Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen érkezett... Múzeumi tudományos kutatások Nógrádban Mint hírül adtuk, a Miskolci Akadémiai Bizottság (MAB) a közelmúltban tartotta 20. ülését Egerben, ahol az észak-magyarországi régió múzeumainak tudományos tevékenysége szerepelt a napirenden. A Nóg- rád megyében folyó múzeumi tudományos kutatásokról dr. Horváth István, a MAB tagja, a megyei múzeumok igazgatója számolt be a bizottság előtt. Vele beszélgettünk az eddigi kutatási eredményekről és a további tervekről. — Az érdeklődő olvasók előtt is ismeretes, hogy az 1960-as évek közepén mindenekelőtt a Nógrád megyei monográfia indított el a társadalomtudományban jelentős mozgást. így a 70-es úvek végére kialakultak azok a kutatási programok és fő irányok, amelyek a múzeumi munkát jellemzik. Ezek hangsúlyozottan társadalomtudományi programok, hiszen például csupán 1987-től jelent meg a megyei múzeumi szervezetben a természettudományos kutatás. A társadalomtudományon belül mire helyeződnek a kutatásban a hangsúlyok? — Kutatási tevékenységünk hangsúlyosan történeti jellegű. A történeti területen is legkorábbi az 1977-ben indult bányászattörténeti kutatás, ami a kialakulástól, a XIX. század közepétől napjainkig vizsgálta a bányászkodás technikai, életmódbeli változásait. illetve a politikai viszonyok alakulását. Ez a kutatás nemcsak nógrádi, hanem regionális és országos kitekintésű a szénbányászat szempontjából. Első szakasza az 1983-as salgótarjáni konferenciával lezárult. Jelenleg folyik a bányászati kataszter összeállításával kapcsolatos kutatás. Ez azért is érdekes, mert ezen a vidéken sok volt az úgynevezett mozgó bánya. Az alapítások, vagy a huszas évek utáni folyamatok, köztük az életfeltételek alakulásának tényszerű föltárása is még sok tennivalót igényel, e téren is rengeteg a szubjektív elem, az elfogult megítélés. Számos levéltári forrás földolgozása kellj ahhoz. hogy valóságos képet kapjunk a nógrádi szénbányászkodásról és alap- összefüggéseket tárhassunk föl. — A tudományos vizsgálódások másik vonulata az '1980-ban indult úgynevezett középréteg-kutatás, ezen bq- lül a köznemesség szerepének vizsgálata. Mi a jelentősége e munkának? — Abból a közismert tényből kell kiindulni, hogy a történeti Nógrád megyében hosszú ideig meghatározó szereppel bírt a köznemesség létszámát, politikai súlyát és aktivitását tekintve. Valójában a török kiűzése utáni időtől vizsgáltuk az élet. minőségének alakulását. Különösképpen a XVIII. és a XIX. «záradra vonatkozóan ho- zojt ez a program új eredményeket. Ezek sorából ki- emelem-a XVIII. századtól tevékenykedő nógrádi orvosok körülményeivel összefüggő tanulságokat, például szakmai felkészültségüket, társadalmi elhivatottságukat ma is alkalmazható fogalmaikként kell kezelnünk. Továbbá kiemelendőek a köznemesség politikai kultúrájára vonatkozó eredmények. s egy-egy életmű, mint például Sréter János, Kubiny; Ferenc, Nagy Iván munkásságának feltárása jelzi azt is, 'hogy a politizálás sok konfliktusának elviselése még vezető politikusok számára sem volt mindig sikeres. — Arról nem is szólva, hogy e rétegen belül kikkel találkozott, s főként milyen magatartásmintákkal, például Mikszáth Kálmán, aki a maga módján megfogalmazta azokat a század végi dzsentriproblémákat. amelyek mind a vármegyei mind az országos közéletet jellemezték, s amelynek nyomai a mai társadalmi gyakorlatban is élnek, s folyamatosan károsítják a közéletet. — Igen, ezért is fontos a köznemességgel kapcsolatos kép árnyaltabbá tétele. Ez teszi lehetővé, hogy e réteg kiemelkedő és progresszív személyiségei példájukkal a ma, vezető értelmiség számára is mutathassanak követendő mintát a mindenkori gyakorlat számára. — Gondolom, ez a cél vezeti a kutatókat akkor is, amikor a nógrádi műszaki értelmiség múltját vizsgálja. — Valóban, fontosnak tartom a műszaki értelmiség korai személyiségeinek a megismerését. Például a múlt század második felében tevékenykedő Gerber Frigyes szociális érzékenysége ma is útmutató lehet. Borbély Lajos szakmai felkészültsége, Zemlinszky Gyula gondolkodásának korszerűsége például szolgálhat napjainkban is. — A középréteg-kutatás tehát sokszínű és gazdag. A megyében azonban folyik a többi között irodalomtörténeti, és több rétegű néprajzkutatás, eredményes a régészet. Milyen kutatási célokról és eredményekről van szó? — A megyei múzeumi szervezet 1984-ben vállalko" zott a nógrádi irodalmi topográfia összeállítására. Közismert. hogy Nógrád gazdag irodaim; hagyományokban, de ezt gyakran leszűkítjük a múlt század nagy klasszikusaira. Most a kezdetektől napjainkig élt, illetve élő alkotók életrajzi adatait gyűjtjük össze és dolgozzuk fel. Ez mind az irodalomtörténet, mind az oktatás számára haszonnal járhat. Adataink publikálását várhatóan 1990 után kezdhetjük meg. Néprajzi kutatásaink legfontosabb vonulata éppen idén fejeződött be. A palóc kutatásról van szó. Ebben az 1977-ben kezdődött s az egri múzeum által irányított. munkában több néprajzos és történész muzeológusunk vett részt. A feldolgozások várhatóan még idén megjelennek. E tanulmányokban a legfrissebb kutatási eredményeket tartalmazó felfogásokkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők a palócok eredetéről, a palóc vidék kiterjedéséről, a pa- lócság életmódjáról és szokásairól. E szakághoz tartozik. hogy szeretnénk, ha a 90-es évek elejére a megye népművészeti monográfiáját elkészítenék a szakemberek, gazdagon illusztrálva. Ez a munka országos vállalkozás része. Az Európa Kiadó gondozásában kezdődött meg a megyék népművészetét bemutató kötetet kiadása, eddig Szolnok jelent meg. Harmadik néprajzi irányt jelentene a nemzetiségi kutatás. Ez 1986-ban indult, hangsúlyosan a nógrádi, németek és szlovákok történetének, betelepülésének, életmódjuk alakulásának vizsgálatát jelenti. Ebben nemcsak a megyében élő szakemberek vesznek részt. A kutatási eredményektől a múzeumi kiállítások anyagának gazdagodása is várható, valamint tudományos feldolgozásokban is olvashatóak lesznek az új eredmények. Végül. nem mondunk le az igen gazdag és nagyrészt még feltáratlan régészeti emlékekről. E munka két irányát említem. Folyik egy őskori, neolitikus kutatás, másrészt pedig a középkori Nógrád megye feltárása. — Végül is, minden tudományos munka annyit ér, amennyit ebből akár a mu- zeológia, akár a közönség használhat szakmai, tudati, szellemi fejlődése szempontjából. Ezért fontos a tudományos eredményeket közvetítő fórumok megszervezése és működtetése. Hogyan áll a megye 'e vonatkozásban? — E szempontból értékelendő a 70-es évek elejétől szórványosan, 1975-től pedig rendszeresen megjelenő múzeumi évkönyv. Ez a legstabilabb kiadványunk, amelyben muzeológusaink közzé teszik kutatás; eredményeiket, és az idegennyelvű ösz- szefoglalók révén bekapcsolódnak a nemzetközi információcserébe is. Kialakult a tudományos konferenciák rendje. E téren a széesénvi, a Rákóczi-korral, a köznemesség életével foglalkozó, illetve a sziráki Teleki-konferenciát tartom a legfontosabbnak. — A tudományos munkában lényeges, hogy ne szűk és elszigetelt legyen. Milyen a megyei kutatómunka fá- gabb kapcsolatrendszere? — Elsősorban fontosak számunkra az országos kapcsolatok. Elmondható, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetével, az ELTE középkori magyar történeti tanszékével, a Magyar Történelmi Társulattal alakult ki eredményes kapcsolat. Lényeges az észak-magyarorszási együttműködés, a múzeumok tekintetében ez hagyományosan folyamatos. A MAB előtt; mostani beszámoló talán azt is segíti. hogy az érintett miskolci egyetemmel és az egri főiskolával is eredményes együttműködés alakuljon ki. Roppant jelentőséggel bír a szlovákiai szakemberekkel kialakult és erősítendő kapcsolat. A múzeumok ’ tekintetében (Besztercebánya, Losonc, Rimaszombat) ez már rendszeres. Ugyanakkor, tudva arról, hogy Szlovákiában elkezdődött a történeti Nógrád megye ottani részének kutatása és monografikus feldolgozása (ennek első kötete Novohrad címmel 1985-ben már meg is jelent a losonci és a nagykürtös! járás; kulturális osztály kiadásában, s a természeti részt tartalmazza), fontosnak tartanánk a történeti tanulmányok szerzőivel való szakmai kapcsolat megteremtését. Könyvek tizenöt forintért ezer kőiéiből válogathatnak Az év első felében a Szakszervezetek Nógrád Me' gyei Tanácsának salgótarjáni központi könyvtára kedvezményesen — kötetenként mindössze tíz forintért — áruba bocsátotta állományának egy részét. Akkor szépirodalmat kínál- itak, olyanokat, amelyekből a kelleténél több példány- száma volt az intézménynek. Az akcióval jól járt a vásárló, de a könyvtár sem veszített a könyvakcióval. Az állománygyarapításhoz a 400 ezer mellé jól jött az a 22 ezer, amelyet az eladott kétezer kötetért kaptak. Ezt az összeget új könyveik beszerzésére használták fel. — A mostani, a december 12—17-ig tartó könyvvásár célja is ugyanaz, mint az előzőé — tudatja Pádár Lászlóné, a könyvtár vezetője. — Nevezetesen, hogy olcsó áron, jó állapotú olvasnivalóhoz juttassuk a könyvtárba járókat, hogy enyhítsünk raktárgondjainkon, s nem utolsósorban, hogy bevételre tegyünk szert, amelyből tovább bővíthetjük állományunkat. — Mit talál most a polcokon az SZMT-székház nagytermébe betérő? — Négyezer kötettel állunk az olvasni szeretők elé. Ezek kétharmada szépirodalmi mű. A fennmaradó rész szakkönyvekből áll. — Tematikájuk? — Van közöttük pedagógiai, a gyermeknevelés témaköréből. Egyebek mellett található egészségügyi felvilágosító irodalom, sporttal foglalkozó és sok-sok útikönyv, városkalauz. — Mit ajánl a szépirodalomból? — Sokat lehet, de csak kettőt emelek ki. Igaz, ezeket száz forintért adjuk, de a könyvgyűjtőknek biztosan megéri. Tíz-tíz példány van belőlük. Ezek Arany János Toldi trilógiája, amelyet Zórád Ernő illusztrált, és Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve. Ez utóbbiban Hincz Gyula rajzait láthatja a lapozó. Egyébként mind a kettőt a Magyar Helikon adta ki, majd harminc esztendeje. — A többit most is 10 forintért vehetik meg a vásárlók, mint korábban ? — Ez alkalommal tizenöt forintos egységáron adjuk a könyveket — kivétel a két fent említett —, mert állapotuk még nagyon jó. S, ha arra gondolunk, hogy közeleg a szeretet ünnepe, ez nem is megvetendő! (T. K.) DUMÁLUNK VAGY ZENÉLÜNK? Hazafelé autózik a család. Elöl a szülőpár, a hátsó ülésen három gyerek. A rádiós autó halkan szól. A szülök még halkabbak, mindkettő a saját gondjaiba merül ten. Bezzeg a gyerekek! Vi- háncolnak helyettük is. Be nem áll a szájuk, s tetejébe még az ukázt is kiadják az ősöknek: — Állítsátok már erősebbre azt a rádiót! Olyan jó zene van benne! Erre már a kormányfő apában is eldől a borjú: — Na, most aztán döntsé- tek el, de azonnal! Dumáltok, vagy zenéltek? Tényleg, gyerekek. Ha már a viháncolásra semmiképp sem alkalmasak az idők, s ha már választani kell a du- málás és a zenélés között, nem lehetne mégis inkább zenélni?! ÁBRÁZATTAN Az autóbusz sofőrje kissé sportosan vezet. S ezzel még nem is mondtam semmit. Üjabb hirtelen fékezés, dől Cseppbcn a tenget* az egész béltartalom. Dől a leves is az ételhordóból, rá- löttyen a másik asszony lábaszárára. — Ó, bocsásson meg, nem tehetek róla — hebegi rémülten az >ételhordós asszonyság, s gallérjába húzott nyakkal várja a vihart. — Semmiség — vicsorog rá szeretettel a másik, miközben érzi, mint folyik le harisnyáján a zsíros, paprikás lé. Egy, csak egy legény van a gáton, ki a zűrzavarról tudomást sem vesz. Áll, mint a szálfa, rezzenetlen arccal, üres tekintettel, mered maga elé. Lehet, hogy nincs is itt, testi valósága csak optikai csalódás. A középkorú férfi valamit tud, ami az ábrá- zattan fő fejezete lehetne. Tanulni kéne tőle. Csak nem tudom, érdemes-e... Ö ugyanis ábrázatlan. SÖTÉTSÉG Este hatra végre összeverődik a család a világ négy égtája felől. Amint ez már ilyenkor szokásos, mindenki fújja a magáét. Apa: Már meg kell őrülni az üzemben. Nem alkalmas X, le kellene váltani Y-t is. De hogy mondjam meg nekik? Anya: Kétheti száradt ruha a fregolin. Most vasaljak? De vacsora sincs. Akkor inkább üssek össze hamar valamit? I. gyerek: Apu, holnap felmérő lesz matekból. Gyere már, segíts megoldani egykét példát! II. gyerek: Anyu, dogát írunk nyelvtanból. Szerinted mi a pontos ellentéte annak, hogy sziklaszilárd? Tombol a családi harmónia. Ebben a pillanatban sötétség borul a lakásra. Áramszünet van. Mindenki a mennyezet felé mered, várja, mikor gyűlik újra fény. De a sötétség tartós. Elindul hát mindenki a saját vacka felé a fal mentén tapogatózva. Csönd < van, és nyugalom és béke. Ügy látszik, a sötétség minden gondot megold. — szendi — •• Üzemben„ háziasán A drégelypalánk! termelőszövetkezet gyümölcsfeldolgozó üzemének dolgozói részére, tágas. a vendéglátás kulturált körülményeinek megfelelő étteremben biztosítják az étkezést. Az itt ebédelők a házias ízesítésű étkekről is elismerően szóltak. —kép: kulcsár— T. E.
