Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
1988. DECEMBER 3., SZOMBAT NOGRAD 3 Üzemi pillanatképek A Vegyépszer salgótarjáni (gyárában a hazai és külföldi beruházásokhoz nagy értékű berendezéseket, tartályokat készítenek. Az Ikladi Ipari Műszergyár bércéit gyáregységében korszerű gépsorok segítségével elektromotorokat állítanak össze. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek látja el az országot a C02-hegesztésl eljáráshoz szükséges huzalokkal. J Az igazi érték és a fa jakban van! Beszélgetés Füssy Józseffel, a megyei pártbizottság titkárával Ma mindenki közgazda. Az is, aki soha tájékán sem járt a tudományegyetemnek. A gazdasági bajokkal terhes élet azonban mindőnlket megtanít számolni. Rájöttünk arra is, hogy kevés tudni, mi van saját bukszánkban, hiszen ami abban van, az a népgazdaság pénztárcájának egyenes következménye. Ezáltal válnak a népgazdaság, a megyei gazdaság dolgai személyes ügyeinkké. Miilyen ma Nógrád gazdasága ? Milyen tapasztalatokkal szolgál, s milyen esélyekkel biztat? Erről beszélgetünk most Füssy Józseffel, a megyei pártbizottság titkárával. — A {Stabilizációs és kibontakozási program végrehajtásának első esztendejét zárjuk az ideivel. Hogyan minősíthetjük ezt az évet Nógrád megyében? — Célunk ez időre az volt, hogy a tőlünk telhető legnagyobb mértékben járuljunk hozzá a népgazdasági egyensúlyhoz, s megkezdjük a jövőt szolgáló szerkezetátalakításit. A két fő cél teljesítése csak részben sikerült. Export- eredményeinknék joggal" örülhetünk: konvertibilis piaci értékesítésünk a tervet is meghaladó mértékben, várhatóan 25 százalékkal bővül. Komoly fegyvertény ez még akikor is, ha tudjuk, hogy közben kétszer is leértékelték a forintot', hiszen a kivitel meny- nytségi növekedése is számottevő. A szocialista piacokon való értékesítés viszont szándékainknak megfelelően mérséklődött. -Ami ellenben a szerkezet átalakítását illeti, már' nem lehetünk ennyire elégedettek. Nem tettük meg azokat a lépéseket, melyekkel a további fejlődéshez jó start- helyzetbe hozhattuk, volna magunkat. Megmaradt az a kedvezőtlen struktúra, mely eddig i,s a tempós fejlődés kolonca volt. — Utóbbi mondata nem meglepő. Hiszen éppen a gazdaság szerkezete iaz, amiben lehetetlen egykettőre llát- ványos változásokat produkálni. Mi a nógrádi iparszerkezet mai legfőbb gondja? — A precíz válaszért jócskán vissza kell nyúlni az időben. Azokig az évekig, amikor a bányászát visszafejlesztése kényszer- helyzet elé állította a megyét, Az intézkedésre gyors és extenzív ipartelepítéssel felelt Nógrád. Megteremtettük a könnyűipart, megerősítettük a gép- és építőanyag-ipart. A 70-es években fejlődött a kohászati, a gépipari és üvegipari termékek feldolgozottsága. Ezáltal nyerte el mai arculatát a megye jpara. Az akkori fejlesztés irányvonalát persze meg lehet kérdőjelezni, de áz tény, hogy a mai tőkésexport háromnegyedét a 70- es évekbeli fejlesztéseknek köszönhetjük! Ugyanígy igaz azonban az is, hogy ebből a struktúrából hiányoznak a húzóágazatok, mint többi közt az elektronika, a jármű- és gyógyszeripar. A meglévő szerkezet csak részben alkalmas értékes szellemi tartalmat képviselő, magas feldotgo- zottsági fokú, azaz igazán versenyképes, jó áron eladható termékek kibocsátására. Konzerválódott, kiváltképp a nem önálló telephelyeken a 70-es évek műszaki színvonala, s tovább súlyosbítja gondjainkat a területileg egyenlőtlen fejlődés, a máig meglévő ipari fehér foltok. — Ez hát a diagnózis. Mit tettünk a gyógyításért? — A 80-as évekbeli némi elmozdulást mutatja, hogy nem akarunk együttélni gazdasági betegségeinkkel, önálló lett és jól prosperál a tűzhelygyár és a kerámiagyár, új profil talált otthonra a BRG szécsényi gyárában, nemrégiben alakult meg az üveggyapot-rt., s a sorba tartozik jó néhány nagyüzem termelői rekonstrukciója is. — Ebben a sorban hová tehetjük a megye iparának jellegét döntően befolyásoló szén- bányászatot? — Igaz, a bánya teljesítménye mindig is meghatározó volt Nógrádban. A befejezéshez közeledő szanálással jelentős szerkezeti átrendeződésre kerül sor a bányánál is. A megmaradásra akkor van esélye, ha a kollektíva megérti: támogatásra nem számíthat, a versenyképes költséghatár alatt, eredményesen kell termelnie, gazdálkodnia. Helyzete csak több lépés megtételével rendeződhet, s ehhez sok jó, akár „kívüliről” felvett szakemberre is szüksége van. Kár, hogy ez a folyamat nem előbb, s nem belülről indult el. Példa a bányia arra is, hogy a gazdasági veszélyhelyzetet inkább megelőzni kell, mintsem utólag, áldozatok árán kilábalni belőle. — Előszeretettel nevezik válságágazatnak a kohászatot is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek viszont évről évre jövedelmezően gazdálkodik. — Igen, mert a vállalat vezetői időben felismerték a piaci alkalmazkodás szükségességét, s eszerint fejlesztenek, vállalkoznak. — Mik a legfontosabb teendők tehát az iparszerkezet korszerűsítésében? — Máról holnapra nem lehet szerkezetet módosítani. Mindenekelőtt egy hosszú távú koncepcióra' van szükségünk. — Milyenre? Megyeire? Vállalatira? — Erre is, arra is. Csak míg korábban hagyomány volt koncepció gyanánt szakágazatok fejlődését megfogalmazni, ma azt mondjuk: a fejlesztési irányokat a piac értékítélete határozza meg! S, elsősorban a világpiacé! Ebhez a hosszabb távra érvényes igényhez kell — a gazdaság jelenlegi szerkezetéből kiindulva — a struktúrát formálni. Ugyanakkor a struktúra korszerűsítésének vannak rövidebb távra szóló feladatai, minit a termékszerkezet folyamatos korszerűsítése, s az ezt szolgáló műszaki fejlesztés, mely nem tűr halasztást. Elfogadhatatlan érv, hogy a vállalati jövedelem nagymértékű elvonása miatt nem jut rá pénz. Megfelelő szellemi tőkével, okos gazdálkodói magatartással még ily mérvű elvonás mellett sem lehetetlen a műszaki fejlesztés. — |A vállalatok zöme azon a véleményen van, hogy stratégiát kidolgozni a közgazdasági és piaci környezet folytonos változása miatt fölösleges. Ilyen helyzetben legfeljebb a taktikának van értelme. — És milyen az a taktika, mely semmiféle stratégiába nem illeszthető be? A stratégiát különben sem lehet betonmerev célként felfogni, új elemékkel folyvást frissíthető. — Azért mégis a stratégia kidolgozásától Jde* genkedő vállalatok azok, melyek idén 25 százalékkal gyarapították a konvertibilis exportot. Eszerint mégiscsak korszerűsítik gyártmányszerkezetüket? Vagy egyszerűen meglovagolták a külpiaci konjunktúrát? — A lovagláshoz is tehetség kell, egyáltalán nem szégyen, ha jól csinálják, sőt! Az viszont több mint sajnálatos, hogy az utóbbi három évben az új termékek aránya alig haladja meg a három százalékot. Néhány kis aprósággal előhozakodnak a vállalatok, de az alapprofilhoz tartozó „hordozó” termékeknél nem látunk átütő változást. Ha ez így megy tovább, jöhet a legragyogóbb külpiaci konjunktúra, a nógrádi termelők nem lesznek a „lovasok” közt! Mi sem jellemzőbb exportsikerünk törékenységére, mint az,, hogy kivitelünk fele alapanyag, illetve félkész termék, s ezek jelentős része is csak a világpiaci ártól olcsóbban kelendő. S, ha már a világpiaci konjunktúra meglovaglásánál tartunk; vajon hibának kell-e tartanunk, hogy például a Ganz Acélszerkezeti Vállalat mátranovákj gyára tavalyi hétmillió dolláros exportja után idén másfél millióra esett vissza, de jövőre ismét a tavalyi értéknek megfelelő rendelése van? Mindig a kínálkozó alkalmakra kell lecsapni! Hazánknak a 90-es évek elejére mai konvertibilis exportját meg kell dupláznia, s ebből Nóg- rádnak is ki kell vennie részét. Ez a feltétele a kitörésnek, már csak azért is, mert a belső piac felvevőképességének bővülésére aligha számíthatunk! — A kitöréshez viszont dolgozó, működő elmék kellenek. — Több mint amennyit jelenleg érzékelünk. De nemcsak az a bajunk, hogy kevés a magasan képzett műszaki, közgazdasági szakember, hanem foglalkoztatásuk, minőségük, megtartásuk és menedzselésük is rossz. Ezért vagyunk híján a sok jó ötletnek, s ami a néhányból megvalósul, az még kevesebb. A leleményes műszakiak, közgazdák hiánya ma súlyosabb gond, mint a pénztelenség. — Ha már az emberi tényezőnél tartunk, van munkanélküliség a megyében, vagy nincs? — Mindössze kétszáz ember az, aki tartósan nem talál munkát, ugyanakkor az üzemek egy része ezt többszörösen meghaladó létszámhiányt jéllez. Foglalkoztatási gondjaink nem mennyiségi, hainem strukturális jellegűek, s elsősorban az érettségizett lányokat és a szakképzietlenekat érintik: Jól képzett szakmunkásokra, műszaki és közgazdasági értelmiségre viszont vevő a megye! Ma a képzés és az átképzés az égető gond, űj munkahelyekre csak áz ipari fehér foltokon van szükség. Ezeket az akciókat most már nemcsak a területfejlesztési és foglalkoztatási alap szolgálja, hanem a tervgazdasági bizottság legutóbbi ajánlása alapján, adókedvezmények is vonzóbbá tehetik. — Egyébként mi a véleménye a munkanélküliségről? — A párt nem munka- nélküliséget, hainem hatékony foglalkoztatást akar, ennek átmeneti kísérőjelensége lehet a munkanélküliség. A vállalatok feladata azonban egyértelműen a hatékony foglalkoztatás! — Minél több az átgondolt. okos vállalkozás, annál nagyobb a hatékony foglalkoztatás esélye. Milyennek látja a megyében a vállalkozási készséget? — Gyengének. A minősítés igaz a nagyvállalatokra, a kis- és középüzemékre és a magánvállalkozásokra is. Nézetem szerint egy gazdálkodót nem a tőke és nem a létszám tesz naggyá, hanem vállalkozási ereje és sikere. Maga a megye gazdasági szerkezete sem serkentette a vállalkozói szellemet, sőt, a verseniyhelyzat „veszélye” miatt a monopolhieílyzetet élvezők inkább szembeszáliltak vele, de saját igényességünk sem kedvez felvirágzásénak. Az általános közfelfogás szerint a kezdeményezés csupán a meggazdagodási szándék takarására, való. Mi azt mondjuk, hogy aki a versenyben állja a sarat, az élvezhesse sikerét ist — Vállalkozási készség híján nehéz elképzelni a megújulást. Min múlik a megújulás? Kik a motorjai? — Motiváción, alkalmazkodási képességen, eredményességen múlik. Motorjai pedig a magasain képzett szakmunkások, a műszáki és közgazdiaisági értelmiség, a koncepciókban gondolkodni képes, a teljesítményt megkövetelő és díjazó vezetők. — S hogy fest mindez Nógrádban? — Nehéz erre összefoglaló választ adni. Egy biztos, mind a szakembereket, mind a felsőfokú végzettségűeket tekintve, az országostól gyengébben áll' ä megye.- A reális helyzetértékelésre azonban minden kollektívának magáinak kell vállalkoznia — már csak a sajáit érdekéiben is. — Az eddigi beszélgetésből az derült ki, hogy teendőink bőségesek. Mit vállal ezekből magára a párt? — A gazdaságpolitikai munkáiban is megújulásra, más felfogásra van szükség. Nem kívánunk aprólékosan beavatkozni a gazdaság ügyeibe, de figyelmünk kell arra, hogy miniden gazdasági egységet tehetséges, vállalkozó szellemű, eredményeket felmutató vezető irányítson. A sikeresen kezdeményező vezetőket támogatjuk, s nem adunk bizalmat a kudarcra kudarcot halmozónak. A pánt a hosszan tartó folyamatok minősítésére, aiz emberi tényezőkre fordítson figyelmet,, a hangsúly a mozgalmi módszerekre, a politikai befolyás szélesítésére terelődjék. Ebben a szellemiben készítette a megyei gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottság a mostani gazdasági év eredményeit értékelő és a feladatokat megjelölő előterjesztését, melyet a jövő héten tárgyal meg a megyei pártbizottság. Egyik jele talán a pártmumka megújulásának az, hogy az ez évi gazdasági folyamatok minősítését és a jövő évre szóló ajánlásainkat megyei lapunk, a NÓGRÁD hétfői számában közzéitesiszük. Szendi Márta t
