Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-29 / 309. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 309. SZÁM ÁRA: 1.80 FORINT 1988. DECEMBER 29.. CSÜTÖRTÖK ..................... ...........— ^ R ajzfüzet a régi Nógrádról (4. oldal) Hit kell tudni az adóbevallásról? <5. oldal) Átigazolási talány (7. oldal) Összefogásra van szükség az ország gyarapításáért, megújulásáért Főszerepben a műszaki értelmiség — A finnektől is tanulhatunk — Konzervatív-e' Nógrád megye? Interjú Deucsies lUliklös országgyűlési képviselőivel Az elmúlt hónapokban a politikai intézményrendszer korszerűsödése jegyében a korábbihoz képest sokkal pezsgőbbé vált belpolitikai életünk. A párt helyi szervei a megújulás útjára léptek, törvények vitái zajlottak, alternatív szervezetek alakultak. Ebbe a folyamatba tartozik az Országgyűlés munkagyakorlatának módosulása is. A törvény- alkotásban nagyobb szerephez jutnak az Országgyűlés bizottságai, megnövekedett a képviselők személyes felelőssége. Főbbek között erről is beszélgettünk Devcsics Miklóssal, Salgótarján országgyűlési képviselőjével, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága első titkárával. Vétel ;a rádiósszobában —kép: Rigó — Nyalt nap az IMflRflS2E-ben Szünidei versengések kisdiákoknak — Ön a parlament de" cemberi ülésszakán, — amely majd januárban folytatja munkáját — felszólalt. Lapunk, helyszűke miatt csupán részleteket közölt ebből. Mi volt a célja annak, hogy szólásra jelentkezett? — Bizonyos kérdésekre akartam felhívni a parlament és a kormány figyelmét. Elmondtam, hogy a parlament felelősségéről sok szó esik, de a lehetőségeiről kevés. Pedig az a realitás, hogy szűk a mozgástere. Véleményem szerint az Országgyűlésben ma a következő dilemmákkal találja szemben magát a képviselő. Az egyik: elsősorban mindenki úgy közelíti a dolgot, hogy mit kellene megoldani. Persze ez nem hiba. A másik: mit lehet megoldani és milyen sorrendben? Ha egy családban nem tudnak mindent megvásárolni karácsonyra, a legfontosabbak mellett döntenek. A kérdés ilyen egyszerű, s ez ráillik az országosra is. Ez tükröződött az egész' vitában, amikor arról volt szó, csökkentsük vagy növeljük b költség- . vetés egy-egy tételét, rögtön felvetődött: ha egyik helyre több jut, a másikra kevesebb. Azaz a mérleg;, mindkét nyelvére figyelni kell. Közhelyszerű a megállapítás, ha szűk a mozgástér, nagyon nagy körültekintéssel kell elhatározni, miben lépjünk előre. Rengeteg hozzá a tanács, attól függően, hogy ki, melyik teriiféten dolgozik, hol, miben érdekelt. — Önnek is voltak tanácsai? — Nekem az a véleményem, hogy két fontos dolognak kell alárendelni minden egyebet. Meg kell tartani a költségvetés egyensúlyát, megakadályozva egy ellenőrizhetetlen inflációt. Mert, ha valamit az emberek nem akarnak, akkor ezt nem akarják! A másik: miként lehet kibontakozni? Szónoklatokkal vagy cselekvéssel? Nyilvánvaló, csak a tettekkel, ami egyet jelent a gazdaság jövedelem- termelő képességének növelésével. Azt is mondhatnám, hogy csak munkával juthatunk előbbre. Nem szabad elvonni több eszközt a gazdaságtól, mert szükség van a műszaki fejlesztésre; elsősorban a hatékony, a tőkésexportra termelő vállalatoknak, szövetkezeteknek kell teret adni. Ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején adósságainkat törleszteni tudjuk, tovább kell növelni a kivitelt. Ha mi ezt a pluszt képesek leszünk előállítani, s relatíve kevesebb lesz az import, talpon maradunk, s jut műszaki fejlesztésre, esetleg az életkörülmények javítására. Csak így kerülhetünk ki a mai kátyúból. Persze ehhez szükség van a gazdaság szerkezetének átalakítására. Mivel ez sok pénzbe kerül, első lépésként a piaci igényekhez igazodva, a gyártmányszerkezetet kell átalakítani. A másik teendő a támogatások további csökkentése. Mindkettő nehéz ügy! Megszoktuk, hogy bizonyos területek különböző kedvezményeket’ élveznek, s ráadásul versenyhelyzetbe se igen kerültek. Szerintem ma Magyarországon nincs valós piac. A piaci megmérettetés mércéje, hogy a tőkésországokban -egy-egy vállalat milyen pozícióba ke- rjjl, mennyiért képes termékeit értékesíteni. — Üjra és újra felvetődik, hogy a gazdaság struktúrájának megváltoztatásához más szellemiség kell. Képesek vagyunk-e ennek megteremtésére? — A kultúra, a művelődés kérdését rövid és hosz- szabb távon kell vizsgálnunk. Rövid távon az oktatás azon területeinek fejlődését lehet csak szorgalmazni, amelyek hozzájárulnak a gazdasági kibontakozáshoz, a műszaki-technikai haladáshoz. A műszaki képzést, az átképzést tartom az egyik legsürgetőbb feladatnak. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem szem- beállításról, hanem időrendiségről van szó. Sajnos nincs lehetőségünk valamennyi feladat egyidejű megoldására. Létszámban és megbecsülésben egyaránt nagyobb szerepet kell má tulajdonítanunk a műszaki értelmiségieknek, a jó szakembereknek. — Az Országgyűlés a televízió előtt ülőknek túlságosan elosztáscentrikusnak tűnt... — Elmondtam hozzászólásomban, hogy mintha annak lenne igaza, aki a leghangosabb. Természetesnek tartom, hogy egy képviselő elsősorban elosztani akar. Néha olyan ez, amikor mindenki a másik zsebében nyúlkál. Nézzük például a nem termelő szférát. Egyébként ezzel a kifejezéssel kezdettől fogva nem szimpatizálok, mert az egyik ágazat közvetlenül termel, a másik pedig ezt közvetetten segíti. A vita nem is erről zajlik, hanem arról : ki, mennyit fogyaszt és hogyan. Ha bőség zavarával küzdenénk, ez nem lenne probléma. Így viszont alapvetően hibás megközelítés feltenni a kérdést: miért építettünk mi annyi kultúrházat, holott nincs elég iskolánk? Vagy miért épített oktatási központokat a .szakszervezet, a párt, a KISZ. Ma megítélni ezt, amikor nincs pénzünk — történelmietlen. Nem jó a mai fejünkkel visszamenőleg gondolkodni, miközben nehéz gazdasági helyzetben vagyunk és minden lehetséges, felesleges dolgot le kell építeni. Egyetértek több képviselő- társammal, akik azt hangsúlyozták, hogy e létesítmény sorsát végig kell gondolni. De nem egyenként, hanem egészében. — A nehéz gazdasági helyzet végigkísér bennünket mindenütt, ön, aki a párt megyei első titkára, levon-e olyan következtetéseket, hogy a pártszervekben is takarékoskodni kel! az anyagiakkal? — Ez természetes. Ennek szükségességét a Politikai Bizottság 1986-os határozata felismerte, más kérdés, hogy ezt sem hajtottuk végre. Most viszont halaszthatatlanná vált a kérdés. Erre a feladatra Nógrád megyében külön bizottságot alakítottunk. Folytatjuk a pártbizottságok többcélú hasznosítását, néhány épületet pedig értékesítünk, illetve bérbeadunk. Ezt ajánljuk más szervezeteknek, a tanácsoknak, sőt a vállalatoknak is. Abban bízunk, hogy a párt példáját követve, mindenki szétnéz a saját portáján. Az egész felépítmény, az intézményrendszer hatékony működését — a tömegszervezetektől az egészségügyig, a közművelődésig — kell biztosítanunk a következő években. A fő szempont: hol lehet megtakarítani és eszközöket átcsoportosítani az oktatás és az egészségügy javára. Persze e területeken is akadnak tartalékok. 1980-ban például tízezerrel több lakosa volt Nógrádnak, mint ma, és azóta néhány százzal megemelkedett az egészségügyben, oktatásban, a kultúra (Folytatás a 3. oldalon.) Falak közé szorítani a szünidős diákokat, szinte lehetetlen. Ám ezekben a tavaszt idéző téli szünet első napjaiban nem volt nagy lemondás felcserélni a szánkózást, a sízést a benti elfoglaltságokkal. Különösen akkor nem, ha mindezek az újszerűség várázsával is hatottak. Mert új dolog az, amire az idén először a Magyar Honvédelmi Szövetség Nógrád megyei vezetősége vállalkozott: Salgótarjánból és a városkörnyék iskoláiból hívták meg szerdára az úttörőgárda tagjait és az érdeklődő kisdiákokat a nyitott MHSZ-napra székházukba, Salgótarjánba. Ezen a napon a hetven—nyolcvan kisdiák nyüzsgésétől volt hangos az MHSZ-székháZ mindhárom szintje, sőt az udvari gat rázsban is ideiglenes lőállá- sokat alakítottak ki, ahol kispuskával a célba lövés tudományában versengtek egymással a gyerekek. Nagy sikert aratott a köny- nyűbúvárklub, hiszen itt a gyerekek magukra húzhatták azokat a búvárfelszereléseket, ami egyébként nem is olyan könnyű, így szabadA kiskereskedelem januártól november végéig 622,8 milliárd forint értékű árut értékesített, ami az áremelkedéseket is figyelembe véve 8,9 százalékkal több, változatlan áron számolva viszont 6,6 százalékkal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A nagykereskedelmi vállalatok ebben az időszakban a múlt évinél 8,5 százalékkal több hazai árut szereztek be, míg az importjuk a tavalyihoz képest nem nőtt. így a fogyasztásicikk-kereskede- lem készlete november 30- án elérte a 116 milliárd forintot, ami 24,9 milliárd forinttal haladta meg 3 tavaly november végi készlet. A készletnövekmény háromnegyed része a vegyesiparcikk- kereskedelemben halmozódott fel. A november havi áruellátás összességében megfelelő volt. A kereskedelem az alapvető cikkekből ki tudta elégíteni a fogyasztási igényeket. Az ban, víz nélkül. A rádióadószobában olyan rádió adó-vevővel ismerkedhettek a diákok, amely a világjáró Szent Jupát fedélzetéről is mindennapos kapcsolatot jelentett a bátor hajósoknak. A kis modellezők már gyakorlott kézzel építették balsafára a tengerjáró hajó fedélzetét és kabinjait. Egy másik teremben a segédmotorosok vizsgalapjának kitöltésével bíbelődtek a bátrabbak, akik már kicsit a közlekedési ismeretekben is jártasnak érezték magukat... És sok-sok minden játék, videofelvétel szórakoztatta még azokat a gyerekeket a salgótarjáni MHSZ-székház- ban, akik nem „komoly” versengésre szánták ezt a napsütéses, téli szünidei napot, hanem „csak” játékos szórakozásra. Mindamellett ez a nap, amelyet az MHSZ, az úttörőszövetséggel és a tanács művelődési osztályával közösen szervezett, bizonyítékát adta annak, hogy az idei gyermeknapon nem véletlenül kapta meg az MHSZ megyei vezetősége a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkárától a Gyermekekért kitüntetést. élelmiszerek iránti kereslet alapvetően nem változott, tapasztalható, hogy egyre inkább az olcsóbb termékeket keresik a vásárlók. Ezekből azonban változatlanul nem tud folyamatosan megfelelő kínálatot biztosítani a kereskedelem. Az élő halból a kínálat a korábbiakhoz képest javult, a választék azonban szűkebb, szinte kizárólag csak ponty kapható. A karácsony előtti időszakban akadozott az étolaj- és margarinellátás. A hiányt a kereskedelem csehszlovák importból pótolta. Az idénycikknek számító mazsola, kókuszreszelék és a déligyümölcs novemberben még országszerte hiánycikknek számított. Azóta némileg javult a helyzet. A ruházati cikkek. forgalma folyó áron is elmaradt a tavaly novemberitől. Nem bizonyultak eredményesnek a ruházati kereskedelmi vállalatok kedvezményes akciói sem, mert a ruházati termékek választéka továbbra sem kielégítő, Ez évben kimagasló tőkésexportot értek e> a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozói. Áruforgalmi jelentés
