Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-13 / 11. szám

1989. JANUAR 13., PÉNTEK NOGRAD 3 Hz elnök és a szike Szorongással és sok g... fl TÉNYEK TISZTELETE Beszélgetés Balogh Sándorral\, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatójával Ügy is kérdezhettem vol­na. Kiss Andrástól1, a nóg­rádi termelőszövetkezet el­nökétől, hogy stabil-e vagy mozog-e az elnöki szék. He­lyette inkább arról a belső érzéséről faggattam, ami most a közelgő zárszámadás előtt benne formálódik. Falak, falak, falak — Sokkal nagyobb szoron­gással és jóval több és na­gyobb gonddal készülök, mint az előző években. Ha azt mondom, hogy borotva­élen táncoltunk és táncolunk ma is, csupán csak érzékel­tetem a valóságos helyzetet. A legnagyobb mérget a te­hetetlenség érzése váltotta és váltja ki belőlem most is. Bárhová megy az ember problémáival, mindenütt csak a falakba ütközik. Az idén, négy olyan gond szakadt a gazdaságvezetés nyakába, amelyekből' egy is bőven elég lett volna. Nem magya­rázatképpen, de ezeknek ki­alakulásában alig volt ré­szünk — foglalja össze tömö­ren az eddig számba vehető érzés- és gondolatvilágát, an­nak lényegét, a tagság előtti számadásra készülve az egyébként optimizmusáról, a nehéz helyzetekben is prob­lémákat feloldó, jó humorá­ról ismert, kedvelt és talá­lékony Kiss András. — To­vább folytatódott a málna- háború, elmaradt a tervezett bérhűtés, az olcsó tojásár mi­att felszámoltuk a baromfi­tojóállományt. régi partne­rünk a Granvizus, 6—7 mil­lió forint adósságát csak az év végére tudta rendezni. A málna és a bérhűtés gond­jai ismét megerősítettek bennünket, hogy a jövőben is széles körű partnerkap­csolatra van szükségünk. Két alappillérre Ilyen előzmények után, vajon miként tudott talpon maradni a gazdaság, illetve mire számíthat a tagság? Tudnivalók a Lengyelországba utazók számára A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága tájékoztatja a Lengyelor­szágba utazókat, hogy ez év január 1-jétől megváltoztak a magánforgalmi behozata­li és kiviteli vámtarifák egyes tételei. A főbb változások a kö­vetkezők: 200-ról 300 szá­zalékra nőtt a felsőruháza­ti, az alsóruházati cikkek, a lábbelik vámja. Százról 200 százalékra emelkedett a gépkocsik és pótalkatré­szeik vámtétele. Százról 50 százalékra csökkent a kris­tályáruk vámtétele. Vám­mentesek a díszüvegek és a háztartási üvegáruk, a len­gyel népviselet, a bor és szeszes italok, a könyvek, atlaszok, hanglemezek, va­lamint a hagyományos anya­gokból kisiparilag készített dísz- és emléktárgyak kivi­tele, ha azok összértéke nem haladja meg a 100 ezer zlotyt. Tekintettel a lengyel ma­gánforgalmi behozatali és kiviteli vámtarifák bonyo­lult felépítésére és terje­delmére, az utazást meg­előzően a konkrét árucik­kek esetében célszerű fel­világosítást kérni. — Az aszály miatt a me­zőgazdaság-ágazat nem hoz nyereséget, hanem vesztesé­ges lesz. A nyereség zömét — 70 százalékát, — tovább­ra is a helyben lévő és több lábon álló ipari terme­lés garantálja — veszi visz- sza a szót az elnök. — Pon­tosan még nem tudom meg­mondani, de a szövetkezeti általános költségek nélkül az ágazat ió nyereséget hoz. Partnereink közül a Fémbú­tor Ipari Szövetkezettel ides­tova 20 éves, előnyös üzleti kapcsolatunk van. Ügy néz ki, hogy eddig még iól vá­lasztottunk, amikor a Bu­dapesti Műszer- és Fémipari Szövetkezettel, az Egyesült Izzóval és a kéziszerszám­gyár budapesti gyárával kö­töttünk jó szerződéseket. Hírnevünket, elismertségün­ket, megbízható, jó, pontos munkával szereztük meg — mondja jóleső érzéssel a hangjában az elnök. Másik erősségük is össze­függ az ipari tevékenysé­gükkel. — Óriási előnyt jelent, hogy mindig a megrendelé­sek nagyságához igazodunk, s ennek megfelelően egy, vagy kettő műszakban ter­melünk — érvel, bizonyít Kiss András. — A gyors váltási készségünk kapcsoló­dik az ágazatvezető sokolda­lú rátermettségéhez. A termelőszövetkezet to­vábbi jövője két alappillér­re épül. Az egyik: az ipari tevékenység fejlesztése, amely továbbra is meghatározó. A másik az élelmiszer-gazdál­kodás hatékonyságának, gaz­daságosságának növelése. Az előbbi célt szolgálja egy hár­mas — részben külföldi koo­peráció — amelynek során megkezdi működését az új festőüzem. Működtetése nem­csak segít a foglalkoztatás­ban, a hatékonyság növelé­sében. a termelési érték nö­velésében, hanem hozzájá­rul a termékszerkezet jó irányú módosításához. Egyéb­ként az ipari tevékenység­ből származó nyereség el­képzeléseik szerint 1989-ben 10 százalékkal haladja meg az 1988. évit. — Bízok abban, hogy hely­reáll a rend a málnafelvá­A szerszámok készítésé­nek és a tűz használatának döntő szerepe volt ember­ré válásunkban. A ho_ minidák, emberfélék tűz- használatának eddigi legré­gibb nyomát fedezték fel angol, kanadai és amerikai kutatók a kenyai Baringo- tó környékén végzett ásatá­sokon. Kereken 1,40 millió sárlásban és valóságos érté­kének megfelelően vásárol­juk fel, a nekünk szükséges mennyiséget. A tagság érde­kében úgy döntött a vezető­ség, hogy megvárjuk amíg a tőkéspiácon emelkedik a málna ára, s akkor adjuk el a hűtőben tárolt mennyisé­get. Amennyiben az ország gazdasága, köztük a mező- gazdaság is közelebb kerül a Közös Piac országaihoz, ak­kor új versenyhelyzettel kell számolnunk. Vagyis még job­ban és gyorsabban kell iga­zodnunk az igényekhez. Be­következhet, hogy a jelen­legi két és fél kilós málna­csomagok helyett rá kell térnünk a 20—30 dkg-os cso­magolásra. Az előbbiek csupán egy- egy fontos szeletét villantják fel a termelőszövetkezet el­múlt évi tevékenységének. Arra, hogy a feladatok az idén esetleg kevesbednek, egyáltalán nem gondolnak. Sőt, a közgadasági szabályo­zók félreérthetetlenül1 jelzik: az elvonás mértéke az idén eléri a tiszta nyereség 80 százalékát. — Ha tetszik, ha nem, tudomásul kell vennünk, de megszokni nem lehet. Ez egy nagyon veszélyes folyamat. Egy idő után elvezethet az ellehetetlenüléshez. Tartalé­kaink elfogytak, az elvoná- sök miatt a műszaki-techni­kai színvonalunk erőteljesen zuhan lefelé. A korábbi években elért nyereség, 1988- ban lényegesen kevesebb. Vagyis meg kell elégednünk 5—7 millióval —, mondja keserűséggel a hangjában, a realitásokkal mindig szá­moló Kiss András, aki csa­patával és a tagsággal együtt, az őket is erősen érintő le- gatyásító tendenciák ellené­re, az elmúlt évben, ha las­sabban js, de még előre ve­zette a nagyüzem hajóját. Venesz Károly éves kiégett agyagtömbre bukkantak, amely jól bizo­nyíthatóan nem erdőtűz vagy természetes tűz követ­keztében keletkezett. Az ősi tűzhely körül különbö­ző tűzszerszámok hevertek. Megtalálták a közelben az Australopithecus bősei csont­maradványait is — az em­ber korai elődjét. — Ont a közelmúltban nevezték ki a párttörténeti intézet élére. jA személyi változással (mennyire lett más az intézet feladata? — A válaszadáshoz a bő­vülés és a módosulás kife­jezéseket kell használnom. A Politikai Bizottság 1986" ban jóváhagyta az intézet feladattervét és ebben két fontos téma szerepelt: a háromkötetes Magyar mun­kásmozgalom története cí­mű munka megírása, il­letve a Magyarország törté­nete kilencedik kötetének a munkálatai, amely nem más, mint hazánk második világháború utáni történe­te. E két feladat színvona­las elvégzéséhez minden erőnket, sőt, a történet- tudomány korszakos kuta­tóinak összefogására is szükség van. A módosulás egyrészt azt jelenti, hogy ma más igény­nyel kell ezekhez a témák­hoz közeledni, tehát nagyobb felkészültséggel kell a va­lóság feltárásához, feldolgo­zásához fognunk. A bővü­lés másik vonatkozása, hogy nem elég csak a történeti kérdésekkel foglalkozni, ha­nem sokkal jobban figye­lembe kell venni az ezzel összefüggő elméleti kérdé­seket is. Bizonyos kérdé­sek elméleti tisztázása nél­kül ugyanis nem lehet si­kerre vinni a konkrét ku­tatásokat sem. Így például tisztáznunk kellett a kollektív felelősség elvét és gyakorlatát, az ahhoz való viszonyunkat, hegy hitelesen ábrázolni tudjuk a németek kitelepí­tését vagy a magyar—cseh­szlovák viszonyt. Tisztázni kellett a népi demokrácia fogalmát, hogy a Nagy Fe­renc, Varga Béla, Kovács Béla vezette független kis­gazdapárti centrumot tár­gyilagosan ítélhessük meg. Vagy az ötvenes évek hi­teles vizsgálatán^ egyik feltétele a proletárdiktatúra fogalmának tisztázása. Ugyanis nem mindegy, hogy a lenini meghatározás alapján miként érvénye­sült az elméleti kategória a gyakorlatban. Vagy a második világháború ide­jén miért nem született meg a Szovjetunióban a magyar légió, amikor más országok hadifoglyai a ha­sonlókat megszervezték? Hasonló, feldolgozandó kér­déseket még sorolhatnánk. — Amennyiben így ki­tágult a feladatkör, mi teszi történésszé az itt dolgozó kutatókat? — Az a képesség és föl­készültség, amely alkalmas a tényeket tisztelni, tekin­tet nélkül arra, hogy azok számára előnyt vagy hát­rányt jelentenek. A tények helyébe semmi más nem állítható. Ezek nehézségeit, ellentmondásait csak azok ismerhetik, akik e területen dolgoznak: történészek, tár­sadalomkutatók vagy akár újságírók. Ez az intézet a Magyar Szocialista Mun­káspárt tudományos mű­helye. Ebből következően úgy nem szolgálhatja a po­litikát, hogy a napi igények­hez igazítja a történelmet. Úgy viszont igen, hogy egyes konkrét döntések előtt fölvázolja a történelmi hát­teret, vagy a történelmi azonosságokat, ezáltal mint­egy megalapozza a napi politikát. — Az intézet falai kö­zött sok-sok száz méter hosszúságban, dossziékban sorakoznak a tényeket tar­talmazó dokumentumok. A közvéleményben legendák keringenek ezek titkos­ságáról, a kutatás tiltásá­ról. Mennyire lesznek ezek a dokumentumok nyíltak, ezáltal az egész intézet nyitottabb? — Mi elsősorban a párt­tal kapcsolatos dokumentu­mok, írásos anyagok levél­tári őrzésével, tudományos feldolgozásával foglalkozunk, és munkánk ezek alapján annyira titkos, amennyire a pártelőírások szükséges­sé teszik. A közhiedelem­mel ellentétben azt hiszem a kutatók, a történészek nálunk kedvezőbb körülmé­nyek között dolgozhatnak, mint más hasonló hazai intézetekben. Élnek is ezzel a lehetőséggel hazai, nyu­gati vagy más szocialista országok kutatói. Azt azonban látni kell, hogy a kutatók és a kutatha­tóság konfliktusait feloldani szinte sohasem lehet. Min­dig lesz ugyanis olyan ka­tegória, hogy államtitok, párttitok, amely sehol a világon — Svédországban vagy az Egyesült Államok­ban, a Szovjetunióban vagy Magyarországon — nem pub­likálható. így mindig van olyan dokumentum, amely egy — többnyire meghatá­rozott — ideig nem kutat­ható. Más esetekben van­nak olyan döntések, elhatá­rozások, események, ame­lyekből nem születtek do­kumentumok, így hiába ke­res a hazai kutató írásos anyagot, nem talál. Mivel viszont más forrásokból tud az eseményekről, eset­leg azt hiszi, eltitkolnak előle valamit. Igyekszünk még nyilváno­sabbá tenni az intézetet. Az elmúlt hónapokban több mint ezerhétszáz őrzési egységet — egy egység mintegy ötszáz lapot tartal­maz — minősítettünk át, tettünk ezáltal kutathatóvá. E munkálatok során meg­határoztuk azon iratok kö­rét, amelyek bárki számá­ra szabadon kutathatók, megtekinthetők. Ebbe tar­toznak a szakszervezeti és az 1945 előtti SZDP-iratok, -visszaemlékezések. Egye­di kutatási területenként ja­vaslatot tettünk egyes po­litikai bizottsági és köz­ponti bizottsági dokumen­tumok, jegyzőkönyvek, va­lamint a KB ipari, gazda­ságpolitikai és külügyi osz­tályának tizenöt évnél ré­gebbi iratainak átminősíté­sére. Javaslataink természete­sen a könnyítés irányába történtek. Ez azonban meg­növeli a kutatók felelősségét is. A történelmi személyek, politikai kuriózumok ugyan­is könnyen hatnak bárkire, de ha azokat nem helyez­zük el egy történelmi fo­lyamatba, a publikálásuk­kal többet ártunk, mint használunk. A történettudo­mányoknak, a publicisztiká­nak a folyamatokban lévő lényeg felismerésében kell segítenie az embereket. — Mennyire határozza meg a jelen a történet- írást? Egyáltalán, mennyi­re lehet időtálló törté­nelmet írni? — Annyiban, amennyire meg lehet közelíteni az abszolút igazságot. Termé­szetesen különbséget kell tenni például Szent István időszakának vagy a kö­zelmúlt eseményeinek kuta­tása között. Vannak ugyan­is objektív és szubjektív feltételek. Objektív felté­tel a történelmi távlat. A történelmi távlat alatt soha nem szabad pusztán az évek matematikai mennyi­ségét érteni, sokkal inkább a társadalmi, gazdasági, po­litikai változásokat, bizo­nyos folyamatok lezárulását. A szubjektív elemek miatt a jelen valóságát — véle­ményem szerint — legfel­jebb a hatvanas évek de­rekáig lehet objektiven meg­ítélni. A szubjektív feltételek között szerepel az is, hogy azoknak a politikusoknak a személye, akik az adott kutatási periódusban jelen­tős szerepet töltöttek be, a jelenben lehetővé teszik-e egyáltalán a kutatás objek­tivitását. És itt nem csak a hazai viszonyokra kell gondolni, hiszen a kutatási eredmények közreadásával más országok történetét, po­litikáját, személyiségeit is az esetek túlnyomó többsé­gében érintjük. \ — Történetírás, ideoló­gia, politika — látszólag egymástól független fogal­mak. Ezek szerint szoros kapcsolat van köztük? — Igen. Ezek szorosan kapcsolódó, egymással köl­csönhatásban lévő fogal­mak. A politikum és a tör­ténetkutatás ugyan más helyet tölt be a társadalmi munkamegosztásban, de te­vékenységeikkel kiegészítik egymást. A politika látszólag min­dig „erősebb”, hiszen ez dönti el, meddig „mehet el” az ismeretek továbbadása, nyilvánosságra hozatala, né­ha ma^a a kutatás. Ugyan­akkor hibát követ el, ha elhallgattatja az igazságot, vagy megváltoztatja az igazságot, vagy megváltoz­tatja a történészek által feltárt, bizonyított össze­függéseket, valóságot. A gond abban jelentke­zik, hogy néha a történész sem képes teljességében feltárni a lényeget, vagy megkülönböztetni az egy­szerűbb jelenségtől. Ilyen­kor tudomásul kell venni, hogy később — rövidebb- hosszabb idő elteltével —, valaki korrigálja a korábbi álláspontot, vagy akár újabb információ birtokában mind­ezt ugyanaz a személy vég­zi el. Ebben az esetben nem a társadalom félreveze­téséről van szó, hanem ar­ról, hogy az adott időszak­ban milyen összefüggése­ket lehetett kimutatni. Kép­letesen szólva, bemutatta az egyes fákat, de ez még nem a sokféle fa által al­kotott erdő. Saját történetkutatási módszeremhez éppen ezért közélebb áll az az elv, hogy sokkal fontosabb a tények, események felsoro­lása, feltárása, a széles ol­vasóközönség számára való bemutatása, mint hogy va­lamiféle prekoncepció, elvi eszmefuttatás alapján rend­szerezzem. az adatoknak egy olyan hányadát, amely ön­magukban nem elegendőek a teljes összefüggések, kö­vetkeztetések levonására. P. S. Az Ersekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelő- szövetkezet pataki lámpaernyő-készítő üzemében az elmúlt évben négymillió-ötszázezer forint értékben állítottak elő lámpaernyőket. A negyvenötféle terméket a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetnek értékesítik. —RT— Másfél millió éves tűzhely (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents