Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám
1989. JANUAR 10., KEDD NOGRAD 3 Politechnikáról Balassagyarmaton Kell-e a központi műhely? Ügy gondolom, a balassagyarmatiak többsége sem ágén tudja, mivel foglalkoznak a Balassi Bálint Gimnázium mellett álló kis sárga épületben. Magam is csak úgy értesültem a központi iskolai műhely létéről — ez üzemel az említett helyen — 'hogy a balassagyarmati tanács legutóbbi ülésén felmerült: a szűkös gazdasági helyzetben szükség van-e a fenntartására. Még ott a helyszínen eldőlt, hogy igen, vagyis a műhely fontos szerepet tölt be az oktatásban, ám, hogy pontosan mi ez a szerep, nem derült ki. Ezért látogattam el Holecz Imréhez, a műhely igazgatójához, ismertessen meg a náluk folyó munkával. — A megyében mindössze négy ilyen műhely létezik, de a miénk feladatköre a legnagyobb — közli némi büszkeséggel. — Mj látjuk el a teöh nikatan ításh oz szüks éiges anyagokkal Balassagyarmat. Rétsáig és Széosény, valamint ezek környékének az iskoláit. Jelenleg csak az általános iskolákat, de a jövő- ,ben talán az óvodák és a gimnáziumok is hozzánk fognak majd tartozni. — Mik ezek az anyagok? A kérdést nehéz megválaszolni, Holecz Imre inkább mutat olyan tárgyakat, amelyeket a gyerekek készítenék az említett órákon. Az ötödikesek egyebek között híd- és repülőgépmodellt, kulcstartót, ceruzacsiszolót, a hatodikosok díszdobozt, periszkópot, a hetedikesek írószertartót, a nyolcadikosok tranzisztoros villogót gyártanak. Holecz Imre tervezi, milyen tárgyakon lehet a tantervben előírt műveleteket megtanulni. A műhelyben pedig elkészítik a mintadarabokat, a tárgyakhoz szükséges anyagokat méretre szabják, ezeket ládáikba csomagolják és elküldik a környék iskoláiba. — A lányok is ugyanezt csinálják a technikaórákon, mint a fiúk? — Igen. Különbség van viszont a falusi és a városi diákok munkájában. Falun a gyerekek a gyakori ókertben is dolgoznak, így kevesebb mintadarabot kell készíteniük, mint á városiaknak. A tantárgy keretében viszont létezik háztartási ismeretek is. Nem konkrét műveleteket ismertetünk meg a tanulókkal, hanem a háztartási szemlélet alakítása a cél. Arról beszélnek például, hogy lehet minél jobban beosztani a pénzt, megismerkednek a mosás feltételeivel és így tovább. — Gondolom önöket sem hagyja érintetlenül az anyagiak szűkös volta... — Igen, érezzük mi is a pénzszűkét, s úgy próbálunk segíteni magunkon, hogy minél kisebb mintadarabokat készítünk. A lehető legkisebbeket, amelyeken még meg lehet tanulni az előírt műveleteket. A periszkóp például felére ment össze néhány év alatt... Holecz Imre végigvezet ezután az egyes helyiségeken. Az egyikben asztalos dolgozik, vékony léceket készít, a következőkben lakatosok pici fémlapokat vágnak. Minden műveletet egy helyen végeznek, a termék minden egyes alkatrésze itt készül. Mindemellett családias a hangulat, heten dolgoznak itt mindössze. S minden ember több dologgal is foglalkozik. Vagyis: kizárt az elidegenedés. A mintadarabokat nézegetve azért támad egy szörnyű sejtésem, lévén egy óvodás fiam. Mindjárt meg is kérdezem Holecz Imrétől: — Ezeket a tárgyakat az iskolai órákon elkészítik a gyerekek vagy elképzelhető, hogy otthon kell befejezniük? — Befejezik az órán — nyugtat meg az igazgató. Búcsúzóul még — mint jó gazda — megmutatja az udvart is, amit nemrég parkosítottak, hogy ezáltal is javítsák a dolgozók munkafcédvét és hangulatát. A kollektíva 1987-ben művelődési miniszteri dicséretet kapott. V. M. Eladatlan lábbelik a Sabaria Cipőgyár raktáraiban Csaknem 200 ezer pár eladatlan lábbeli volt az év első napjaiban a Sabaria Cipőgyár raktáraiban, ez a mennyiség csaknem háromszorosa annak, amit biztonsági tartalékként rendszeresen tárolnak. Az árukészlet mintegy tíz százaléka téli cipő és csizma, a többi félcipő és szandál. Jelentős mennyiségű gyermeklábbeli is gyarapítja a raktárkészletet. Az eladatlan cipők belföldi forgalmazásra készültek. A felhalmozódás egyik oka, hogy anyagellátási zavarok miatt a gyár nem tudott kellő időben szállítani a kereskedelemnek, a késve gyártott cipőkre pedig már nem volt igény. Tetézte a gondokat, hogy a vásárlók tavaly már egyre ritkábban tértek be a cipőboltokba. 1988-ban a Sabaria Cipőgyár a korábbi évhez képest félmillió párral kevesebb, összesen csupán négy és fél millió pár lábbelit gyártott. Az értékesített termékek mennyisége csaknem negyedével csökkent. Különösen a gyermekcipők iránti kereslet esett vissza, ami különösen érzékenyen érintette a vállalatot. 1987-ben a belföldön értékesített termékek kilencven százaléka gyermekcipő volt, tavaly ez az arány már nem érte el az ötven százalékot. Ügy tűnik, a mostani raktári készletet már nem tudják eredeti áron értékesíteni, elkerülhetetlen lesz, hogy olcsóbban adják el a lábbeliket a kereskedelemnek. Ezzel tovább csökken a vállalat nyeresége, amely 1987-ben megközelítette a 270 millió forintot, ám az elmúlt esztendő tizenegy hónapjában még csak tizenöt- millió forint volt. A nyereség csökkenését az sem ellensúlyozza, hogy a nyugati országokban értékesített Sabaria-cipőkből a gyár bevétele tavaly elérte az 500 millió forintot. N yolc évvel ezelőtt alapították a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kis- terenyei feldolgozó gyáregységének csőgyártó üzemét, amely jelenleg hetven embernek ad kenyeret. Vékony falú, kisméretű, hosszvarratos csövek kerülnek le a gépekről, évente mintegy 10 ezer tonna. A kis látszámú kollektíva által előállított csövet elsősorban a hazai bútoripar hasznosítja, s a termelés csaknem egyötöde tőkés- piacon talál vevőre. Bábel László képriportja Politikai kultúránkról Beszélgetés ér. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével — Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a társadalom, a párttagság figyelmének középpontjába került a politikai kultúra kérdése? A társadalmi-politikai viszonyok radikális változásának mai időszaka véleményem szerint az 1945 utáni vagy az 1956—57-et követő évekhez hasonlítható, amikor a korábbi időszak politikai nézeteivel, gyakorlatával és kultúrájával kellett gyökeresen szakítani. Részesei vagyunk egy új egyesülési:, gyülekezési törvény kialakításának, a különböző önszerveződések gyarapodó megjelenésének, napirenden van az új alkotmány kidolgozása, a választási rendszer, a kormány feladatkörének és szerepének módosítása és még sorolhatnám a változás különböző állomásait. Azt viszont látni kell, hogy a változások először mindig a kuliturális, társ a dal óra t udo- rnány.i szférában jelennek meg és aztán tolódnak át a politika területére. A változások jellemzője, hogy azok a demokrácia szélesedése, a politikai pluralizmus irányába mutatnak, ami az egyénektől egészen más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtizedek során gyakoroltunk. Felnőtt egy új generáció, amelynek másók a történelmi tapasztalatai, más poli- ti kai értékei vannak, mint az előző korosztálynak. Erre lehet példa akár a KISZ körül zajló viták, akár más ifjúsági szerveződések — FIDESZ, Unió a Demokratikus Szocializmusért, TDDSZ stb. Az új generáció másfajta politikai kultúrával rendelkezik. Ebből, illetve a társadalmi környezet megváltozásából következik, hogy az idősebbékinek is szakítaniuk kell a korábban megszokottá vált poli- tiai kultúrával. Ennek igénye nyomon követhető pártállástól függetlenül' a tömegtájékoztatásiban és az egyre erőteljesebb közvélemény-kutatásban. Napjainkban az is tapasztalható, hogy egyes hagyományos szervezetek — például leginkább a KISZ, a szakszervezetek — tartalmi munkájukat tekintve „kimerülték”, s az ott részt vevők nem látták a politikai cselekvés értelmét. Így nem is akartak a korábbi módon e szervezeteken belül politizálni. Az aktivitás hiányának alapvető oka nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető változása volt, hanem többnyire a szervezet bürdkratizálódása, szervezésképtelensége. Azok az egyének, akiket ezzel mintegy távol tartottunk az aktív politizálástól, most a nyíltság, a demokratizálódás szélesedésével, helyet találnak a különböző mozgalmakban, politikai célzatú egyesületekben, például a demokrata fórumban,, a TDDSZ-ben, a Baj- csy-Zsilinszky, a Veres Péter, vagy más társaságokban. — Egyáltalán mit takar a politikai kultúra fogalma? — A politikai tevékenységnek az a módja, amely a társadalom politikai rendszerében, mint egyéni — vagy csoportos — magatartásforma jelenik meg. Magában foglalja a politikai rendszer működésével kapcsolatos szubjektív elemeket, a politikai, jogi, erkölcsi ismereteket, megítéléseket, normákat, hagyományokat, az egyén politikai aktivitását, a műveltség, a tudás meglévő szintjét. Utóbbi nem egyszerűen iskolázottságot jelent, mivel a politikai kultúrában az érzelmi beállítottság, a történelmi meghatározottság, a csoport-, réteg- és osztályérdek, tehát a körülvevő környezet is megjelenik. A politikai kultúra értékelése, egyes elemeinek megítélése koronként változó. De* a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan az egész is állandó változáson megy keresztül. — Miként lehet befolyásolni a politikai magatartást? — Az egyének politikai magatartását a politikai kultúra három, viszonylag jól elkülöníthető szintje befolyásolja. A politikai irányítás kultúrája gyakorlatilag az általános politikai irányítás megalapozottságát, a társadalmi változásokhoz, igényekhez való alkalmazkodás képességét, dinamizmusát jelenti. A másik szint a vezetés kultúrája, tehát, hogy milyen intelligenciával, szakmai, politikai ismeret- szinttel képesek a döntés •végrehajtását megszervezni. Az előző esetben a program, az irány kijelölése, míg utóbbinál a végrehajtás lebonyolítása a döntő. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a vezetés politikai kultúrája napjainkban felértékelődött. A harmadik elem, a befogadó, a részt vevő tömeg szakmai, politikai kultúrája, műveltsége, előítélete, politikai magatartása. E folyamat nem csupán politikai, jogi, gazdasági ismeretekből, szabályok betartásából áll, hanem a szuverén állampolgárok döntési folyamatban való részvételétől is. — Napjainkban az alakuló, formálódó közélet milyen új értékeket kíván? A politikai kultúra szempontjából a környezet, a demokratizálódás, a nyíltság, a sokszínűség nagyon fontos. Változik a társadalmi vélemény, például a szocialista demokráciáról, a pártegységről, vagy azon belül a platformszabadságról is. Korábbi időszakot elemezve a szociológusok azt is tapasztalták, hogy nálunk a szabadság, egyenlőség eszméje - — miás polgári demokratikus államok kultúrájához viszonyítva —, kisebb értékkel bírt, mint a nyugalom, a jólét, a biztonság. Ez nyilvánvalóan összefüggésben volt az 1956-ot követő konszolidációs politikával, amikor éppen ezek az értékek kerülték előtérbe, így a politikai vezetés ;s a tartósításukra helyezte a hangsúlyt, még akkor is, amikor az gazdaságilag nem volt alátámasztva. A politikai rendszer megújításával, a demokrácia, a véleménynyilvánítás és cselekvési szabadság szélesedésével párhuzamosan fejlődik, a politikai kultúra is. Ennek során alakulnak ki, épülnek be az egyéni és társadalmi tudatba azok az új értékek, amelyek a mai követelményeknek leginkább megfelelnek. — Az új értékek, magatartásminták kialakulása nem egyik napról a másikra megy és nem zajlik viták, ideológiai, politikai küzdelmek nélkül. Vitakultúránk mennyire teszi az egyént alkalmassá a változásokban való részvételre? — A párbeszéd, mint társadalmi érintkezési forma, napjaink politikai viszonyai között, szinte létkérdéssé vált. Ez természetesen azt is feltételezi, hogy a párbeszéd résztvevői partnernek fogadják el egymást. A kölcsönösség elve, a tolerancia, az értelmes kompromisszumokra való készség, a politikai élet velejárója kell, hogy legyen. 1956 után az ideológiai, napjainkban a politikai pluralizmus megjelenése szükségszerűen feltételezi a más nézeték és vélemények, ideológiák és mozgalmiak iránti toleranciát. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a tolerancia a viták során nem mindig, vagy csak különböző mértékben nyilvánult meg. A viták másik szükség- szerű követelménye a kompromisszumra, a kölcsönös megegyezésre való hajlam. Korábban sajnos, a kompromisszum kifejezés — hazánkban, és más marxista gyakorlatban is — valamiféle pejoratív, negatív kifejezést takart, aminek _ szem előtt tartásával elvetettük az ésszerű, szükségszerű kompromisszumot is. Egyre nyilvánvalóbb ma már, hogy csak a kulturált vita, a reális politikai értékelés teremtheti meg az ország kibontakozása érdekében való társadalmi méretű, új stílusú együttműködést. Pusztay Sándor Dízelmotorokhoz előmelegítő Dízelmotorokhoz újfajta előmelegítő berendezést készítettek a Békés és Csong- rád megyei állami gazdaságok szegedi szakszolgálati állomásán. A készülék kísérleti üzemeltetését a Pan- kotai Állami Gazdaság vállalta; IFA-szerelvényekre és Rába Steiger traktorra szerelték fel a berendezéseket. A próbaüzem alatt az IFA tehergépkocsinál 5,5. a traktornál pedig 5 százalékos üzemanyag-megtakarítást értek el. Az eredmények láttán az állami gazdaság valamennyi teherautóját és traktorát felszerelte az új készülékkel. Az előzetes tesztkalkulációk szerint évi 1,2 millió forintos megtakarításra számítanak a Pankotai Állami Gazdaságban. A szakszolgálati állomás szakembereinek eredetileg az volt a célja az előmelegítőve], hogy a dízelmotorok hidegben is könnyen induljanak, a motor ne dermedjen le, csökkenjen a hidegindítással járó károsodás, hidegindító spray nélkül is biztonságos legyen az indítás, s a motor élettartama növekedjék. Az üzemi kísérletekkel újabb ötletek, majd nem várt eredmények születtek. Újításként ugyanabban a térben, ahol az elektromos melegítést végzik, elhelyeznek' egy hőcserélő berendezést. Ennek az a rendeltetése, hogy az üzemanyagot a motor üzemi hőmérsékletére felmelegítse, még mielőtt az az adagolóba kerül. E megoldással az üzemanyag jobb hatásfokkal ég el. A fölösleg visszakerül az üzemanyagtartályba, és magasabb hőfokával megakadályozza a gázolaj menet közbeni ledermedé- sét. További előny, hogy az előmelegítő készülékkel fölszerelt jármű mérsékeltebben szennyezi a környezetet. A mezőgazdasági nagyüzemeken kívül ipari szolgáltató és szállítóvállalatok is érdeklődnek az új előmelegítő berendezés iránt, ezért a szakszolgálati állomás megkezdte a készülékek szériagyártását és forgalmazását. (MTI) <
