Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988. DECEMBER 21.. SZERDA NOGRAD 3 (Folytatás a 2. oldalról.) fiatalok lakástámogatására 400 ezer forintot, összessé­gében 4—5 milliárd forintot a vállalatok visszatarthat­nak. Ez az eddig elképzelt- hez képest többletforrás len­ne a lakáspiacon. A máso­dik változatban a lakásfi­nanszírozási alaphoz a gazdálkodók közvetlenül nem járulnak hozzá. A költ­ségvetés terhelése így 42 milliárd forint lenne, és nem működne az első lakáshoz jutás külön preferenciája. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek mó­dosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociál­politikai kedvezmény ösz- szege, a kétgyermekes csalá­doknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekesek­nél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrész­ről nő az igénybe vehető hi­tel összege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésé­nek 30 százaléka, egy gye­reknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a fe­lér e csökken. Mindez nem a lakásfinanszírozási alapot, hanem a központi költségve­tést 11,5 milliárd forinttal terheli. Fejlesztés nyereségből Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy a társasági formákban működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből oszta­lékot és részesedést kell fi­zetniük az alapítóknak, s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fej­lesztésre. Számítások szerint, az 1988. december 31-ei álla­mi vagyon — szövetkezetek­nél annak a beruházási tá­mogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyere­ség 40 százalékát, összegsze­rűen mintegy 22 milliárd forintot vonna el ily módon a költségvetés. A második előterjesztett variáció szerint a vállalko­zások 1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének. Ez kizáró» lag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételt ered­ményezne a vállalkozási nye­reségadót fizetők köréből az ott érvényesülő kedvezmé­nyekkel együtt. Az adó mér­téke a nyereség 6 százaléka. Az első változat alapvető­en a költségvetés bevételei­nek a növelésére épül, a másik két változat a támo­gatások, a kiadások további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nemkívá­natos hatása. Az első válto­zat alapvetően az edd:gi fo­lyamatok továbbélését je­lenti. Csökkenő támogatások A második változat a na­gyobb léptékű támogatás- szigorítás miatt — különö­sen rubelrelációban — nép­szerűtlen, de a népgazdasá­gi célokkal összhangban le­vő intézkedést jelent. Vi­szont a többnyire infrastruk­turális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkenté­se a reformot keresztező in­tézkedés. A közvélemény tá­masztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támoga­tás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támoga­tása. Negyven százalékkal ke­vesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakor­latokat, korszerűsítik a mi­nisztérium szervezetét. Egy- milliárd forinttal csökken­nek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóereje további 10 szá­zalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosí­tott fedezetet a béremelé­sekre, vagy a működési költ­ségeknél jelentkező áremel­kedésekre. Garantálni a működést Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fenn­marad. Az egyéb költségve' tési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet­és természetvédelem, a víz- gazdálkodás és az út-, híd" fenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökken- nek az első változathoz ké­pest. De így sem biztosít­ható, hogy a hiány a kí­vánt szinten maradjon, ezért, a szükséges költségvetési be­vételt az 1989. évi ered­ményre kivetett egyszeri adó pótolná. A harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mind­azt a támogatáscsökkentést, mely része a második vál­tozatnak, a vállalatok terhe­lését pedig a lakásfinan­szírozási alaphoz való hoz­zájárulás jelentené. 1989- ben a humán célokra terve­zett ráfordítások, ha min­den egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, köz- művelődési intézményben a reálértéktartást nem is ké­pesek teljesíteni, de a mű­ködőképességet garantálni tudják. Csökkenteni a feszültségeket A gazdaság új feltétel- rendszere kikényszeríti a munkanélküli-segélyezés be­vezetését. A segélyek forrá­sát a foglalkoztatási alap­ból a költségvetés biztosít­ja 1989-ben. Természetesen a cél nem a segélyezés, ha­nem a gazdaságos munka­helyteremtés és az átképzés. A korábbi ígéretnek meg­felelően a személyi jövede­lemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arány­ban részesednek, amilyen arányt képvisel a területü­kön élők adója az országo­san képződő összegből. Mi­vel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Or­szággyűlés foglalja törvény­be a tervezett személyi jö­vedelemadó-bevétel 98 szá­zalékos mértékű teljesítésé­nek garanciáját a megyei tanácsok számára. Ugyanak­kor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költ­ségvetés rendelkezzék. Befejezésül Villányi Mik­lós arra kérte a képviselő­ket: az 1989. évi költségve­tési törvényjavaslatról dönt­ve mérlegeljék, hogy az országnak és kormányának a célja nem lehet más, csak a meglévő feszültségek mérsék­lése, nem pedig azok to­vábbi növelése. Elengedhetetlen közmeg­egyezésre jutni az ország stabilitását segítő, növekvő mértékben fiz ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — hangoztatta Villányi Mklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesz­Megkezdte munkáját az Országgyűlés tett 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot vitassa meg, s a javasolt intézkedé­si változatok közül a leg­A jövő évi költségvetés parlamenti vitájában, ame­lyen 42 képviselő jelentke­zett szólásra, hatodikként kapott szót Devcsics Miklós, Nógrád megyei országgyűlé­si képviselő. Beszédének bevezetőjében elmondta, hogy manapság az Országgyűlésen is gyak­ran elhangzik, milyen az Or­szággyűlés és a kormány fe­lelőssége. s milyen tenniva­lóik vannak, s arról is szó van, milyen a lehetősége. Egy éve itt az Országgyűlé­sen kormányprogramot fo­gadtunk el, a stabilizációra és kibontakozásra, ezért jo­gosan kérhetjük számon, hogyan felel meg ennek a most tárgyalt költségvetés, figyelembe veszi-e az egy évvel ezelőtt elfogadott cé­lokat — kezdte beszédét Devcsics Miklós. Ha figyelembe vesszük a jelenlegi szűk mozgásterün­ket, akkor azt mondhatjuk, igen. Ám, ha így is van, nem lehetünk elégedettek azzal mégsem. S ha nem így van, akkor is felelős­ségünk van abban, hogyan közelítsük meg a kérdést. Mert nem mindegy az, hogy mindent egyszerre akarunk-e megoldani és eközben irá- koncentrált előrelépési irá­nyokról megfeledkezünk. Szembe kell néznünk az­zal, mi az, amit ma szűk mozgástér közepette nyújta­ni tudunk, — hangsúlyozta az országgyűlési képviselő, majd így folytatta: Felvetődött, hogy hibás a gazdaságpolitika, mert a prioritások nem jók. De eh­hez hozzá kell tenni, van-e lehetőségünk a választásra? Kicsi. Mert először is fenn kell tartani a költségvetés egyensúlyát, s a ma nem kí­vánatos nagy arányú inflá­ciót el kell kerülni. És ezt csak szigorú feltételekkel tudtuk megtartani, ám azzal sem őrizhető meg a költség- vetés egyensúlya, ha csak visszaszorítjuk az igényeket — hangsúlyozta Devcsics Miklós. Majd azt emelte ki, hogy a gazdaságiban új feltétele­ket kell teremteni, ugyanis ha a gazdaság jövedelemter­melő képessége nem javul, nincs mód az érdemi előre­megfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. A miniszter expozéja után került sor a költségvetés vi­tájára. Felszólalt Devcsics Devcsics Miklós felszó­lalása a Parlamentben, haladásra. Rövid távon arra kell koncentrálnunk, hogy növeljük a vállalatok ex­portképességét a tőkéspiaco­kon. Éhhez arra is szükség van, hogy nagyobb lehetősé­get kapjanak a gazdálkodó- szervek, a műszaki-technikai haladásra, amit rövid távon az oktatásnak is szolgálnia kell. Ha totális, széles körű megoldásra ma nincs lehető­ség, akkor koncentrálni kell az erőket — vetette fel be­szédében. — Ilyen összefüg­gésben vizsgálható tehát a kérdés, hiszen a gazdaságpo­litika és a kultúrpolitika csak összehangoltan felelhet meg a társadalmi igények­nek. Az elmúlt évek azt is bizonyítják, hogy a gyorsan megtett lépések együttjártak fontos körülmények figyel­men kívül hagyásával is, ami aztán arra késztetett bennünket, hogy újra gon­doljuk dolgainkat. Ez utóbbi gondolatnál Devcsics Miklós példának hozta fel a magánszemé­lyek jövedelemadójáról ta­valy megalkotott törvényt és a világútlevél bevezetésére kiadott rendelkezést, ame­lyet nem kísért megfelelő gazdasági háttér. Itt említet­te meg azokat a táppénzes intézkedéseket is, amelyek­nek nem kívánt hatásait Miklós, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának első titkára, megyénk országgyű­lési képviselője is. minden munkahelyen érez­ték az év első hónapjaiban. E példákkal összefüggésben utalt arra, hogy a munka­nélküli-segély esetében jó lenne ezeket a visszásságo­kat elkerülni. Mert nem ér­né el a célját ez az intéz­mény, ha azt is szolgálná, hogy egyeseket leszoktat a munkáról. Intézkedéseinket sok kö­rülménnyel összhangban kell megtenni; — folytatta beszédét Devcsics Miklós. — Változásokat akarunk, a lakosság zöme azonban ered­ményeket akair, igaz, a ket­tő egymást feltételezi, mert változások nélkül nem lehet eredményeket elérni. Ma sokan sokféle igényt tá­masztanak a politikusok iránt, megjegyzem, jogos igényeket. Ám ebben köz- megegyezés csak akkor le­het, ha az igényeket lehető­ségeink szerint és szigorú sorrendiségben elégítjük ki. Ha az igényeket és a reali­tásokat mindig figyelembe vesszük. Beszédének befejező ré­szében elmondta, hogy tá­mogatja a jövő évi költség- vetést, mert valóban többet kell adni a diákoknak, az iskoláknak, ám a költségve­tési támogatás mellett fel kell tárni a vállalati tartalé­kokat is. Ez utóbbira példa­ként említette a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek in­tézkedését, ahol a közelmúlt­ban 3 ezer forintra emel­ték a vállalati ösztöndíjak összegét. Többen kértek még szót. Ma tovább folytatódik a költségvetés vitája. Ezzel az Országgyűlés de­cemberi ülésszakának első munkanapja — amelyen fel­váltva elnökölt Stadinger István, Vida Miklós, Hor­váth Lajos és Jakab Ró- bertné — befejeződött. ☆ Az ideiglenes nemzetgyű­lés és kormány megalakulá­sának 44. évfordulója alkal­mából, kedden délután a Parlament előtti Kossuth Lajos téren katonai tiszte­letadással, ünnepi külsősé­gek között felvonták az ál­lami zászlót. Derzsi András sajtótájékoztatója Az ülés szünetében nem­zetközi sajtótájékoztatót tar­tott Derzsi András, a meg­választott közlekedési, hír­közlési és építésügyi minisz­ter. A tájékoztatón részt vett Nagyiványi András, az Or­szággyűlés építési és közle­kedési bizottságának elnöke, Marosán György kormány­szóvivő és Faragó András, az Országgyűlés sajtóirodájának vezetője. Bemutatkozásként Derzsi András elmondta: 43 éves, építőmérnök, jelenleg a Fő­városi Tanács közlekedési főigazgatóságának vezetője, Az új megbízatást elsősor­ban azért vállalta, mert is­meri a szakterület jelentős részét, s reméli, hogy bebi­zonyíthatja szakmai hozzá­értését. Kifejtette: az új tár­ca programját, legfontosabb feladatait azok az igények fogják meghatározni, ame­lyeket az átalakulóban levő gazdaság támaszt a termelő infrastruktúrával szemben. A tájékoztatón szóba ke­rültek az öszevont szakterü­letek gondjai, az utak, a vasútvonalak rossz állapota, a tarthatatlan telefonhely­zet. Derzsi András hang­súlyozta: a feljesztési, fenn­tartási lehetőségek nem nő­nek azzal, hogy a tárcákat összevonták. Véleménye sze­rint a meglévő források ra­cionálisabb felhasználásá­val, korszerű tudású, saját munkájukat jól értő, vállal­kozó típusú munkatársak együttműködésével lehet csak előrelépni. Az összevont há­rom szakterületben együt­tesen még nagyon sok ki­használható tartalék van. Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi mi­niszter 1945-ben született Kolozsvárott. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmér­nöki karának közlekedés- építő szakán 1968-ban szer­zett diplomát, építőmérnök. Szavaznak — közöttük a nógrádi — képviselők. DEVCSICS MIKLÓS: Összehangolt intézkedések — társadalmi igények Parlamenti jegyzet Tartózkodom Régóta foglalkoztat, mint újságírót és mint válasz­tópolgárt is, hogyan sza­vaznak a parlamentben megyénk képviselői. A do­log leginkább akkor izga­tott, mikor a személyi jö­vedelemadó volt a téma. Nos, akkor nem tudtam meg. Tegnap először adódott alkalmam, hogy megfi­gyeljem, mire emelik fel kezüket Nógrád országgyű­lési képviselői. Bevallom, mert eddig nem tudtam hogyan szavaznak, azt gon­doltam, kedden is egyhan­gú, egyöntetű kézfeleme­léssel, igennel szavaznak a megye képviselői min­den napirendben. Ennek ellenére mégis élénken fi­gyeltem az ülésteremnek azt a részét, ahol a nóg­rádiak ülnek. Nem hiába. Amikor az Építési és Városfejlesztési, a Közlekedési Minisztéri­um és a Magyar Posta összevonásáról volt szó, il­letve amikor a miniszté­riumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat tárgyában szavaztak a képviselők, az 54 tartózkodó között volt két nógrádi képviselő is. Az ülésszak szünetében azt kérdeztem tőlük, mi­ért tartózkodtak? Dr. Szilágyi Tibor: Én egyébként minden racio­nális összevonás híve va­gyok, ha az apparátus­csökkentő — és egyben cselekvésre ösztönző. Most azonban nem tud­tam megítélni az előter­jesztésekből, miben jelent előrelépést, ha egy minisz­térium alá tartozik az épí­tésügy-városfejlesztés, a közlekedés és a posta. Tar­tózkodásom nem azt je­lenti, hogy nem merek ál­lást foglalni, hanem csak azt: nem látni tisztán, mi ebben az előny? Vastag Ottilia: az átszer­vezéssel egyetértek, hogy mégis tartózkodtam, ab­ban az motivált, hogy a dolog nincs előkészítve. Nem látható át a minisz­tériumok szervezeti átala­kításának koncepciója. An­nál is inkább így véleked­tem, mert az Országgyű­lés építési és közlekedési bizottságának ülésén még az is felmerült, hogy az építészet és az urbanizáció tartozhat akár a Művelő­dési Minisztérium irányí­tása alá is. Ügy tűnt szá­momra ez az átszervezés, hogy úgy lesz majd, aho­gyan sikerül. Azt vártam volna — a mai parlamen­ti ülésre, hogy a bizottság­ban elhangzottak után ér­demibb előterjesztés hang­zik itt el ebben a témá­ban a miniszterelnök ré­széről. (Egyébként a minisztéri­umok átszervezéséről szó­ló törvényjavaslatot a par­lament 21 ellenszavazat és 54 tartózkodás mellett el­fogadta.) Zsély András

Next

/
Thumbnails
Contents