Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
1988. DECEMBER 15.. CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 A Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat romhányi Widenta-üzemében az év hátralevő idejében a hazai piacra kerülő csiszolóanyagokat állítják elő. Képünkön Frejstág Magdolna és Hugyecz Jánosné égetésre készítik elő a termékeket. — Riigó — Politikai mozgástér a társadalmi aktivitásnak A népfront viszonya az alternativ szerveződésekhez A politikai porondon egyre több a szereplő, & változások a Hazafias Népfrontot is arra késztetik, hogy áttekintse munkamódszerét, megújítsa tevékenységét, A megyei bizottság legutóbbi ülésén ®z alternatív szerveződésekről is szó esett, éppen ezért kérdeztük a népfront magatartásáról iLetovai Ildikót, a HNF megyei bizottságának titkárát — Aktuális és jogos a kérdés, hogy a népfront helyét és szerepét áttekintsük, folyamatosan vizsgáljuk — válaszolta. — A politikai intézményrendszer reformjához kapcsolódva- pedig kulcskérdés, hogy milyen legyen a, népfront viszonya az alakuló alternatív szervezetekhez. A megyei bizottság ülésén is ilyen összefüggésben vetődött fel a gondolat, s ennek szellemében foglalt állást a testület. Ennek az a lényege, hogy a. népfrontbizottságok a társadalmi változásoknak megfelelően szükségesnek tartják új kapcsolatok kiépítését. Természetesen nem a korábbi kapcsolatok rovására, hanem azokkal egyidejűleg. — A népfront szándéka, hogy összefogja mindazokat az erőket, amelyek egy-egy település érdekében cselekedni akarnak, fóruma kíván lenni a véleménycseréknek, az alkotó vitáknak. Eközben felmerül a kérdés: az alternatív szerveződésekkel milyen legyen a népfront kapcsolata? — A megyei bizottság kinyilvánította azt a készségét, hogy a Hazafias Népfront a szocialista pluralizmus egyik intézményévé válása érdekében politikai mozgásteret nyújt a legszélesebb társadalmi aktivitásnak. Tekintettel arra, hogy az országoshoz hasonlóan Nógrád megyében is alakulnak alternatív szerveződések, mindazokkal, akik alkotmányos alapon azt vállalják és igénylik, a népfront együtt kíván működni. — Mindez következik a megújulás útját kereső népfront szándékaiból? — A cél a nép összefogása, a népfront, a nemzeti felemelkedést kívánók szövetsége. Olyanok szövetsége, akik kapcsolatrendszerét meghatározza az alkotmány, s elfogadják a szövetségi rendszerhez tartozás, a szocializmus építésének kritériumait. Az új jogszabályok kidolgozásáig is az a népfront feladata, hogy a nemzeti összefogást kinyilvánítóknak s az ezért tenni akaróknak teret, lehetőséget, keretet teremtsen. A véleménycserében természetesen világosnak kell lenni az állásfoglalásoknak. Derüljön ki, hol van nézetkülönbség. Az együttműködést úgy tudjuk elképzelni, hogy egyértelmű legyen az is, miben nem értünk egyet; s mi az amiben közelíteni tudjuk az elgondolásainkat. Vannak olyan területek is, amelyekről teljesen azonosan gondolkodunk. Példaként említem: a döntéseket a legszélesebb körű véleménynyilvánításnak kell megelőzni. — A munkamódszerek még kiforratlanok, ezek kialakítása a népfront megújulása révén lesz egyértelmű. A szándékokhoz azonban aligha férhet kétség. — Így van, a partneri viszony szándéka nem vitás. Szélesíteni kívánjuk azok körét, akikkel együtt dolgozva lehet akár egy megye, akár egy település fejlődését megvalósítani. Nyitni, szélesíteni kell azoknak a körét, akik érdemben részesei lehetnek a helyi döntéseknek. S nem utolsósorban a végrehajtásban is vállalnak szerepet, mert kívánságlistát lehet összeállítani, s ezzel népszerűvé lehet válni. A realitásoktól azonban nem szabad elszakadni. A népfront megyei titkára végezetül kifejtette: ‘ — Sajnálatos lenne, ha félreértenék a népfront nyitási szándékát, hiszen nem akarjuk elveszíteni azokat, akikre eddig is számíthatott a mozgalom. A folyamatosság és a megújulás egyaránt fontos, még ha most az utóbbi kerül is előtérbe. Semmiképpen sem lehet elszakadni azoktól, akik eddig is tettek a népfront céljaiért, s nemcsak szólamokkal segítették. A népfront tehát nemcsak az újonnan alakuló alternatív szervezetekkel kívánja egyeztetni véleményét, szándékait. Példaként említem, hogy a közelmúltban került sor a KISZ ési a népfront együttműködése alap- elveinek áttekintésére, éppen azért, mert az évekkel ezelőtt megkötött együttműködési megállapodás idejét múlta, elavult, a azt a mai követelményekhez kell igazítani. A kulcsszó tehát a folyamatosság és a megújulás; a megtartás és a bővítés. K. G. Kedvezmények aranyuasörnapon Hz árukészlet kielégíti az igényeket A megye nyolc áfészének 468 kiskereskedelmi boltja a lehetőségekhez képest igyekszik minél zavartalanabbá tenni a karácsonyi ünnepekre való készülődést. Az ezüstvasárnapon, a szécsé- ny.i Skála, a pásztói kisáru- héz, a Börzsöny áruház különböző cikkekből — ruházat,, élelmiszer, műszaki, elektronikai, farmernadrág, pléd, padlószőnyeg stb. — 30—40 százalékos kedvezményt adott a vásárlóknak. Hasonlóan cselekednek a most következő aranyvasárnapon is. A falvak lakosságát ellátó élelmiszerüzletekben, az alapvető élelmiszereket ugyanolyan színvonalon és folyamatosan garantálják, mint a városokban. Tőkehúsból és húskészítményből — kivéve a füstöltárut — jó ellátást ígér a húsipar. Mélyhűtött halból annyi lesz, amennyit a mélyhűtők befogadnak. Lisztből, cukorból1 és a disz- nóvágáshoz szükséges fűszerfélékből elegendő meny- nyiség és választék lesz. Margarinból a jelenlegi helyzethez képest nem javul az ellátás. Egyes községekben viszont gondot okoz a só igények kielégítése. Szaloncukorból a kiszállított mennyiség elegendőnek mutatkozik, választéka viszont gyenge. Az olcsóbb és kedvelt konzumból minimális mennyiség . érkezett. Van megyénkben már olyan település, ahol a szaloncukor is eltűnt a polcról, Karácsonyfát a városokban, a városi jogú nagyközségekben és nagyobb településeken árusítanak. Elsőnek Széosényben. kezdték meg értékesítését. A fenyőket az ipolyvidéki és a mát-; ravidéki erdőgazdaságok biztosítják. A kapott tájékoztatás szerint a földművesszövetkezie- ti élelmiszer- és iparcikk- boltok árukészlete — az ismert hiánycikkek ellenére — alkalmas arra, hogy az igényeket —, amelyek egyre jobban csökkennek — kielégítsék. Az utánpótlást szolgáló szállítások folyamatosak. . ' I Milyen ma a jó vezető? j Kulcsember a gazdasági vezető gondokkal, feszültségekkel terhes korunkban. A vállalatok, szövetkezetek talpon maradása, a nehéz idők átvészelése csak úgy lehetséges, ha a manőverezés maga is céltudatos, kellő előrelátással párosul. Minél több a rögtönzés, a kitérő, annál fontosabb a jó iránytű, a világos stratégiai oél, a vállalkozói leleményesség, amely a váratlan helyzetekben is lehetővé teszi a jó „ráérzést”. Napjainkban és még inkább a piacgazdaságban, mind határozottabb az igény a vállalkozói típusú vezetők iránt. Ök nem a műszaki fejlesztésben, a termelésben specialisták, hanem piacban, profitban „utaznak” és minden Olyan ötlet, kezdeményezés iránt fogékonyak, amely gazdasági sikerrel kecsegtet. A korszerű vezető teljesítménye nem órában, nem is valamiféle naturális terméktömegben, hanem piaci versenyképességben, innovációs készségben mérhető. Krédója körülbelül így hangzik: Végy száz ígéretes, eredeti ötletet, istápold, gondozd legjobb tudásod szerint. Közülük 2—3 piacképessé, szerencsés esetben egy sikeressé is érlelhető. A jó vezető neve, akárcsak egy jól bevezetett márka, áiruvéd- jegy, bizalmat sugároz és felértékeli a céget, amely irányít. A magyar gazdaság azonban nem teljesítményre orientált, a piaci viszonyok fejletlenek, a káderkiválasztás és -értékelés gyakorlata elmaradott. Az iskolarendszerhez, a társadalom egészéhez hasonlóan a tehetség, a másság nem erény, inkább hátrány. Előny viszont a minden irányú jó kapcsolat, a konfliktusokat kerülő, elutasító magatartás. Fontos, hogy a vezetőt elfogadják, kapcsolatrendszerében meghatározó a fölfelé igazodás. Hiszen hatalma, társadalmi támogatása addig terjed, ameddig fönt elfogadják. A konzervatív és kontraszelefetív toá- derkiválasztási gyákarlat felszámolásában eddig nem sikerült igazi frontáttörést elérni. A hazánkban megalakult 261 vállalati tanács, például mindössze 15 régi igazgatót nem választott újjá, közülük is öt a második nekifutásra — pályázat útján — visszakerült beosztásába. A demokratikus kádeikiválasztási módszerek elszigetelődnek, feloldódnak az elmaradott szemléletben és a régi irányítási gyakorlatban. A szemlélet, a környezet gyökeres átalakulása, a demokratikus közélet megteremtése, s a vezetők felkészültségének fejlesztése, a korszerű menedzserképzés egyaránt s előttünk álló feladat. 1A követelmények árnyaltabb és határozottabb megfogalmazása, a szükséges vezetői adottságok és jellemvonások tisztázása ugyancsak fontos, hogy ne az alkalmazkodó, a konfliik tuskerülő, síiimulékony ember, hanem a rámenős, céltudatos, tett jesítményt nyújtó és kikényszeríteni tudó személyiség legyen a vezetői ideál. Ám ahhoz, hogy a jó gazda gondosságával járjanak el az ügyekben, valóságos, konkrét tulajdonosok kellenek. Az állam, a nép nem lehet igazi tulajdonos, ahogyan ezt a saját kárunkon tapasztalhattuk, hiszen kiderült: ami mindenkié, az I senkié. Az is bebizonyosodott, hogy a g hús-vér tulajdonos hiánya nem pótolható I szervezeti, vagy jogi intézkedésiekkel, A társasági törvény mélyreható váltó* 1 zás, frontáttörés lehetőségét ígéri. Moz- 1 gásteret teremt a tőkeáramláshoz, -át- 1 csoportosításhoz, -«egyesítésihez, s a társa': 1 ságok résztvevői — a vállalatok, a sző- J vetkezetek, a magánszemélyek — érdé- 1 keltté válnak eszközeik legjobb hatás- 1 fokú hasznosításában. Az első számú ve- 1 zető pedig — legyen szó szövetkezeti, I betéti, korlátolt felelősségű, vagy rész- 1 vénytáirsaságokról, illetve gmlk-fcról — 1 érdemi vállalkozásra kényszerül. A tár- | sasági tagok ugyanis teljes bizalmat sza- I vazmaík az igazgatónak, az elnöknek, | amennyiben a bevitt tőkerészük után 1 megfelelő arányú jövedelmet (osztalékot) | kapnak. Amennyiben nem kapnak, elégedetlen- 1 ségüket, a jövő iránti kétségeiket sok- I féle módon kifejezésre juttathatják. Le- * szavazással, leváltással, vagy a tőke ki- | vonásával. Az utóbbi megoldással akkor | is élhetnek, amikor más társaságok lehe- | tőségei ígéretesebbek. A részvények, a | részjegyek napi árfolyamán — a kereslet- | kínálattól1 függően — mérhetővé válik 1 egy-egy vállalkozás vagyona, komplex te- j vékenysége, benne az igazgató (elnök) 1 teljesítménye. Persze nem számíthatunk látványos, | gyors áttörésre. A vállalati és szövetke- | zeti vezetők jelentős része nem jártas a | valós piaci viszonyok hatása alatt mű- 1 ködő vérbeli vállalkozások menedzseré- 1 sében. De a kor kitermeli a maga kádereit —, I ha hagyják. Gondoljunk csak a szocialista I mezőgazdaság hősikorára: sok-sok téesz- 1 elnök, állami gazdasági igazgató bizonyí* 1 tattá vállalkozói rátermettségét. Kijárták I az élet iskoláját. Családi részesműve- 1 lést vezettek be a kolhoztípusú munika- I egységek helyett, kiegészítő jellegű ipari- 1 szolgáltató ágazatokat építettek ki, később 1 pedig korszerű ipari-termelési rendsze- I rekbe szerveződtek. A 80-as évek elején f viszont, amikor a mezőgazdaság lendülete 1 megtorpant, a kisvállalkozások tömege 1 nagy leleményességigei és sok kezdemé- j nyeséssel rukkolt elő. Lelkes kollektívák, | munkacsoportok szerveződtek megannyi j feladatra, amire korábban nem volt vál- | lalkozó. A gazdaságii tevékenység legszélesebb | sávja, a döntően állami tulajdonira alapi- | tofct ipar, közlekedés, a. kereskedelem je* | lentős része azonban évtizedek óta szinte 1 mozdulatlan. A társasági törvény ennek g a monolitikus állami tulajdonnak a meg- I reformálását, a nagyvállalkozásoknak is I kedvező társadalmi, gazdasági környezet 1 kialakítását célozza meg. A nagyvállal- M kozákok határozott igénye és reális lehe- I ils tősége — a rendkívül nehéz feltételek g ellenére — itt is kitermelheti a többre | képes, vállalkozói szellemű vezető gárdát, 1 K. J. wmMwnmmmMmmmmmmmmmmwmmkmmHmmmmmmi Alsópetényben az Unitas Gt fonalfeldolgozó üzemében az idén háromszázhúszmillió forint értékben dolgoznak fel háromféle minőségű fonalat. Az itt dolgozó kollektíva tizenhatmillió forintos nyereséggel járul hozzá a gt működéséhez. — RT — f
