meg. Nincs ver­tikumban való gondolko­dás. Az elzárkózottság jel­lemzi valmennyi egysé­günket, s a társasági tör­vény adta lehetőségeket sem igen bontogatják. „Majd megoldódnak állami szin­ten a gondok" — mondo­gatják többen is. A tsz-ek" nél félnek a nagyobb ará­nyú iparosítástól, pedig az élelmiszeriparban akadna számukra is aratnivaló. Persze ehhez meg az infra­struktúra hézagos, kevés a szakember. — Úgy tűnik tehát, hogy egyfajta szellemi átkép­zéssel kell kezdeni a mun­kát. .. — A szemléletváltás na­gyon fontos lenne. Ezt je­löltük meg első számú fel­adatként is. A szemlélet iránya sem kétséges: a piac- gazdaság. Ésszerű kockázat- vállalást szeretnénk elérni, ám ehhez több ismeretre, információra van szükség. Ez az a pont. ahol mi se­gíthetünk, s a két vonal együtt már megalapozhat­ja a valódi szerkezetváltást. Sajnos most még termék­ben gondolkodik a legtöbb gazdaságvezető. Eladható-e, vagy sem a portékája? Pe­dig nem ez a struktúra- váltás, a piacgazdaság. S ehhez nemcsak alulról jövő gondolatok kellenek, be kell látnunk: felülről éppúgy sürgetni, támogatni kell az elmozdulást. Igen kevesen élnek például a munka­helyteremtő pályázat lehe­tőségével. A foglalkoztatási gondok ugyan holnap éle­sednek igazán, lépni vi­szont ma kellene! Bátorít­juk a létszámleépítést is, a munkaerő hatékony foglal­koztatását. Tartalékaink van­nak a döntési mechaniz­musok korszerűsítésében, az önelszámolás megteremtésé­ben. Sokan a nem helyi központú vállalatok közül nem ismerik a költség- gazdálkodást: pazarolnak, mert lenyeli a nagyválla­lat. Persze ahol nincsenek meg az önállóság feltételei, ott nem erőltetjük, de fel­készülni érdemes rá. Szá­mos helyen nem élnek az üzemi lehetőségekkel. Nem te­lepítenek le szakembereket. A pártbizottság mindezek­ben elsősorban összekötő szerepre vállalkozik, de ha­mis az a kijelentés, hogy ki kell vonulnunk a gazda­ságból. Igenis koordinál­nunk kell, mert nincs más, aki ezt felvállalja. Mivel üze­mi párttitkárok is jelen vol­tak, ezt próbáltuk sugall­ni feléjük. Hiszen a „nagy- politika” az üzemekben dől el, ami a párttagság aktí­vabb szerepvállalását kö­veteli. A párt most stratégiai szempontból nélkülözhetet­len, s bár közvetlenül tény­leg nem avatkozik be a gaz­dasági döntésekbe, véle­ményt formálhat, sőt kell formálnia. Hangsúlyt kell fektetnie a káderképzésre, a munkahelyi kapcsolatok javítására, a többi üzem kommunistáinak a megnye­résére, együttes fellépés cél­jából. Feladatunk a tény­leges politikai döntések megvitatása, az .alternatív nézetekkel vívandó harc­ra való felkészülés. Cél az is. hogy a központi intéz­kedések visszhangjáról mi­előbb visszajelzés érkezzen a legfelsőbb szintre. Ehhez nélkülözhetetlen ma az alap­szervezet. S igen fontos, hogy ne elégedjenek meg a tények megállapításával, ha kell vitatkozzanak raj­ta. Közös érdek csakis kö­zös fellépéssel valósítható meg! T. Németh László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents