Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
1989. JANUÁR 2„ HÉTFŐ NOGRAD 3 Lan«<ilto (akarók előállítását kezdték meg a közelmúltban a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezetben. A 90x90 centiméteres. egyszer használható, kisebb tüzek elfojtására alkalmas impregnált textíliából ötezret szállít a gyártó az idén a Hungária Biztosítónak. Képünkön: Tóth Zsuzsanna, az. önerőből kifejlesztett gépen készíti a lángoltó takarók mtj- anyag tokját. Fotó: Bábel László A KISZÖlf tárgyalta Válság után bizakodás Az utóbbi három esztendőben a nyereség 11 millióról, 7—8 millió forintra, az elért árbevétel pedig 92 millióról, 52 millió forintra zsugorodott. — Az említett visz- szaesésekkel szemben azonban a költségek szinten maradtak, illetve a bérköltség 16 millió forintról 17 millió forint fölé emelkedett, — hangzott el legutóbb a KI- SZÖV elnökségi ülésén, ahol az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezet gazdálkodását vizsgálták. Az építőipari tevékenységben az elmúlt esztendő előkészítése, a munkák átvezetésének biztosítása nem bizonyult megfelelőnek. Ez komoly finanszírozási gondokat okozott, így a szövetkezet a kifizetéseit csak 50— 60 napos sorbanállás után tudta teljesíteni. A nagyoroszi faipari részleg teljesítménye. árbevétele a tervezett szinten alakult. Az ORI- ON-nal nyolc éve fennálló üzleti kapcsolat új lendületet kapott azzal, hogy a szerződéses árakat több mint 22 százalékkal tudta emelni a szövetkezet. Ez úgy az árbevétel. mint a nyereség 1,5 millió forintos emelkedését jelentette. összességében a szövetkezet 1988. évi nyeresége nem éri el a korábbit, de jócskán felülmúlja a tervezettet. Tavaly 22 fővel csökkent a szövetkezet létszáma, ami az időközben kialakult „bizalmi válságnak", illetve a rendkívül alacsony béreknek tudható be. A létszámcsökkenés hatására nagyösszegű bérmegtakarítás halmozódott fel. Így a vezetőség idén, két lépcsőben mintegy 21 százalékos alapbéremelést hajthatott végre. Emellett hatékonysághoz kötött célprémiumok, teljesítményorientált bérjuttatási formák alkalmazásával javították a szövetkezet megtartó képességét. A KISZÖV elnöksége a beszámoló után úgy vélekedett, hogy a bizalmi válság elmúltával a kollektíva jó irányba halad, terveik, a jövőről kialakított elképzeléseik biztatóak. Az érsekvadkertieknek erősíteniük kell azonban azokat a kapcsolataikat, amelyek pozíciójuk megszilárdulásához vezetnek, illetve a szövetkezetnek biztos, jól jövedelmező piacot eredményeznek. PEMÜ-tervek autókooperációra A Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat tervezetet dolgozott ki, hogyan lehetne részt venni személyautók kooperációs gyártásában hazai előállítású műanyag alkatrészekkel. A PEMÜ felmérése szerint — amire az Ipari Minisztériumtól kapott megbízást — egész sor vállalat lenne képes az autókhoz szükséges műanyag elemek sorozatgyártására, s mivel egy átlagkocsi alkatrészeinek 17 százaléka műanyag, sikeres együttműködés esetén ezekért a termékekért külföldről jelentős mennyiségű kész autó szerezhető be. Már a jelenlegi felkészültségi szinten lényegében beruházás nélkül évi 50 ezer személyautó műanyag alkatrészeinek előállítására képes az ipar, amiért cserében 4500 autót hozhatnánk be. A PEMÜ évek óta sikeresen részt vesz nyugati autók — főként a Volkswagenek — gyártásában, évi 90 millió forintért szállít ki műanyag tetőléceket. Gyártási tapasztalatait elképzelései szerint japán, illetve dél-koreai cégekkel kötendő kooperációban kamatoztatná. A Suzuki, illetve a Daewo cégek képviselői már jártak is a PEMÜ-ben, s kinyilvánították: az itteni technológiai színvonal alapján készek lennének az együttműködésre. A PEMÜ műanyag autókárpit, lökhárító, szerelvényfal gyártására rendezkedne be, s külföldi tőiké bevonásával évi 300—500 ezer személyautó műanyag alkatrészeit készíthetné el. Ezért cserébe évente 20—50 ezer kis fogyasztású autóhoz juthatna a hazai kereskedelem. Az aáészakértá válaszol Mezőgazdasági kistermelők kérdéseire Mezőgazdasági kistermelő vagyok, van fóliasátram is, így többet tudok termelni. A szükségletemet meghaladó mennyiséget piacon értékesítem. A költségként jelentkező beszerzéseimet terheli az áfa. Van-e valamilyen lehetőség ennek a visszaigénylésére? Közölje, milyen módja van ennek? A mezőgazdasági kistermelő sajátos helyzetet foglal el az adózás rendszerében. A különleges mód abból indul ki, hogy a mező- gazdasági kistermelőt indokolt mentesíteni a részletes nyilvántartási kötelezettség alól. (Ismerős ön előtt, hogy 500 000 forint alatti értékesítésnél — mivel eddig az értékhatárig adómentes — nem kell nyilvántartást vezetni. Furcsa lenne, ha viszont áía-visz- szatérítés esetében ez alatti árbevételnél nyilvántartást írna ' elő a jogszabály. Egyébként ez alatti beszerzéseknél levő áfa összegének visszatérítendő nagysága sem önnek, sem az adóhatóságnak nem lenne arányban a felmerülő többletmunkával. Ezért a 37 1987. számú MT rendelet feltételeket ír elő. Mégpedig: — az adóévben az árbevételnek meg kell haladnia az 500 000 forintot, — a tárgyévben a termelés érdekében történő beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított áfa-nak meg kell haladnia a 3000 forintot. (Csak az e fölötti ősz- szeg téríthető vissza.) A mezőgazdasági kistermelésből származó és 500 000 forintot meghaladó árbevétel után az áfa-t visszaigényelhetem. Hogyan történhet ez? (B. T. őrhalmi és „Szondi” jelige alatti olvasó.) Előzetesen szeretném felhívni a kedves kérdezők figyelmét — az előző válaszomban említettekre terhelő előzetesen felszámított adónak meg kell haladnia a 3000 forintot is. Ha a feltételeknek megfelel, akkor a visszaigényléskor be kell mutatni az adófelügyelőségen (Salgótarján, Liget út 5.) a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított adót feltüntetendő számlákat, és bizonylattal kell igazolnia, hogy mezőgazdasági kistermelésből származó tárgyévi bevétele a személyi jövedelemadóra vonatkozó adómentes határt (önök által is említett 500 000 forint) meghaladta. (A bizonylatolás, illetve az igazolás közötti választás joga a kistermelőt illeti meg.) Ellenőrzi-e az adóhatóság a mezőgazdasági kistermelésből visszatéríthető áfa jogosságát? Igen. Az adóhatóság a beszerzés indokoltságát és a visszaigénylés jogosságát a Tv. 17. § alapján vizsgálja. Ennek elismerése esetén a visszaigénylési kérelemről határozatot hoz, amely ellen esetleg az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint jogorvoslatnak van helye. (Szükség esetén, a jogerős határozat akár összegszerűség tekintetében is bírósági felülvizsgálattal megtámadható.) Választási visszalépések avagy a beleszólás kezdetei Ismét befejeződött egy törvénytervezet társadalmi vitája, és a szervezők összegezték a tapasztalatokat. Ezek nem mutatnak kedvezőtlenebb képet a megelőző vitánál, amikor is az egyesülés és a gyülekezés volt a téma. A választási törvényről a megyében szervezett 66 vitafórumnak mintegy 2500 résztvevője volt, és a megjelentek zöme el is mondta véleményét. Mint minden igazi vitában, itt is felszínre kerültek a különböző vélemények, és némely elképzelések kapcsán egyértelműen megmutatkozott az is, hogyan vélekedik arról a többség. Itt van mindjárt az a kérdés, amely központi helyet kapott a vitában, hogy a jövőben a képviselői és a tanácstagi választás egyidő- ben vagy más-más időpontban külön történjék-e. A legtöbben azt mondták, maradjon azonos napon a választás, legalább 1990-ig mindenképpen, s utána lehetne azon gondolkodni, hogy kettéválasszák az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választását. Sok kritikát kapott az országos lista. Először is azért, mert kérdéses, hogy az országos listán jelölték összetétele valóban tükrözi-e a társadalmi érdekek tagoltságát, S ha nem, .akkor az is felvethető, szükség van-e egyáltalán országos listára. Az pedig már a nagy többség tiltakozását váltotta ki, hogy a képviselők országos választási listáján induló jelöltek számát az eddigi 35-ről 50-re kívánja felemelni a választójogi törvénytervezet. Ez utóbbiról azzal összefüggésben is elhangzottak kritikai észrevételek, hogy az országgyűlési választókerületek nagyságát is emelni kívánják, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi 30 ezer lakosú egy-egy választókerület ezután 35 ezres legyen. Érdekes gondolat vetődött fel, amikor egyesek megfogalmazták, hogy a kormány tagjai ne legyenek képviselők. S hogy miért? Mert a választók úgy vélik, hogy ez még jobban összezavarná azt, hogy ki kinek és miért felelős. (Csak zárójelben jegyzem meg, a felvetés érthető, hiszen az elmúlt hónapokban a közvélemény igen erőteljesen kereste a felelősöket bizonyos dolgokért, és valóban úgy tűnik, hogÿ a sokféle tisztség, funkció egy-egy embernél elmosta a felelősség határait.) Sokan minősítették a ’85-ös választásokhoz viszonyítva visszalépésnek azt, hogy az állampolgár egyénileg nem állíthat képviselőjelöltet, hanem helyette a lakóhelyi kollektíva jogosult erre. Ám, hogy mi is az a lakóhelyi kollektíva, és hogyan állíthat. jelöltet, arról nem szól a tervezet. Ugyancsak hasonló visszalépésként emlegették a vitában felszólalók, hogy csak az lehet jelölt, aki a jelölő gyűlésen résztvevők 50 százalékának támogatását megkapja. Ugyanis ehhez eddig elegendő volt az egyharmados többség, Nagy vitát váltott ki az a rendelkezés, hogy a jelöltnek írásban kell nyilatkoznia arról, elfogadja a Hazafias Népfront programját. Ehelyett a többség azt a változatot támogatta — mint ahogyan azt. a tervezet is megfogalmazza —, hogy a jelölt választhatóságának feltétele az alkotmány, illetve az alkotmányos jogszabályok elfogadása legyen. Két érvet sorakoztattak fel ez utóbbi mellett: egyrészt, hogy ez idáig a választásokkor népfrontprogrammal nem is igen lehetett találkozni, hanem csak a választási felhívás jelent meg, 'ami nem azonos a programmal, másrészt az alternatív szervezetek létrejötte is azt indokolja, hogy az alkotmányos jogszabályok elfogadása legyen a választhatóság feltétele. Természetesen az ország- gyűlési képviselők jelölését, választását szabályozó tervezeten kívül sok szó esett a tanácstagok, tanácselnökök és tanácsok választásáról <s. Ezekkel az elmúlt hetekben lapunkban több szempontból is foglalkoztunk, ezért csak egy újabban felvetődött elképzelést említünk meg itt. Mégpedig a megyei tanács összetételére vonatkozót. Szinte valamennyi felszólaló úgy nyilatkozott, hogy minden községi tanács válasszon a megyei testületbe legalább egy megyei tanácstagot. Sőt a megyei népfrontbizottság ülésén az is felvetődött, hogy legalább egyharmad arányban legyen lehetőség a különböző társadalmi, érdekképviseleti és politikai szerveknek is tanácstagot delegálni — saját tagjaik sorából — a megyei tanácsba. Látható, legyen szó akár országos dolgokról, akár megyei, helyi ügyekről, a „közélet kiskatonái” igénylik a beleszólás jogát. A társadalmi viták fórumot adtak erre. De mindannyian tudjuk, ez csak’a kezdet. S ha a viták javaslatait elfogadva a váTááítási visszalépésekre nem ad majd módot a törvény, jó kezdet lehet. Zsély András Favágók
