Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-07 / 6. szám
1989. JANUAR 7., SZOMBAT NOGRAD 3 Ha lesz nyugati autónk... Készültek-e a szervizek? A vámszabályozás kedvező változása feletti örömünkben aligha gondolunk arra, milyen sors vár a Nyugatról behozott, vagy behozandó személygépkocsikra a hazai viszonyok — leginkább szervizviszonyok — közepette. Két apróságot nemigen vett figyelőmbe egyik autós sem. különösen nem a szű- kebb pátriánkból kikerült szerencsésebbre. Honi útjaink állapota még csak nem is hasonlít a Hegyeshalom után; aszfaltkígyókra ; alighanem sokkalta rosszabb. Műszakilag ugyan lehetnek extrábbak a kintről hozott Golfok, Kadettek. s még ki tudja hány márka, a csillaggarázs — mely többnyire megadott — ezek számára sem „életbiztosítás”, nem is beszélve a környezetszennyezés okozta hihetetlen károsodásokról. Magyarán: a személykocsik mindegyike javításra szorul előbb, vagy utóbb, ismerve „karambolos kedvünket” is, vagy csupán a természetes elhasználódás következményeit. Arra is kevesen gondolnak, hogy bár az első pillantásra kedvezőbb vételnek ígérkezik a négy évnél fiatalabb jármű behozatala, számítások igazolják, hogy a hat-nyolc év körüli verdék potom összegért meg- kaphatök, s még a vám után is „vetekszenek” a hamarosan érvénybe lépő új Trabant árával. No persze sokaknak így is megéri, főképp, ha a műszaki paramétereket vetjük össze, ám e középkorosztályú gépek rövid időn belül megérnek a szervizre. Sók a rizikófaktor. s kevés a javításra alkalma« szerviz, az alkatrész- utánpótlásról meg talán még jobb nem is beszélni. S nem csak a színes kocsipaletta miatt! Megyénk három legforgalmasabb .,járműkórházában'’ afelől érdeklődtünk, szemléletüket mily mértékben befolyásolta a kedvező vámrendelkezés? Szerettük volna a2t is megtudni, elindított-e vállalkozásokat a január elsejétől létező behozatali engedmény ? Elsőként Pongrác Andráshoz, a Nógrád Megyei Szolgáltató- ipari Vállalat igazgatójához kopogtattunk, mivel a vállalat rendelkezik gépjárműszervizzel. S a kósza hírek szerint „náluk” már történt egy s más e téren. — Valóban gondolkodtunk, miként lehetne üzletet kovácsolni a vámrendelet adta előnyökből — mondja. — Még a múlt évben felvettük a kapcsolatot osztrák kereskedőkkel. s körvonalazódott egy együttműködés esélye. Eszerint használt, vagy inkább sérült gépkocsikat hoznánk be az országba, s szervizünk — kapacitásának jelentős részét bevetve — felújítaná az említett kocsikat. Évente 700—750 autóról lenne szó, « ehhez az alkatrészeket, egyéb felszereléseket a partner szállítaná. Az üzlet fonadéka lehetne, hogy a gépkocsik egy részét itthon értékesítenénk, természetesen az első időszakban valutáért. Az ilyen fajta tevékenység rezsióradíja lényegesen magasabb a jelenleginél, s ezért értelemszerűen csökkentenénk a szocialista országokból származó, javítandó járművek körét. Az előny persze más formában is jelentkezne, hiszen eszközeink, a 1 k a t rés ze i nk alkalmat adnának ügyfeleink nyugati márkájú gépkocsijainak javítására js. Az elképzeléseinkről írásban tájékoztattuk az osztrák üzletembereket, akiktől kedvező választ remélünk néhány napon belül. Miként vélekedik a dologról Ravasz Béla, a Salgótarjáni Autójavító Kisválla. lat igazgatója? — Számunkra akkor jelentene üzletet a nyugati gépjárművek szervizelése, ha a helyi darabszám indokolttá tenné a műhely felszerszá- mozását. Sajnos ma még nem látni tisztán a piacot. Véleményem szerint néhány pesti szerviz bőségesen elegendő napjainkban, hiszen a tortát nem lehet sökfelé szeletelni. Persze azért nem ülünk mi sem tétlenül, próbáljuk partnerként megnyerni a Hungaro-szervizt, mivel nékik már van tapasztalatuk a nyugati márkák javításában. Talán ha az Opel Kadették száma emelkedne, nyélbe üthetnénk valamiféle megállapodást. De most — úgy tűnik — nincs számottevő igény ebben a profilban. S különben is: egy-egy profi műszer, vagy szerszám beszerzése horribilis összeget tenne ki... A megyte „túloldalán” található a terület legjelentősebb autószervize, a Balassagyarmati Autójavító Szolgáltató Kisvállalat Vezetője, Keskeny Balázs'igazgató így osztotta meg lapunkkal gondolatait : — A megyében és vonzáskörzetében nem találkoz. taim ilyen igénnyel. A nyugati kocsiszervizelés nem itt csapódik le, s ezért fel sem készültünk rá egyelőre. Elképzeléseink természetesen vannak, hiszen — ha más formában is, de — üzletet rejt a vámkedvezmény. Az egyik budapesti kisszövetkezettel tárgyaltunk használt gépkocsik beszerzéséről, melyet felújítva értékesítenénk. Ám azt is látni kell, hogy a felszerszámozás nem egyszerű dolog, s a szakemberek sem állíthatók át egyik napról a másikra e külföldi típusok javítására. Mi változatlanul a hagyományos gépkocsipark szervizét folytatjuk. dg nyilvánvaló, hogy ha igény mutatkozna, megtennénk a szükséges lépéseket. Kapcsolataink révén biztosan kapnánk például megfelelő óktató szakembert a Volkswagen-szervizből, mert ez az egyik legkeresettebb márka. Az elhangzottakhoz még csak annyit: hazánkban jelenleg is több ezerre tehető azoknak a kocsiknak a száma, amelyek Nyugatról származnak, bár a könnyítés előtt érkeztek. Tulajdonosaik aligha vennék zokon, ha kissé viseletes verdáju- kat nem kellene állandóan Budapestre hurcolniuk. Ha az érvek nem szültek eddig igényt, majd fog az élet. Reméljük mielőbb... T. Németh László A Gránit Csiszolószerszám és Kőedény gyártó Vállalat romhányi Widenta gyárában, az elmúlt évben száztízmillió forintos termelési értéket értek el, mely tizenhárom-millióval több a tervezettnél. Képünkön Csizmár Ildikó és Czellen Já- nosné polírkorong illesztését végzi. , , . —Rigó— Cserbenhagyás C serbenhagyás ... — az írógépen elbizonytalanodnak az uj j aim, talán szerencsésebb és kifejezőbb lenne ezt írni : a körülmények próbájában születő öntisztulás. A konklúziót azonban hagyjuk a végére, lássuk inkább az élethelyzeteket. A megtagadás előtt pedig essék szó az azonosulásról. A falusi parasztház konyhájának asztalán szálkás betűs jegyzőkönyvet olvasók, a tartalom ismerete pedig az alábbi megállapításra késztet: soha egyöntetűbb állásfoglalást! A dokumentum tanúsága szerint, a pártalapszervezet megszólaló tagjai ugyanazt vallatták: X-né X. Y.-nak köztünk a helye. Sokban hasonlított az érvelés is: a fiatal pedagógus, a gyakorlati idejét is a társult községek iskolájában töltötte, s az ismeretség, a végzett munka alapján, bizonyságot nyertek a döntésre hivatottak arról: hasznára válhat a kicsinyke alapszervezetnek. Ezt mondja a párttitkár is. Annak a szervezetnék a vezetője, aki hasonló életsorsok képviselőit fogja össze. A háromszáz-egy- néhány lelkes falu pártszervezetének taggyűlésére, egykori földmunkások, nincstelen zsellérék jönnek össze. Iskolájuk talán hat vagy legjobb esetben is hét elemi, de ezzel együtt, tudták az ötvenes évek legelején is, hogy mit kell tenniük éjszaka, az általuk alapított tszcs-t — termelőszövetkezeti csoportot — széjjelhordani akarók ellen. Az idő azóta sólyomszárnyakon szaladt, a szövetkezet- és pártszervezet-alapítók fölött eljárt az idő. Élvezik háromezer-négyezer forintos nyugdíjukat. Mindez nincs benne az említett jegyzőkönyvben, de átsüt annak minden során. Nem leplezi örömét a hasonló életet maga mögött tudó párttitkár sem: az ifjú pedagógus a szó szoros értelmében erősíti az alap- szervezetet. Kiváltképpen olyan szituációban, amikor az érvekhez esetleg nem elegendő az elkötelezett életút hite és hevülete, hanem nagyobb jelentőséggel bír a felkészültség, a szólás képessége is. Az elégedettséghez nem férhet kétség, hiszen — némi túlzással — a társközség eltökélt, de iskolázatlan nyugdíjasainál jelentkezett a helyiben lakó, de a székhelyközség iskolájában tanító főiskolát végzett pedagógus: hozzátok akarok tartozni, felkészültségem kiegészítheti — hatványozhatja — elkötelezettségeteket. Az egyszerű embernek azonban nemcsak az őszinte lelkesedés, hanem a kendőzetlen indulat is sajátja. Itt, ebben a szituációban, a jegyzőkönyvből felpillantva sem palástolja mérgét az idézett párttitkár: a nehezebb helyzetnek kell eljönnie ahhoz, hogy megtudjuk, kiben mi lakik. Említi, hogy a szövetkezett községek „működési területén” a termelőszövetkezet ilyen-olyan vezető beosztású dolgozója maradt ki a pártból. A közvéleményt élénken foglalkoztatja az is, hogy a fegyveres erők egyik neménél szolgálatot teljesítő, tiszti rendfokozatot viselő, helyben lakó polgár adta be az unalmast: nem kíván a párt tagja lenni — nyugdíjazása után. A keresetlen szavakból fogalmazott kommentárt azonban nem ehhez fűzik a legnagyobb indulattal a szó igaz értelmében vett egyszerű emberek. A határtalan csodálkozás annak szól, aki takarékszövetkezeti elnökként volt az egész körzet egyik hangadója. E beosztás súlyát azok érzik igazán, akik tisztában vannak az apró, társult falvak gazdasági viszonyaival. Szó ami szó, az elnök úr kimaradt a pártból — ugyancsak nyugdíjba vonulása után. Az elképedt vélemények egyike szerint: ahhoz nem volt elég bátorsága, hogy letegye a tagsági könyvét az asztalra, „adjátok vissza a babaruháit!”. Ehelyett fölöttébb kényelmes módszert választva „csak” a tagdíjat nem fizette, hogy kellő alapot szolgáltasson a törlésre. Egyedi eset? Említhetnénk orvost, aki az államigazgatási munkáját felcserélve visszatért a borítékot zsebbe dugdosó, paraszol- venciás gyógyításba, s rögvest terhes lett a tagdíjfizetés. A színvalláshoz már nem tellett a becsületből. Nem fizetett, hogy kimaradjon, hogy töröltessék. Szeretem az egyszerű emberek igazságát, megértem hevületüket is, éppen ezért minimális kommentárral kívánom közölni az egyik reagálásit az idézett takarékszövetkezeti elnökkel kapcsolatban. E szerint: amíg fontos beosztásban volt, tudta a helyét, s nem átallott kiállni elénk oktatásokat tartani, erkölcsről prédikálni.. . Igen, ki állt volna ki? A traktoros? A minimális iskolájával nehéz időkben rendőrré vált parasztember? A mezőőr? Kizárt dolog, ök „csak” azt tudták és tudják, hogy mit cselekszenek, az elnök úr meg hirdette az igét. A pártszervezet nevében is, amíg ki nem telt az ideje, le nem tette a kolompot a jól menő gazdasági egység viszonylagos anyagi nyugalmat biztosító hátterével : utánam a vízözön... A nógrádi város pártbizottsága végrehajtó bizottsági ülése előtt hallom a testület egyik tagjától: „protekciót” kellett kérnie az egyik kórház orvosától. Nem kivételes ellátás érdekében, egyszerűen csak azt szorgalmazta, hogy édesapját tegyék át egy másik kórterembe. A véletlen ugyanis úgy hozta, hogy három egyforma indíttatású, azonos elkötelezettségű kommunista került egy szobába, s napi gyarlóságaink kényszerű és mellőzhetetlen felemlegetése már-már az egészségűiket veszélyeztette. Lassan elkerülhetetlennek látszott az intézkedés: a szervi bajokkal gyógyulókait külön kell tenni, hogy a vérnyomásükat hergelő történetekkel ne ártsanak egymásnak. A különféle élethelyzetek mérlegelése, a konklúzióik kicentizése helyeit — ha nem is találkozik mindenki igazságérzetével — álljon itt ismét egy olyan vélemény, amelyet nem az iskolázoittság és felkészültség, hanem a meditációt nélkülöző, a lélek belsejéből fakadó hang mond. Nem baj, ha elment a takarékszövetkezeti elnök — értendő ez, persze másra is —, a jelek szerint vele nem erősebbek, hanem többen voltunk, A megmásíthatatlan tényeknek természetesen ez csak az egyik oldala. A másikon ott van a fiatal pedagógus. A nehezebb helyzetben, amikor nem sikereken kell osztozni, — én visszalépek. A másik oldal : itt és most kívánom ezt a közösséget. A cserbenhagyok mellett balgaság lenne rájuk nem gondolni. A nehezebb helyzet, a próbatétel elől megfutamodók mellett ott vannak a mostani közösségvália- lók is — így kerek a világ. Kelemen Gábor Eredményesen zárta működésének első teljes évét a DETE-Skála Felületkezelési Technika Kft., amelyet másfél évvel ezelőtt alapított festékszóró gépek és speciális felületkezelési eszközök gyártására és forgalmazására a nürnbergi Tettenborn cég és a Skála-Coop. A vegyes vállalat budapesti üzeme 1988-ban 100 millió forint értékű gépet gyártott, 35 millió forinttal többet a tervezettnél. A cég árbevétele után — a gyorsmérleg szerint — mintegy — 10—11 százalék nyereséget könyvelhet el. Külföldre valamivel több mint 15 millió forint értékben szállított festőberendezéseket ; ezek nagy részét — a Tettenborn közvetítésével — NSZK-beli autógyárak vásárolták meg. A DETE-Skála, a külföldi céggel együtt 11 millió forint értékű gépet szállított a veszprémi Balaton Bútorgyár új felületkezelő üzeméhez. Nagyobb darabszámban vásárolt tőlük festőberendezéseket a Volán Vállalat, az Ikarus, a Budapesti Közlekedési Vállalat, a Pécsi Bőrgyár és a Lampart Vegyipari Gépgyár. Az idén a tavalyihoz hasonló teljesítményre készültek fel. Az általuk gyártott tucatnyi festőberendezés mellett, újabb típusok sorozatgyártását kezdik meg. Köztük egy energiatakarékos és a szórási veszteséget jelentősen csökkentő, úgynevezett elektrosztatikus finomszórók gyártását is elkezdik. Ezekből egyelőre havonta százat készít el az üzem. • Az idén, a tavalyi 3500 helyett mintegy négyezer készül az eddig csupán külföldön értékesített DETE-Jollye típusú festékszóró pisztolyból is, amely iránt — a piac- kutatási tapasztalatuk szerint — a kisebb műhelyeket fenntartó kisszövetkezetek, iparosok, egyéni vállalkozók érdeklődnek. Újabb festőrobotokat szállítanak a Salgótarjáni Öblösüveggyárba, a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárba; a különleges berendezéseket a lámpabúrák, illetve a különféle mázas kerámiák festésére használják. Országos diákfotó-pályázat Az idén is megrendezik Pécsett a diákfotósok hagyományos tavaszi . seregszemléjét; a szervezők — a KISZ Központi Bizottsága és a pécsi Tarr Imre Szakmunkásképző és Szakközépiskola — meghirdették a közép- iskolások és szakmunkástanulók XXI. országos fotó- pályázatát. A kiírás szerint, a fiatalok személyenként négy-négy fekete-fehér, vagy színes képpel pályázhatnak, témájuk kötődjön az ifjúsághoz: életéhez és tanulásához, környezetének változásaihoz. A pályázatra szánt fotókat március 1-ig lehet elküldeni a pécsi iskolába. A nyilvános képbírálat március 5_én történik. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjaiból, az Országos Közművelődési Központ és a rendező szervek képviselőiből álló bizottság értékeli, rangsorolja majd a képeket. Il DETE SKALA sikeres eue
