Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-18 / 15. szám
Tanácsok a közoktatásért r Irta: dr. Boros Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese Á z iskola ma a gazdaság modernizálásának és a társadalom de- makratizálásának meghatározó tényezője. Ezért a tanácsok hozzájárulása ezeknek a nemzet — és benne a megye lakosságának — sorsát eldöntő feladatoknak a megoldásához jelentős mértékben éppen az oktatás eredményességének javítása révén valósul meg. Egyben a családoknak is legtermészetesebb törekvése és érdeke, hogy gyermekeiknek jó színvonalú, kedvező életperspektívát nyújtó képzettséget, nevelést nyújtsanak. Az iskola ebben az összefüggésben a lakossági igények kielégítésének fontos tanácsi felelőssége, amit joggal kérnek számon a választók képviseleti, önkormányzati szerveiken. Ez a felelősség, átfogó és kizárólagos, mivel megyénkben minden Iskola és óvoda fenntartói a tanácsok. Súlyát, jelentőségét tükrözi az a tény is, hogy tanácsaink működési kiadásaik 37,8 százalékát az oktatásra fordítják. Jelenleg megyénkben. 122 általános iskolában és 19 középfokú tanintézetben tanulnak a gyermekek, s 151 óvoda működik. Az oktató-nevelő intézmények munkája több mint 45 ezer gyermeket fog át, s ez a magas szám — hozzágondolva a szülőket, családtagokat és egybevetve a megye 228 ezer fős lakosságával — jól mutatja, hogy az itt élő családok, lakosok túlnyomó többsége személyesen is érdekelt az iskolák eredményes munkájában. Az általános iskolák fenntartói a községi, nagyközségi és városi tanácsok, a középiskolákat a városi tanácsok tartják fenn. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanácsok megértették felelősségüket az oktatásért, s ennek megfelelő figyelemmel foglalkoznak az iskolákkal, a munkájuk eredményességéhez szükséges feltételek biztosításával. Az elmúlt évtizedben felgyorsult az iskolaépítés a megyében. A VI. ötéves tervben 525 óvodai férőhely létesült, 5 új általános iskola épült, bővítéssel, átalakítással ezen túl még 48 általános és 30 középiskolai tantermet építettünk. A jelenlegi tervciklusban tovább folytatódik az . általánosiskola- építési program. Már elkészült a szügyi új iskola, a diósjenői iskola bővítése, a tervek szerint halad Bujákon az építkezés. Ennek eredményeként az 1974—78. között született magas létszámú korosztályok nevelése és oktatása csak néhány általános iskolában okozott tartós zsúfoltságot és feszültséget. E korosztályok középiskolai oktatási feltételeinek előkészítése érdekében már elkészült a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium új épülete. Átadás előtt áll a balassagyarmati új középiskola is. A lényegesen nehezebbé vált gazdasági körülmények ellenére is minden, a VII. ötéves tervben tervezett iskola felépült a megyében. Így sikerült elérni azt a — más megyékhez viszonyítva — — igen kedvező helyzetet, hogy Nógrádiban csak alig néhány kisiskolában van délelőít-délutáni váltakozó tanítás. Folytatódik az iskolák felújítása, korszerűsítése, bővítése. Ezek közül csak a legjelentősebbeket szeretném kiemelni: a balasagyarmati Kiss Árpád Általános Iskolát, a salgótarjáni Petőfi, a Somoskőújfalui, a szendehelyi és a né- zsai általános iskolákat. Oktatási intézményeinkben jelenleg több mint 700 számítógép van. Minden felső tagozatos általános iskolában van számítógép, középiskoláinkban átlagosan több mint 10. Videomagnó van valamennyi középiskolában és a nagyobb általános iskolákban. A videotechnika oktatási célokra történő alkalmazását jól segítik a kialakított vi- deobázisok. A közoktatás országos szakmai fejlesztési programjából az 1986—87. tanévben 7 millió forinttal, az 1987— 88. tanévben 15,8 miliő forinttal részesedtünk. Ezen túl, megyei erőforrásokból taneszközök beszerzésére 4,5 millió forintot, a szakképzést folytató iskolák tanműhelyi gépparkjának felújítására 3 millió forintot fordítottunk. Az iskolák saját erőből történő tan- eszközfejlesztését, berendezéseinek felújítását, cseréjét pályázatokon elnyerhető támogatással is segítettük; 1987" ben 3,8 millió, 1988-ban 3,4 millió forinttal. Az iskolai testnevelés és sport féltételeinek javítására kiírt megyei pályázatok is jelentősen gyarapították oktatási intézményeinket. 1988. őszén jelentős, intézményenként 500 ezer forintos támogatásban részesült 10 középiskolánk, a nevelő-oktató munka feltételeinek javítására. Mindezek a támogatások azonban csak enyhítették azokat az egyre növekvő anyagi gondokat, melyeket az áremelkedések okoznak iskoláinknál. Költségvetésük döntő többségét elviszik a működési kiadások, fejlesztésre alig marad pénzük. A nevelő-, oktatómunka színvonalának, eredményességének egyik legfontosabb meghatározója maga a pedagógus. Ezért a megyei tanács igyekszik — a saját lehetőségeit maximálisan kihasználva — javítani a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését, élet- és munkakörülményeit. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a pedagógusok munkájának megfelelő társadalmi elismertségét csak egy nagyarányú központi béremelés képes biztosítani; azonban a közelmúlt egyre nehezedő gazdasági körülményei között nemcsak gesztusértéke miatt, hanem tényleges anyagi kihatása alapján is jelentősnek tartjuk azokat a megyei kezdeményezésű bérfejlesztéseket, amelyeket az elmúlt két évben valósított meg a megyei tanács. 1987-ben a 0—15 éves munkaviszonnyal rendelkező, városokban és városi jogú nagyközségekben dolgozó általános iskolai pedagógusok 7 százalékos, továbbá valamennyi középiskolai tanár 5 százalékos bérfejlesztésben részesült. Ennek bérfedezetét 60 százalékban a megyei tanács, 40 százalékban a helyi tanácsok biztosították. Ezen túl, az ún. „hiányszakos” pedagógusok bérének nagyobb arányú emeléséhez, valamint a pedagógusnapi jutalmazási lehetőségek bővítéséhez is segítséget adott a megyei tanács. 1988. szeptember 1-i hatállyal a megyében dolgozó pedagógusok — természetesen differenciáltan — 5 százalékos béremelésben részesültek megyei pénzügyi forrásokból. Mindezeknek a megyei erőfeszítéseknek az eredményeként elértük azt, hogy míg a pedagógusok átlagbérét tekintve 1981-ben a megyék közti rangsorban a 13. helyen voltak Nógrád megye pedagógusai, jelenleg a főváros után 2. helyen vannak. A z 'iskolák munkájának segítése érdekében létesítette és tartja fenn a megyei tanács — 30 fős létszámmal és 14 millió forintos költségvetéssel — a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézetet. Az intézet dolgozói a pedagógusok informálásával és továbbképzésével, az oktatás eredményességének vizsgálatával, valamint a tanárok és diákok számára nyújtott különböző szolgáltatásokkal járulnak hozzá a nevelő-, oktatómunka eredményesebbé tételéhez. Az intézet kiadványai hasznos módszertani segédanyagok a pedagógusoknak. A „Képességfejlesztő feladatok” igen népszerűek, hasznosak és keresettek a diákok körében. Az oktatási törvény szellemében igényeljük és támogatjuk az iskolák pedagógiai önállóságának fejlesztését, a pedagógusok alkotó munkájának kibontakoztatását. A szakkörök, a fakultatív foglalkozások keretében egyre több iskolánkban dolgoznak helyi tantervek szerint, élnek az önállóság adta lehetőségekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a tanórai és a tanórán kívüli ismeretszerzés mellett legyen lehetősége diákjainknak a — sajnos, egyre kevesebb — szabad idejük hasznos eltöltésére is. Támogatjuk a diákok kulturális tevékenységét, a kórusokat, a diákszínjátszást, valamint a sportolási lehetőségek kialakítását, a diáksportkörök, -sportegyesületek munkáját. A megyei tanács különböző szintű testületéi — a tanácsülés, a végrehajtó bizottság, és a művelődési bizottság — nemcsak a közoktatás személyi és tárgyi feltételeivel foglalkoznak —, gyakran tűznek napirendre tartalmi, pedagógiai kérdéseket is. A végrehajtó bizottság 1987. decemberi ülésén megvitatta a szakmunkásképzés, -továbbképzés helyzetét, feladatait a megye munkaerő-szükségletének kielégítésében. Megállapította, hogy a szakképzés a megyében működő üzemek, gazdálkodó egységek jelenlegi munkaerőigényét mennyiségileg és minőségileg kielégíti. Azonban a társadalmi, gazdasági kibontakozási programjában igényelt szerkezetátalakítás követelményeinek a jelenlegi szétaprózott, túlspecializált szakképzés hosszabb távon nem lesz képes megfelelni. A szákképzési rendszer korszerűsítéséhez országos szintű döntés szükséges. A jövő igényeinek való jobb megfelelés érdekében a jelenlegi szakképzési rendszer lehetőségein belül azt az utat tartjuk járhatónak, hogy a tanulók általános műveltségét, szakmai alapismereteit megerősítjük, bővítjük és lehetőséget teremtünk a kötelező tananyagon túlj korszerű ismeretek elsajátítására. A megyében szakmát tanuló gyerekek mintegy 10 százaléka már 4 éves, érettségivel záruló képzési formában kezdte meg középiskolai tanulmányait. Ez jobb lehetőséget ad a később szükséges át- és továbbképzéshez. U gyancsak fontos pedagógiai probléma az alapkészségek kialakítása az általános iskolákban. Az olvasási, írási, gondolkodási, a számolási és a kifejezőkészség, a tanulók tanulmányait, az önálló ismeretszerző képességet meghatározó tényező. Ezek a kommunikációs készségek szükségesek a gyerekek szociális fejlődéséhez. A közéletben részt venni, demokratikus jogaival élni, bekapcsolódni az alkotó eszmecserékbe, csak az képes, aki ki tudja fejezni mondanivalóját. Az életre, a társadalmi tevékenységben való részvételre készít fel ezáltal az iskola. Ezért rendkívüli pedagógiai fontosságú kérdés. Ezek fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani általános iskoláinkban. E néhány vonással szeretném érzékeltetni, hogy a megyében a tanácsok alapvető feladatuknak tartják a közoktatás feltételeinek javítását, színvonalának emelését. A 80-as években a korábbi helyzethez viszonyítva, fokozatos fejlődést sikerült elérni. Ez a fejlődés ahhoz sajnos nem volt elégséges, hogy az oktatás alapvető pozíciói elérjék a társadalmilag szükséges szintet, viszont saját múltunkhoz és más megyék helyzetéhez képest előrelépést jelentett. A következő, gazdaságilag igen nehéz időszakban reális célkitűzésünk az lehet, hogy megtartsuk elért pozícióinkat. A tanácsok a társadalom, a lakosság érdekeinek, szükségleteinek kielégítése szempontjából tartják egyik legfontosabb kötelességüknek a közoktatás fejlesztését. Tudatában vannak azonban annak, hogy ez nem lehet elég eredményes, tartalmas, ha kizárólag állami, hivatali ügy marad. Ezért arra törekednénk, hogy megértő, támogató társadalmi légkör vegye körül az iskolát. A felnövekvő nemzedék nevelésében a szülőknek meghatározó szerepe van. A család értékrendje, példája, érzelmi gazdagsága, igényessége lehet csak az eredményes nevelés alapja. A család és az iskola, a szülők és a nevelők együttműködése, egymás munkájának kölcsönös tisztelete alapvető feltétele az eredményes nevelőmunkának. Csak egy nyitott, a társadalom helyzetét ismerő, problémáira érzékeny iskola tudja megfelelően előkészíteni tanulóit az életre, a munkára, az önmagukért és közösségükért való felelőségre. Változó iskolaszerkezet Az iskolafejlesztési elképzeléseket végigkíséri az a dilemma, hogy a középfokú iskolarendszer elsődleges feladata az egységes, korszerű, továbbfejleszthető általános műveltség nyújtása, vagy a társadalmi munkamegosztásba való közvetlen bekapcsolódást szolgáló szakmai felkészítés legyen. Mindkét követelmény reális, mégis a hoszabb távú igényeket kifejező, az általános műveltség emelését szolgáló döntések születtek megyénkben az utóbbi évékben. Ezeket az oktatáspolitikai céloknak való megfelelés mellett, a lakossági igények kielégítésének szándéka is számottevően befolyásolta. Hosszabb időszakot vizsgálva, megfigyelhető, hogy az általános iskolát végzett fiatalok továbbtanulását elsősorban nem az érdeklődés, a későbbi elhelyezkedési lehetőségek, a gazdaság igényei, hanem a különböző pályák presztízsei, a tevékenység jellege, a kereseti kilátások határozzák meg. A 80-as évek közepére a megyei középfokú képzési szerkezet megmerevedésére utaló gondok jelentkeztek. A továbbtanulási kínálat egyre kevésbé felelt meg a tanulók, illetve szüleik elképzeléseinek, igényeinek. A képzési kapacitások több szakmában kihasználatlanokká váltak, a tömeges érdeklődés a végzés utáni elhelyezkedés nehézségeivel fenyegetett. Változtatásra volt szükség, olyan képzési irányok kijelölésére, melyek figyelembe veszik ugyan a munkaerő-szükségleteket, de nem tűzik ki célul az egyre nehezebben prognosztizálható konkrét igények kielégítését. A közoktatás fejlesztési programjának megfelelően, szélesítettük a továbbtanulási választékot, növeltük az érettségivel záruló képzés arányát. Erre lehetőség nyílt a középfokú képzés valamennyi intézménytípusában. A megye értelmiségi-utánpótlásának hosszabb távú biztosítása és a demográfiai hullámhegy közeledése egyaránt szükségessé tette a gimnáziumi képzés bővítését. Erre Balassagyarmaton és Salgótarjánban kerülhetett sor. A szakközépiskolákban a szakmunkásképzés nem bizonyult elég vonzónak a tanulók számára. Az iskolák a helyeket évekig nehezen tudták betölteni, csak a más iskolákba jelentkezett, de oda fel nem vett és gyengébb tanulmányi eredményeket elért tanulókkal sikerült. Ez a képzési színvonal csökkenéséhez vezetett. A probléma megoldását az új típusú technikusképzés segítette elő. Ma már a műszaki és agrár- szakközépiskolák első évfolyamain ez a képzési forma jellemző. A hagyományos szakközépiskolák — egészségügyi, közgazdasági, kereskedelmi — szerkezete nem módosult. Ezek megfelelnek a leendő munkáltatók igényeinek, ugyanakkor népszerűek is. Itt az oktatás korszerűsítése a feladat, feltételeinek megteremtése most folyik. Lényegesen nőni fog az érettségizettek aránya, mivel a szakmunkásképző intézetekben szakközépiskolai osztályok szerveződtek. Ehhez mind a személyi, mind a tárgyi feltételek rendelkezésre álltak. Ma már a szakmunkás- képző iskolák — a balassagyarmati ipari szakmunkásképző, és a salgótarjáni kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző kivételével, ahol az épület feltételei ezt akadályozzák — egyre növekvő létszámú szakközépiskolai képzést folytatnak. Szinte mindegyik a tanulmányok végén lehetőséget ad a technikusi oklevél megszerzésére is, plusz a szakközépiskolai választék is egyre bővült. Az elektromos szerelő, a gépjárműszerelő, a műszerész, a ruhaipari, a kereskedelmi szakmák elméletileg jól felkészült szakembereire, technikusaira a gazdasági egységek ugyanúgy számítanak, mint a — terveink szerint — következő években induló faipari, forgácsoló, vendéglátóipari szakemberekre. A szakmunkásképző iskolák az igazán rugalmasak a képzési irányok módosításában is, hiszen a feltételek nemcsak az említett szakokon, hanem hagyományos ' feladataik miatt más területeken is adottak. Az általános iskolát végzett tanulók jelentős aránya — átlagosan 48 százalék — továbbra is a szakmunkásképzés keretében szerezhet szakképesítést. Erre az iskoláink mintegy ötven szakmában adnak lehetőséget. Szeretnénk, ha a szakmák közül egyre több elsajátítása —, ha egyelőre ideiglenesen is — érettségivel zárulna, hiszen az általános és a szakmai műveltség magasabb szintje a szükséges átképzéseknél a váltást lényegesen megkönnyítheti. A képzési szerkezet átalakításánál természetesen tekintettel kell lennünk arra, hogy az érettségizettek — elsősorban a gimnáziumot végzettek —, de felsőfokon tovább nem tanulók számára is biztosítsunk szakképzési lehetőségeket. Erre néhány szakmában (például a híradástechnikai szerelő, elektronikai műszerész, kozmetikus, fényképész) korábban is volt, s jelenleg is vah lehetőség. Üjszerű a salgótarjáni közgazdasági szakközépiskola szervezésében indított idegen nyelvű levelező képzés. A képzési választékot a jövőben is bővítjük. Az a szándékunk, hogy a képzés rugalmasan alkalmazkodjék a gazdasági, technikai fejlődés távlati — esetenként már ma is érzékelhető — igényeihez, mert várható, hogy a speciális munkaköri kiképzés fokozatosan az iskolarendszer keretén kívül eső munkáltatói feladattá válik. Ebben az iskolák megfelelő érdekeltség esetén szívesen közreműködnek. Kapás József, a megyei tanács osztályvezetője Magyargécen szeptembertől működik óvoda, ahol harminc egy gyereket tudnak elhelyezni
