Nógrád, 1989. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-18 / 15. szám

1989. JANUAR 18.. SZERDA

NOGRAD

3

A pártmunka korszerűsítése Nógrádban (2.)

Milyen legyen az alapszeruezefti politizálás?

Nem új keletű igény, hogy a politizálás alapvető színterei az alapszervezetek legyenek. Ezt már korábban is hangoztattuk, ám tény, hogy igazából nem alakul ki élő, eleven mozgalmi munka a „végváraknál”. Miért?

Több oka is van. Az egyik: az erőkoncentrálás

hiánya. Több helyütt ugyanis igen Ikis létszámú (pár fős), másutt fölöslegesen magas (másfél száz fős körüli) alapszervezetek működnek. indokolatlanul megosztva egy-egy terület, község, munkahely politikai erejét. Ezzel szemben célszerű lenne — ahol ennek feltételei megvannak — olyan negyven-nyolcvan fős alapszervezeteket kialakítani (összevonással), amelyek az adott területen ütőképes .közösséget jelentenek, érdemben tudnak politizálni, kapcsólatokat tartani, a választásoknál egységesen fellépni. Persze, ahol a politikai helyzet úgy kívánja a kis létszámú alapszervezetekre természetesen továbbra js szükség van, például egy-egy kisüzemben, kevés lélekszámú településen stb.

Egy másik oka az alap- szervezetek meggyengülésének : a munkahelyi lakóterületi szerveződés bürokratikus gyakorlata. Mit eredményezett ez? Azt, hogy míg a munkahelyeken zömmel markáns, aktívan politizáló pártszervezetek jöttek létre, jószerivel középkorú, fiatal erőkből, nos addig a lakóterületek ' egy részében — egy rossz, gyakran erőszakos átirányítási gyakorlat miatt — sok ma az olyan idős ember, aki igaz gazdag mozgalmi tapasztalattal rendelkeznek. de nem tud bekapcsolódni egy nagyarányú frissességet igénylő politikai tevékenységbe. Jelentős ez a lakóterületi arány, bizonyítja ezt ez a számadat is, mely szerint Nógrád megye 641 alapszervezetéből 155 lakóterületen működik, s a tagság egyharmada itt végez közéleti munkát.

Ezzel függ össze az alap- szervezetek meggyengülésének harmadik oka: hiányzik az érdemi politizálás, a politika munkahelyi feladatának pontos tisztázása.

Nézzük a helyzet javításának lehetséges változatait.

Az első lépés erőink reális számbavétele, felmérése, az adott területen a tanácstagi választókörzethez igazított koncentrálása. Kétségtelen, hogy nagyfokú politikai hozzáértést. türelmét, rugalmasságot igényel a lehetséges újrarendeződés megszervezése, a jelenlegi széttagoltság megszüntetése. Erre nézve a megyei pártbizottság egyértelműen fogalmazott, amikor leszögezte:

— Érvényesíteni kell azt az alapelvet, hogy a párttagok ott végezzenek alapszervezeti munkát, ahol a felkészültségük, képességük, személyiségük kifejtése a leghatékonyabb és a politikai szükségletek leginkább indokolják.

Hibás lenne tehát az a következtetés, hogy a cél valamiféle „vezényszóra kivonulás a munkahelyekről, s bevonulás a lakóterületi pártaiapszervezetekbe”. Nem, a kettőt együtt és nem egymás rovására kell erősíteni. Végtére is, egy marxista párt a munkahelyeket nem hagyhatja ott, hiszen elsősorban a munkából, annak hatékonyságából élünk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a leendő választási harcok színterén a lakóterületi pártszervek erősítésre szorulnak, s szükséges, hogy az ott élő fiatal vagy közép, korosztály képviselői is átigazoljanak hozzájuk, új színt, erőt, elképzelést vive a helyi politizálásba.

Ez a folyamat Nógrád megyében már másfél hónappal ezelőtt elkezdődött. Elsőként a megyei pártbizottság első titkára igazolt át az apparátusi alapszervezetből lakókörzetébe, majd más párt, társadalmi és az állami szervek, intézmények, üzemek dolgozói követték a példát, s ma már százas nagyságrendről beszélhetünk, hozzátéve, hogy jó szívvel, nagy bizalommal fogadták mindenütt az „új jövevényeket". Viszont, világosan érzékelhető, hogy néhány helyszínen, például intézményekben, üzemekben — főként ahol gyenge a pártmunka színvonala — kevéssé érzékelik a lakóterületek fölerősitésének- fontosságát. Így e helyeken továbbra is meggyőző, agitátív munkára van szükség.

Mint föntebb említettem, e tendencia fölerősödése kapcsán ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy az üzemi, munkahelyi pártszervezetek az átigazolások során ne gyengüljenek. Hogy ez ne következhessen be, a személyi, a káderkérdések mérlegelése mellett újra kell gondolni a munkahelyi párt- munka lehetőségeit is. Miként ?

Az bizonyos, hogy a piaci viszonyok térhódítása, az új tulajdoni formák elterjedése megváltoztatja a gazdaság- irányítás, következésképpen az üzemi pártszervek munkájának eddigi gyakorlatát

is. Kétségtelen, hogy fölerősödik a szakszervezetben végzendő politikai munka, megnő a vállalati tanácsokban helyet kapott kommunisták szerepe. S változik természetesen a helyi veze. léssel való kapcsolat is. Kissé vulgárisán fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a pártszervezetnek nem a vezetők zsebében kell „kotorásznia”, hanem azt kell vizsgálni : milyen a termelékenység, a hatékony munka hogyan szolgálja a kollektívát, szervezett-e a tevékenység. teljesítmény szerint történik-e a bérelosztás, milyen a gazdasági döntések politikai hatása, a párttagok aktivitása stb. Vagyis a munkahelyeken a párt ne adminisztratív, operativ módon, hanem a korszerű politizálás eszközeivel legyen jelen.

És mi a teendő a lakóterü. létén? Csupán néhány fontosabbat emelek ki abból a vitaanyagból, amelyet a Központi Bizottság egyik munkabizottsága készített:

— ... a lakossággal való kapcsolatok erősítése, hangulatának befolyásolása, javaslatainak, észrevételeinek hasznosítása... a településfejlesztés várható politikai hatásának elemzése, a lakosság életkörülményeit befolyásoló feltételek javításának szorgalmazása... vegyenek részt az országgyűlési és tanácstagi, választások előkészítésében, a választási agitációban... szervezzék a tagság részvételét a társadalmi vitákban... lényeges feladat, hogy a lakóterületen olyan szellemi, politikai bázisok jöjjenek létre, amelyek biztosítják az alapszervezetek összehangolt tevékenységét, a területen élő, aktivizálható párttagság közös fellépését, ideológiai és politikai képzését... törekedjenek a közösségi élet feltételeinek megteremtésére, az emberi kapcsolatok, az egymásért érzett felelősség erősítésére.

Bizonyára, csupán e vázlatos fölsorolásból is kiderül, hogy nem kevés feladatot jelent mind a munkahelyi, mind a lakóterületi pártmunka korszerűsítése. S ennek során nem maradhat, nak magukra az alapszervezetek. Hogyan segítik őket az irányító szervek? — ennek egyik újszerű formájáról, a kétszintű irányítási rendszer kiterjesztéséről szólunk a következő részben.

Tanka 'László, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese Következik: Amikor a kevesebb. több lenne...

A Nógrádi Szénbányák Kisterenyci Vállalkozási üzemének acélszerkezeti műhelyében az idén 50 millió forint értékben gyártanak villamos mozdonyokba való hegesztett motorházakat és -pajzsokat. iA több (mázsa súlyú alkatrészeket az NDK'ba szállítja a szénbányavállalat, ahol azokat a drezdai partnercég a vasúti rekonstrukció során hasznosítja.

(Fotó: Bábel L.)

Asszony parancsnoki poszton

A délelőtti órákban többször érdeklődtem utána a munkahelyén, de mindany- nyiszor ugyanazt a választ kaptam: délutános, Így aztán amikor az egyik nap kora délutánján, közvetlenül műszakváltás után felkerestem a vágóüzem művezetői irodájában, önként adódott az első kérdésem: mindig délután dolgozik?

— Immár 1977-től. De szabad akaratomból teszem!

— emelte fel figyelmeztetőül kezének jobb mutatóujját, nagyobb nyomatékot adva szavainak. — Úgy kezdődött, hogy betegek voltak a szüléink. Irodista húgom, aki állandó délelőttre járt, délután tudta vállalni édesanyánk és édesapánk ápolását, nekem pedig délelőtt kellett volna ugyanezt tennem. Ám ehhez műszakot kellett cserélnem a kollégámmal. Szívesen ráállt a fiú, mivel tanult, ráadásul a strandra is szeretett járni. Később, miután meghaltak a szüléink, nem lett volna már szükség az állandó délutános műszak vállalására, de maradt minden a régiben. Közel tíz évvel fiatalabb művezető társaim ugyanis jobban kedvelik a délelőtti sihtát, mert este lehet tévézni.

A délután; műszaknak viszont adott az az előnye, hogy nyugodtabb — vetettem közbe.

— Hogy maga mekkorát

téved! — replikázott, s megigazította szemüvegét az orrnyergén. — Nézze, negyvenhárom emberem van,, egyetlen csoportvezető nélkül. Az egyik nyugdíjba vonult, a másik beteg. Magam vagyok, nekem kell mindenre odafigyelnem. Mert a termelésnek menni kell! Futkoshatok a harmadik1 és a negyedik szint között, mászhatom a lépcsőket, hiszen a csomagolóüzem is hozzánk tartozik. Egyszóval : korántsem fenékig tejfel az életem, bár ezt nem panaszképpen említem.

Kivett egy cigarettát az asztalán heverő kék dobozos Sophiánéból,, rágyújtott, s elgondolkodva fújta a füstöt. Jómagam pedig javasoltam, ugorjunk visz- sza az időben, mesélje el, mikor és hogyan került a síküveggyárba.

— Annak hosszú sora van — legyintett, de aztán belekezdett mondandójába:

— Tudnia kell, hogy tősgyökeres üvegescsalád a miénk. Édesapám üvegvágó volt, meósként ment nyugdíjba. Itt kereste, illetve keresi a kenyerét a húgom, a sógornőm, a fiam, a menyem. Jómagam ennek ellenére más pályáról álmodtam, pici gyermekként karmester akartam lenni. Szerettem a dalokat, magam is szépen énekeltem. Aztán mégis a közgazdasági technikumban tanultam két évig. Azért csak eddig, mert nem volt pénz a kiadások további fedezéséhez. Tudja, sok volt az éhes száj, négyen voltunk testvérek.

Röpke időre elhallgatott, gondolatban talán újra átélte azokat a nehéz éveket. Aztán így folytatta:

— Elmentem dolgozni az acélárugyárba, a laboratóriumba vettek fel. Az ott- töltött négy év alatt elvégeztem a laboránsképző iskolát, majd férjhez mentem. Gyermeket szültem. Egyébként a fiam szakmája szerint lakatos, a bátony- terenyei Fűtőbert hagyta ott az itteni nagyobb fizetésért. Folytatva sorsomat: tizenkét évig a háztartást vezettem, mert valakinek

Neve: Szabó Gyuláné.

Született: Zagyvapál- falván, 1935. január 8- án.

Lakóhelye: Salgótarján, Budapesti út 54. szám.

Iskolai végzettsége: gimnázium érettségi.

Munkahelye: Salgótarjáni Síküveggyár.

Beosztása: művezető.

Különös „ismertetőjele”: a síküveggyár legrégebbi művezetönöje.

otthon is kellett lenni. Tudniillik főfúrómester férjem beosztásából adódóan járta az országot, csak hét végeken jött haza, minden gondbaj rám maradt. Szóval így éltem több mint egy évtizedig...

Üjabb cigarettára gyújtott. Közben megjegyezte: tudja, sokat dohányzik. Előfordul, hogy két dobozzal is elfüstöl egy-egy rázósabb napon. Ám legfeljebb félig szívja el a rudacskákat, mert folyton jön-megy. Annyit gyalogol műszakonként, hogy az egy gyaloglóbajnoknak is dicséretére válna.

— Ide, a síküveggyárba, 1967-ben jöttem — pergette tovább életének „filmjét”. — Körvágóként kezdtem, majd kiemeltek, előavandzsáltam teljesítményíróvá. Esti tagozaton szereztem gimnáziumi érettségit. Tizennégy évvel ezelőtt, 1975 januárjában neveztek ki művezetőnek.

Kérésemre miszerint nem tartott-e a férfias feladattól, őszintén válaszolt:

— Kezdetben volt bennem nem is kevés drukk, de idővel ez egyre csökkent. Keményem dolgoztam, hiszen nekem, a nőnek naponta igazolnom kellett a rátermettségemet. Nem volt könnyű a teendőm, mert sok volt az analfabéta cigány beosztottam, akiket határtalan türelemmel lehetett csak munkára nevelni. Közbevetőleg: a mai napig i.s azokat irányítják ide a vágóüzembe, akiket másutt nem tudnak alkalmazni. Mert itt mindmáig inkább fizikai erőre, mintsem széles körű szellemi műveltségre van szükség a munka elvégzéséhez. A mostani fiatalok azonban már szinte kivétel nélkül rendelkeznek a nyolc általánossal, többségük értelmes, igyekvő. Csak így tudunk megfelelni a követelményeknek, hiszen az innen kikerülő üveg négyötödét tőkéspiacra szállítjuk.

Ahogyan szétnéztem az üzemben, láttam, hogy g dolgozók fele férfi. Ezért

is indokolt volt a kérdésem: ő, a törékeny termetű, nő, miként képes érvényt szerezni az utasításainak?

— A szép szó a leginkább

célravezető eszköz. Igaz, a művezetőnek nincs is különösebb fegyelmezési lehetősége a renitenskedővel szemben. Szerencsére,

könnyen megtalálom a közös hangot az emberekkel. Nincs szándékomban megjátszani a szigorú főnököt, nem akarom mindenáron megtartani a három lépés távolságot. Alig van olyan beosztottam, akit nem tegezek, és gki úgyszintén nem tegez engem. A munkát, a fegyelmet viszont mindenkitől kivétel nélkül megkövetelem. A dolgos, egyenes jellemű, szókimondó embereket kedvelem. Vidám természetű vagyok, szeretem a humort, szeretem, ha vígan megven a munka, s ennek érdekében olykor én is elmesélek egykét viccet.

Telefonhoz hívták át a másik szobába. Visszatérve elnézést kért, hogy el kellett távoznia, majd folytatta a gondolatsort.

— Utálom az alkoholt, a munkába a legkevésbé is ittasan érkezőt könyörtelenül hazaküldöm. Nem okoz gondot, hogy férfiakat kell irányítanom, velük sem nehezebb dolgozni, mint a nőkkel. Az ő gondjaikat, örömeiket is ismerem, hiszen megosztják velem, bizalommal vannak hozzám. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy én, a művezető tudjam, mi foglalkoztatja a beosztottjaimat. Ha például egy édesanyának megbetegedett a gyereke, akkor a szokottnál is jobban figyelek rá, mert zaklatott idegállapotában könnyebben megsérülhet. Megvallom, szeretek törődni az embertársaimmal, szeretek másokért tenni. Korábban szakszervezeti bizalmi voltam, jelenleg letéti könyvtárosként és propagandistaként próbálok hasznos lenni.

Elmesélte: korábban, amikor két választási ciklusban népi ülnök volt a bíróságon, a beosztottjai többször is megkérték kérvény írására. Egy, a rendőrség felügyelete alatt álló lánynak társadalmi pártfogója volt, az illető ma már asszony és édesanya.

A gondjaira bízottakkal tehát jól elboldogul. Milyen a viszonya a feletteseivel, a művezető társaival?

— Az üzemvezetőm és a helyettese, a velem azonos beosztásúak kivétel nélkül fiatalabbak tőlem, úgyhogy nővéreikként kezelnek — állította, s hangjában elégedettség bujkált. — A fizetésem azonos a többi művezetőjével, erkölcsileg is hasonlóképpen megbecsülnek.

Vagyis minden rendben. Tehát, ha még egy élete volna, akkor is csak művezető lenne? — próbáltam ugratni.

— Ez azért nem biztos i— nevetett felszabadultan. — Mert művezetőnek lenni ütközőpont. Persze, úgy is felfoghatom, hogy összekötő kapocs a termelést végzők és a magasabb beosztású vezetők között.

Hogyan képzeli el a pihenés éveit? — zártam a jóízű beszélgetést.

— A mostaninál is többet akarok majd olvasni, rejtvényt fejteni, rádiót hallgatni. Utazni is szándékozom, de csak idehaza. Békére, békességre vágyom. Szeretnék még táncolni a most négy- esztendős unokám esküvőjén.

Hitet, erőt, jó egészséget kívánunk hozzá!

Kolaj László