Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
2 NOGRAD 1988. DECEMBER 3., SZOMBAT Megkezdődött a SZOT országos tanácskozása Sajtótájékoztató az Elnöki Tanács üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) rés változások, változtatások mellett, hogy dinamikusan próbál hozzányúlni a felgyülemlett társadalmi, gazdasági, politikai problémák megoldásához. Azt is látják, hogy a legnagyobb ellenfél az idő, amely kérlelhetetlen múlásával sürgeti a megfogalmazott szándékok, a megvalósult törekvések és a korábbról ittmaradt, ma is működő mechanizmusok között feszülő ellentmondások feloldását. A szakszervezetek annak is tudatában vannak, hogy a társadalmi közérzet, a közhangulat alakulásában döntő szerepet játszó gazdasági helyzet, az ennek alapján kialakult, jelentős, egyes területeken súlyos szociális feszültségek következtében rendkívül nagy a türelmetlenség, néhol az indulatok megközelíteni látszanak a kritikus tömeget. Megújuló érdekképviselet kell — A Szakszervezetek Országos Tanácsa többszöri vitában mérlegelte: milyen funkciót, milyen szerepkört kell szánnunk az országos tanácskozásnak. A SZOT azt kezdeményezi, hogy a most összeült országos tanácskozás szabjon irányt a szakszervezetek tartalmiszervezeti megújulásához, ezzel szoros összhangban adjon felhatalmazást egy, az előzőek szerinti tartalmat tükröző alapszabály —, vagy javasolt új nevén: alapokmány — kidolgozásához és nem utolsósorban körvonalazza a legfontosabb érdekképviseleti-érdekvédelmi kérdésekben követendő magatartásunkat, törekvéseinket. Az országos tanácskozásnak vitára és elfogadásra javasolt dokumentumok ösz- szeállításakor több fontos kiindulópontot igyekeztünk szem előtt tartani: — az egyik az volt, hogy milyen tanulságokkal szolgálnak számunkra a magyar szakszervezeti mozgalom elmúlt évtizedei, múltbeli tapasztalatai; —- a másik szempont arra a kérdésre adandó válaszunk, hogy milyen problémákkal, kihívásokkal kell szembenéznie ma a szakszervezeti mozgalomnak; — a harmadik pedig az, hogy hogyan körvonalazható, hogyan valószínűsíthető a szakszervezeti mozgalom jövőbeli társadalmi, szerepe hazánkban. Mai helyzetünk, mai körülményeink egyértelműen mutatják, hogy számos nehézség, feszültség, konfliktus közepette a szakszervezetek csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha teljes energiájukat a dolgozók érdekeinek képviseletére, védelmére fordítják. Hasonlóképpen kell gondolkodnunk jövőnk felől is, amelyben egy vegyes tulajdonú gazdaság talaján létrejövő és működő plurális politikai intézményrendszer körülményei között kell megtalálni a szakszervezetek helyét, szerepét, alapvető feladatait. Ügy gondolom, a legfontosabb annak leszögezése, hogy a magyar szakszervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető feladatuknak, egész tevékenységüket átfogó fő törekvésüknek a dolgozók érdekeinek felelős és hatékony képviseletét, védelmét tekintik. Némi túlzással azt is állíthatnám: tanácskozásunk legfontosabb feladata, hogy ebből a tényből, tehát egy felelős és markáns érdekképviselet, érdekvédelem elvállalásából adódó összes fontos konzekvenciát levonjuk. — Ezek sorában első helyen szeretném megemlíteni, mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocialista Munkáspárthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szakszervezetek céljai egyebeesnek a. párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kívánnák munkálkodni, amelyben e párt társadalmi vezető szerepe érvényesül. Magúk is egy alulról építkező, demokratikus szocializmus megvalósításán munkálkodnak, támogatják a párt erre irányuló törekvéseit. Ugyanakkor mindezt úgy értelmezik, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya partneri viszonyt jelent, ahol nem az alá- és fölérendeltség, hanem a társadalmi-politikai egymásrautaltság a fő rendezőelv. Ilyen módon minden kétséget kizáróan le lehet szögeznünk: a magyar szak- szervezetek teljes önállóságot élvezve, véleménynyilvánítási és cselekvési szabadságuk birtokában fejtik ki tevékenységüket, azaz más szervezetektől függetlenül látják el feladataikat. Jól tudom, hogy itt sokakban felmerül a politikai függetlenség kérdése, ahogy azt a dokumentumok vitája során is tapasztalni lehetett. Én sem kívánom ezt a kérdést megkerülni. Személyes véleményem is, hogy a függetlenség deklarálásának nincs semmiféle akadálya. Ezek sorában az egyik az, hogy sehol a világon nincs olyan számottevő szakszervezeti tömörülés, amelyben ne érvényesülne valamilyen politikai párt döntő, vagy kizárólagos befolyása. A kérdés tehát nem az, hogy érvényesül-e ilyen politikai befolyás, hanem az, hogy milyen az a politikai befolyás, és hogyan, milyen módon, milyen eszközök segítségével jut érvényre. A másik, talán még lényegesebb szempont: mi mondhatjuk azt, hogy függetlenek vagyunk a párttól és mindenki mástól, csak azt nem mondhatjuk, hogy függetlenek vagyunk az ország társadalmi-politikai realitásától, még kevésbé azt, hogy függetlenek lennénk az országra nehezedő súlyos gondoktól. Egy demokratikus társadalmi-politikai modellt Az új alkotmány kidolgozására, a gyülekezési és egyesülési jog szabályozására, az új választási törvény megalkotására, a sztrájkjog törvényi feltételeinek kialakítására, a szakszervezetek törvényes jogállásának meghatározására irányuló munkálatokat — hogy csak a legfontosabbakat említsem — tagjaink érdeklődéssel kísérik, egyebek mellett ezektől is egy demokratikusan működő társadalmi-politikai modell kialakulását várják. Fel kell oldanunk azt a szigorú elhatárolást, amely szerint a szakszervezetek szerveződése vagy szakmai, vagy ágazati. Úgy gondolom, hogy történelmi taradíciónknak, mai viszonyainknak és a jövő követelményeinek akkor tudunk megfeleni, ha a döntés jogát a legilletékesebbre, a tagságra bízzuk: a szakmai és ágazati szerveződés milyen kombináciájétól várják érdekeik jobb feltárását, hatékonyabb érvényesülést. Hozzáteszem: ez a felfogás felel meg a nemzetközi gyakorlatnak is. Hasonlóképpen meggyőződésem, hogy az ágazati, szakmai és területi elv sem egymással szembeállítható alternatíva, hanem á különböző feladatok ellátására szervezett, egységes, egymásra épülő rendszer. Természetesen egy ilyen módon működő szakszervezeti mozgalomban más a döntési mechanizmus is, mint amihez eddig szoktunk. Egy alulró építkező, a szövetségben nagy önállósággal rendelkező demokratikus szervezetben nem járható a felsőbb szintek által hozott határozatok segítségével történő irányítás útja. A szövetségi alapon történő működés nem hagyja érintetlenül a szakszervezeti mozgalom pénzügyeit, gazdálkodásának rendjét sem. Annál inkább sem, mert ez a kérdés elemi erővel tört felszínre a tagsági vita során. Ugyancsak fontos, hogy az alapokmányban, az egyes ágazati, szakmai szakszervezetek alapszabályaiban meghatározott mértékek szerint ■történjen a befizetett tagdíjakból való részesedés. A szakszervezeti elképzeléseket illetően vannak más természetű aggályok is. Nem kevesen féltik a szakszervezeti mozgalmat a széthullástól és ezt a félelmüket összekapcsolják az előzőekben vázolt szövetségi jellegű szerveződési elv alkalmazásával, azaz ez utóbbiban látják a fő veszélyt. Meggyőződéssel vallom, hogy éppen az ellenkezője igaz. Ha nem alakítjuk át szervezetünket, akkor nem marad együtt a tagság. A hibák okainak feltárását Számos a gond a fizikai dolgozók között, akiknek jelentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években és tette ezt úgy, hogy túlmunkával ellensúlyozta romló életkörülményeit, nem panaszolva feli naponta helyzetét. ök azok, akik a szerkezetváltással együttjáró ter- hékből, a foglalkoztatási gondokból is a legnagyobb részt kényszerülnek vállalni. Egyes értelmiségi' rétegek mélyen képzettségük, ■szaktudásuk, potenciális társadalmi-gazdasági szerepük alatt részesülnek a társadalom anyagi-erkölcsi megbecsüléséből. Feszültségek tapasztalhatók néhány alkalmazotti csoportban is, évek során felgyülemlett gondokkal kell szembenézni a különféle közszolgálatok területén is. A társadalmait más metszetben vizsgálva talán még súlyosabb a helyzet a fiatalok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoportjai körében. Ez egyebek mellett azt is igényli, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok eltérő helyzetéhez, törekvéseihez alakítsuk szerveződési elveinket, gyakorlatunkat. Ebből pedig az is következik, hogy nem szabad azonos megoldásokban gondolkodnunk. A szakszervezetek megítélése szerint a politikai vezetés, a kormányzat azzal, hogy a 80-as évtized elején, közepén kitért a valóságos helyzet bemutatása elől, súlyos felelősséget vállal: magára. A parlament ülésszakán tett bejelentés szükséges lépés volt a társadalmi-gazdasági helyzetünkkel történő szembenézés útján. Szükséges, de nem elégséges. Hátravan még a felelősség megállapítása, annak feltárása, hogy milyen döntési mechanizmus okozta, hogy hosszú ideig ilyen nagyságrendű terhek halmozódhattak fel, és ezt a közvélemény, sőt a vezetés jó része elől is el lehetett titkolni. Én itt elsősorban nem a személyi felelősség megállapítására gondolok — bár nyilván az sem kerülhető meg —, hanem az intézményi, működési okok bemutatására — hangsúlyozta a SZOT főtitkára. — A magyar szakszervezeti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rövidebb periódusban is egy fejlődésre, növekedésre orientált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiztosítási ellátások reálértéke növelését biztosító gazdaság- politika kialakításában és gyakorlati megvalósításában érdekelt. E követelmény nem puszta jókívánság, amely az illúziók birodalmába tartozik. Jó kapcsolatokat a szakszervezeti mozgalmakkal Ahhoz, hogy mai súlyos gondjainkon túljussunk, hogy a gazdaság kimozduljon a holtpontról és ugyanakkor a társadalom is felvállalja a kényszerű áldozatokat, legalább két dologra van szükség. Az egyikről már szóltam: ez a helyzetünkkel történő nyílt szembenézés, a politikai cezúra, a múlt hibás gyakorlatának egyértelmű elvetése. A másik feltétel nem kevésbé fontos: meg kell tanulnunk, hogy a közgazdasági racionalitás, az egyensúlyi követelmények érvényesülése mellett, éppen egy teljesítményelvű gazdaságban van fokozott jelentősége annak, hogy párhuzamosan működjön a szociális igazságosság, a szolidaritás elve is. Az erre irányuló konkrét javaslataink, elképzeléseink az írásos dokumentumban megtalálhatók, ezek részletezésétől eltekintek. A magyar szakszervezeti mozgalom meg kívánja őrizni hagyományosan jó és kitérjedt kapcsolatait," ezeket tovább kívánja erősíteni. Kapcsolatainak elmélyítésekor azonban a fő figyelmet és erőfeszítéseket elsősorban Európára, a,z európai szocialista és nem szó-, cialisita országok szakszervezeti mozgalmaival való kapcsolatok fejlesztésére, ápolására kívánja fordítani. A magyar szakszervezetek mélyen érdekeltek a Szakszervezeti Világszövetség tevékeny,segédeik megújításában, tartalmi, szervezeti korszerűsítésében is. Mindemellett, tekinteUel arra, hogy a magyar gazdaság a jövőben az eddigieknél nagyobb mértékben kíván bekapcsolódni Európa gazdasági vérkeringésébe, és nem szívesen mondana le aiz 1992 utáni európai integrációból származó előnyökről, a szakszervezeti mozgalomnak fokozottabban kell keresnie az utat és a kapcsolatokat nemcsak a nyugat-európai szakszervezeti központok, hanem azok nemzetközi tömörülései felé is ☆ A péntek esti órákban befejeződött az országos szakszervezeti tanácskozás első munkanapja. A szak- szervezeti mozgalom helyzetéről, megújulásának fő irányairól, az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység továbbfejlesztéséről és a szakszervezetek új alapokmányának alapelveiről beterjesztett dokumentumokról Nagy Sándornak, a SZÖT főtitkárának szóbeli kiegészítőjét követően 17- en mondtak véleményt. A vitában felszólalt Németh Miklós miniszterelnök is. A tanácskozás ma reggel folytatja munkáját. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) teket. A felszámolási eljárás hatékonyabbá válik és egyszerűsödik. A jövő évtől a gazdasági társaság bejegyzése cégjegyzékben kötelezővé válik, módosul a törvényességi felügyelet formája, amelyet már nem a minisztériumok, illetve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbíróságok fognak ellátni a módosításra került törvényerejű rendeletben foglaltak szerint. Az Elnöki Tanács a továbbiakban a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendeletet is módosította annak érdekében, hogy a kincstár- jegy a jövőben újabb, korszerűbb formában is megjelenhessen. A testület személyi kérdésekben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben döntött. Pénteken az Elnöki Tanács ülése után — a testület több évtizedes történetében első alkalommal — sajtótájékoztatót tartottak. Az eseményen részit vett Síráub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke. A testület határozatairól, a döntésiek hátteréről Horváth István belügyminiszter, Kulcsár jCálmán igazságügy-miniszter és Ma- darasi Attila, pénzügyminisztériumi államtitkár adott tájékoztatást. Elsőként a belügyminiszter kapott szót; a lakosság meglepően egységes elutasításába ütközött lőfegyver- rendelet sorsáról szólt. Elmondta, hogy az Országgyűlés határozata nyomán átdolgozzák a jogszabálytervezetet, s a vitát kiváltó részeket módosítva, már mint törvényjavaslat kerül visz- sza’a parlamenthez a lőfegyverek és a lőszerek szabályozása. Az ügy hátterére vonatkozó kérdésekre válaszolva Horváth István emlékeztetett arra, hogy a gáz- és riasztófegyverek szabad tartásának ötlete nem a rendőrség vezetőitől! származik. Annak idején sokan pártolták azt a véleményt, hogy ezeknek az eszközökA Minisztertanács döntése alapján 1989. január 1-től emelkedik a napilapok ára. A jelenlegi árak 1985-től vannak érvényben. Időközben számottevően növekedtek a papírárak, az előállítás költségei (nyomdai), veszteségessé vált a posta hírlapterjesztési tevékenysége és jelentős mértékű állami támogatással lehetett csak a jelenlegi lapárakat fenntartani. Az állami támogatás megszüntetése és a költségnövekedés miatt elkerülhetetlen a napilapok árának emelése. Az országos napilapok közül a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Népszava példányonkénti ára a hétköznapi számoknál 1,80 forint helyett 4,80 forint, a nagyobb terjedelmű szombati, illetve ünnepnapi számnál pedig 2,20 forint helyett 5,80 forint lesz. A megyei napilapok árai általában a hétköznapi számoknál 1,80 forintról 4,30 forintra, szombati, illetve ünnepnapi számoknál 2,20 forintról 5,30 forintra nőnek. Az Esti Hírlap új ára 3,80 forint, a Népsporté 4,30 forint lesz. Az árintézkedéssel egyidejűleg a lapok január 1-jétől a korábban megszokott nagyobb terjedelemben jelennek meg. nek a szabad használatával a laikusság fokozhatja biztonságát. A fellángolt társadalmi vita láttán a törvényalkotók most úgy foglalnak állásit, hogy olyan szabályozást kell kidolgozni, amely leginkább megfelel a lakosság igényeinek. A bírósági cégnyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet módosításáról Kulcsár Kálmán adott tájékoztatást. Hangsúlyozta, hogy a gazdasági társasági törvény hatályba lépésének egyik alapfeltétele a cégbíróságok megfelelő szervezetének kiépítése. A kormány biztosította az ehhez szükséges eszközöket; jelenleg a bíróságok felállításának „aprómunkáját” végzi az Igazságügy Minisztérium. A tervek szerint viszonylag alacsony, létszám látja el a cégbíráskodás feladatát; Budapesten mindössze 30 cégbírói státusnövekedést terveznek, s a megyei bíróságokon is általában csak egy-két cégbíró fog működni. A szervezet kiépítéséhez megfelelően képzett, gazdasági szakismeretekkel rendelkező bírákra van szükség. A szakembergárda toborzására a minisztérium nyilvános pályázatot hirdetett, amelyre sokan jelentkeztek. A leendő bírák decemberben szakképzésen vesznék részt, hogy január l:jétől a kellő ismeretekkel felvértezve kezdhessék meg munkájukat. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a távlati terveknek megfelelően, 1990. január 1-jétől az állami vállalatok és a szövetkezetek is cégbírósági törvényességi felügyelet alá kerülnek. A felszámolási eljárásra vonatkozó módosításokról Madarast Attila tájékoztatta az újságírókat. A változásokat a többi között az indokolta, hogy a felszámolási eljárást — immár egyéves tapasztalát alapján megálllapítható — számos felesleges előírás hátráltatta. Ezek megszüntetésével jelentősen egyszerűsödik a procedúra. (MTI) 1989-re a Magyar Posta az előfizetéseket már az új árakon fogadja el. Az előfizetéses rendszerben fennmaradnak a különböző kedvezmények. Nógrád előfizetési díja 1 hónapra 101 Ft, negyedévre 303 Ft, fél évre 606 Ft, 1 évre 1212 Ft. Az előfizetők havonta három számot ingyen kapnak, ami évente mintegy másfél havi előfizetési díj megtakarítását jelenti. A központi és megyei lapok terjedelmének ideiglenes korlátozása 1989. január 1-től megszűnik. A Népszabadság előfizetési díja: 1 hónapra 115 Ft, negyedévre 345 Ft, fél évre 690 Ft, egy éVre 1380 Ft. Az előfizetők havonta két hét végi számot ingyen kapnak, ami évente több, mint egyhavi előfizetési- díj-megtakarítást jelent. A Minisztertanács döntése alapján a lapkiadás és -terjesztés 1989—téSl önálló üzleti vállalkozásként működik. Ennek megfelelően az ésszerű gazdálkodási szempontokat is figyelembe véve az előállítás, a kiadás és terjesztés egyaránt szabad árformába kerül. A későbbiek folyamán tehát az egyes napilapok árai a költségek és olvasói igények változásainak megfelelően módosulhatnak. (MTI) B Minisztertanács Hivatala és az Országos Arhivatal együttes tájékoztatója a napilapnk áremeléséről
