Nógrád, 1989. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. FEBRUAR 18., SZOMBAT NOGRAD 5 \ Az Akadémia főtitkára nemzetközi tudományos kapcsolatainkról Magyarország 'máris késik :az 1992-ben létrejövő nyugat-európai integrációhoz való alkalmazkodásban vagy kapcsolódásban. Megkezdődött ugyan a felkészülés az egész világgazdaságot átrendező változások követésére, ám |a kihívásra adható válasz még elméletileg sem tisztázott /— tmondotta Láng István, a Magyar Tudományos .Akadémia főtitkára Tóth Ildikónak, az MTI munkatársának azzal -kapcsolatban, hogy hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai átalakulóban vannak, és ez ;jelentősen \érinti tudományos és műszaki együttműködési rendszerünket. Költségvetés — nyomasztó adóssággal Első helyen a mátraszőlősi váltott tanítás megszüntetése — ön több fórumon is hangoztatta: a nemzetközi tudományos kapcsolatok tervezésének fő szempontja az, hogy Magyarország a kilencvenes években ne sodródjon Európa peremére. Egyetért azzal a sokak által hangoztatott véleménnyel, hogy a veszély elkerülésének egyetlen módja a nyugat-európai kapcsolatok fejlesztése? — Nem értek egyet; az új európai rendhez való alkalmazkodásunkban a nyugateurópai együttműködés szorgalmazása mellett továbbra sem lehet mellékes kérdésként kezelni a kelet-európai, mindenekelőtt a szovjet kapcsolatok erősítését. Magyar- ország ugyanis kettős kötődésű: a KGST tagja, s ugyanakkor komoly kapcsolatokat épített ki a nyugati világ egyes régióival. Leegyszerűsítve ez azt jelenti : hazánk számára a jövőben is létfontosságú lesz a szovjet energia és nyersanyag, viszont műszaki fejlesztésünkben Nyugat-Európa a meghatározó. A szocialista országokkal való kapcsolatainkban — az elkövetkező években — meghatározónak a kétoldalú kapcsolatokat tartom, mert a KGST a jelenlegi formájában válságban van. — A szocialista országok átlagához képest hazánknak kiemelkedőek a tudományos kapcsolatai a nyugati országokkal. Mi várható e téren a továbbiakban? — A kilencvenes évek elején — véleményem szerint még nem változik a helyzet. A kérdés nem az lesz: kivel szeretnénk együttműködni, hanem az, hogy velünk ki akar kapcsolatba lépni. Jelenlegi előnyünk egyrészt abból a helyzetből származik, hogy sok esetben a nyugati világ számára a magyar „hídon” vezetett és vezet az út a többi szocialista országhoz. A gorbacsovi reformok eredményeként remélt szovjet korszerűsödés azonban távlatokban szükségtelenné teszi hazánk közvetítő szerepét. Számunkra jelenleg az a legfontosabb, hogy a fennálló híd lehetőségeit messzemenően kihasználjuk. — A tudományos kutatás és műszaki fejlesztés területén mennyiben kapcsolódunk a nyugati, illetve a szocialista tudományos szerveze" tefchez, programokhoz? — Egyikhez sem ideális a kapcsolódásunk, mindkét területen módosításokra lenne szükség. A nyugat-európai EURÉKA-integráció kutatási és fejlesztési programjaiba elvileg hazánk is bekapcsolódhat, de a gyakorlatban ez nem olyan egyszerű. Jelenleg csupán egy hazai intézet vesz részt az EURÉKA-kutatásokban, s ezen mindenképpen változtatni akarunk. Akár úgy is, hogy valamelyik nyugati országgal együtt próbálkozunk bejutni. Meg kell kísérelnünk a kapcsolódást az Egyesült Államok egyes kutatási programjaihoz is. Tudnunk kell azonban, hogy a nagy nyugati globális programokban az élkövetkező négy-öt évben nem lesz módunk részt venni. A szocialista országok közül a Szovjetunióval való jelenlegi együttműködésünkről ugyancsak azt lehet mondani, hogy nem áll arányban a lehetőségekkel. A Szovjetunió az alapkutatások számos területén, például a nehézfajsúlyú fizikában és az anyagtudományokban tudományos nagyhatalom, s ez a pozíciója feltehetően a jövőben sem változik. A szovjet alapkutatási eredményeket hazánk nem hasznosítja kellőképpen, s az ezzel kapcsolatos . szemléletet át kell értékelni. A továbbiakban az ukrán kutatóintézetekkel való közvetlen kapcsolatok erősítése indokolt, amire öt esztendeje hivatalosan is lehetőség nyílt. — Mi még az oka annak, hogy a magyar—szovjet tudományos és műszaki kapcsolatok nem elégségesek? — Azt nem lehet mondani, hogy semmi sem történik, mert az utóbbi öt évben 250 közös kutatási és fejlesztési programban születtek eredmények. Tény azonban, hogy a kapcsolat nehézkes, bürokratikus, aminek az oka a vállalati és piaci érdektelenség. A szovjet kutatók sürgetik az el- zárkózottság felszámolását, amelybe a Szovjetunió önmagát és az értelmiséget belekényszerítette. Mindenekelőtt a tudományos kutatók minden korlátozástól mentes személyi kapcsolatfelvételének lehetővé tételére lenne szükség. Az MTA az elkövetkező években nem nagy tudományos szervezetek, hanem közös kutatólaboratóriumok és vállalatok létesítésére törekszik. — Sokan féltik a magyar tudományt az „agylopástól”. Mi erről a véleménye? — Az Akadémia intézeteiből jelenleg 300 tudományos kutató nyugaton, 40 pedig a Szovjetunióban dolgozik, illetve vesz részt hosz- szú tanulmányúton. A jobb kutatási körülmények mellett az anyagiak is közrejátszanak a külföldi munkavállalásban. Be kell látnunk, hogy az elkövetkező években hem tudunk, magasabb fizetéseket, s korszerűbb kutatási eszközöket biztosítani, ezért a következő időszakban még jelentősebb szellemi erő elveszítésével kell számolni. Nyilvánvaló, hogy nem a középszerű, hanem csakis a kiemelkedő képességű tudományos kutatók kapnak külföldön munkát; ezt a folyamatot nem lehet megál- lítani. A határokat nincs értelme lezárni, az útleveleket sem határozatokkal kiutalni. A kérdés, az hogy mennyire lehet a veszteséget enyhíteni, illetve a visz- szajövő tudást hasznosítani.A tények makacs dolgok: száz forintból nemigen költhető el százötven vagy kétszáz. A nincs kényszere lehangoló akkor is, ha egy nagyobb közösség sorsáról, mindennapi életéről van szó. Pásztó ez évi költségvetésének tervét Nagy Miklósné osztályvezető nem valami szívderítő bevezetővel ajánlhatta a tanács figyelmébe. Nemcsak a kevesebb pénzről és a reálérték csökkenéséről van szó, az idén a korábbi évek elkötelezettségei miatt is nehéz helyzetbe kerül a tanács, A nehezebb körülményekhez — a megállapítás szerint — már nem lehet az ellátási színvonal csökkenése vagy egyes feladatok elhagyása nélkül alkalmazkodni. Nem marad más hátra, mint az, hogy a „minimumprogram” megvalósításához is hjítelt kell igénybe venni, hiszen ebből bármely ' feladat elhagyása rendkívül komoly következményekkel járna.'. A türelem elfogyott A gondokat tetézi egy nyomasztó adósság, amelyet immár elkerülhetetlenül törleszteni kell. Mátra szőlősről, pontosabban a városrész általános iskolájának tűrhetetlen körülményeiről, a váltott tanítás elodázhatatlan megszüntetéséről van szó. A súlyos milliókba kerülő új iskoláról minden korábbi elképzelés és terv ellenére le kell mondani, a lakosság türelme pedig elfogyott. Erre vall a költség- vetéshez fűzött kiegészítő jelentés is. Zeke László a váltott tanítást vizsgáló különbizottság munkájáról adott ámot. A summázat: a lakosság csakis olyan javaslatot fogad el, amely azonnal mutatja a konkrét megoldást. A tanács ugyanis „bizalmát -vesztette”, további ígérgetéseket nem fogad el ■ Mátrássőlős. Az együttes tárgyalás szükségességét sokatmon- dóan bizonyította a vita: a kevés pénzről, az elkerülhetetlen takarékosságról, a mátraszőlősi váltott tanítás megszüntetéséről igen sokan szóltak. Az iskola mellett régen agitáló Győri Mátyás odáig ment, hogy a költségvetés tételeit sorra véve milliókat próbált lecsípni — a gyerekek javára. Minden hozzászólás egyébként a kényszerűség felismerésében fogant, ezt jól érzékelteti az alábbi szemelgetés is. Szabó Ferenc : — Az Ady Endre út megépítését tizenöt éve ígérik, a beteget sa- roglyán kell kivinni a mentőhöz. Dr. Körmendy József, a megyei tanács elnöke: — A fontos és reális igények között is rangsorolni kell. Olyan megegyezésre kell törekedni, hogy a többségi vélemény támogatásra találjon a lakosságnál is. Juhász Sánlor: — Előreszaladtunk a kötelezettségek vállalásával, nagyobb szerénységre van szükség a fejlesztésben és a beruházásban. Sándor Gábor országgyűlési képviselő : — Szorosabb gazdálkodás szükséges a működési költségvetésben és meg kell- szüntetni azt a gyakorlatot is, hogy el nem végzett, vagy rossz munkáért fizet a tanács. Sulyok János: — A kiadások rovatban szerepel egy díszalbum. Kell ez? Az életveszélyes könyvtár a mozgalmi házba költözött, soknak tartom a pártnak fizetendő évi 400 ezer forintos bérleti díjat. Petrány Lászlóné: — Ez évben semmi új beruházáshoz ne fogjunk hozzá, mert nem látom a fedezetét. Fejezzük be, amit elkezdtünk, a kapkodásnak a pénztelenségben nincs helye. Dr. Nagy Lajos apát: — A határozati javaslathoz azt indítványozom, hogy haladéktalanul kezdődjön meg- a mátraszőlősi iskolatervezés, a kivitelezéssel együtt. Ennek érdekében a megyei tanács akár paragrafusokat se kezeljen túl szigorúan. Minden fillért a szőlősi iskola perselyébe — indítványozta a tanácstag, s még arra is hajlott: árverezzék el az ún. csillagházat, amelynek a befejezésére nincs fedezet. A mondás azonban itt :s igaz: melyik ujjamat harapjam? Érdekeltséget a gazdálkodásban Dr. Hódy Klára: — A csillagház orvosi rendelőjétől azt reméljük, hogy megteremtődnek a kulturált egészségügyi munka feltételei. Most olyan nagy a zsúfoltság, hogy ha az ember szót akar váltani bizalmasan a beteggel, ki kell menni sétálni az utcára. (A részdöntés végül úgy hangzik: csak fel kell függeszteni a beruházást, megóvandó a már befekteti pénzt.) Szilágyi Albert, a városi pártbizottság első titkára : — Felhívás hangzott el, s éppen ezért ezzel kezdem: a mozgalmi ház a párt költségvetéséből épült. Mi csak kezdeményezhetjük, s ezt meg is tesszük, hogy a megye' pártbizottság adjon kedvezményt a bérleti díjban. S ami a költségvetést illeti: — A racionális gazdálkodásban az intézményvezetőket érdekeltté kell tenni. Mátraszőlős: — Nem kérdés, hogy igazuk van, nem lehet tovább halasztani, hogy megfelelő körülmények közé kerüljenek a szőlősi gyerekek is. Szeptember 1-jével át kell térni az egy műszakos, oktatásra, a bizalom hiánya miatt ez évben konkrét kivitelezésre van szükség. Báthy Károlyné: — A módosító indítványok esetében tételes szavazást kérek. Jöjjön létre egy olyan ad hoc bizottság, amely az intézmények gazdálkodását, beszerzései jogosságát vizsgálják. Szőnyegre ma nincs pénz, ötödik tévé mellé sem kell hatodik. Füssy József: — Az intézmények gazdálkodásában van tartalék, de az első szorításnál jönnek panaszkodni. Ezt is vállalják majd fel a tanácstagok! A kintlévőségek behajtása, az esetleges értékesítések a szőlősi iskolát szolgálják. Minden más csak azután következhet. A nehezebb üt A vita szemelvényei so* kátmondóan bizonyítják: nem könnyű a döntés. A testület a nehezebb utat választja és elfogadja az úgynevezett B alternatívát. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló pénzt hitellel egészítik ki és figyelembe vesz a költségvetés hárommillió forint — /megállapodással még nem biztosított — „átvett pénzeszközt” is. Így érhető el, hogy a 84:16 százalékos működési és fejlesztési arány 80:20 százalékra módosuljon. A számpár még így is lehangoló. A két ellenszavazattal jóváhagyott döntés kimondja azt is: elsőbbséget kell élveznie a mátraszőlősi váltott tanítás megszüntetésének, szolgálati lakások átalakításával, toldaléképítéssel ezt meg kell oldani. Bármilyen sok is a teendő; ez látszik mosta legneuralgikusabb állapotnak. Dr. Nagy Lajos apát találóan fogalmazott: úgy vagyunk most mint egy szegény családban, amikor az a kérdés, melyik foltos nadrágé gyerek kap másikat. Azt kell előrevenni, valamelyiknek egyáltalán nincsen. A példabeszéd egyértelműen bizonyítja azt is: egy pillanatig sem irigylendők a döntést hozó, azt felvállaló tanácstagok. K. G.
