Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. TELEXEN ÉRKEZETT... Az olcsó Kevésből kell jó gazdának lenniük a művelődési házak vezetőinek. Van, ahol a kis­csoportok számát kénysze­rültek szűkíteni; Bercelen például megszüntették a diszkót, mert veszteséges volt. De amit mindenütt sajnálkozóan emlegetnek, az a színházi előadások csökke­nése. Két-hórom felnőttmű­sorra, ha jut az intézmények pénzéből. S mert a belépti díjakat nem emelhetik a csillagos égig — azok is többnyire ráfizetésesek. Bátonyterenyén, a Bányász Művelődési Ház programjai­nak kialakításába is sok­szor beleszól a pénztelen­ség; s nemcsak az intézmé­nyé, hanem a potenciális lá­togatóké is. A hónap elejé­re szórakoztató műsort hir­dettek a plakátok, amely­ben olyan népszerű előadók léptek pódiumra, mint pél­dául Kovács Apollónia, s a jegyek viszonylag olcsók voltak. Azonban a hetven­is drága nyolcvan forintért kínált jegyekkel is csupán a néző­tér fele telt meg. Felnőttek­nek szóló színiházi előadás nem is lesz több idén­A gyerekeknek kéthavonta tartatnak előadásokat. Leg­utóbb az Állami Bábszínház mesejátékát láthatták, de­cember 3-án. pedig a Buda­pesti Gyermekszínház mű­sorát. Mindenkinek szól vi­szont a népszerű hagyomá­nyos karácsonyi kontert, de­cember 18-án, amikor a nagybátonyi kamarazene- kar — Törjék Vilmos ve­zényletével — ad hangver­senyt. A nagyrendezvényeknél sokkal színesebb a réteg- klubok programja. A nők klubjáé különösen változa­tos, gazdaság időtöltést kínál- tagjainak. Irodalmi előadás, író-olvasó találkozó, fővá­rosi színházlátogatás és ter­mészetesen filmvetítés is szerepel a könyvtárral kö­zösen szervezett ajánlások sorában. Ismét gyártják a Váncza sütőport Ismét gyártják a második világháború előtt ismert és használt Váncza sütőport. A kerepestarcsai Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet ugyanis Váncza Jó­zsef örököseitől megvette a sütőpor, sőt a vanilincukor és további ötféle ízesítésű desszert'krémpor receptjét, gyártási és forgalmazási jo­gát. A Váneza-féle. sütőpor az első világháború u'án volt népszerű a magyar há­ziasszonyok köriben. Ma is emlékezetes jelmondata: „Haladjon öh is a korral, süssön Váncza sütőporral.” Akkor olyan minőségben gyártották, hogy versenytár­sa volt az Oetker sütőpor­nak és készítményeknek. „Aranyharang” Művelődési Mi kerüljön a fa alá a szeretet ünnepén? Ebben kí­ván segíteni látogatóinak a Salgótarjáni József Attila Művelődési Központ. „Arany­harang” elnevezéssel vásár­házzá rendezik be az intéz­mény volt könyvtári szár­nyát, ahová népi és ipar­művészek, mézeskalácsosok, bőrdíszművesek, ékszerké­szítők, bábkészítők, tűzzo­Váncza József budapesti gyára és üzlete a második világháború után tönkre­ment, de a család a részint titkos írással írt recepteket megőrizte. A sütőport és a többi ter­méket, amelyek nevükben továbbra is őrzik egykori készítőjük nevét, már el­kezdte gyártani a kerepes- tárcsái termelőszövetket. Ígéretük szerint az újdon­ságok még a nagy kará­csonyi sütés-főzés előtt a boltokba kerülnek. A „bel­becs” mellett a „külcsín” is a régi: a sütőpor, a vaníli­áscukor és a desszertporok hasonmásnyomatú noszta’.- giacsomagolásb-an kerülnek majd forgalomba. a József Attila Központban máncosok és keramikusok kaptak meghívást az ország számos részéből. Mellettük kínál áruiból a Bizományi Áruház, ott lesz­nek a Salgótarjáni Ruha­gyár termékei, és lehet vá­logatni könyvekből, hangle­mezekből, poszterekből és videokazettákból is a decem­ber 10—22-ig nyitva tartó vásáron, naponta 9—19 órá­ig­Megállt az elvándorlás Apa-ó falucska a Bézma lábainál. Lélekszáma az utóbbi években mindegyre apadt. Nyolc éve még kis­táján 300-an lakták, s mára mintegy 230-an maradtak. A lakosság száma azonban alig változik, az elvándorlás megállt Cserhátszentiván- ban. A kitelepülitek jó ré­sze a munkahely és a la­kóhely közti távolság le­csökkentéséért mondott bú­csút falujának. Ezért van­nak többen itt is az idősek. Az itthon maradottak kö­zött élnek olyanok is, akik vállalják, a napi négyórai utazást, ha például Budapes­ten dolgoznak. A megye- székhelyre, valamint Hat­vanba is eljárnak a hely­béliek. Néhányulkinak az al- sótoldi tsz üvegmosója, va­lamint gumiigyűrű-kiszere- lő részlege ad munkát, mely nemrégiben profiiilváltozta- tásra kényszerült: — Tizenöten voltunk, s mindössze négyen maradhat­tunk itt, mert megrendelés szűkében átmenetileg zsák­varrásra kellett berendez­kedni — mutatja a megüre­sedett szerelőhelyiséget Bercsényi Lászlóné, a rész­leg fiatal csoportvezetője. — A többiek mind Hatvanba mentek dolgozni. A szomszéd szobában há­rom asszony ül a zúgó var­rógépek mellett, szaporán jár a kezük. Normában dolgoznak, s a teljesítmény­től függően maximum 2500— 3500 forintot keresnek. Ök négyen nemigen fontolgat­ják megéri-e ennyiért héttől négyig itt görnyedniük. Asszonyok, így hát élnek a felkínált lehetőséggel, mert nemcsak a pénzükkel, ha­nem az • idejükkel is gazdál­kodniuk kell. Munkájuk többnyire na­ponta máshová szólítja a szentivániakat. Maradék idejüket pedig otthon, csa­ládi körben töltik, az idősek pedig nehezen mozdulnak ki. Mindez oka lehet a Siraki Lajos elöljáró pana­szolta látszólagos érdektelen­ségnek, közömbösségnek: — Társadalmi munka kínkeservvel megy miná- lunk, pedig a szervezésében, há hiszi, ha nem, mindent beleadok. Patakmedret be­tonoztunk idén közösen, de ott is csak néhányan vol­tunk. Falugyűlésen? Hu­Cserhátszentivánban szonnyolcan jelentek meg, és én szégyelltem magam, olyan lehetetlen kérésekkel álltak elő. — Nincs itt semmi, vetik nekünk sokszor az embe­rek, ha pedig van, nem jönnek el — szól közbe a feleség. — Nemrég nótaest volt nálunk, s a nagy kultúrba mi nemcsak nyolc­van embert vártunk. Van egy lelkes népművelőnk, Miklós Zsolt, aki Alsótoldon a székhelyközségben tanít, s igykeszik olyan programo­kat összehozni, hogy ked­vébe járjon idősnek és fia­talnak is. Most lesz majd itt Zorán-koncert, de a tsz autóbuszán voltunk ’ idén például Pesten, a Vidám Színpad előadásán is. — Ö még bírja én már belefáradtam — jegyzi meg csillapodó hévvel a férj, s hozzáteszi. — Nehéz iitt élni, higgyék el. Mellette ülő felesége he­lyeslőén bólogat. Azért, ha kedveszegettek is, mindketten továbbra is eljárnak a falu dolgában, most éppen idősek napját szeretnének tartani. Az elöljáró véleményét — miszerint nehéz a falut mozgatni — osztja Adorján László, az alsótoldi általá­nos iskola igazgatója is. Az idén Cserhátžkentivánban megnyílt honismereti kiálli* ŕ tás anyagának gyűjtésében az ő fáradhatatlan segítői kezdetben csak a kisdiákok voltak. Az ő buzdítására ku­tattak a poros padlásokon kopott holmik, értékes régi­ségek után. — Az idősebbek eleinte nem akartak mellénk állni. Volt, aki azzal érveit, hogy a pestiektől pénzt is kapott a régiségekért, s' végül lát­va a kicsik hangyaszorgal­mát, nem tudták megállni, hogy ne adjanak a ház kö­rüli használati tárgyakból. Ma is látom, ahogy jöttek sorban, kezükben köcsöggel, hajdani szerszámmal, féltett ruhadarabbál. Úgy tűnik mégsem marad teljesen vi­szonzatlan tehát az önzetlen munka, ha kilátástalannak látszik is olykor a másokért való fáradozás. De, arra a kis közösségek jobban ügyel­hetnének, hogy ne marad­janak magukra a lelkes kezdeményezők. —mihalik— Siraki Lajos elöljáró (képünkön jobb oldalt) az idősek napjára toboroz Kép: Bábel László ..... B eszélő tájak A nyelv őrhegyén Füleken „A Losonci Járási Népmű­velési Központ tisztelettel meghívja Önöket, mint elő­adókat a szavaló, prózamon­dók valamint előkészítőik részére tartandó módszertani napra, amely... (it,t a dátum következik) ...kerül megren­dezésre a Fiileki Városi Mű­velődési Központban. Az együttműködést előre is kö­szönjük, üdvözlettel Milos Jezny a JNK igazgatója — Intézi: Gyögy Katalin.’’ És persze a pecsét. A levél kétnyelvű, szlo­vák—magyar, amiként Fü­lek—Filakovo is az minden ízében, porcikájában, de a módszertan, »mit vinni ez­úttal a mi tisztünk és alkal­mazni érdekes-szép felada­tunk természetesen magya­roknak szól, magyarul'. „Magyar állampolgárok?’’ kérdezi szinte menet közben az üres kupén végigrohanva (talán) a finánc — vagy ha­tárőr? de aztán melyik, oda­át vagyurik már vagy még ideát? — és a kezünkbe nyom egy szöveget hosszú listával az árukról és cik­kekről... Amit viszünk vám­mentes módszertan, a mit ho­zunk vámmentes elégedett­ség részünkről talán a jól végzett munka nyomán, ta­lán a derűsnek és nyugodt- nak érzett ottani hangulat okán. „Azt írd meg — mondja társam a módszer­tanban is —, ahogy ott ül­tek a fiatalok meg az idő­sebbek és a könyveinket la­pozgatták ...ahogy egymással beszélgettek csendesen... amikor odajöttek a végén és...” Hát, írd meg, ha tu­dod a hangulatot, a minden­kori fogadtatást, a bizalom sugárzását. írd meg akkor, hogy tudsz mindemnek meg­felelni, érzel-e felelősséget, milyen a te hangulatod, olyan-e, minit amikor a na­gyobb, az erősebb pátyolgait- ja a kisebbet. vagy éppen fordítva van ez is, hogy úgy jársz Fülekre módszertannal a szívedben, hogy te tanulsz tőlük hitet is. Odafent, merthogy a vo­nat a határ .környékén bi­zony fent megy a hegyoldal­ban (a híres, régi-régi Bu­dapest—Ruttika közti vonal ez, az egyik első, bravúros építésű a történelmi felvidék felé), szóval odafent figyel- getve a tájat arra gondolhat az ember, hogy talán gyak­rabban kellene Fülekre, Lo­soncra vasúton utazni. Mást mutat így az egész, más a hangulata is, régies kissé, soha át nem élt és ide köt­hető. másoktól átvett élmé­nyekkel tarka, ódivatúan- kellemes. Amilyen száguldozó korunk és száguldozó magunk idegrángásos valóságunk szemszögéből figyelve min­den más is ezen a módszer­tani összejövetelen. Olyan régiesen emberi. Hogy itt még törődnek a módszertannal, hogy itt még vannak pedagógusok is, akik a fiatal vers- és prózamon­dókkal együtt egészen a buszaik viss-zamdulásáig a környékről bejönnek György Kati invitálására „egy kis módszertanra”. De a dolgok úgy következnek az életben, ahogy csaik az élet képes ilyesmire így lépni: egy hét elteltével egy balassagyarma­ti városi mini ki mit tud zsűrijébe ülve és az elnöklő Csikasz Istvánt hallgatva új.ra eszembe ötliiik a füleik? népes felnőtt-fiatal, diák- és pedagóguscsoport, amelyik kíváncsi a módszertanra. Mert figyeljük csak, mit mond Csikasz István ránk értve a szót harminc jelent­kező lépett színre városunk­ból. ahol nincs művészi kép­zés szervezetten az iskolák­ban...” Nálunk vadon terem­nek és festenek maguknak a virágok. Ds jó az is, hogy kinyílva mégsem hervadnak el észrevétlen. A tehetség- kutatás azonban valaminek csak a vége. Vagy valaminek az eleje attól: függően hon­nan nézzük. Itt Füleken is vagyunk vagy annyian, de közöttünk tanár, diák, nép­művelő egyként ül és figyel. Íme, hát 'ők az „előkészí­tők”. A szürke, holitfáraidt- nak látszó negyvenes asszony valamelyik kiis közeli ma­gyar ajkú faluból, a- tanító néni, biztosain nagyon korán kelt. feje tele gy-erékzisirviaj- jal, tagjaiban a zsúfolt busz okozta ólomsúlyú fáradtság­gal, mögötte valahol a ma­gánélet tornyosul. Mellette telt »rcú kicsi barna nő, „tankérem” típus, akivel gyerekei (iskolai) szívesen töltenek iskolán túli időket színdarabot próbálva, verse­ket sorolva. Tőle balra egy jegyzetelő tanerő, aki min­dent felír. A sarokban hárman ül­nek tanítónők a környékről, ők tavaly is itt voltaik és ugyanott ülitek, ugyanúgy, minden szóra reagálva, min­denre érzékenyen figyelve. Ök majd -együtt indulnak kicsivel a- módszertani be­mutató (beszélgetés -inkább sok gyakorlati dologgal íze­sítve) vége előtt, miért egy időben indul a busz a Fülek környéki vidékre vissza. Módszertan? Inkább hit­tan az anyanyelv ügyében. Néhány gondolat talán kö­zös felelősségünkről. A csa­lád után, a kétnyelvű vagy éppenséggel egy (magyar) nyelvű iskola a pallérozás terepe, de aztán már mi fel­nőttek következünk itt a vé­geken ; pedagógusok, nép­művelők, toliforgatók és a nyielv legjelesebb őrzője- továbbvivője-adója az iro­dalom, a vers, a próza. Ö, a mi nyelvünk, amit talán lefordítani sem lehet. De a nyelv mindenütt ko­pik. A füleki, amúgy nagyon jó választékú (magyar nyel­vű irodalom) könyvesbolt egyik üvegre festett polcfel­irata mindenkit meglep, ami­kor elővezetem igazán a kis példa kedvéért és nem a glosszázás ingerével, mint -odahaza tenném „Mezőgaz­daság” áll arasznyi betűk­kel szépen ráfestve az üveg­lapra egy tekintélyes polc homlokán. Felötlik aztán más is, ahogy a meghívóban (ma­gyar nyelvű Nagykürtösről) az „átjött” szó kivirít a prog­rampontok közüli „prezentá­ció”, vagy ahogy itt a ren­dezvény mindenütt „akció”, vagy ahogy a pozsonyi nyom­dász kollégák jó tíz éve egy szaktársi, író-nyomdász, ma­gyar—szlovák, kerthelyisé­ges, söröskancsós találkozón arról beszéltek, hogy egyre nehezebb jó helyesírást is­merő magyar korrektort ta­lálni. .. A versmondás és a gyerek. A gyerekirodalom szerepe. Verstani alapfogalmak. A versmondás művészete... A módszertani nap témái ki­merítve, de a végén még va­lóban odaül hozzánk néhány fiatal és idősebb füleki ta­nácsért; hogy a görög játé­kot miben játszák, hogy le- gyen-e egyenruhájuk a vi­dám összeállítás szereplői­nek, hogy érdemes vagy nem, és főként mivel, a kassai magyar színészek közé se- gédszínésznek beállni... Az anyanyelv őrhegyén még te­szünk a tűzre. T. Pataki László A falu főutcája A gumikiszerelőben ma zsákot varrnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents