Nógrád, 1988. december (44. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
1988. DECEMBER 17.. SZOMBAT NOGRAD 3 Kipottyant a bérklubböl az SUT Még szerencse, hogy óvatos duhaj volt Be kell dobni a törülközőt — már az év derekán is sejtették. A negyedik negyedév tervezésekor azonban már egészen biztos volt: a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár nem tud megfelelni a bérklubtagsággal járó követelményeknek. Elszámították volna nia- gukat a tűzhelygyáriak? Erről beszélgetünk Kecskés László gazdasági igazgatóhelyettessel. — Nyilván azért pályázták meg a klubtagságot, mert úgy vélték, állják majd a komoly feltételeket. — így volt. Kemény kötelezettségeket írt elő az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal : meghatározott nyereséget, a fizetőképesség megőrzését, tisztességes árpolitikát, s mindenféle támogatásról való lemondást. — S mit ígért cserébe? — A bérszabályozási kötöttségek alóli felmentést. Ez azt jelenti, hogy a tagsági követelményeknek megfelelő vállalat tehetsége szerint adhat béremelést dolgozóinak. — Ez mennyi lett volna az SVT-nél? — Számításunk szerint hét-tíz százalékos. — S miért nem adhatják ki? — Mert nem teljesítettük nyereségtervünket, pedig ez a klubtagság egyik feltétele. A tervezett 85 helyett 60 millió forint körüli lesz az eredményünk. — Mi az elmaradás oka? — ÉV elejétől kezdve folyamatosak a beszállítói árdrágítások. A mi áremelési szándékunk engedélyezését az árhivatal három hónapra felfüggesztette, s ebben a három hónapban is számtalan árdrágításról szóló értesítést kaptunk. Mire az engedélyt megkaptuk tehát, már újra nem voltunk pénzünknél. Nem is szólva arról, hogy a begyűrűző infláció azóta sem szünetel. — Azt hiresztelik a tűzhelygyáriak, hogy a klubtagságból való kipottyanás miatt vissza kell fizetniük eddig megkapott prémiumaikat. —v Szó sincs ilyesmiről! Ilyen következménnyel akkor kellene számolni, ha a többletbérfejlesztést előre kiadtuk volna. Szerencsére óvatos duhajok voltunk, csak annyi bért emeltünk, ameny- nyire megvolt a fedezetünk. Ügy terveztük, hogy a többletbért szeptember—október táján utaljuk ki, addigra azonban látnivaló lett, nincs miből! — Azzal, hogy kénytelenek tagsági igazolványukat visszaadni, milyen veszteség érte a vállalatot? — Semmilyen. Mert igaz ugyan, hogy lemondtunk a támogatási pénzekről, miután azonban a vállalat a tagságtól függetlenül is szerződést kötött az import szabadabb beszerzése végett, ezzel eleve együttjárt a támogatások megszűnése. így hát konkrét veszteség nem ért bennünket. Már azon túl persze, hogy elestünk a sikerhez kapcsolt bértöbblettől. Szendi Márta Visegrádiról ideiglenes mederbe szivattyúzzák a Duna vizét A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építési munkái újabb szakaszához érkeztek: az osztrák kivitelezők Visegrádnál hozzáláttak a körülkerített Duna- meder vízének kiszivattyúzásához. Korábban egy gátrendszerrel ideiglenes mederbe terelték a folyót, s most 3—4 nagy teljesítményű szivattyú éjjel-nappal ide emeli ki az eredeti medréből a víztömeget. A következő hetekben összesen 1,8 millió köbméter vizet távolítanak el, s ezzel egy 43 hektáros területet száraz munkagödörré alakítanak, ahol megkezdődhetnek az erőmű építési munkálatai. Várhatóan 10—15 nap múlva a víz nagyobb hányadát átszivattyúzzák, s a , sekély vízben visszamaradt halállományt az Óbuda Tsz halászai kiemelik. A terv szerint január első napjaiban már száraz lesz a Duna-meder, s ekkor régészek vizsgálják át a területet, az esetleges leletek után kutatva. Utána pedig eltávolítják a fenéken visszamaradt iszapot, s az alatta húzódó sziklaréteg robbantásával mélyítik a munkagödröt. (MTI) Uj munkahelyek a Pentamerben Bátonyterenyén a Pentamer Lakatos- és Szerelőipari Kisszövekezetben 1,5 millió forintos költséggel egy új műszer-összeszerelő üzemet hoztak létre. A gazdálkodó egység kihasználatlan tanácstermét alakították át a Deprez-lengőtekercses elektromos mérőműszer kooperációs előállítására a Nagymarosi Fém- és Műszeripari Kisszövetkezettel. A 20 fős kollektíva a jövő évben várhatóan 133 ezer darab mérőműszert szerel össze 6 millió forint értékben. — Bencze — II városi öntudatról Az új városlakó, aki idelntegrálható, Balassagyarmat életébe mindenoldatóan bevonható lenne, de, aki idekerülésékor csak a hangulatos utcákat vette számba — rövidesen csalódottságáról lesz közismert. Az a régi gyarmati polgár, aki heted- íziiglen gyökerezik itt, a csalódottat megértő mosollyal figyeli és talán —, mert a szíve jó — még rá is kontráz valameny- nyit saját tapasztalatából merítve a példát. A „vigasztalót”, hogy milyen nehéz itt az élet... De ő maga mégsem menne máshová. Fogva tartja saját küzdelme, erőfeszítéseinek emléke. Fogva tartja akármilyen csekély — vagy nagy — terve ( arról, miiként szeretne társaival együtt élni lehetőleg jobban, színvonalasabban, mint tegnap. Fogva tartja a városi öntudat, amelynek ő maga is része. A csalódott új városlakót megtévesztette Balassagyarmat kétségtelenül létező értékes patinája és hangulata, de már I a mindennapok küzdelmével, az egyéni és közös dolgok véghezvitelének többnyire természetes ellenállásával nem számolt. I Ezért csalódott. A gyarmati arról ismerszik meg, hogy sokszor bizony önmagával is vitatkozva halad előre. Hol lassan, hol meg gyorsabban, s néha még azt is érzi, hogy talán- régóta egy helyben áll... ? Lehet ebben akármennyi ellentmondás — miért pont ebben ne lenne? —, de hiszen a város élettörténete is tele van I vele. Mégis így jellemezte a minap egyik -legfrissebben kitüntetett (Pro Űribe) polgára: „fejlődő...” Vitassa, aki nálam jobban tudja. I Három dolog látszik itt, nehezedő Í időkben, az Ipoly partján. S, falán mindhárom elfogadható olyan valakitől, aki I maga bár, régen készül ide „gyarmatinak lenni”, csak éppenhogy megérkezett. Működik benne még az a másfajta mérce is, ami nagyobb összehasonlítást enged, s maga sem mentes bizonyos földhözragadt h elybéli tapasztalatoktól. Az egyik a- város általános közhangulata. A másik — többnyire szűk csoport képviseli — a jogos közösségi gondokat maga előtt tartó városi (politiilkaiii) demagógia. A harmadik a legszebb, leginkább meggyőző: egy minden ponton tapasztalható tisztes felelősség az ügyek {elpártolásában, megoldásában -kizárólag a realizmus talajáról indulva. Ez utóbbira jellemző amúgy a kapunyitás, míg az előbbire gyakorta a látványosnak tűnő nyitott kapu döngetése, türe-’.metlenkadés. De a ■ három városi vonás mégis együtt adja az igazán reális színeket. Így az, ami Balassagyarmat — fejlődő város. Forogva gyakorta más tájakon — évente féltucatszor Erdélyben és a Felvidéken is — Balassagyarmatra nem mint gondtalan helyre emlékszik az ember. De nem is a kilátástalanság az, ami első szóra előugrik az emlékezetben. Ha érvelni kényszerül valahol a- gyarmati polgár, mindezekről szólhat, de semmiképpen nem tagadhatja sok értéke — történelmi, irodalmi, politikai — mellett mun- kósvár-assá válásának újabb eredményeit. Nem hallgathatja el, hogy 1988-ban, annak is a legvégén, amikor városi küldött- értekezletén valóban történelmi értékű új kezdőpont megrajzolására készül — ebben a sokat látott-átélt -városban stabil ipar működik; hogy itt a tízet épphogy eléri a munkát keresők száma; hogy a városban gyakorlatilag nem fenyegeti még I a fiatalabbját sem — távlatilag mikro- I elektronika telepítése van napirenden p érettségizetteknek például — munkanélküliség. A városi öntudat legerősebb részeként zárkózhat fel az eleddig főként szellemi-ír odaírni - történél m i hagy omá n-y-ok mellé egy új iparositudat. Üj, mégis j már tegnapi rang a munkásváros rangja, | amelyet így fejezett ki ugyancsak a minap ff az ünnepi tanácsülésen a másik „Pro | Űrbe” kitüntetett „tisztesség és erény ma I a gyár dolgozójának lenni...” Mondta ezt 1 a kábelgyárra, de mondhatta volna ő I vaigy más- a fémipariakra is, vagy az é ittélőket é-s a város környezetét mégha- i tározó valamennyi üzemre, gyáregységre. I A szociológia ismert mérőszáma, hogy § egy-egy gyári, hivatali, üzemi, intézeti j dolgozó munkája, jövője, megbecsülése után érzett hangulata- — ami lehet jó, | vagy rossz egyként, de itt jnkább ki- § egyensúlyozott — tíz másik helybeli hangulatát alapvetően meghatározza. Ba- i lassagyarmat gyárai talán előbb átestek f azokon a válságmegbetegedés-eken, ame- | lyékből mára-tegnapra kilábalva megtalálták önmagukat, helyüket a magyar és exportgazdaságban. A gyár persze így | sem rózsaszín, de nem is fenyegetően komor, mint kedvezőtlenebb tájak — pél- | dául Űzd — környékén. A megye és a város vezetői épp’ egy I hete találkoztak a volt vármegyeháza, a ;| h-onvédkollégium dísztermében a politikai J fórumon részt vevő gyarmat,] diáksággal. j A szakmunkásképzés leginkább figyelem- | re méltó előrejelzése érthetően nagy hang- | súlyt kapott. S, ebben i-s a több szak- | mára készülés és annak a jókori elfoga- £ dása, hogy lehetnék átmeneti idők, ami- I kor nem szakmájában dolgozik a fiatal, § de a jövő ákkor sem, így sem kilátás- I tálán. De főként nem láthatatlan, s ez- f úttal alkár el is hagyhatók a reformfor- I dulatok. Mi erősít; e két legfontosabb | ponton túlmutatva a városi öntudatot? | — erről is volt szó a politikai fórumon. | Hát például az, hogy az évtizede kimért I városi „fejkvóta” — egy lakosra jutó, I központilag megállapított fejlesztési összeg | — Balassagyarmaton mára a kétszeresét f meghaladóra növekedett, s a mai eléri a 45 ezret, sőt, azt meg is haladja, 45 800 forint. Ha alaposabban firtatjuk, kiderül, szinte valamennyi úgynevezett városi „neuralgikus” pontról, hogy, vagy a megoldás útján van már, vagy mérhető fejlődésen ment át! Így járhatunk a sokat emlegetett kórház-rekonstrukcióval, amire eddig 370 milliót költöttek, de amire még kell, vagy félmilliiárd, tehát koránt sincs befejezve. Az új. önálló kereskedelmi iskola jelenlegi viszonylag mostoha körülményeinek javítása, csakúgy, mint számtalan más is — valóban városi feladat, de egykettőre semmivel sem lehet végezni. Amiként a múzeum rekonsfruk- | dója- és folyamatos munkájának biztosi- | fása a város közreműködő-segítő szán- | deka mellett sem lehet más, mint megyei p — múzeumi — feladat. Vagy az új mű- | v-elődési-kulturális központ építésének ha- | tárid-őcsúszása és az ezzel összefüggő nö- f vekvő anyagiak sem a várost terhelik, | ha a helyszűke kényelmetlensége tovább | is tart, mint gondolták a jó gyarmatiak. I De éppen az is — többszaikaszos, tetemes I feladat, s éppen általa lesz erősebb a. | városi élet.. ľ A tisztes felelősség a városi és kör- J nyéki gondok megoldásában vagy húsz I állandó! jellegű fóromon volt tapasztal- ff ható az utóbbi hetekben, hónapokban. f S, hogy mindenről mindenütt szó esett if — mutatja Balassagyarmat erősödő ön- | tudatát. T. Pataki László I Bankot alapítanak a takarékII lakosság követelésére — Környezetvédelmi beruházás az Ajkai Hőerőműben Mintegy íélmilliárd forintos költséggel sikerült megvalósítani Ajkán az ott lakók és a hőerőmű békés egymás mellett élését, befejeződött ugyanis az a nagyszabású környezetvédelmi program, amely eredményeként egyötödére csökkent a hőerőmű pernyekibocsátása. Ajka lakói már öt évvel ezelőtt tűrhetetlennek tartották a szennyezés mértékét; a pernye lerakodott a lakóházakra, parkokra, játszóterekre. A Magyar Villamos Művek Tröszt 1983-ban megkezdte a kazánok felújítását és ezzel párhuzamosan a nagy hatású elektro- filterek üzembe helyezését. Ma már hat ilyen berendezés szűri a kimenő gázokat. Eltüntették a leülepített pernye tárolóterét is: az erőmű és a HM erdészet közös kísérlete után sikeresen fásították a 28 hektáros kopár területet. A hulladék egy részének hasznosítására gazdasági társaság alakult, a Veszprém Megyei Közúti Igazgatóság és a Zala Megyei Közúti Építőipari Vállalat rendszeresen használja az útépítésnél, mint jól kötő adalékanyagot. Kísérleteket kezdtek a pernye mezőgazdasági felhasználására is. Az első tapasztalatok szerint — magas kalciumtartalma miatt — jó szolgálatot tesz a savanyú talajok javításánál. (MTI) szövetkezetek Bank alapítására készülnek a takarékszövetkezetek — erről döntöttek a falusi pénzintézetek, amelyek időközben úgynevezett szándék- nyilatkozatot is küldtek a SZÖVOSZ-ba. A SZÖVOSZ-ban elmondták: a részvénytársasági formában működő bankot 1 milliárd forintos alaptőkével hozzák létre a takarékszövetkezetek 1989. első felében. Az új pénzintézet révén a szövetkezetek a jövőben felvehetik a versenyt a kereskedelmi bankokkal. Az összefogással nagyobb lehetőséget teremtenek a takarékszövetkezetek működéséhez, a szolgáltatás javításához is.
