Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-22 / 45. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLV. ÉVF.. 45. SZÁM 4 ARA: 4.30 FORINT 1989. FEBRUAR 22.. SZERDA /'■jfÓTAfr rr Vitazáró (3. oldal) Pásztó város ifjúságáért!1 (5. oldal) SKSE-éremeső két bajnoki címmel (7. oldal) ftkciőlcépes pörtalapsierweietek, felelősen politizáló párttagság I pirt megyei végrehajtó bizottságának ülése Befejezte munkáját az MSZMP Központi Bizottsága Kedden reggel a KB székhazában — Berecz János elnökletével — a párt agrárpolitikai tézistervezetének vitájával folytatta munkáját az MSZMP Központi Bizottsága. Vita az agrárpolitikai koncepció felett A felszólalók valamennyien nagy jelentőségűnek ítélték, hogy a mezőgazdaság helyzete, az ágazat koncepciója a testület ülésének napirendjére került. Többen is hangsúlyozták, hogy a három évtiz.eddel ezelőtt meghirdetett agrárpolitika jelentős eredményeket hozott, mégis szükség van az új koncepció kialakítására. Olyannak ítélték az előterjesztést, amely alapjaiban alkalmas új tézisek megfogalmazására, de voltak, akik úgy vélekedtek: a benne foglalt célrendszert még konkrétabbá, markánsabbá kell formálni. Hangsúllyal szólt erről Csáki Csaba is. A testület elé tárt helyzetértékelést, a különböző elgondolásokat — tágabban : a magyar mezőgazdaság múltját es jelenét — értékelve többen olyan tényezőkre hívták fel a figyelmet, amelyek az előterjesztésben véleményük szerint nem kaptak kellő hangsúlyt. Váncsa Jenő kiemelte, hogy a magyarországi reformfolyamat éppen a mezőgazdaságban tudta a legnagyobb mértékben kifejteni hatását, hiszen itt tért át a kormányzat elsőként a közvetett irányításra, jellemző volt a termelők más ágazatokéhoz képest szabadabb mozgástere. Nem kevésbé lényeges, hogy a mezőgazdaság a szocialista Magyarországon a kezdetektől fogva vegyes tulajdonú ágazat volt. Be- rend T. Iván történelmi értékű pozitívumnak mondotta, hogy az önigazgatás egyedül ebben az ágazatban valósult meg hazánkban. Mezőgazdaságunk az elmúlt évtizedekben stabilizáló szerepet töltött be a népgazdaságban, most azt kell elérnünk, hogy e szerepét a jövőben is megtarthassa — fogalmazott Romány Pál. Megváltozott a parasztság arculata Számos felszólaló rámutatott, hogy hazánk, legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti, kiállja az összehasonlítás próbáját a világ fejlett országaival. Az ágazat önmagához képest is rendkívül sokat fejlődött, nem túlzás azt mondani —, ahogy Juscsák György fogalmazott — : a parasztság arculata megváltozott, munkájában megjelent a legfel- jettebb technika. Mezőgazdaságunk nyitottá vált a világ korszerű módszereinek befogadására, s ennek is köszönhető, hogy a legigényesebb piacokon is versenyképesek termékeink. Most olyan időszakban kell helytállni, amikor valóságos „szubvencióháború” folyik a világban. Az OECD- országok 1980-tól mostanáig megkétszerezték mezőgazdasági támogatásaikat, s például 1987-ben az Egyesült Államokban Iowa állam farmerei több támogatást kaptak. mint egész Afrika a Világbanktól. Beck Tamás elmondta, hogy a kereskedelmi tárca a maga eszközeivel igyekszik segíteni a mező- gazdaság versenyképességét. A tervezett offenzív piaci fellépés egyik példájaként szólt arról: a tárca olyan saját külföldi kiskereskedelmi hálózatot kíván kiépíteni. amelynek üzleteiben a nyugati vásárlók megtalálják a jellegzetes magyar élelmiszer-ipari termékeket. Ri- móczy Sándorné a monopóliumok további csökkentését szorgalmazva javasolta a gabpnatröszt kizárólagos exportjogának megszüntetését. Váncsa Jenő, aki ugyancsak szélei áttekintést adott a mezőgazdasági tárca tervezett lépéseiről, már arról is beszámolt, hogy nemcsak az exportmonopóliumnak, hanem magának a trösztnek a megszüntetése is szerepel az elképzelések között. Belső feszültségek Az agrárszektor ugyanakkor súlyos belső feszültségekkel is küszködik. Gubi- cza Ferenc kijelentette: többet már nem jehet „kifacsarni” a mezőgazdaságból, az árbevétel-arányos nyereség itt kevesebb, mint a fele az iparban elértnek. Dud- la József egyenesen elkeseredettségről. távlatvesztés- rcl beszélt, de Szabó István is hangsúlyozta: elodázhatatlan feladat annak megvizsgálása, hogy az 1500 mezőgazdasági üzemből mennyi került igen nehéz helyzetbe. Révészné Kéri Anna egyébként ötszázra becsülte a „máról holnapra tengődő” üzemek számát. Aggodalomra ad okot a kistermelők helyzete is: csökken vállalkozókedvük — mutatott rá Hegedűs Lajos. Garantálni kellene a tézisekben is — mondotta —, hogy az adórendszer hosszú távon sem rontja termelési feltételeinket. Burgert Róbert a gondok forrását részben abban látta. hogy napjainkban egyszerre tapasztaljuk a hiánygazdaság és a túltermelés jeleit. Szlamenicky István a másik oldalról, .a gazdálkodói magatartás szemszögéből vizsgálta a piac szerepét, amikor a marketingszemlélet hiányát tette szóvá. Mint mondotta, sokan máig is a mezőgazdasági termékek „átvételében” gondolkodnak, s nem abban, hogy ezeket a cikkeket eladni kell. Azt is megjegyezte: ha azonban továbbra is két számjegyű lesz az infláció, akkor az egyre a szűkülő belföldi piac válik az élelmiszer- gazdáság fő „ellenfelévé”. Kovács Imre szerint — noha a szerkezetváltáshoz kétségtelenül új beruházások is kellenek — pénz nélkül is sokat lehet tenni a versenyképesség javítása érdekében. A napirendre tűzött témát több felszólaló nemcsak fontos gazdaságpolitikai, hanem rendkívül jelentős politikai kérdésnek is minősítette. Burgert Róbert ígv fogalmazott: a vidék, s ezen keresztül az ország politikai stabilitásáról van szó. Ez egyúttal azt is jelenti. hogy 3 millió választópolgár szavazata is a tét akkor, amikor a reform törekvéseit kell a vidék nyelvére „lefordítani”. Maróthy László ezzel ösz- sztfüggésben leszögezte: a magyar vidék politikai tényező, s ekként szerepel most a testület napirendjén, de így tekintenek rá a legkülönfélébb alternatív szerveződések is. Ki kell mondanunk ezért — hangsúlyozta —, hogy az MSZMP a vidék pártja is, mely országos fejlődési pályán akarja megújítani a mező- gazdaságot. Ennek szellemében kell készülni majd a választásokra is. Berend T. Iván ugyancsak már a jövendő választási kampányra tekintve foglalkozott e kérdéssel. Rámutatott: a párt propagandájában, így a majdan véglegesítendő tézisekbe r. is nyomatékosabban kell és lehet szólni agrár- politikánk sikeréről, és világos érvekkel kell politikai harcba szállni azokkal a mostanában megfogalmazott elképzelésekkel, amelyek valamiféle farmergazdaság megteremtésében vélik a fejlődés útját. Fel kell tárni az effajta programok ta- lajtalanságát — mondotta, maga is megfogalmazva néki ny olyan tényt. például a farmergazdaságok megteremtéséhez szükséges, elképesztően magas beruházásigényt, amely világosan mi. gmutatja, hogy az MSZMP megújulási elképzelése áll a valóság talaján. A különböző alternatív szervezetek javaslatai is szóba kerültek az ülésen. Szabó István felhívta a figyelmet: a megalakult pártok, alternatív szervezetek agrárpolitikájuk kialakításával foglalkoznak, s ha ennek súlyát nem is kell eltúlozni, azért lebecsülni sem szabad. Új földasztás helyett... Judik István szavai szerűit: új földosztás helyett az eredményérdekeltséget, a vagyonból való részesedést kell elérni, megteremtve an- naa lehetőségét, hogy a mezőgazdaságban dolgozók úgy bánjanak a rájuk bízott eszközökkel, mintha azok a sajátjuk lennének. A tagol’ tulajdonosi mivoltának érvényesítését Szlamenicky István a szövetkezeti mozgalom kulcskérdésének nevezte. (Folytatás a 2. oldalon.) Milyen tapasztalatokat hozott a pártmunka korszerűsítése Bátonyterenyén .és körzetében? Milyen feladatok várnak a városi párt- bizottságra, a pártszervekre, az -alapszervezetekre, a párttagságra, a pártegység erősítésében, a hatékonyabb politikai munka, a párt tömegbefolyásának szélesítésében? Erről tanácskozott tegnap az MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottsága Bátonyterenyén. Az ülést megelőzően a végrehajtó bizottság tagjai hat üzemben, intézményben gyűjtöttek tapasztalatot. Az előterjesztés és a vita többek között megállapította, hogy a pártmunka korszerűsítését sajátos gondok egész sora befolyásolja Bátonyterenyén. A pártbizottság területe és hatásköre az elmúlt öt év alatt folyamatosan változott. Kezdetben mintegy 3000 párttag tevé- ' kenykedett a 78 alapszervezetben. Ma a mintegy 1900 párttag 39 alapszervezetben dolgozik, jelentős részük a lakóterületen. A politikai munka korszerűsítését. jelzi, hogy megújult, létszámában csökkent a városi pártbizottság. Az ipari üzemekben egytestüle- tes pártbizottságok jöttek Jó volt azt hallani, amikor a tegnapi egészségügyi fórumon — amelyet a megyei tanácson rendeztek — dr. Illés Béla szociális és egészségügyi miniszterhelyettes elöljáróban közölte, hogy ezt a találkozót ő kezdeményezte, azoknak a jelzéseknek az alapján, mely szerint Nógrád megye kórházaiban, egészségügyi intézményeiben is sok a feszültség, a megválaszolatlan kérdés a jövőt illetően. S hogy mely témák köré csoportosítható a bizonytalanság? Nos, mint az a miniszterhelyettes tájékoztatójából kiderült van belőlük bőven. Gondoljunk csak a szociálpolitika és az egészségügy összekapcsolására, s az azt követő szervezeti, munkastílus, -módszerbeli változásokra, azokra a reformtörekvésekre amelyek az egészségügy korszerűsítését hivatottak szolgálni. Mindezek a folyamatok pedig nem különíthetők el az ország jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetének feszültségeitől, a korlátozott anyagi lehetőségektől. Dr. Illés Béla elmondta, hogy a változtatás, a reform a szociálpolitikában és az egészségügyben átgondolt, tervszerű, higgadt döntéseket igényel, amelyek nem valósulhatnak meg egyik napról a másikra, ám az élet nem állhat meg, az átmeneti korszakban is az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően kell ellátni a lakosságot. Orvosokból, szociológusokból, egészségügyi szakemberekből állt az a csoport, létre. A városi pártbizottság munkájában a korábbinál nagyobb figyelmet kapott a községi és lakókörzeti párt- szervezetek erősítése, új, tapasztalt párttagokkal, felkészítésük az új feladatokra. A testületi vita azonban azt is hangsúlyozta, a korszerűsítést Bátonyterenyén —, de a megye más alap- szervezeteiben is — eddig jórészt szervezeti változások jelzik. S, meglehetősen szerény ma még azoknak az alapszervezeteknek a száma, amelyek jól élnek a megnövekedett önállósággal, amelyek számára a megváltozott helyzet, az új körülmények nem keltik a magára hagyatottság érzését. Ezért az előterjesztés és a vita egyaránt erősítette: egyértelműbbé kell tenni az üzem; és a lakóterületi pártszervezetek helyzetét, erősíteni szükséges akcióképes- ségüiket. Az irányító pártszervek legfőbb feladata, hogy felkészítsék az igényesebb, az aktívabb politikai, közéleti munkára a pártszervezeteket, a párttagságot. Ma ugyanis, a párt- szervezetek, a párttagok jelentős része — megszokásból, bátortalanságból, vagy kényelmességből — nem érzi melynek vizsgálódásai alapján Ütkeresés és szociális biztonság címmel egy vitaanyag jelent meg az átmeneti időszak szociálpolitikájáról. Ebből kiderül, hogy a 90-es évek közepéig nem várhatóak többletforrások a helyzet javítására, ezért csupán belső átcsoportosítással lehet alternatív megoldásokat keresni. A jövőbeni jobb koncepció négy legfontosabb alapelve a következő: a szociálpolitikai tevékenység csak a társadalmi, gazdasági feltételekkel szoros egységben működhet. A két tényezőt egymástól elválasztani nem lehet. Az új kihívások- nak megfelelni a régi, elavult intézkedések változtatásával kell. Ez azonban’’eleinte mindig ellenszenvet, ütközetet vált ki (pl. a gyógyszerár-emelés). Azállami szociálpolitika vegye igénybe az önszerveződések, csoportok, egyesületek támogatását, még ha az érdekek ütköztetésével is jár. Végezetül a miniszter- helyettes az alapelvek közül a prioritásokat sorolta: így a pályakezdők, családalapítók támogatása, a munkaigazán a változás szükségességét. A párttagokban még nem tudatosult, hogy a pártnak megváltozott politikai közegben — pluralista viszonyok között — versenyhelyzetben kell tevékenykednie már a közeljövőben. Az eredményes munka, a párt hegemón szerepének alapvető feltétele a felkészült, aktív, felelősen politizáló párttagság, a feladataikat egyértelműen meghatározó, azokat következetesen megvalósító alapszervezetek. Ebben a folyamatban a szemléletbeli változásra éppúgy szükség van, mint a pártszervek, az-alapszervezetek munkamódszerének folyamatos korszerűsítésére. A végrehajtó bizottság állást foglalt abban, hogy a vita tanulságairól készüljön emlékeztető, mert azt nemcsak Bátonyterenyén, hanem a megye más alapszervezeteiben is hasznosítani lehet. A testület ezt követően tájékoztatót hallgatott meg a pártalapszervezetek tagnevelő, tagépítc- munkájának elmúlt évi tapasztalatairól és idei feladatairól. Ugyancsak tájékoztató hangzott el a megye] KlSZ-küldöttértckcz- let előkészítéséről. Végezetül a végrehajtó bizottság a pártszervek idei költségvetéséről döntött. nélküliség kérdése, az önm»' gukról gondoskodni nem tudók és a halmozottan hátrányos helyzetűek felkarolása. Ezután az egészségügy reformjáról szóló elképzeléseket vázolta fel a hallgatóságnak. Megtudhattuk, hogy a korszerűsödő rendszerben a házi orvosi ellátási forma, mint az alapellátás egyik láncszeme kap teret, s mielőtt bárki is a régi típusú egy személybeni házi orvosra gondolna, tegyük hozzá, hogy a gyermek-felnőtt és az üzemegészségügyi szolgálat egysége teszi teljessé az alapellátást, amely a szociális ellátással összekapcsolva működhet eredményesen. A fórum résztvevői egyebek között olyan kérdéseket tettek fel, hogy például lesz-e a szociálpolitikai program megvalósításához elegendő szakember, vagy a körzeti orvosok, a védőnők szerepe miként alakul a gondozási központoknál, vagy, a különböző adományokból származó műszerek mindig a megfelelő helyre kerülnek-e? Merre haladjon a szociálpolitika? Reformtörekvések: az egészségügyben
