Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Vállalkozó társadalom 0 A politika megreformálása nélkül nincs esély a gazdasági felemelkedésre Fiatal közgazdászok országos konferenciája Salgótarjánban Újra Salgótarjánban, a Pénzügyi és Számviteli Fő' iskolán tartották országos konferenciájukat a fiatal közgazdászok. A szombaton kezdődött tanácskozás té­mája a vállalkozó társadalom volt. \ konferencia mintegy 250 résztvevőjét a vendég’ látó város nevében Karakasev Anna, a KISZ salgó’ tarjáni bizottságának első titkára köszöntötte. Ott volt Devcsics Miklós, a megyei pártbizottság első tit­kára és dr. Körmendy József, a megyei tanács el" nöke. A nyitó előadást Demokrácia és vállalkozás < ítrmiel Pozsgay Imre, a Politikai Bizottság tagja, ál’ l.imininiszter tartotta meg. Bevezetőjében rámuta­tott arra, hogy a demokrati­zálódási program máris so_ lkak számára viszketegséget ■okoz, hiszen olyan generá­ciót érint, mely nem ezen az iskolán, nevelkedett. Fe­szültséget okoz a demokra­tizálódás azért is, mert ösz- ■szevetik a gazdaság jelenle­gi állapotával, az elmaradt 'teljesítményekkel. Pedig a demokrácia úgy is felfogha­tó, mint a gazdaságot segí­tő, a vállalkozást támogató tétforma, amellett, hogy 'ugyanakkor human izációs 'program is: az ember nem­beli lényege csak általa nyil­vánulhat meg. De elbukhat a demokrácia, ha azt kizá­rólag a gazdasági szükség- szerűség világaként fogjuk 'fel. Sokan úgy tartják: tegyük 'előbb rendbe a gazdaságot, 'hozzuk helyre az eddig hely- rehozatlant, s majd aztán ■ráérünk egyfajta luxusként, ■megélni a demokráciát. S 'nem csupán a mindennapok rabságában vergődő szűklá­tókörűsége diktálja e néze­tet, hallaná tudományos kö­rökből is. Az államminiszter azonban leszögezte: gazda­ság és demokrácia kapcsola­táról ez a lehető leghami* 'sabb felfogás, látszat lenne 'az a „boldogság”, mely e talajból hajtana. Hiszen ba­bonás az a feltételezés, hogy ■a gazdaság rendelkezik a saját rendbetételéhez szük­séges eszközökkel. Akik e nézetet hangoztatják, nem tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy az elmúlt 15—20 évben ugyan mi hi­ányzott a gazdasági rendte­remtéshez, teljesítményre ké­pes pályára állításához. E felfogással vitatkozva, ■hangsúlyozta Pozsgay Imre: a gazdaságot mindenekelőtt azoktól a kívülről ható té­nyezőktől kell megszabadíta­ni, melyek működésképtelen­né teszik. Organikus integ­rációkat kell létrehozni az erőszakkal létrehozott in­tegrációk helyett, s nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalomban és a politi­kában is. A lépés sora először a politikán van: csak a po­litikai mozgástér újraalkotá­sa teremthet olyan társa­dalmi és gazdasági viszo­nyokat, melyek közepette ki­bontakozhat a történelmileg egyedül eredményesnek bizo­nyult integráció, a piac, s ezen át olyan realizálási tér, melyben érdemes az erőfor­rásokat feltárni, mert azo­kat nem a hiánygazdálko­dásra jellemző pazarlással hasznosítják. Mára feléltünk minden lényeges erőforrást: az élő munkát, elmozdítva arról a helyről, ahol organikusan vált volna társadalmi, gaz­dasági tényezővé. Feléltük a termelés biztonságát szolgáló infrastruktúrát; majd az adósság csapdájába lépve, a külföldi hitelforrás eszközét is. Üjabb forrásunkat vi­szont éppen idehaza talál­juk meg, mégpedig a vállal­kozó személyiségben. A kormányozhatóság és irányíthatóság kérdéséről szólva, hangsúlyozta az ál­lamminiszter: zavarbaejtő a különféle mozgalmak sok­színűsége, de nem ez az oka a társadalmi bénultság­nak. Hiszen kérlelhetetlen tény, hogy két évtizede el­térnek a gazdasági és tár­sadalmi alapfolyamatok a kormányzati szándéktól. A kormányozhatóság lényege éppen az, hogy képes-e az alapfolyamatok irányával egyező, azokat kiteljesítő szándékokat érvényesíteni. A voluntarista döntések a résztvevők minden jószándé­ka ellenére is ismétlődhet­nek, hiszen a politika meg­reformálása nélkül a gazda­ságnak nincs esélye saját dezintegráltságának felszá­molására. Nem a szocializ­mus eszméje és alapprog­ramja vallott csődöt, hanem a megvalósítás kezdetleges formája, melyet ma sztáli­nista politikai szerkezetnek szokás nevezni. E szerkezet­nek a társadalmi stabilitás megmaradásával való felol­dásához, mindenekelőtt nyílt­tá kell tenni az emberi koo­perációk megszervezésére való alkalmatlanságát. Po­A tanácskozás résztvevői Pozsgay Imrét hallgatják — kép: kulcsár — lit i kai választóvonalra van szükség, s a jelenlegi veze­tés csak akkor tudja hite- léssé tenni politikáját, ha ezt a politikai műveletet eg­zakt módon elvégzi. Nem szabad számításon kívül hagyni a politikai mozgal­makat, de térdre borulni sem kell előttük, hiszen ezt maguk a mértékadó mozgal­mak sem kívánják, tudván, stabilitásra van szükség. A partneri, integráló, stabili­záló szerep eredményessége megkívánja, hogy az MSZMP a deffenzív vezetési stílus helyett, kezdeményező le­gyen. Az előadást követően a fiatal közgazdászok kérdé­seire válaszolt Pozsgay Im­re. (Az erről készült össze­állítás lapunk holnapi szá­mában olvasható.) A következőkben Csáki Csaba, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egye­tem rektora Vállalkozás és a magyar gazdaság jövője címmel tartott előadást. Az elmúlt év nyarán az MSZMP KB bizottságot hozott létre a múlt értékelésére és a gazdasági jövőkép megfogal­mazására. Az előadó azokat a téziseket vette sorra, me­lyek e jövőkép alappillé­rei lehetnek. Nem elegendő egyes re­formok megvalósítása, a gazdasági jövőkép felrajzo­lásához új modellben kell gondolkodni. A nemzetközi összehasonlítás is a szocia­lista gazdaság alapokig ha­tó újraértékelését sürgeti. Az új modell első kritikus kérdése a tulajdon, reform­jának jelentősége az álla­mosítással vethető össze. Működőképes társadalmi tulajdonra van szükség — egyenjogúsított magén- és egyéni tulajdonnal- Az elbü- rokratizálódott, elszemély­telenedett tulajdon megsze­mélyesítése a reform fon­tos eleme. Ugyanúgy, mint a tulajdonformák címké­zésének megszüntetése, a versenysemlegesség. Meg­ítélésük egyetlen kritériu­ma a hatékony működés le­gyen. Az új modell fő rendező­elve a gazdaság dinamizá­lásához nélkülözhetetlen piacgazdaság kiépítése. Ne szükséges rosszként legyen jelen, hanem mint fő in­tegrációs mechanizmus, a legfőbb szabályozó eszköz. A piacgazdaság természe­tesen nemcsak az árugaz- dasógot érinti, hanem a pénzt, a munkaerőt, és a termelési tényezőket is, hi­szen a féloldalas piac csak kvázi piac. A piac kiépülé­se keményedő gazdasági feltételeket jelent, illúziókat nem lehet fűzni hozzá. Csak társadalmi kontrol­lal, politikai demokráciával! hatékony szociálpolitikával működhet jól, lenyesegetve a piaci anomáliákat. Az ál­lam döntően piaci eszkö­zökkel teremti meg a kap­csolatot a résztvevők között, versenysemleges és monopó­liumellenes szabályozással, segítve működését, s óva­kodva attól, hogy az eseti anomáliákat azonnali be­avatkozással akarja meg­szüntetni. A vázolt modellben az el­osztási rendszer is új stra­tégia szerint működik, a szociálpolitika a gazdaságtól (Folytatás a 2. oldalon.) Á Lidó olcsó lesz és meleg (3. oldali I Történetek ügyeletekben (5. oldal) , Püski nyerte a viadalt (7. oldal) l ____________________J E lemzik a felszabadulás utáni kurszakut Pozsgay Imre nyilatkozata a rádió 168 óra című műsorában Miként már jelentettük, az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, munkájáról Pozsgay Im­re, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, állam­miniszter nyilatkozott szom­baton a rádió 168 óra cí­mű műsorában. Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Im­re politikai rehabilitációja ma még niem történt meg és e tekintetben jósolni sem szabad. A feltárt dokumen­tumok azt igazolják, hogy az 1954—55-ö.s politikai „mi- niválságban” Nagy Imrének volt iigaza. Ami azonban 1956-os szerepét, tevékeny­ségét illeti, akörül még zaj­lanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új bel­ső és külső összefüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelen­legi kutatások alapján nép­felkelésnek látja azt, ami 1956-ban. történt; egy oli- garchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésinek. — A történelemben még visszamenőleg sem lehet vég­legeset mondani — folytat­ta. Ha a tényék tisztelői va­gyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tények­kel szemben, is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen sze­retném hozzátenni, hoigy ez­zel a történelmi megítéléssel a politika, a történelemtudo­mány és a közvélemény na­gyon közeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellen- fórra d alomnak m iinősíitieltte az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a párt­tagság nagy részében. is meglevő érzületeit fejez ki; ez viszont az eddigi, kutatá­sok alapján nem .állja meg a helyét. Pozsigay Imre rámutatott: ,,Az eseményék elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy korábbi .időszakhoz kél.1 visszamenni: ahhoz a J948— 49-ben vállalt vagy kénysze­redetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészé­ben útt.é vesztésnek bizo­nyult, s a működié.skéiptel.en- ségét igazoló jelenlegi vál­sághoz vezetett”. A többpártrendszerről szól­va elmondotta: — Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is. Az MSZMP nem .mondhatja meg. és nem is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly ténye­zője a magyar politikai élet­nek. Lehet, hogy velük part­neri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerségiét vagy koalí­ciót nem tudják vállalni. A jelenje gi t á rsadalm i - poli.ti - kai válságban nem különbö­ző politikai mozgások játsszák a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15— 20 éve nem sikerül elérni, hogy az alapfol.yamatok és a politikai szándékok egy irány­ba menjenek, ezek minden akarat ellenére eltérnek egymástól. Ez mutatja, hogy szerkezeti bajok vannak. Ezek közé tartozik, hogy nem volt igazán mélyreha­tó politikai vita, amely a voluntarizmusnak, az önkén­tes döntéseknek gátat szab­hatott volna. Pozsgay Imre válaszolt ar­ra a kérdésre; kész ül- e elemzés a Kád ár-korszak­ról? — Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudok tenni azoknak, akik ezt a szemé­lyes leszámolás formájában képzelik el — mondotta. — A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és ál­talában is a felelősség tet- tenérheitetlen volt. Bár két­ségtelen, azoknak, akik ve­zető szerepet vállaltaik eb­ben a korszakban — függet­lenül attól, hogy maguk is rabjai voltaik egy struktúrá­nak —, nagyobb a felelőssé­ge, mint azoknak, akik el­szenvedői voltak ennek a korszáknak. Az elemzést nem valamiféle rituális leszámo­lás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghezvinni, kul­turált kiegyezési formában, Ám a felelősséget föl kell vetni, és ezt nem kerülheti meg a legújabb korszak sem. Végül szólt arról : a bi­zottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig aizért nem tárta a közvélemény elé, mert még. nem készültek el vele. Ahogyan. folyamato­san, a.z új történelmi isme­retek birtokába jutnak, úgy azokat még a Központi Bi­zottság ülései előtt nyilvá­nosságra akarják hozni. (MTI) Ne sajnáljuk tőlük! Pótlék a kohószoknak A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a múlt hét vé­gén kifizették a melegüzemi pótlékot. A kollektív szerző­dés szerint, összesen 545 ko­hászt illetett meg ez a jut­tatás, s együttvéve 4 millió 800 ezer forintot vehettek át. A fejenkénti összeg 2—12 ezer forint között váltako­zott, s az átlag nyagyjából 5500 forintra rúgott. Sok ez a pénz, vagy ke­vés? Anélkül, hogy eldömt- hetnénk a kérdést, szeret­nénk óhajtásunkat kijelente­ni: ne sajnáljuk a csaknem ötmillió forintot a nem ép­pen ideális körülmények kö­zött, s nyáron különösen kánikulai melegben munká­jukat végző kohászoktól! Mert igaz, hogy a most kifi­zetett melegüzemi pótlék nettó összege közel 22 szá­zalékkal magasabb a ta­valyinál, de a jókora ár­emelkedés csaknem elviszi a plusz juttatást.

Next

/
Thumbnails
Contents