Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RÁDIÓ: 8.20: Mit üzen a Rádió? (Ism.) 9.00: A hét zeneműve. Bellini: Az alvajáró 9.30: A hét költője: Babits Mihály 9.40: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék ! 10.35: Zenekari muzsika 11.05: Szexológia vagy szexiátria? 11.25: Grabócz Miklós műveiből fúvós- zenekari előadásban 11.38: Glemba I 12.45: Házunk tája 13.00: Klasszikusok délidőbsn 14.10: A keserűs. Szabédi László novellája 14.24: Dalok és tánc 'enék a magyar muzsika múltjából 15.00: Most jelent meg. 15.30: Francia kórusmuzsika 16.05: Hangoló 17.00: Eco-mix 17.30: Népzene. 19.20: B.ú.ék. 1989! A Rádiókabaré-szer- kesztőség szilveszteri műsorának ismétlése 22.00: Hírvilág 22.30: A szilveszteri kabaré folytatása 23.15: Szimfonikus táncok 23.30: Barangolás régi hanglemezek között PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Népdalok, néptáncok 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben. 12.10: Pitti Katalin operett­dalokat énekel 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Verbunkosok, katonadalok 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig. . . 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 1 18.30: Zeneközeiben 19.30: Sportvilág 20.03: Krúdy meséi 21.05: Nótaest 22.00: A Rádiószínház bemutatója. Csókoljuk a családot 22.31: A hanglemezbolt könnyűzenei újdon­ságaiból 23.10: Könnyűzene esti hangulatban BARTÓK RÁDIÓ : 9.06: Dzsesszarchívum 9.30: Zenekari muzsika 10.03: Barokk kamara­kantáták 10.35: A munkásmozgalom doktora. . . 11.05: Romantikus operákból 11.52: Szovjet előadó­művészek felvételeiből 13.05: Kilátó 13.50: A King's Singers együttes felvételeiből 14.10: Zenetörténeti értéktár 14.50: Béketörténet VI 4. 15.08: Székely fonó 15.34: Szaxofonsztori 16.00: Magyar zeneszerzők 16.37: Zenekari muzsika 17.30: A hét zeneműve. Bellini: Az alvajáró. Ism. 18.00: Kamarazene 19.05: Opera-művész- lemezek 20.00: A lausanne-i kamara- zenekar Beethoven­Í hangversenye 21.41: Johann Sebastian Bach fiainak kamarazenéjéből 22.30: Gondolatjel MISKOLCI STÜDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép — Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, idő­járás. — 17.35: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefon: 35-510. El szeretném mondani. Paulovits Ágoston jegyzete — Közben: 18.00—18.15: I Észak-magyarországi krónika. — Reklám. — 18.25—18.30: Lap­és műsorelőzetes. Szerkesztő: ■ Csonka László. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 9.00: Képújság 9.05: Tévétorna 9.10: Delta 9.35: özvegyek X11/12. rész — ism. 10.25: Tanglewood II/l. rész: A muzsika nyári otthona — ism. 11.15: Képújság 16.45: Hírek 16.50: Déli videoújság 17.00: Stiri — Hírek román nyelven 17.05: Hónapsoroló XII/l. rész: Január 17.35: Emma és nagypapa 17.45: Három nap tévéműsora 17.50: Műsorajánlat 18.00: Gazdasági negyedóra 18.15: Kalendárium 1989 19.00: Üj cim-cim 19.20: Reklám 19*30 : Híradó 20.00: Reklám 20.05: Bertha Bulcsú: Labda­álmok 21.15: Panoráma 22.00: Reklám 22.05: A budavári Nagyboi- dogasszony-temolom 22.25: Híradó 3. 2. műsor: Tv 2. Kudlik Júliával és Déri Jánossal 17.00: Képújság Riportok Időjárás-jelentés Tévétoma Reklám Zene 17.45: BUMM!!! Telefonos játék 18.00: Hétfőn hatkor 18.30: Gyerekeknek! 19.00: A chateauvalloni polgárok XXVI 1. rész 20.00: Körzeti tévéstúdiók műsora 21.00: Híradó 21.30: Telesport 23.00: Napzárta BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.20: Művelődési sorozat 16.50: A nap percei 17.00: Katonák műsora 17.50: Pozsonyi magazin 18.20: Esti mese 18.30: A híradó sajtó- konferenciája 19.30: Híradó 20.00: Nehéz óra — tévéfilm 21.20: önöké a szó... 22.00: Dorotheus 2. MŰSOR: 16.00: Angol nyelvtanfolyam 16.30: Károly a detektív 16.50: Az öreg bűvész meséi 17.55: Dunai mesék — tévé­film. — 2. rész 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Gombasek 1988 20.30: Sportvisszhangok 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Amszterdam vízről nézve MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Micimackó. Színes, szinkronizált amerikai rajz­film. Háromnegyed 6 és 8-tól: A velencei nő. (16) Színes amerikai—olasz koprodukció. — Kamara: Rock Rióban. (16) Színes, zenés brazil film. — Kohász: Én szép kis mo­sodám. (18) Színes angol film. — Zagyvapálfalva: A sma­ragd románca. Színes, szinkro­nizált amerikai kalandfilm. — Balassagyarmati Madách: Fel­támad a vadnyugat. Színes, szinkronizált, fantasztikus ame­rikai kalandfilm. — Madách Kamara: Suttogások és siko­lyok. (18) Színes svéd film­dráma. — Bátonyterenyei Pe­tőfi: Fekete özvegy. Színes, szinkronizált amerikai film. — Pásztói Mátra: A kilencfar- kú macska. (16) Színes olasz bűnügyi film. — Szécsényi Rákóczi: Hálószobaablak. Szí­nes. szinkronizált amerikai bűnügyi film. — Karancsla- pujtő: Hupikék törpikék és Törpicur. Színes, szinkronizált belga rajzfilm. — jobbágyi: A Beverly Hills-i zsaru. Színes, szinkronizált amerikai krimi. — Nagylóc: Iskolamozi: Pi­nocchio. — Érsekvadkert: A dzsungel könyve. Színes ame­rikai rajzfilm. — Rétság: Kel­lemes húsvéti ünnepeket! Szí­nes, szinkronizált francia filmvígjáték. Petőfi rokonsága Bolyban A baranyai Boly község­ben élő Petrovicséknál kü­lönös kegyelettel emlékeznek az esztendő fordulóján Pető­fi Sándorra: a hagyomány szerint ugyanis ők alkotják a költő családfájának egyet­len még létező ágát. Egye­nesági leszármazottai an­nak a Pozsony környéki Pet- rovics családnak, amelyből Petőfi eredt. Az idősebbik Petrovics Lajos felkutatta a rokoni kapcsolatokat, és ösz- szeállította a nevezetes csa­ládfát. A XVIII. században Petro- vicsék — akkor még ts-sel írták a nevüket — a felvi­déki Pusztafödémesen éltek, ott volt nemesi birtokuk és kúriájuk. A nemesi oklevelet II. Lipót császár adomá­nyozta a Petrovics ősnek 1781-ben. Három fiút nevelt fel: Istvánt, Kázmért és Já­nost. A XIX. század elején szétszéledt a család.. A negyedik Petrovicsok a magyar—szlovák lakosság- csere során települtek át Ba­ranya megyébe. Petőfi Sán­dor rokonságának három nemzedéke él jelenleg Boly­ban, régi családi események emlékét őrizve napjainkig. A Petrovics családban elég gya­kori név az István — mint tudjuk: Petőfi testvére is ezt a nevet viselte —, a bólyi ág egyik Szegeden élő tagja ugyancsak István. A sokat hányódott költő egyébként Bolyban is megfordulhatott. 1841-ben vándorszínészként jutott el Mohácsra, majd a társulat felbomlása után gya­log ment Pécsen, Kaposvá­ron és Sopronon át Pozsony­ba. Eközben minden bizony­nyal áthaladt Bolyon is, a község akkori és múlani fő­utcáján, ahol a Petrovics csa­lád otthona áll. telexen Érkezett... Néptáncosok dicsérete Sztálin és a költészet Erőt és hitet ad a si kei* Ugyancsak jóba lehet az istenekkel Mlinár Pál, a salgótarjáni Nógrád tánc- együttes művészeti vezetője. Neki sokkal több szerencse és tehetség adatott meg, mint az emberek legtöbbi- kének. Immáron négy éve táncházat is vezet a megye- székhelyen, ősztől — régi álma teljesültével — tánc­művészetet tanít a Gagarin Általános Iskolában, az idén csoportjával nemzetközi fesztiválon járt Izraelben, s táncosai emlékezetes szak­mai és közönségsikert arat­tak g december közepi or­szágos találkozón, az úgy­nevezett néptánc- és gyer- mektánc-antológián. NEM FENÉKIG TEJFEL Persze, mielőtt még bárki irigykedni kezdene (netán a céltudatos, napi sok-sok órás elfoglaltság miatt), gyorsan kijelentjük: neki sem volt fenékig tejföl az élete, neki sem röpült a szájába az a bizonyos sült galamb. — A táncművészet tan­tervét már négy esztendővel ezelőtt elkészítettem, bemu" tattam a Művelődési Minisz­tériumban, de nem voltak fo­gékonyak rá — meséli a té­vébéli Ki mit tud?-ról is jól ismert, örökös aranysar­kantyús táncos és táncpeda­gógus. — Nem sikerült meg­értő társakra lélni a városi tanácson és az iskolában sem. Persze, azóta érvénybe lépett az új oktatási tör- vény, más lett az egész szellem, nőtt a pedagógiai önállóság. Horváthné Győri Magdolna igazgató azonnal felkarolta elképzeléseimet. A Gagarin iskolában a művészeti tagozat alapozása kezdődött el szeptemberben. A tánc mellett a zeneiskola tanárai a zenei, a helyi rajz- pedagógusak a képzőművé­szeti ismereteket tanítják. Három első osztályban. Ezek legfogékonyabbjai, legérdek- lődőbbjei alkotják majd harmadiktól a művészeti ta- gozatos osztályt. KÉT ISKOLA A BÁZIS A Lovász József Általá­nos Iskolában az ének-zene tagozatos első és negyedik osztály tanulói tanulnak ha­sonló rendszerben, módsze" rekkel; a táncművészeti tan­terv teljességgel megegyezik. A két iskola jelenti a táncház bázisát. S a sziszte­matikus és gondos nevelés­nek meg is van az eredmé" nye: annyian látogatják a táncházi foglalkozásokat, hogy a Nógrád táncegyüttes már az utánpótlás utánpót­lásával is rendelkezik. A 28 férfi és 25 női táncos ép­pen szeptemberben verbu­válódott össze úgy, hogy kö­zülük kéttucatnyian kerül­tek át — a kilépők helyére — a Viganóból. Ebben az utánpótláscsoportban kü­lön gyakorolnak a 6—7. és a 4—5. osztályosok. A kis­dobosok körében is olyan nagy az érdeklődés, hogy a Lurkónak nevezett csopor­tot a következő tanévben bi­zonyára ketté kell majd osz­tani. \ — A táncházban — Szmo- lenszky Gábor asszisztens segítségével — az utánpót­lás nevelése folyik, a Ga­garin és a Lovász iskolában viszont nem — szögezi le Mlinár Pál. — Művészetet értő közönség felnevelése a célunk. Csak azt sajnáljuk, hogy szűkösek a lehetősé­geink... Az 1988-as esztendő sike­res volt a középcsoport szá­mára is; a Viganó a Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepeit. S ők ugyan­úgy, mint a „nagyok”, meg­hívást kaptak a december 16'i budapesti táncantoló­giára. A Budapest Sport- csarnokban mulattatták a közönséget, a felnőttek meg az Erkel Színházban. Előz­ménye e fellépéseknek: a Nógrád az augusztus végi országos szövetkezeti nép­táncfesztiválon a legmaga­sabb nívódíjat kapta, míg a "Viganó az egri országos gyermek,táncfesztiválon be­került a legjobb tíz együt­tes közé. — Jóleső érzés volt min­denki számára a táncanto- lógiai siker — mondja Mli­nár Pál. — Doppingolja a résztvevőket, erőt és hitet ad a további munkához. Osztatlan szakmai elisme­résben részesült mind a két csoport. Felejthetetlen ér­zés volt a számomra fogad­ni országszerte ismert kol­légáim dicséretét. A felnőt­tek Karikázó és bukós cí­mű koreográfiámat, a gye­rekek a Hollókői játékokat mutatták be. Többen jelent­keztek mindkét koreográfi­ám átvételére. Osztozott az elismerésben a táncosok ruháját tervező és kivitelező Kolarovszki Mária is, aki Mlinár Pál fe­lesége és „mellesleg” örö­kös aranysarkantyús tán­cos. S jutott a dicséretből Hruz Dénesnek, aki a fel­nőttek koreográfiájának a zenéjét állította össze, és együttesének, a kiválóan muzsikáló Düvő együttesnek. MŰSOR A VILÁGNAPRA — Az új esztendőben va­jon mi vár a salgótarjáni néptáncosokra? — Április 29-én tartják a táncművészeti világnapot, s akkor mi egy nagyszabású műsorral emlékezünk a József Attila Művelődési Központban — feleli Mli­nár Pál. — Egyúttal —, minthogy a korábbi kettes minősítésünk lejár — sze­retnénk megszerezni veié a legmagasabb fokozatot, me­lyet amatőr együttes kaphat, az arany egyes minősítést. Aztán több külföldi meghí­vásunk van, például Szlo­vákiába, Lengyelországba. Belgiumba. S izraeli sze­replésünknek is következ­ménye lett: a nemzetközi táncművészszövetség, a CIOFF Görögországban rendez találkozót a nyáron, erre hívtak meg bennünket teljesítményünk alapján. A szóbeli meghívást éppen a napokban írásban erősítet­ték meg. (ok) Verset is írt... Brezsnyévtől eltérően, aki úgy lett „író”, hogy soha, egyetlen sort sem írt, Sztá­lin soha, senki által nem említetten költő volt. Lev Oruckij az Ogonyokban ér­dekes epizódot mesélt el „a népek atyjának” költő; te­vékenységéről. A szerző az ismert költő és műfordító, Arszenyij Tar- kovszkij szóbeli visszaemlé­kezésére hivatkozva el­mondja, hogy „1949-ben egy szép napon, pontosabban egy szép éjszakán egyszer csak eljöttek értem”. Elmesélte, miféle folyosó­kon, lépcsőkön ki- és bejá­ratokon haladtak keresztül a Kremlben, mígnem beve­zették egy dolgozószobába, ahol ketten voltak: Malen­kov, a Politikai Bizottság tagja és Poszkrebisev, Sztá­lin személyi titkára. Meg­bízták a költőt, hogy fordít­sa le grúz nyelvről Sztálin ifjúkori verseit: közeledett a vezér 70. születésnapja, és „barátai így akartak ked­veskedni neki”. Tarkovszkij a legalább olyan érdekes, mint veszé­lyes munkával néhány hé­tiig foglalkozott, majd az ugyanolyan váratlanul ért véget, mint ahogy kezdő­dött. „Egy másik szép na­pon, akarom mondani éj­szakán” Tarkovszikijt is­mét elvitték a korábban említett dolgozószobába, ahol Malenkov azt mondta neki: Sztálin elvtárs tudo­mást szerzett tervünkről, s a rá jellemző bolsevik sze­rénységgel megkért bennün­ket, hogy mondjunk le ró­la”. Ezután kicserélték a kéziratokat tartalmazó ak­tatáskát a honoráriumot t^-talmazó aktatáskára, melyben Tarkovszkij sze­rint „jóval nagyobb összeg volt az ilyen munkáért szokásosnál”. A cikk szerzője megkér­dezte Tarkovszkijt, miről írt verseket Sztálin? A he­gyekről, a természetről — hangzott a válasz. Tipikus ifjúkori fűzfapoéta-alkotá­sok voltak. írt-e a szerelem­ről ? — kérdezte a cikk szer­zője. Tarkovszkij elcsodál­kozott, hogy ez a kérdés annak idején benne fel sem merült. — Nem, a szerelem­ről nem írt... A múlt emlékei Nógrád község lakói társadalmi munkában újították fel a telepü­lésen lévő régi paraszt­házat, melyben a falu történetének kiállítása látható. A régi haszná­lati eszközöket, búto­rokat és ruhadarabokat a faluból gyűjtötték össze, ezzel is megőriz­ve a múlt emlékeit. Felvételeink a régen szlovákok által lakott település kiállításából ad ízelítőt. —Rigó—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents