Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 9. szám
1989. JANUÁR 11., SZERDA NOGRAD 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés Grósz Károly és Kárpáti Ferenc az ülés megkezdése előtt (Folytatás a 2. oldalról.) rint ugyanis ki kellene hagyni az interpellál'hatók köréből a Legfelsőbb Bíróság elnökét. A képviselő szerint a parlament jelenlegi jogállásából következően alkotmányjogilag és az érvényben lévő alkotmány normatíváit tékintve js jogi korlátot állítana önmaga hatásköre elé, ha nem teszi lehetővé a bírói szervezet munkájának interpellációval történő ellenőrzését. Mivel az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a ház elnöke Kulcsár Kálmánnak adta meg a válaszadásra a szót. A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külön-külön hoznak határozatot a törvénytervezetekről. Elsőként Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Elmondotta, hogy a két törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több" mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. ÁÍlást foglaltak a gyülekezési és egyesülési jog alapvető kérdéseiben a társadalmi szervezetek, egyesületek, az egyházak, a nemzetiségi szövetségek. Az újonnan létrejött társadalmi szerveződések többsége is elküldte észrevételeit. A benyújtott törvényjavaslatot érdemes összevetni azzal a törvény- tervezettel, amelyet előzetesen vitára bocsátottak. A változatok között — a most tárgyalt javaslatok előnyére — alapvető pontokon jelentősek az eltérések. A gyülekezési és egyesülési jogról szóló törvényjavaslatok illeszkednek a politikai rendszer reformjának folyamatába. A két törvény- tervezet elfogadása azonban csupán az első lépésnek számíthat, amely már jelezheti a követendő, helyes irányt. Púja Frigyes (Békés megye, 8. vk.) nyugalmazott külügyminiszter nézete szerint korai lenne e törvény- tervezetben politikai pártok létrehozásának, működtetésének lehetőségét most rögzíteni. Annál is inkább, mivel az egyesülési törvény szerint a politikai pártnak a társadalmi rendszerben betöltött szerepére az alkotmány rendelkezései irányadóak, megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, valamint megszűnésére pedig külön törvényt kell alkotni. Tóth Antal (Bács-Kiskun m., 16. vk.) a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője hangsúlyozta azt a véleményét, hogy most, a politikai, gazdasági reformok időszakában a közrend, a közbiztonság fenntartása hazánk egyik legalapvetőbb érdeke, politikai és gazdasági fejlődésünk kedvező nemzetközi megítélésének legfontosabb feltétele. Kardosné Török Ibolya (Gsongrád m., 14. vk.), a hódmezővásárhelyi Hódiköt diszpécsere elmondotta, hogy' a gyülkezési törvény 1949 óta várát magára, a társadalmi vitákban sokan mégis elsietettnek mondták törvényerőre emelését, s azt indítványozták, hogy várni kellene vele az új alkotmány megalkotásáig. Rámutatott, hogy ez a vélemény vitatható, mert mind az egyesülési, mind a gyüDr. Kulcsár Kálmán igezságügy miniszter válaszában azt kérte, hogy az eredeti miniszteri javaslatot fogadják el, tehát töröljék el a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát. Hangsúlyozta azt • a véleményét, hogy a bírói ítélkezéssel kapcsolatban semmilyen más szervnék semmilyen joga nem lehet. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Stadinger István megállapította: az alkotmány módosításához a képviselők minősített, kétharmados többségének igenlő szavazatára — tehát a jelen esetben a 387 képviselő közül 258 igenlő szavazatára — van szűkéé g. lekezési szabadság alapvető emberi jog, amit az új alkotmány sem korlátozhat vagy szűkíthet. Bállá Éva (Budapest, 46. vk.), a fővárosi Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet segédorvosa hangsúlyozta, hogy a parlament feladata olyan törvények megalkotása, amelyek valós társadalmi igényekre épülnek, és biztosítják a fejlődéshez szükséges feltételeket. Ennek szellemében fogalmazta meg javaslatait Bal’a Éva tíz képviselőtársával együtt. A két törvény- tervezethez 18 pontos módosító javaslatot nyújtottak be. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság hat javaslatukkal egyetértett, azok bekerültek a testület jelentésébe. Berecz János (Szabolcs- Szatmár m., 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára bevezetőben rámutatott, hogy a korszerű magyar jogállamiság pilléreinek az alapkövét rakja most le az Országgyűlés. Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két. törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon. E helyen tényként szólt arról is, hogy e törvények megalkotására a politikai ösztönzést a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értékezlete adta meg — mondta. Kiemelte: ezen törvénytervezet előkészítése valóban demokratikus módon haladt, mert mind a nagy, meghatározó társadalmi szervezetek, mind az alternatív nézetek képviselői, az állampolgárok érvényesíthették is elgondolásaikat. Ez a vita — és ezt az Országgyűlés előtt- is jelentsük ki — politikailag nagyon lényeges, társadalmi berendezkedésünk és fejlődésünk számára meghatározó pontokon módosította. változtatta, ha úgy tetszik tovább demokratizálta, pontosította a törvénytervezeteket. A továbbiakban leszögezte: miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról. Társadalmunkban ma különböző erők mozdultaik és mozdulnak meg a haza fel- emelkedése előtt álló akadályok eltávolítására és a nemzeti haladás előmozdítására. Ezen erek szerveződési törekvéseiket a most vitatott törtvénytervezetek alapján valósíthatják meg. Ilyen módon létrejöhetnek a feltételek, hogy a különböző mozgalmak intézményesült formában, egyenlő jogon, partnerként Először azt a részkérdést bocsátotta szavazásra, amely a Legfelsőbb Bíróság elnökének in ter pel Iá Iha t ósá gá ra vonatkozott. Arra az elnöki kérdésre, hogy ki fogadja el a miniszteri indítványt, 249-en szavaztak igennel, j 65-en nemmel, 33-an pedig tartózkodtak. A javaslat tehát nem kapta meg a szűk- | séges minősített többséget, j vagyis a képviselők fenntar- ! .tották azt az alkotmányos j helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Ezután tette fel szavazásra Stadinger István az egész — a részkérdésben már eldöntött — alkotmánymódosítási javaslatot. Ezt a képviselők 345 szavazattal elfogadták. vehessenek részt egy új nemzeti összefogásban. A mozgalmakkal már ilyen körülmények között is elkezdődhetnek a politikai kapcsolatépítés munkálatai : a párbeszéd, az egyezkedés, az együttműködés, sőt a ko- alícióalkotás lehetősége is. Egy ilyen cél magunk elé tűzése ma realitás, és a kibontakozás alapvető követelménye. A magyar társadalom fejlődése során meghatározó túlsúlyba került a haladó, baloldali gondolkodás, és az új mozgalmak túlnyomó többségéről ez állítható. Az új nemzeti összefogáshoz a baloldaliságot mai viszonyaink között az osztályszempontokon túlmenően kell értelmeznünk. Véleményem szerint az ily módon felfogott baloldaliságnak szerves alkotó elemei nemcsak a munkásmozgalmi alapon szerveződött politikai erők, hanem a civil társadalomnak a polgári értelemben vett baloldala is. Azt állítjuk, hogy más irányzatokban, ideológiákban, világnézetben megfogalmazódó szándékok, törekvések is szövetségesek lehetnek az új nemzeti összefogás nyújtotta keretek között. Politikai viszonyaink ilyen módon való alakulása akkor szolgálja jól az ország érdekeit, a modernizációt, ha nem művi, nem felülről elrendelt, hanem szerves fejlődés következménye. Ebből következően az új nemzeti összefogás hosszabb idő alatt, vitákon keresztül épülő folyamát, amely a magyar progresszió tömörü- lési formája lehet. Meggyőződésem, hogy csakis ezen a módon tudjuk megoldani, hogy konfliktusokon kérész? tül, de békés úton haladjunk egy megújuló szocialista társadalom irányába — hangoztatta. — E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Az előttünk fekvő törvény- tervezet egyik nagy horderejű gondolata a többpártrendszer kérdését érinti. Ismert az MSZMP pártérte- ■kezleti és más testületi álláspontja, amely szerint egy- pártrendiszer keretei között működő politikai pluralizmust alkalmasnak tartja arra, hogy a jelenlegi helyzetben a társadalmi fejlődést szolgálja. Ugyanakkor pártunk állást foglalt abban is, hogy biztosítani kell a lehetőséget azoknak az igényeknek a megvalósítására, amelyek más pártok működését akarják. Világosan kell látnunk, hogy a jogállamiság viszonyai között a pártok létrejötte nemcsak társadalmi igény kérdése, hanem egyszerűen attól függ, hogy érvényes jogszabály alapján valaki akar-e pártot alapítani, vagy nem. Egy ilyen csoportosulás azonban — és ez a meghatározó — politikai értelemiben csak akkor lesz valóságosan párt, ha a társadalmi súlya, politikája, befolyása, illetve programja erre alkalmassá teszi. A párttörvény megalkotása, amelynek lényege egy más, az eddigit meghaladó politikai struktúra kialakítása, nem egyszerűen jogi kézügyesség kérdése. Itt és most a nemzet sorsáért érzett politikai felelősség az elsődleges és az irányadó. E politikai fele- -lősiségből nem lehet kizárni a magyar társadalmat. Joga van ahhoz, hogy saját sorsát érintő kérdés eldöntésére és gyakorlati megvalósítására felkészüljön. Tisztában kell lennünk azzal, hogy jelenleg egy törvénytervezet társadalmi vitájának terméke fekszik előttünk, amely ebben a tartalomban összegződött. Jelentős, párton kívüli politológiái műhelyek nézetét is tartalmazza a párttörvényre való utalás. Megfontolandó: a parlament felvállalhatja-e, hogy lényeges ponton túlmenjen a társadalmi vita eddigi eredményein. Ezt figyelembe véve egy ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a pártrendszer jogi keretei, nem lenne célszerű napok, vagy órák alatt dönteni. Mert miről is van szó? Nemcsak a pártok tértől és időtől való puszta létéről, hanem a törvényileg is garantált közjogi, pénzügyi, támogatási, regisztrálási é,s más, a működésükhöz elengedhetetlen feltételek megteremtéséről. A társadalmi vitára is időt hagyva, /'politikailag megalapozott párttörvényt kell készítenünk. .Értjük azt az aggodalmat is, amely attól tart, hogy ‘olyan törekvések érvényesülhetnek, miszerint a törvény kidolgozását elodázzák, netán „elsikkasztanák”. Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen. A Központi Bizottság decemberi ülésén a párt véleményeként megfogalmazta, hogy „a párttörvény megalkotása igazodjon az alkotmány kidolgozásához”. Mindezekből kiindulva — az aggodalmakat is ismerve — reálisnak látszik, hogy a párttörvény egy éven belül, akár az év végén, a parlament elé kerüljön. Berecz János végezetül javasolta, hogy alapos vita után, megfontoltan, elfogadva a kormány javaslatát, az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának jelentését, javaslatait, és elismerve az aggódók, sürgetők jószándékát is, szavazzák meg a törvényjavaslatot, beleértve, megfogalmazva a párttörvények egy indokoltan meghatározott határidőn belüli megalkotását. Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.), tiszaföldvári körzeti orvos hangsúlyozta: az egyesülési jogról szóló törvénytervezet európai léptékű, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának szelleméhez és betűjéhez illeszkedő javaslat lenne, ha végig hű lenne önmagához. Sajnálatosnak nevezte, hogy ez a fontos reformtörvény a 4. paragrafus második bekezdésében lehetetlenné teszi, de legalábbis a jövő ködös messzeségébe helyezi a politikai pártok születését. Géczi István (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a sportszervezetek, -egyesületek, illetve -szövetségek érdekében figyelmeztetett arra, hogy a sport- egyesületek napjainkban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Szükségesnek tartotta, hogy mielőbb alkossanak meg egy sporttörvényt, amely rendezné az állam feladatvállalását a sportban, az állam, illetve a társadalmi jellegű sportszervezetek közötti munkamegosztást, a sport állami irányításának rendjét, a sportszervezetek szerepét, működését. egymással való kapcsolatukat. Szentágothai János (országos lista) akadémikus, az MTA tanácsadója a két törvénytervezetről kiemelte, hogy azok a szocializmus minden tekintetben lejárt, úgynevezett sztálini ihletésű politikai és társadalmi modelljével való radikális szakítás irányába mutatnak. Az akadémikus hangsúlyozta: elérkezett az ideje annak, hogy a monolitikus hatalmat fölváltsa a magyar társadalom konstruktív oolitiikai irányait képviselő pártók egymást ellenőrző kormányzaja rendszere. Albert Béláné (Hajdú-Bi. har m., 8. vk.), a HNF megyei bizottságának titkára, hangsúlyozta: az egyesülési törvényben egységes kritériumok alapján kell szabályozni minden társadalmi szervezet, így a politikai pártok alapítását és tevékenységét is. Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.) .kisbéri körzeti állatorvos ellentmondásosnak vélte, hogy a gyülekezési és az egyesülési törvényalkotás időben megelőzi az emberi jogok széles körű biztosítására hivatott új alkotmány megszövegezését. László Béla (Szabolcs- Szatmár m., .1-4. vk.) a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a most tárgyalt törvények megvalósítása során azokra is gondolni kell, akik a hátrányos helyzetű térségekben élnek, akik az elosztáskor a kisebb szeleteket kapják, akik többet érdemelnének, de igényeiket halkabban vagy egyáltalán nem fogalmazzák meg, csak bíznak az ígéretekben, s egyre türelmetlenebbül várják, hogy rájuk is sor kerüljön. Bödöné Rózsa Edit (Csong- rád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa felszólalásában kérdésesnek nevezte, hogy a politikai pártokra vonatkozó garanciális szabályokat mi tartalmazza: az egyesülési törvény, a párttörvény, az alkotmány, vagy esetleg valami más? E kérdés eldöntéséhez, véleménye alátámasztására, bőséggel idézett a választóitól kapott levelekből. Nézete szerint a többpártrendszer körül kialakult vitát ma már túlhaladta az idő. Ezért most az Országgyűlés feladata az, hogy biztosítsa a társadalomban meglévő ilyen irányú törekvéseket, szolgálva az ország stbilitását, politikai, gazdasági fejlődését. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója elmondta: a törvénytervezetek országos vitájában nem egyszer megfogalmazódott az a kívánság, hogy az egyesülési törvényben szabályozzák a pártok működését, s ne alkossanak erre külön „párttörvényt”. A tervezet ezzel szemben most azt javasolja, hogy egy külön törvény rendelkezzék e kérdésről. A képviselő ezzel kapcsolatban határozottan leszögezte: az alulról építkező társadalom valamennyi alapegysége csak egységes normatívák, illetve elbírálás alapján működhet egészségesen. A képviselők pedig csak ennek tudatában és ezt feltételezve szavazhatnak a beterjesztett törvény- javaslatra. Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár III. kerületi főkönyvtárának vezetője úgy jellemezte magát, mint „azon tízek tizenegyedike”, akik a pártalapításra vonatkozó indítványt beterjesztették. Megerősítette: úgy helyes, ha az egyesülési törvény egyben korlátozás nélkül megengedi a párt- alapítási jogot. Tóth Károly (országos lista) református püspök, a magyarországi református egyház zsinatának lelkészi elnöke emlékeztetett arra, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésének egyik pontja javasolja az egyesülési törvény- javaslat hetedik paragrafusa harmadik pontjának elhagyását. Ez kimondja: olyan elnevezést, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak az arra illetékes szerv engedélyével, illetőleg a jogosult hozzájárulásával lehet a társadalmi szervezet elnevezésébe felvenni. Ezt ugyan tartalmazza a hetedik paragrafus első és második pontja is, de a külön megfogalmazás elhagyása különösen érzékenyen érintené az egyházakat és vallásfelekezeteket. Belső hivatali kérdéseket érint ugyanis: ha az alakuló szervezetek az egyházaktól függetlenül, azokat meg nem kérdezve használni fogják például a református, evangélikus, katolikus vagy baptista elnevezéseket, az nagyon súlyos zavarok, konfliktusok forrásává válhat — emelte ki a püspök. Emiatt javasolta a hetedik Daragrafus harmadik pontjának meghagyását a törvényben. Ezután az elnöklő Stadinger István bejelentette: a törvényjavaslathoz több felszólaló nem jelentkezett. Az elhangzott számos és szerteágazó képviselői javaslat megvitatására össze kell ülnie az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának. Mivel ez valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, ezért javasolta a képviselőknek, hogy napi munkájukat fejezzék be. Az ülés berekesztése előtt arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az ülésen részt vett a Nyugat-európai Unió küldöttsége. Köszöntötte Charles- Goerens-et, az unió közgyűlésének elnökét és munkatársát. Ma reggel 9 órakor az Országgyűlés az egyesülési jogról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával. — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állásfoglalásának ismertetésével — folytatja munkáját. Együttes vita a törvényjavaslatok felett
