Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
2 NOGRAD 1989.* FEBRUÁR 22., SZERDA Befejezte munkáját az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) Többen szóltak az érdek- képviselet, érdekvédelem megváltozott funkciójáról. Eurgert Róbert szerint a leendő mezőgazdasági kamara alulról építkezve, a falusi mezőgazdasági bizottságokból állhatna össze, s legfontosabb feladata nem a kormánnyal való hadakozás, hanem az egymás közötti vita lehetne. Szabó István szerint a mezőgazdasági kamara koncepciója egyelőre nincs kidolgozva, s bár tudomásul kell venni, hogy az érdek- képviseleti monopóliumok megszűntek, felhívta a figyelmet: a tsz-eknek egy sor szociálpolitikai, társadalompolitikai feladatot is el keli látniuk, az érdekérvényesítés tehát ezen a területen bonyolultabb folyamat, mintsem, hogy egyszerű .szervezeti változtatással — kamara létrehozásával — sikerüljön megtalálni a megoldást A mezőgazdaság helyzetének megvitatásakor nemcsak egy ágazatról, hanem a falu, a vidék lakosságának életéről, hangulatáról, jövőjéről is szó van — hangsúlyozták többen, köztük Judik István és Varga László. Burgert Róbert kiemelte: a falunak kell termelési központtá, az integrált termelés fő szervezőjévé válnia. Meg kell fordítani azt a jelenlegi helyzetet, hogy a falu van alárendelve a nagyüzemnek. Egy másik összefüggést, pontosabban annak hiányát tette szóvá Maróthy László. Az MSZMP-nek jelenleg nincs aktív környezetvédelmi politikája — jelentette ki, rámutatva, hogy anélkül pedig az agrárgazdaság megújulása sem lehet teljes. Elhangzott több konkrét javaslat is. Juscsák György az agrárképzés javítását, a menedzsertípusú képzés megteremtését, az agrárüzemek és az agrároktatási intézmények kapcsolatának javítását sürgette. Beck Tamás ' az öntözés jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy bizonyosan megtérülő beruházásról van szó. Csikász Jánosné a háttéripar szerepét hangsúlyozta, s olyan feltételrendszer kidolgozását sürgette, amelynek segítségével mindenki abban érdekelt, hogy a végtermék jól képviselje mezőgazdaságunkat a külpiacon. Tizenkilencen fejtették ki véleményüket, ketten pedig írásban adták be felszólalásukat. Iványi Pál egyetértett azokkal, akik az agrárpolitika és a széles értelemben vett politika kölcsönös ösz- szefüggéseire hívták fel a figyelmet, hiszen — mint mondta — a falu arculata, az ottaniak életkörülménye, létbiztonsága' — politikai kérdésként kell, hogy foglalkoztassa a Központi Bizottságot. A dokumentum formálásával kapcsolatos konkrét javaslatokról szólva elmondta, indokoltnak tartja az észrevételek beépítését, az előterjesztés részbeni szerkezeti módosítását. Ezt szerkesztőbizottság végzi majd el. Az ily módon átdolgozott tézistervezet a Népszabadság csütörtöki számában, valamint — az előadói beszéddel kiegészítve — a Magyar Mezőgazdaság című lapban jelenik meg. Az így kezdődő párt- és társadalmi vita tapasztalatait összegezve, várhatóan április végén dönt a Központi Bizottság az agrárpolitikai koncepcióról. Ezután határozathozatal következett. A testület az írásos előterjesztést, az előadói beszédet, a vita-össze- foglalót, valamint azt a javaslatot, hogy a dokumentumot hozzák nyilvánosságra, egyhangúlag elfogadta. Lukács János előadói beszéde Ezután — a napirendnek megfelelően — Lukács János, a Központi Bizottság titkára tartotta meg a városi és megyei pártértekezletek, illetve pártbizottsági ülések tapasztalatait összegző jelentéssel foglalkozó előadói beszédét. — A pártszervezetek önállósága akkor nyer értelmet, ha lényegi politikai és szervezeti kérdésekben megfelelő irányítással párosul. Egyszerűbben szólva: a Központi Bizottság nem egyszerűen jogosult, hanem köteles is vezetni a pártot, irányt szabni a pártszervezetek munkájának — mondotta elöljáróban. — Rendkívül fontos tehát, hogy a Központi Bizottság —, ahogyan ezt február 10— 11-ei ülésén megkezdte — határozottan, egyértelműen foglaljon állást a lényeges kérdésekben. Ennek hiányában nem születhet egy irányba ható területi, helyi döntés sem. Mutatta ezt az a tény, hogy a helyi pártszervek rendkívül serények voltak a helyzet kritikus és önkritikus elemzésében, a gondok feltárásában, az ellentmondások bemutatásában, de a személyi és szervezeti változásokon túl —, ami nem kevés és nem lebecsülendő — csak szerény eredményeket értek el a jövő feladatainak kimunkálásában, a párttagság által képviselhető álláspontok kialakításában, a pártegység helyreállításában. Számunkra nagy tanulság, hogy a megfelelő feltételek megteremtése nélkül nem várhatunk öntevékenységet, önállóságot, s e feltételek egy részéről az irányító párttestületeknek, a Központi Bizottságnak kell gondoskodnia. Melyek ezek a feltételek? Először is az, hogy az alapvető politikai és társadalmi kérdésekben a Központi Bizottság — mind a távlatos célokat, mind a megvalósításukat lehetővé tevő utat illetően — fogalmazza meg álláspontját és javaslatait. A második feltétel, amelynek szavatolásáért, a Központi Bizottság felel, az, hogy a párttagság véleményének szabad, korlátozásoktól mentes kifejtését, a nevükben születő állásfoglalások befolyásolását egyértelmű garanciák biztosítsák. A harmadik feltétel, amelynek megteremtéséért közösen is felelünk, a központi bizottsági tagok, a párt tisztségviselőinek, a vezetők rendszeres, személyes jelenléte a különböző pártfórumokon, aktív részvétele a közéleti vitákban — hangsúlyozta a Központi Bizottság titkára. Ezután arról szólt, hogy meg kell gyorsítani pártunk új és stabil működési szabályainak kimunkálását. Az új szervezeti szabályzat elfogadása természetesen a kongresszus hatásköre — emelte ki, majd így folytatta: — A mindennapi gyakorlat új problémái azonban több érvényes szabályt áttörtek. Emiatt manapság kétféle szélsőséges felfogás tapasztalható a pártban. Az egyik: merev ragaszkodás a szervezeti szabályzat minden betűjéhez, és szembeszállás új szervezeti megoldásokkal. A másik már érvénytelennek tekinti a szervezeti szabályzat egészét, mint amit túlhaladott az élet. E felfogás képviselői azt javasolják, hogy a következő kongresz- szusig tegyük úgymond szabaddá a párt szervezeteinek működését. Mi egyik felfogást sem támogathatjuk. Az első megbénítaná, a másik anarchikussá tenné a párt működését. Azt javasoljuk, hogy a Központi Bizottság támogassa azokat az új megoldásokat, amelyek a párttagság kezdeményezésére, általános egyetértésével épültek be a pártmunka gyakorlatába, és az elmúlt kilenc hónap során lényegében mindenütt elfogadottá váltak. E vállalás jelentse azt, hogy ezek a kezdeményezések szabállyá válnak, s hogy a Központi Bizottság soron következő ülésein állást foglal ezekben. V A továbbiakban kifejtette: — Indítványozzuk, hogy mondja ki a Központi Bizottság: azokban a városokban és megyékben, ahol már előrehaladott állapotban van a tagság véleményének kikérése, arról, hogy milyen fórumon, milyen feladatokat jelöljenek meg az országos pártértekezlet határozatának végrehajtására, gyorsítsák meg a döntést, és — ha pártértekezlet összehívása mellett döntenek — április vége előtt rendezzék meg azt. Elemi érdekünk, hogy lezárjuk ezt a folyamatot és figyelmünket az új feladatok megoldására összpontosítsuk. Természetesen a jövőben is szükség lesz arra, hogy a pártszervek saját döntésük vagy a tagság kezdeményezése alapján, a jelenleginél változatosabb munkaformák alkalmazásával, összehívjanak a pártbizottságoknál szélesebb összetételű tanácskozásokat, és ott a helyileg aktuális politikai témákról széles körű vitát folytassanak, szükség esetén döntsenek, Erre sokféle ok késztetheti a oártszervezeteket. Ezután is szükség lesz — jobban, mint eddig — helyi, konkrét politikai programok kimunkálására. Helyben is meg kell vitatni: hogyan dolgozzanak a pártszervezetek a többpártrendszer körülményei között? Mit tartalmazzon a helyi pártszerv választási programja, párt- szerveink milyen módon vegyenek részt a tanácstagi és képviselői választásban? Hogyan készüljenek fel a sokszor egy időben zajló eseményekre, hogyan osszák el erőiket a legcélszerűbben? Mindez rugalmasabb, változatosabb munkaformák alkalmazását igényli. Ezek közül mostani állásfoglalásunk sem zárja ki a világos, konkrétan megfogalmazható, célra orientált, — a bosz- szas politikai beszámolókat és választási ütközeteket mellőző — programadó párt- értekezleteket. A későbbiekre nézve viszont javasoljuk szabályozni az értekezleték kezdeményezésének és összehívásának rendjét. Ennek lény ege az, hogy pártértekezletet általában a párt- bizottságok mérlegelése alapján kell összehívni. Kötelező összehívni az értekezletet — külön mérlegelés mellőzésével —, ha azt a párttagok egyharmada egyéni vagy csoportos kezdeményezés útján igényli. Javasoljuk az állásfoglalásban is rögzíteni: a kezdeményezők kötelesek világosan megjelölni az összehívásra javasolt pártfórum célját és pontos napirendjét, valamint kezdeményezésükről tájékoztatni alapszervezetüket és azt a pártbizottságot, amelynek a kötelezettsége lehet az értekezlet összehívása és előkészítése. Döntésünk megerősítené a párttagok egyéni és csoportos jogait ; ugyanakkor értelmes és szabályozott kereteket adna azok gyakorlásához. Joggal elvárható ugyanis például az, hogy a különböző fórumokat kezdeményezők konkrétan jelöljék meg az értekezletek célját, javasolt napirendjét, és kezdeményezésükről tájékoztassák alapszervezetüket és az ügyben érintett választott pártszerveket. Ez a javasolt szabályozás megfelel a nemzetközi tapasztalatoknak: mindazokban a kommunista, szocialista és szociáldemokrata pártokban, amelyekben intézményesítették a tagság kezdeményezési jogát, az indítványunkkal azonos szabályok vannak érvényben. — Élénk vitát, felszabadult légkört akarunk meghonosítani pártunkban. A nézetek, a különböző politikai elgondolások küzdelme azonban gyakran személyi konzekvenciákkal is jár. Erről tanúskodnak az elmúit kilenc hónap pártértekezletei is. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk ezzel együttélni : a győzelmet nem diadalmámorban és. revansvágytól fűtve ünnepelni, a vereséget pedig nem megaláztatásként és kirekesztésként gyászolni. Mindig gondolnunk kell arra: egy demokratikus párt- ban nincsenek és nem lehetnek megfordíthatatlan többségek. Győztes vagy vesztes — változhat. De — különösen a többpártrendszer körülményei közt — a pártban együvé tartozik. Ezért erkölcsi és politikai kötelességünk, hogy a kisebbségben maradottak és meg nem választottak méltóságát óvjuk, értékeiket becsüljük és egzisztenciális biztonságuk megőrzéséért felelősséget érezzünk — mondotta végezetül Lukács János. Vita a beszámoló felett A megyei és városi pártértekezletek tapasztalatairól szóló írásos jelentés és az ehhez kapcsolódó szóbeli kiegészítés feletti vitában nyolcán fejtették ki véleményüket. Egyetértőleg támogatták a beszámoló megállapításait. Hámori Csaba úgy vélekedett, hogy e tanácskozások segítségével nagyobb politikai harcképességű szervezetek jöttek létre, s végbement egy öntisztulás is a pártban. Gyuricsku Kálmán a párt megújulásának fontosságát hangsúlyozta, mert ezen is múlik a reform sikere. Visz- sza kell adni a párttagság hitét — mondotta —, tudatosítani, hogy a párt tagjának lenni nem jelent „korlátok közötti életet”. Hasonlóan fogalmazott Rajki Sándorné, mondván, hogy ne szorítsák merev határok közé a mozgalmi életet. Barts Oszkárné azt emelte ki,- hogy az értelmes rend öltsön testet a szervezeti szabályzat pontjaiban. Többen is megerősítették, hogy akkor növelték meg az alsóbb pártszervezetek önállóságát, amikor az együttgondolkodásra, az együítcselekvésre van a leg^ nagyobb szükség. Jókay Endre ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az önállóság rázúdult a pártszervezetekre, és nem mindenütt tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Most a legfontosabb azt elérni, hogy a reformnak eredményei legyenek a politikában és a gazdaságban is, és a párt ne sodródjon, hanem vezessen. Kifogásolta, hogy egyesek a takarékosság jegyében meg akarják szüntetni a munkásőrséget, amely a közösségi gondolkodás és cselekvés jó példáját mutatja. Horn Gyula emlékeztetett arra, hogy szinte valameny- nyi pártértekezleten felvetődött: milyen legyen a párt- szervezetek kapcsolata az újonnan létrejött szervezetekkel. Különösen fontos erre választ adni azért, mert több új szerveződés az MSZMP-t, a KISZ-t és a népfrontot azonosítja a múlt szervezeteivel. Horn Gyula ugyanakkor rámutatott: ennek a pártnak a politikája már más, mint amilyen a múltban volt, fő törekvése a gyökeres politikai reformok megvalósítása. Több felszólaló részletesen beszámolt a megyei oártér- tekezletek általánosítható tapasztalatairól. Iliéi György felhívta a figyelmet arra is, hogy a vitákban a 30—40 évesek nemzedéke szólalt meg a leghatározottabban, nagy felkészültséget mutatva. Devcsics Miklós azt vizsgálta: mi motiválta, hogy a pártértekezleteken elsősorban a káderügyek kerültek előtérbe. Véleménye szerint ezt az váltotta ki, hogy a tagság elégedetlen volt a pártirányítással és a párt teljesítményével, s a párt munkastílusa sem felelt meg a tagság várakozásának. Javasolta, hogy az ilyen jellegű pártértekezletek összehívását most már határozatikig meg kellene akadályozni. E nézettel Rajki Sándorné szállt szembe, mondván, hogy ezt nem szerencsés hatalmi szóval megtiltani. Hasonlóképpen foglalt állást Hámori Csaba is. A vitában elhangzottakat Lukács János összegezte. Úgy ítélte meg, hogy az elmúlt hónapokban lezajlott pártértekezletek a párt és a közügyek demokratikus kezelésének erjesztői voltak. Ugyanakkor felhívta a figyelmet: a bizalom hiánya mutatkozik abban, hogy párttagok ebben a formában látták biztosítva a tagsági akarat érvényesülését a helyi programok kidolgozásában és a vezetők kiválasztásában, Javasolta, hogy ahol a pártértekezletek előkészítésének folyamatát megkezdték, ott gyorsítsák meg azt, és még április végéig tartsák meg az értekezleteket. Ezután a Központi Bizottság testületé egyhangúlag elfogadta Lukács János előterjesztését. A határozat szerint az országos pártértekezletből adódó feladatok meghatározására hivatott helyi és megyei tanácskozások megrendezésének határideje április 3.0-a. ☆ A Központi Bizottság az elfogadott napirend szerinti negyedik pont, az, „egyéb kérdések” megtárgyalásával fejezte be munkáját. Erről Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője adott tájékoztatást. Elmondotta, hogy a testület foglalkozott a párttag- felvétel és a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosításával. Eszerint a szervezeti szabályzat a következőképp módosul: a tagfelvételről a taggyűlés határoz, a tagság kelte a taggyűlési határozat időpontjától számít. Ennek értelmében természetesen az újonnan felvett párttagok a tagsági díjat a felvétel időpontjától fizetik. A Központi Bizottság tájékozódott a testülethez írott levelek kezeléséről, számuk ugyanis az utóbbi időszakban jelentősen megnövekedett. Az a döntés született, hogy a pártpolitikai osztály a levelek tartalmáról a KB üléseit megelőzően készítsen elemzést, ösz- szefoglalást, amelyet a testület tagjai megkapnak; a Központi Bizottság a napirendek vitáiban és döntéseiben hasznosítsa a levelekben foglalt javaslatokat. Természetesen minden levélírónak személyes választ is kell kapnia. A levelekből levonható politikai következtetések a pártsajtóban kapjanak nyivánosságot. A helyettes szóvivő lejelentette: az elmúlt négyven év tapasztalatainak áttekintése részeként a Központi Bizottság kezdeményezi a kormánynál egy történészekből, jogászokból álló bizottság létrehozását, azoknak a per anya goknak az áttekintésére, amelyekről valószínűsíthető, hogy koncepciós elemeket tartalmaznak. Végül Kimmel Emil a testület előtt szereplő személyi kérdésekről szólva bejelentette: Klenovics Imrét és Losonczi Pált — saját kérésükre — felmentették központi bizottsági tagságuk alól. A Központi Bizottság tudomásul vette’ Stadinger István bejelentését arról, hogy a parlamenttől kérni fogja az Országgyűlés elnökének tisztségéből való felmentését. (MTI) Két- és többoldalú konzultációk előkészítése Az MSZMP Központi Bizottsága által megbízott munkacsoport ma megkezdi tárgyalásait a különböző politikai, társadalmi szervezetekkel. Elsőként az MSZMP és a Hazafias Népfront képviselői találkoznak. A Magyar Szocialista Munkáspárt tárgyaló csoportját Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Hazafias Népfront delegációját Huszár István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára vezeti. Az MSZMP hasonló megbeszéléseket tervez más társadalmi szervezetek és mozgalmak képviselőivel. Az előkészítő találkozók célja a legmagasabb szintű két- és többoldalú konzultációk megalapozása, amelyekről a sajtó folyamatosan tájékoztatni fogja a közvéleményt. (MTI) %
