Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT NOGRAD 5 5552a MTESZ egyesületek küldöttértekezletei Novemberben és decemberben a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 33 tagegyesületének többsége küldöttértekezletet tart. Azért nem mind, mert az egyesületek önállóan döntenek a tanácskozás összehívásának szükségességéről. A szakemberek értékelik a két és lél éve megtartott küldöttértekezletek óta eltelt időszak munkáját, s meghatározzák az' elkövetkezendő időszak tennivalóit. Valamennyi tudományos egyesület maga határozza meg, milyen témákat tűz a küldöttértekezlet napirendjére. Az azonban bizonyos, hogy mindenhol számba veszik a műszaki fejlesztést akadályozó tényezőket, s elemzik a reálértelmiség munkafeltételeit, anyagi és erkölcsi megbecsülését. Ismeretes, hogy a MTESZ szeptember végén országos konferenciát hívott össze a tagegyesületekben tevékenykedő kutatók és mérnökök részvételével. Az ott elfogadott ajánlásokat a szövetség megküldte 3300 tagvállalatának^ s valamennyi tagegvesülethek. A mos*, sorra kerülő küldöttértekezleteken azok is kifejthetik véleményüket a műszaki szakemberek érdekvédelméről, akik a MTESZ-tanács- kozáson nem vettek részt. A küldöttértekezleteken lehetne az egyesületek szerepét növelni a gazdaságpolitikai döntések meghozatalában. Az egyesületekben ugyanis valamennyi szakterület legkiválóbb képviselői jelen vannak, s készek szakmai véleményt^mondani a döntések előtt Megvitatják a műszaki szakemberek azt is, hogy az egyesületi tevékenységet miként lehetne vonzóbbá 'unni a frissen végzett mérnökök és kutatók számára. Ugyancsak szerepel a napirendi pontok között a MTESZ, valamint a tagegyesületek kapcsolatrendszerének a vizsgálata. Halad-e a szekér? S zerkezetátalakítás, struktúraváltás, pia- c alkalmazkodókészség, műszaki fejlesztés, jövedelmező gazdálkodás — a gazdaság „varázsszavai” mit sem változtak. A varázsvessző következetes suhogtatása közepette azonban változott-e maga a valóság? Korunk nagy kérdése éppen ez, hiszen a kulcsszavak közt mind gyakrabban hallik egy újabb is: tűrőképességünk határa. Már a gazdasági-társadalmi kibontakozási program meghirdetésekor is jól tudtuk, okkal hangoztattuk: a folyamat megindulásához, felgyorsulásához sok egyéb mellett idő is kell. A gazdaság a saját törvényei szerint működik, s nem tartozik a csodavárás tartományába. Eddigi késlekedéseink tetemesre duzzasztották elmaradásainkat, s noha máig • nagy viták dúlnak, képesek va- gvunk-e még felugorni a világgazdaság egyre gyorsuló vonatára, egy dolog nem lehet kétséges: fel kell ugranunk! Napjainkban sok a gazdasági bizonytalanság. de szaporodóban a bizonyosságok is Ezek egyikét a korábbi gyakorlathoz szokott gazdálkodók számára egy meglehetősen kellemetlen tapasztalat vájűdta ki: az állam megvonja paternalista gondoskodását az önállóságukra oly annyira számottartó gazdálkodóktól, s rájuk bízza, mi módon akarják, tudják követni a világ gazdasági érverésének gyorsulását. . Az atyáskodás szűnőben lévő volta ugyanakkor azt is jelenti, hogy ma nemcsak nyerni, hanem bukni is lehet. A vállalati lét örökkévalósága a múlté, a gyengélkedők felett Damoklész kardjaként lebeg a csőd veszélye. Ezt olvasom egy, a szerkezetátalakítás néhány kérdését taglaló írásban: ,,,.. a jó irányú gondolkodás és cselekvés felgyorsuljon, s azokat ne a kényszer, hanem az érdek vezérelte tudatos felismerés és elhatározás irányítsa.” A kényszerek értelmezése persze sokféle lehet Nézetünk szerint a teljesítmények novelese útján az anyagi lehetőségek és a kényszerek kézenfogva járnak. A nógrádi gazdaság" ez évi tapasztalatainak áttekintése is igazolja: ma azok a cégek élveznek lépéselőnyt, melyek időben döbbentek rá a haladás kényszerére, s jó korán tették meg azokat a lépéseket, melyeket legalább pénzügyi lehetőségeik megengedtek. Mozgásterük szükségességét panaszolják a gazdálkodók, s nem iá minden ok nélkül. Nem véletlenül vitte a prímet ez a kérdés azon a találkozón sem, ahol a kormány és a Kamara képviselői cseréltek gondolatot. Ám a mozgástér behaitároltsága még nem egyenértékű a gúzsbaikötöttséggel. Földön járó Messiáshoz illő csodatételt ma senki sem vár a vállalatoktól — de joggal kéri számon a fel"- kínálkozó alkalmak megragadására való képességet, készséget. Nos, éppen e kategóriában érzékelhető ez évben biztató elmozdulás. Piacban, pénzben, korszerű szervezetben kezdenek mind többen gondolkodni1. Kísérleteknek, kezdeményezéseknek lehetünk tanúi. Jómagam azzal a gazdasági vezetővel értek egyet, aki ezekről így nyilatkozott: ha tíz próbálkozásból akár csak kettő is bejön, már nyertünk ! Új formákkal, fogalmakkal iemerkednek ez idő szerint a nógrádi gazdálkodók is. Újakat? Inkább elfeledetekkel! A pásztói Üvegipari Gép- és Szerszámgyár külföldi partnerével vegyesvállalat alakítása ügyében tárgyal. Külhoniakkal való közös gyártást készít elő a Ganz Acélszerkezeti Vállalat mátraterenvei gyára. Ez évtől fogva nemcsak gyártó, hanem nagykereskedő is a ba- lassagvarmatii kábelgyár. S miért ás ne. ha eavszer haszna van rajta? Ugyanő a kábel- dobgyártás megnyugtató rendezése végett betársult egy korlátolt felelősségű társaságba. Részvénytársasági forma megalakítását vette fontolóra a BRG vállalat, A jó reményekre jogosító példák a gon- do kodásban is megnyilvánuló önállósodás erősödését sejtetik. A gondolkodáshoz persze leleményre kész szürkeállomány szükséges, s amilyen biztatónak tetszik az új működési for. mákkal való együttélés, annyira ad okot aggodalomra a szellemi felkészültség hiányos mivolta. Egy nemrégiben Nógrádban készült felmérés ugyanis rávilágított a nógrádi értelmiség jellegére, összetételére. Eszerint ez évben kilencezer felsőfokú végzettségű - szakember dolgozik Nógrádszerte, közülük négyezer a pedagógus! Bő félezer az orvosok száma. S hány mérnök szorgoskodik a műszaki megújulásért? Mindössze ötszáz! (Rásegít még kétszáz üzemmérnök.) Agrárértelmiségünk száma is döbbenetesen csekély • írd és mondd a megyében 450 ag- rárértelimiségi dolgozik! S tegyük még hozzá közgazdászaink számát a kép teljessége kedvéért: ők ötszázan vannak, felerészben számviteli főiskoláit végzettek. Mielőtt még bárki felhorkanna a kulturális szférából, sietve leszögezzük: az arányokat nem azért tartjuk elfogadhatatlannak, mintha sokallnánk a pedagógusok számát. Qk remélhetőleg nemcsak tényszerű ismeretekkel látják el, hanem gondolkodni is megtanítják az utánunk következő nemzedéket. De a gazdasági produktumot a jelenlegitől várjuk! S vajon miféle megújulást sürgetünk, ha az ebben hajtómotor szerepét vállalható, magasan képzett szakemberekre ily »szerény mértékben tartunk igényt? A miskoú ci rádió reggeli adásában ezt hallom: a megyében találmányszintű műszaki szellemi „furfangoikkal” csupán az„ ötvözetgyár és a síküveggyár dicsekedhet. Nem lepődtem meg a híren... Szinte hallom a gazdaság kórusát: s mire a kiváló ötletek, ha úgy sincs pénzünk megvalósításukra? Nos, való igaz anyagi eszközökben korántsem dúskálnak a vállalatok, s nem fognak jövőre sem. Még a jól menő kábelgyár is legfeljebb tízmillió forintos nagyságrendben áldozhat fejlesztésre, egyértelmű tehát, hogy a gyorsan megtérülő gyármányfejlesztésre voksol, a beruházásokat illetően beéri a szintentartással. De ugyanez a gyár az is, amely gépvásárlási lehetőség híján saját szakembereivel építteti meg a kábelipari berendezéseket, s teszi ezt oly kimagasló színvonalon, hogy önálló fejlesztésű gépeinek piaci értékesítése sem utópisztikus elképzelés. Ezért nem írom alá azt a minap hallott véleményt, miszerint a gazdaság szerkezet- átalakítása a nyolcvanas évek újkeletű vo- 1 um tarizmusa. Ha ennyire végzetesen összekevernénk vágyainkat a valóságos lehetőségekkel, akkor valóban fölösleges szócsép- lésnek bizonyulna a szerkezetváltás sürgetése. A idén végre valóban útnak induló kedvező folyamatok azonban nem erre engednek következtetni. "Grósz Károly a Videoton fennállásának fél évszázados jub'evmi ünnepségén mondott beszédében többi közt elmondta, hogy a kormány négy esztendőt kér a megtorpant fejlődés mozgásba lendítéséhez. Aligha kétséges: a négyesztendőnvi idő az áldozatvállalást készségre, a gondok viselésének türelmességére szól, s nem arra, hogy a munkát ez idő alatt maga a kormány végzi majd el. A gazdaság szekere is csak olyan, mint bármelyik más fogat. Akkor áll a kocsi rúdja jó irányba, s akkor'kielégí- tő az úton való haladás tempója, ha „hajtők és húzók"’ együttműködése kifogástalan. Szondi Márta dókat kiváltó tényezőkkel, mi több. megpróbálni enyhíteni a feszültségeken, fikáit férfi szakmunkások másutt dolgoznak. Hosszú-hosszú hallgatás után a városi pártbizottság a ^közelmúltban tűzte napirendre a szécsényi és a környékbeli fiatalok helybeli munkavállalási lehetőségeit. vizsgálta meg a beilleszkedés tapasztalatait. Az élénk vitát kiváltó testületi ülésen a napirend előterjesztője, Valkár Béla. a pártbizottság titkára aláhúzta: korántsem csak a fiatalokat érinti hátrányosan a megfelelő munkahelyek hiánya, de amennyiben sikerül ezen a téren előbbrelépni, úgy elsősorban a jövő generációjának lesz belőle haszna. — Szeretném leszögezni — kezdi beszélgetésünket a titkár: — térségünkben abszolút értelemben nincs munkanélküliség, mivel a felajánlott munkahelyek száma kétszerese a munkát keresőkének. Strukturális munkanélküliség mégis létezik, hiszen, nem mindenki képes igénye és végzettsége szerint elhelyezkedni. — A szénbányászkadás visszafejlesztése, az ipari üzemek létszámleépítése várhatóan a bejárókat érinti majd" elsőként. Nekünk tehát fel kell készülnünk az így felszabaduló és térségünkben lakó emberek foglalkoztatására. Ha nem cselekszünk időben, élkerülhe- tetlen lesz vidékünkön a munkanélküliség. — Hol és hogyan lehet új munkalehetőségeket teremteni Szécsényben és környékén? — Már történtek kedvező lépések. Lásd: BRG gyáregysége. téglagyár, tejüzem, malomipar, termelőszövetkezetek melléküzemágai. Ám mindez kevés. ösztönöznünk kell a gondok orvoslására. így a termékszerkezet-váltásra, a foglalkoztatás személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésére. Vissza-vissza kell térnünk a roppant időszerű témára. — Mit tehet a cél érde- érdekében az ifjúsági mozgatom? — fordulok Szan- dai Lászlóhoz. — Áhhoz, hogy a jelenleginél korszerűbb technológiájú üzemek termelhessenek, növelni szükséges a képzettséget. A helyben dolgozóknak ma még á8 százaléka segéd- és betanított munkás. Nincs más választás: tanulni kell! A KISZ- nek tehát szorgalmaznia kell a képzést és az átképzést. A környéken csak a Nógrádi Sándor Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben és Szakközépiskolában nevelnek szakembereket. Nappali tagozaton öt megyéből 400 fiatal tanulja a növény- termesztő-, illetve állattartó-telepi gépész, valamint az állattenyésztő és a növénytermesztő szakmákat. Ebből következően a mező- gazdasági üzemek szakember-ellátottsága ' megoldott, s a térségben kifizetett bér meghaladja a megyei átlagot. Felnőttek tanításával is foglalkozunk — közli Kiss Gyula igazgató. — A technikusképzést is beindítottuk. — Iskolájuk részt tudna-e vállalni az ipari szakemberek oktatásában? — Bár a mezőgazdaságra szakosodtunk, de amennyiben más irányú képzést ,s várnak tőlünk, képesek vagyunk 'eleget tenni a feladatnak. Természetszerűen ehhez tanári státusok kellenek. Az idetelepítésnek persze, vannak feltételei, például elengedhetetlen a lakás. Márpedig nálunk is közismert a lakáshiány. Miként látja az akkut probléma orvoslásának lehetőségeit, az ebből származó kötelezettségeit a tanács? — Először is hadd mondjam el — vezeti be mondandóját Zagyvái Sándor, a szécsényi tanács elnöke: — a közigazgatási átszervezések óriási károkat okoztak nekünk. Tíz évvel ezelőtt a jogi, az igazgatási, a politikai értelmiség itthagyta Szécsényt, sőt a vonzáskörzetét i?. A politikai, az állami és a társadalmi szerveknek következetesen szorgalmazniuk kell az intézmények visszahozását. Tanácsunk többek között telekjuttatással is hozzájárul az értelmiség letelepítéséhez. Kisvártatva így folytatja: — Bővítjük a közmű-, a villany- és a műúthálózatot, s az infrastruktúra fejlesztésével megteremtjük a nélkülözhetetlen alapokat az új üzemek létesítéséhez a magánt őke vá 11 a 1 kozás áh oz. Tanácsunk anyagi eszközeit céljelleggel, nem pedig szociális jelleggel használjuk fel, ámbár szociálpolitikai téren is van teendőnk. Szeretném aláhúzni: csakis jól prosperáló üzemek létesítését. támogatjuk. A BRG szécsényi gyáregysége példát mutat a termékszerkezet korszerűsítésében, új munkahelyek teremtésében. Sándor István munkaügyi oszályvezető tájékoztat: — Felvennénk villamos- és gépészmérnököket, gépi- forgácsolókat. műszerészeket, valamint jó logikai képességű, ügyes kezű nőké*, Utóbbiakból vállalatunk százötvennel—kétszázzal is növelné a gyáregység léi - számát, mert termékeink iránt jelentős a külföldi kereslet. — A fizetés? — Az ötezer forintot is meghaladhatja havonta. Az érettségizettek magasabb bért js kaphatnak, hiszen két év alatt műszerész- vizsgát tehetnek. Törjük a fejünket a szerelőmunka szakmásításán. hogy ezáltal is növekedhessen a kereset. Csakhát hol vannak a két műszakot, a főleg szellemi megterhelést jelentő szerelőmunkát vállaló nők. vagy az említett szakmákkal, diplomákkal bíró férfiak? ||g£ Igen, a kör ezzel be- 1 /árult. Mondják: nincs ' £*í megfelelő munkahely, ezért ingáznak az emberek. Kérdezik: hol máradnak' a kvalifikáltabb munkára is alkalmas dolgozók? Olyan ez, mint a mesebeli csuka és róka esete... Tettekben is megnyilvánuló, döntő elhatározás nélkül változatlan a helyzet Szécsény térségének munkaerőfrontján. Amíg erre nem kerül sor, marad az ..össznépi játék”: megy a munkaerő vándorútra. Vajon meddig?!... Kolaj László i PILLANATOK AZ ÖTVÖZET- GYÁRBÓL
