Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
Nógrádi Tükör Egyedül nem megy... Társadalmi összefogás a felnövekvő nemzedék nevelésében A jó filmek kedvelői bizonyára, emlékeznek még Sándor Pál Ripacsok című alkotására, amelyben két mulatóbeli énekes bohóc egy nadrágba bújtatva, egymáshoz kötözve danolássza: „Egyedül nem megy...” S bármennyire is közhelyszerű ez a megfogalmazás, az emberi létezés lényegére tapint. Erőnket, hitünket az összefogás megsokszorozza, önromboló, önsorsron- tó szűkkeblűség lenne hát, ha nem használnánk ki a benne rejlő lehetőségeket. Nem pusztán egyénileg — társadalmi méretekben, hiszen így még nagyobb horderejű, még látványosabb. A társadalmi összefogás területei megszámlálhataf lanok. Az alábbiakban egyetlen területről lesz szó: arról a szövetségről, amelyet a különböző intézmények, gazdasági egységek a felnövekvő nemzedékek neveléséért kötöttek. Szügyben új iskola épült 1988. augusztus 27-e történelmi jelentőségű dátum a Balassagyarmat melletti lus, szlovák nemzetiségű település életében. Ünnepélyes keretek között átadták a széles körű társadalmi ösz- szefogással épült új általános iskolát, amely sokéves vágya volt már a helybelieknek. Az építkezést az ötlettől a megvalósításig követjük nyomon — fő vonalakban — Markó Antallal, a községi közös tanács elnökével beszélgetve. — A falu iskolája az egykori megyeháza két műemlék jellegű épületében működött egészen a mostani tanévkezdésig. Eredetileg ezek felújítását tervezték... — De a tervezés során egyre inkább megerősödött az a vélemény — veti közbe a tanácselnök —, hogy a felújítás nem hoz lényeges változást az oktatás feltételeinek a javításában. Továbbra sem lett volna tornaterme, és a tantermek sem lehettek volna világosabbak. A szakemberekkel konzultálva ezért döntöttünk úgy, hogy jóváhagyás és engedély nélkül, saját fejlesztési alapunk terhére megkockáztatjuk egy új iskola felépítését. Az 1983- ban tervezett felújításból így lett építés. — Az azóta történtek bebizonyították, hogy van értelme az ésszerű kockázat- vállalásnak. Persze, ha nem találnak szövetségesekre... — A hetedik ötéves tervben elnyertük a Nógrád Megyei Tanács iskolaépítési céltámogatását 48 millió forint erejéig. Ehhez tettük hozzá tanácsunk 14 millióját. A versenytárgyalást a Szécsényi ÉPSZÖV nyerte meg 54 millió forintos kivitelezési költséggel, míg a szükséges konyhát és éttermet saját kivitelezésben, a műszaki ellátó szolgálatunkkal építtettük fel. ök végezték az új létesítmény bebútorozását, felszerelését is. Lakosságunk egyöntetűen a terv mellé állt: öt éven keresztül évi 800 forint településfejlesztési hozzájárulás fizetését szavazták meg. Olyan mérvű összefogás bontakozott ki, hogy az 1986 októberében megkezdett kivitelezést gyorsítani lehetett, s az eredeti határidőnél egy évvel korábban, az 1988-as tanévkezdésre átadták az iskolaépületet. A tornaterem műszaki átadása karácsony előtt történt meg. Átszervezés révén a megnyitáskor egyben már egy új intézményi formát, az általános művelődési kközpontot is köszönthették az ünneplők. Madách Imre nevét vette fel, s a drámaköltő portréja, Bobály Attila szobrász- művész alkotása az intézményegyüttes parkját díszíti. A kivitelezés meggyorsítása 5 millió forint áfa megtakarítását eredményezte, s további hatmilliót takarítottak meg a saját kivitelezéssel, a lakossági és üzemi társadalmi munkával, a célszerű, takarékos műszaki megoldások alkalmazásával. Markó Antal hosszasan soAz azóta nyugállományba vonult igazgató, Papp László a városban és körzetében elsőként szervezte meg az iskolatanácsot a Kun Béla Körzeti Általános Iskolában, a Hazafias Népfront pásztói bizottságával együttműködve. 1987. őszén megalkották alapokmányukat, a szervezeti és működési szabályzatot, amely meghatározza a tanács jogállását és hatáskörét. Céljaként fogalmazza meg, az 1985-ös oktatási törvény alapján az iskolát segítő társadalmi 'erők ösz- szefogását, munkájuk koordinálását. A tizenhat tagú testület demokratikusan választotta tisztségviselőit, s lényegében tömöríti a város valamennyi társadalmi rétegét, az ipari munkásságot, a szövetkezeti dolgozókat, a különböző értelmiségieket Vincze Ferenc, a Tittel Pál Kollégium igazgatója, a városi népfrontbizottság elnöke a Kun Béla iskola tanácsának első választott elnöke volt. Az 1988 őszén megtartott — egyben tisztújító — ülésen már másnak, Lángos Gyula nyomda- igazgatónak adta át a posztot, de az iskolatanács aktív tagja maradt. Vele ösz- szegezzük az eddigi tapasztalatokat. — Íme az előző tanév munkaprogramja — mutatja az okmányt Vincze Ferenc. — November 25-én tartottuk az alakuló értekezletünket. Később megvitattuk a működési szabályzat tervezetét, az intézményi gazdálkodás helyzetét, jövőjét, majd értékeltük éves munkánkat, javaslatokat tettünk az új tanév személyi feltételei megteremtésének az elősegítésére. Most ralja segítőiket. Íme: anyagi Vagy más jellegű támogatást nyújtott a szügyi té- esz, a Magyarnándori Állami Gazdaság, a balassagyarmati áfész, a magyarnándori takarékszövetkezet, a megyei földhivatal, a HNF megyei bizottsága, a megyei tanács művelődési és mezőgazdasági osztálya, a szentendrei Kandeláber Gmk; átmeneti finanszírozási gondjaikon segített túljutni a Balassagyarmati Városi Tanács és a Magyarnándori Községi Közös Tanács. — Az új feltételek új tartalmak megvalósítását is jelentik — mondja Markó Antal. — A hagyományos oktatási-művelődési feladatok mellett lakosságunk test- nevelési kultúrájának a színvonalát is emelnie kell. S intézményeink lehetőséget adnak a szabad idő hasznos eltöltésére minden önszerveződő csoportnak. ősszel pedig állást foglaltunk az iskola önálló gazdálkodási jogkörének a megkéréséről. Biztosak vagyunk ugyanis abban — amit egyébként az új iskolavezetés, élén Hantos Sándorné igazgatóval, képvisel —, hogy az intézmény pedagógiai önállósága csak a gazdasági önállósággal együtt teljesedhet ki. — Az iskolatanács rendszerének újbóli életre keltését az a társadalmi szükséglet szorgalmazta, amelyik szerint az iskola léte, egész működése elválaszt- hatalan a környezetétől, annak igényeitől. Kölcsönösen feltételezik egymást, és egymásra utaltak... — Meggyőződésem, hogy társadalmunk azért süllyedt olyan alacsony szintre, mert a legkevésbé tudta érvényesíteni az ellenőrzés alapvető előírásait. Az élet egyetlen területe sem nélkülözheti a társadalmi ellenőrzést. À kontrollnélküliség csak eredménytelenségbe, előbb- utóbb anarchiába torkollhat. Három évtizedes tanügyi tapasztalataim mondatják velem, hogy ez hangsúlyozottan érvényes az iskolákra is. Az iskolatanács ennek a társadalmi ellenőrzésnek egyik lehetősége, eszköze a tevékenység egészének segítője, támasza. — Van aki erre azt mondja, ott a szülői munkaközösség, az nem elégséges? — Ez a felfogás túlságosan szűk látókörű. Az szmk- k bázisa más, csak a szülőkre épül, míg az iskola- tanács a település társadalmának az egészét képes magába foglalni. Olyan társadalmi háttere az igazgatónak, a tantestületnek, melyet — politikai, társadalmi, pedagógiai értelemben egyaránt — nem pótolhat semmi. Ezért ellenzem, ha azt tapasztalom, hogy valahol akadályozzák a megalakulását, a működését. Ez tömény konzervatizmus, akár nevelők, akár gazdasági vezetők, Alig több mint ezer lakosú település Nyugat-Nóg- rádban Borsosberény. Az utóbbi egy-másfél esztendő azonban azt példázza, hogy a kicsinységben is lehet nagyot, figyelmet keltőt alkotni — ha vannak emberek, akik tenni készek, és — tehetségüknél fogva okosan — tudnak is. — A történet — melyet Brunda Gusztáv, a megyei tanács művelődési osztályának munkatársával elevenítünk fel — 1987. nyarán kezdődött. — Borsosberényben falukutató tábort szervezett a megyei művelődési központ hálózati osztályvezetőja, Pálinkás Sándorné és a VÁTI településtervezője, Kemény Bertalan építészmérnök. Ezen a terepfeltáráson kristályosodott ki a gondolat, hogyan kellene a falu kulturális életét új pezsgésbe hozni. Borsosberény ugyanis rendkívül összetartó település, noha a közművelődésnek jól kialakult, hatékony és állandó formáival nem rendelkezett. Ekkor bizonyosodott be az is, hogy a kulturális önszerveződésnek az iskola lehetne az a pontja, ahonnan kezdeni lehetne a munkát. — Persze a mindenkori kérdés: hogyan? — Ebben segített a Művelődési Minisztérium vezetőképző intézete úgy, hogy Pálinkásné a borsosberényi tagiskola pedagógusait — a körzetközpont Nagyorosziban van — oda vitte fel egv hét végére. Előadásokat hallgattak. vitatkoztak, próbálták értelmezni saját falujuk hivatalnokok részéről mutatkozik meg. Hagyjuk a sirámokat! Cselekedjünk! Diákjaink, a jövőnk érdekében úgy kell szövetkeznünk, hogy a legszélesebb támogató társadalmi hátteret biztosítsuk a nevelés számára. helyzetét, a kitörés lehetőségeit. Ezekben a beszélgetésekben pattant ki, hogy a falusiak használható közös nevezője a málnatermesztés, mindenki foglalkozik vele. E nyomvonalon haladva határozták el: az iskolában tanítani kellene azt, amivel majd a gyerekek is foglalEz a legnehezebb, egyben a legkritikusabb területe a gyermekvédelmi munkának. Holott ennek kellene lenni a legerősebbnek. Hiszen egyetlen célja csak az lehet, hogy minél több gyermek nevelkedhessen vér szerinti családjában. A gyermekvédelem munkájáról dr. Ponyi Bélával, a Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatójával beszélgetünk. — A gyermekre irányuló védő-óvó intézkedések skálája rendkívül széles, de leghatásosabb formája a társadalmi pártfogolás. Kihasználjuk-e a gyakorlatban lehetőségeinket? — Sajnos nem — feleli kategorikusan a gyermekvédő igazgatója. — Sőt, a gyámhatóságok nemegyszer csupán egy-két billentyűjén játszanak Q lehetőségeknek. Gyakran úgy hiszik, minden el van intézve azzal, hogy segélyt adtak. S előfordul az is, hogy a kelleténél később reagálnak, és akkor már eleve nincs lehetőség a differenciáltabb foglalkozásra. — Ügy érzem, amikor a gyermeket védjük, akkor a családot is, és fordítva. Mégis azt gondolom, a családdal való törődés az előrébb való, hiszen az ottani megromlott viszonyok miatt kell a gyereket kiemelni belőle. — A megelőző családgondozás valóban nagyon fontos dolog. A társadalmi méretű gyermekvédelem Achilles-sarkát is itt kereshetjük napjainban. Nagyon kell vigyáznunk, hogy ne járassuk le, ne koptassuk közhelyessé ezt a munkát, hogy ne elégedjünk meg csak a prognosztizálással. Mert az még nem elég, hogy megállapítsuk a bajt — és sajnos erre elég nagy a hajlandóság —, nagyon kell a terápia, a gyógyító-segítő tevékenység is. Ez utóbbival aránytalanul kevesebben foglalkoznak, s a megelőzés hatékonysága éppen ezért nem kielégítő, féloldalas. A családgondozásnak nevelő koznak felnőttkorukban. Ezzel az iskola is felértékelődik a lakosság szemében, hiszen olyan ismereteket nyújt, amelyek megélhetési forrást jelentenek. így aztán a kultúra, a találkozások központja lehet az iskola. Az úgynevezett málnatantárgy további lépéseit is megtették az érintették. A Művelődési Minisztérium ősszel kiírt tankönyvpályázatára beneveztek. A tantárgykoncepciót — az ismeretek tanítását végül is több tantárgy keretei között képzelik el — Pálinkásné, Kemény és Básti Béla biológia-szaktanácsadó. a salgótarjáni Csizmadia Üti Általános Iskola tanára dolgozta ki, szakemberek bevonásával. Elkészítették a szinopszist, s maritalképpen egy- egy fejezetet megírtak. Borsosberényben Demeter Ká- rolyné, a tagiskola vezetője a legfőbb szervezője a kísérletnek, de maximálisan támogatja a körzeti iskola igazgatója, Végsheő Tamás is. A ..málnatantárgy” kiváló példája a külső kezdeményezők, a pedagógusok és a helyi vezetők — egyébként ritka — összefogásának. — Januárban a megyei művelődési osztály és a rétsági tanács támogatásával elkezdődik a kísérleti tankönyv megírása — mondja Brunda Gusztáv. — Szeretnénk. ha ősszel a kísérleti tanítás is megkezdődne. munkát is kell tartalmaznia. A családgondozó megfelelő empátiával közelítsen, épüljön be a családba afféle azonosuló segítőtársként. Ez igen komplex munka, s a családnevelés kifejezés jobban is illene rá. — A gyermekvédő, -óvó intézkedéseket a gyámhatóságok hozzák, intézményesen a gyermek- és ifjúságvédő intézetek és a nevelőotthonok valósítják meg. A munkában azonban nagyon sokan vesznek még részt. Kiket említhetünk meé? — Csak szőrmentén: a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságokat, a társadalmi pártfogókat, a most létesülő családsegítő' központokat, az oktatási .intézményeket, a rendőrhatóságokat, a társadalmi szervezeteket, a munkahelyeket. Persze mindegyiknek részben különböző is a feladata, és a lehetőségei is eltérőek, a cél azonban megegyezik. S ahogyan előbb említettem már, ez az összefogás a megelőzésben lehetne hatékonyabb. Meglehetősen szétforgácsoltak, külön síneken futnak a cselekvések, esetenként nem eléggé gyorsak, szakszerűek, megalapozottak. Akiknek segíteni akarunk, azoknak mindig azt kell érezniük, hogy őszinte támogatókként és sohasem bírálókként keressük velük az együttműködést. Kerüljük a közös sajnálkozást és úgymond felelősségvállalást. Inkább az egyéni felelősséget érezzük, és segítsünk. Együtt tudunk csak hatásosan cselekedni. Mert a növekvő veszélyeztetettség áradatának megálljt kellene végre parancsolnunk, főleg azért, hogy egyszer majd a visszaszorítás munkáját is elkezdhessük. Ebben a beszélgetésben talán kevesebbet szóltunk az illendőnél az eredményekről. ám végtére is most teendőink a sarkalatosabbak. A társadalmi összefogás további erősítése a felnövekvő nemzedékekért. S. L. Jól felszerelt tágas tantermekben tanulnak a szügyi általános iskolás gyerekek szeptembertől. Iskolatanács Pásztón Hz oktatás főbb statisztikai adatai (1988) Megyénk oktatási intézményeinek száma 328. Eb- Dől óvoda 151, általános iskola 129, középiskola 19. szakmunkásképző 6, diákotthon 14, nevelőotthon 3, zeneiskola 4, gépíróiskola 1, egészségügyi szakiskola 1. Pedagógus munkakörben foglalkoztatottak száma 3981 fő. Ebből általános iskolában 2016, középiskolában 376, szakmunkásképző intézményben 249, óvodában 811, egyéb intézményekben 529 fő (diákotthon, felnőttoktatás, kisegítő iskola, nevelőotthon, zeneiskola, szakiskola). Oktatási intézményekben tanulók száma 37 389 fő. Ebből általános iskolában 26 961, középiskolában 4453, szakmunkásképző intézményben 3562, egyéb intézményben 2413 fő (felnőttoktatás, szakiskola, kisegítő iskola.). Málnatantárgy Borsosberényben? Megelőzés a gyermekvédelemben
