Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 30., SZERDA Ä szocializmus építésére hívjuk az egész magyar népet (Folytatás az 1. oldalról.) Aktivizálása nemcsak a tu­lajdon társadalmasítása szem­pontjából volt történelmi jelentőségű lépés Magyaror­szágon, hanem az egész magyar falu modernizálá­sának az útját is jelentet­te. Hazánkban ez az út nagyjában és egészében sikerekhez vezetett, a ma­gyar mezőgazdaság felzár­kózott az európai élvonal­hoz, és képessé vált a ha­zai ellátás zavartalan biz­tosítására, Természetesen re­formokra, továbblépésre itt is szükség van, de nem az alapok gyökeres átalakítá­sa a feladat. Egy újabb földreform, a szövetkezeti rendszer felszámolása, vala­miféle farmrendszer kiala­kítása elfogadhatatlan szá­munkra, mert nemcsak el­ért eredményeinket tenné tönkre, hanem az egész or­szágra nézve is végzetes következményekkel járhat­na. A főtitkár ezután röviden szólt a magántulajdon sze­repéről. A magántulajdon kiikta­tása pazarló, költekező életmódhoz segítette azt a réteget, amely már hozzá­jutott olyan eszközökhöz, amelyeket visszacsatolhat­tunk volna a termelésbe, s olyan terheket kellett az ál­lamnak felvállalni. ame­lyek következményei milli- árdokban mérhető. Nem at­tól kell félts ni a szocializ­must — mondotta —, hogy a magántulajdon aránya esetleg eléri a.z etgyharma- dot — ami csak nagyon hosszú távon biztosítható—, hanem attól, hogy a társa­dalmi tulajdonban levő ter­melőeszközöket nem tudjuk elég hatékonyan működtet­ni és kihasználni. Sz e m é 1 y es tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy ma nem a,z az előttünk álló legnagyobb akadály a világ­piacon, hogy nem fogadják áruinkat, vagy hátrányos megkülönböztetést szenved­nének, hanem az, hogy nincs elég új, igényes, kor­szerű, versenyképes ter­mék. Nem tartható sokáig, hogy a,z évente termelésbe állított új termékek aránya* nem éri el a 4 százalékot, a felújított termékeké pedig a 3 százalékot. Szeretnék arra is kitérni, hogy megjelent egy új ve­szély a közéletünkben: a/ esélyegyenlőség helyett az egyenlőtlenségnek a konzer­válódása. Ennek az alapve­tő oka valószínűleg a jöve­delemdifferenciálódásban, egy vagyonos réteg kialaku­lásában keresendő. Az egyenlőtlenség már az indu­láskor, az iskolában, majd a pályakezdésnél tapasztal­ható. Márpedig nem mond­hatunk le a nemzet szelle­mi tőkéjének bővítéséről és gyarapításáról, nem konzer­válhatjuk az esélyegyenlőt­lenséget. Megújulást mindenben Fontos célunk a demok­ratizmus továbbfejlesztése, kiszélesítése. A hatalom szo­cialista jellegének tovább­fejlesztése is csak így le­hetséges. A politikai intéz­ményrendszer radikális reformja tehát nemcsak a gazdasági reformfolyamatok kibontakoztatásának felté­tele, hanem egy valóságos szocialista megújulásnak is a kritériuma. A legnagyobb változásokra tehát most itt van szükség. De, ha ez igaz, akkor vajon nem ellent­mondás-e állítani, hogy az ellenséges erők épp ezt a reformfolyamatot akarják túlhajtani. Nem, mert meg­győződésem: történelmi lép­tékkel mérve is jelentős az a reform, amelyet ma va­lósítunk meg a felépítmény átalakításában. Ez évek, vagy évtizedek munkája. Tőlünk most azt várják, hogy hónapok alatt teljesítsük. Ezt nem vállalhatjuk. Egy­1 szerűen azért nem, mert itt sem lehet másként épít­kezni, mint alulról felfelé. Először és mindenekelőtt a párton beiül kell végigvinni a reformfolyamatot; ezzel párhuzamosan újra kell gondolni a párt-, az állami és a társadalmi szervek közötti kapcsolatot; végig kell vinni minden politi­kai intézményen belül a megújulást, így az államha­talmi és kormányzati szer­vekben is. Kérdést kaptam a politikai pluralizmusról is. Az egypártrendszer viszo­nyai között a politikai plu­ralizmus gyakorlatának egyik biztosítéka és szerve­zeti kerete a legszélesebb politikai folyamatokat át­fogó Hazafias Népfront-moz­galom. Lehetőséget ad a vi­tára, az eltérő véleményék egyeztetésére, a társadalmi ellenőrzésre, az alkotó köz­életi munkára és így alkal­mat ad a hatalom gyakor­lására is. A kérdések között szerepel az is, hogy „ön ho­gyan képzeli el a területi pártmunkát?” Ügy, hogy a kommunisták ott vannak a területi pártalapszervezeték­ben, a körzeti alapszerveze- tek'ben, a Hazafias Népfront, szervezetekben és a területen létrejött vagy létrejövő kü­lönböző társadalmi szerve­zetekben, egyesületekben. így tudnak élő és eleven párbeszédet folytatni a jó szándékú pártonkívüliekkel. Meggyőződésem, hogy a szocializmus kibontakozta­tásának fontos velejárója, de feltétele is társadalmunk tagjai létbiztonságának meg­őrzése és fenntartása. Az el­múlt négy évtizedben e té­ren nagyon sokat tettünk, az utóbbi jdőben azonban — úgy tűniiik, elsősorban a termelésből fakadó gondja­ink miatt — nem tudtuk megőrizni azt a létbiztonsá­got, amelyre a politikai stabilizációhoz szükség len­ne. Éppen ezért a termelő­erők dinamikus fejlesztésé­vel, a versenyképesség ki­bontakoztatásával, a kor­szerűbb gazdálkodás meg­teremtésével el kell jutnunk addig a pontig, ahol ismét birtokába jutunk azoknak az anyagi javaknak, melyek a létbiztonság fenntartásá­hoz szükségesek. Én a lét- biztonság alatt nem az egyenlősdit értem, mert afelett is ítéletet mondott már a történelem. Társadalmunk betegsé­geinek egyetlen gyógymód­ja a szocializmus. Ez volt a véleményem mindig, és ma is így gondolkodom, mert a korunkban divatozó áttérések és megtérések el­lenére maradtam megrög­zött szocialistának. Sck kérdést kaptam a gazdaságról — e témakörről egy bevezető megjegyzés. Az elmúlt években a gaz­dasági kibontakozás feltéte­leként joggal szóltunk a politikai intézményrendszer strukturális korszerűsítésé­ről. Van azonban a do­lognak egy másik oldala is. Politikai stabilitást gaz­dasági fejlődés nélkül nem lehet hosszú távon biztosí­tani. Kölcsönhatás van a kettő között, ezért a gazda­ságii fejlődés feltétele a po­litikai kibontakozásnak. Ezért mondom, hogy a mai kiélezett politikai helyzet­ben a legfontosabb politikai tett az eredményes és haté­kony termelőmunka. A gazdaságban ma igazán két nagy feladattal állunk szemben: rövid távon és nagyon kemény feltételek között teljesíteni , kell kül­földi adósságszolgálati kö­telezettségeinket,. m é rsé kel - ni kell a fizetési mérleg hiá­nyát, lefékezve az eladóso­dást. Ezzel egy időben — és ez a másik nagy kihívás — kezdeményeznünk kell a gazdasági struktúra meg­újítását. Megkerülhetetlen feladat mindkettő. A menetrendet megfogal­i máztuk, ismerik: megpró­bálni az eladósodási folya­matot megállítani. Tettünk ezen a téren vala­mit. A kívülálló közvéle­mény számára keveset. Nem is csodálkozom rajta. Mert az eredménynek a terhét és az árát a lakosság fizette ki igazán. Mert a javulás leg­nagyobb hányadát a terhek átcsoportosítása hozta, és a terheket elsősorban a lakos, ság rovására csoportosítot­tuk át. És azért is. mert nem kap kellő elismerést, hogy konvertibilis exportunk tíz százalékkal, exportbevé­telünk 22—23 százalékkal nőtt, a kereskedelmi mérleg egyenlege körülbelül 500 mil­lió dollárral, a fizetési mér­leg körülbelüli 300 millió dollárral javult a korábbi évekhez viszonyítva. Ezek nem kis számok, de az em­berek nem tudják igazán, hogy mit jelentenek, nem tudják, hogyan hatnak visz- sza az életükre, miközben azt érzik, hogy romlik a helyzet, mindén drágább, nehezebb az élet. Mégis azt kell mondanom — miközben a közérzet ezt cáfolja —, hogy elindult valami, vala­mi olyan, ami a kibontako­zás irányába hat. Bővíthetők erötorrásaink Bízunk benne, hogy 1988-ban a gazdasági fel­tételek, a nemzetközi fel­tételek összessségében ja­vulni fognak. Ugyanakkor el kell azt is mondanom: növeli a-gondunkat, hogy a KGST-beli együttműködé­sünk nem fejlődik a kívánt mértékben, piaci problé­máink kiéleződtek, moz­gásszabadságunk e téren le­szűkült. Nagy gond ez számunkra, mert a- KGST- . vei való együttműködés gazdaságunk számára alap­vető jelentőségű. Gazdasá­gunk működésének alap­vető feltétele a KGST-piac- ról beszerezhető nyers­anyag és energia. Abban is bízunk, hogy az erőforrásainkat bővíte­ni fogja a külföldi műkö­dőtöké bekapcsolása a gazdaságba. Nem nagyon tolongarak a kapuban a tőké­sek. Nagyon sok tárgya­lást folytatunk; ezek so­rán azt tapasztaltam, hogy igazán két dolog tartja vissza a külfödi működő­tökét. Az egyik az ország belpolitikai helyzete: nem hisznek abban, hogy a rend­szer stabil marad, hogy a befektetett tőkéjüket kama­toztatni tudják és megta­lál'ják számításukat. A második ck nem politikai természetű. A tárgyalás második vagy harmadik mondatánál megkérdezik: van-e telefon, telex, van-e út, repülőtér. És az nincs, vagy kevés. Merre tehát a kitörés irá­nya? A kitörés az export- növekményben van, mégpe­dig a konvertibilis export növekedésében. Ügy látjuk, hogy évi 5—7 százalékos bővülést kell elérnünk, s ennek érdekében —, ha ezt hosszabb távon biztosítani kívánjuk — le kell bonta­nunk azokat az akadályo­kat, amelyek az export ösz­tönzését gátolják, vagy kés­leltetik. Javítanunk kell ezért a vállalatok alkalmaz­kodási feltételeit egy ilyen követelményrendszerhez. Egy egyszerű történelmi tapasztalatra is szeretném a figyelmüket felhívni. Tu­domásul kell végre ven­nünk, hogy gazdasági ba­jainkra orvoslást csaik munkával lehet találni. Fe­lelősen mondom: a rossz munkaszervezés, a pontat­lanság, az alacsony minőség, a munkaidő és a munka­eszközök kihasználatlansá­ga miatt legalább annyi veszteség ér bennünket, mint a piaci megkülönböz­tető intézkedések miatt, amelyeket üzlettársaink velünk szemben alkalmaz­nak. Óriásiak. a tartalékok! Olyan viszonyok között, amikor legmodernebb gépe­ink kihasználtság! foka nem éri el a másfél műszakot, képtelenek vagyunk jól mű­ködő gyárainkban két mű­szakot tartósan üzemeltetni, munkanélküliségigei riaszt- gatjuk az országot. Azt hi­szem tehát, a munkában olyan tartalékok rejlenek, amelyről nem mondhatunk le. Sok kérdést kaptam a párt­ról — erről is szeretnék szólni. Mi a társadalmi bázisa ennek a pártnak? Minden olyan réteg, amely érdekelt a szocializmus felépítésében, a nemzet felemelkedésében és egy katonai konfliktus ok­tól mentes Európa megőrzé­sében. Ez azonban nem egy­fajta passzív magatartásit, hanem erkölcsi és politikai felelősségből fakadó aktív támogatás^ követéi. Csök­ken-e ezáltal a párt osztály- jellege? Nem, mert a párt céljai egybeesnek a m u n ká; osztá 1 y legm e mese b b céljaival, azokat valósítja meg. És ezek a célok azono­sak a szövetkezeti paraszt­ság és a magyar értelmiség történelmi céljaival is. Ősz. tályjellegünk tehát nem el­lentétes a társadalmi törek­vésekkel! Egy párt vagy a több párt — ez most nagy divattéma. Az országos pártértekezlet állásfoglalása egypártrendszer keretei kö­zött képzeli el a szocializ­mus felépítését. Felvetődik a kérdés, hogy meghaladott-e ez a felfogás, vagy nem. Bár csak öt hónappal ez, előtt volt a pártértekezlet, mégis sokan úgy vélik, hogy ez ma már korszerűtlen vá­lasz. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet állásfoglalása helyes. Ezt képviseljük ma is. Mi, a Magyar Szocialis­ta Munkáspártban lévő kom­munisták, a jövőt az egy­pártrendszer viszonyai között képzeljük el! Jogilag ugyanakkor mi azt nem tagadhatjuk — milyen alapon is tennénk —, hogy többpártrendszer is létezhet Magyarországon. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig dekla­rálta, hogy nemzeti és in- ternaciionaiiiista elkötelezett­ségű, marxista—leninista párt szervezeti működésé­nek egyik alapéve a de­mokratikus centralizmus. Vállalja a múltját és vál­lalja nemzetközi elkötele­zettségeit. Ugyanakkor fel­vetődik a kérdés, hogy min­den állampolgár elfogadja-e a párt marxista—lenini-ta jellegét, hogy minden ál­lampolgár a pártban látja-e az ország fejlődéséinek ga­ranciáját, minden álla,m pol­gár a pártban kívámja-e ér­vényre juttatni politikai ambícióit. Nem! Van, lesz, mert eddig is volt jobbol­dali, rendszere,Étenes, szél­sőséges áramlóit. Ne áltas­suk magunkat. Jelenlétük és hangoskodásuk attól függött, hegy milyen, a belpolitikai helyzet. Meg kell mondani, hogy a Magyar Szocialista Man­kos,párt nyílt politikai har­cot fog folytatni a szélsősé­ges jobboldali reakciós erők­kel szemben. Feltehetik azonban a kér­dést, hogy az elkötelezett kommunistáik és a szélsősé­ges reakciósok között van-e olyan réteg, amellyel reáli­san számolni kell minden politikának? Van. Ennek lé­tét nem szabad és nincs jo­gunk tagadni. Olyanok is lehetnek e rétegen belül, akik a magyar nép jövőjét nem a szocializmus útján képzelik el, s egy részük bizonyára a polgári be­rendezkedésben látja a magyar nemzet perspekti­vikus. fejlődését, ám ezt nem harccal, konfliktusok­kal’, hanem fokozatosan akarja elérni. Nem akar konfrontációt, mert elköte­lezett hazafiasságból felis­merte, hogy az a nemzetnek súlyos károkat okoz. Ezzel a nagyon sok árnyalatú réteg­gel a Magyar Szocialista Muskáspártnak nem harcol­nia kell, ezt a réteget nap mint nap meg kell nyernie politikai törekvéseinek. Ha ezek az erők külön­böző tömörülésekben, pár­tokban látják érdekeik ér­vényesítésének útját-mód- ját, hosszú távon törvénye­sen nem zárhatjuk el tő­lük ezt a lehetőséget. Van itt egy gyakorlati kérdés is. Bejelentkezett a kisgazdapárt, hogy megala­kul. Bejelentkezett, a nem­zeti parasztpárt, hogy meg­alakul. Ma hallottam, hogy megalakult a Magyar Kom­munisták Pártja, és a múlt héten kaptam egy levelet, hogy lépjek be a szociál­demokrata pártba. Kérem, ezek a pártok, a szociál­demokrata pártat leszámít­va, jogilag Magyarországon nem szűntek meg. Ezek a pártok azonban jogilag meg sem alakulták Magyaror­szágon. . Mit tegyünk? Lehet jogi eszközökkel is kezelni ezt a kérdést, lehet politikai eszközökkel is. Én azt mondom, hogy politikai esz­közökkel kezeljük. Az új­jáalakult kommunista párt­tól, meg kell kérdezni, hogy milyen programja van. Mit akar? Azt, amit mi meghaladtunk? Azt, amit a Szovjetunióban is megha­ladtak? Milyen politikai programja van? Meg kell kérdezni a kisgazdapárttól is: hol volt, s mit csinált eddig? Mit csinált mond­juk 1956-ban? Hisz megvan az okmány arról, hogy Ká­dár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt megbí­zásából felkérte a kisgaz­dapárt, a nemzeti paraszt­párt akkori vezetőit, hogy kapcsolódjanak be az ’56 ejtette sebek gyógyításába, és vállaljanak részt a kon­szolidációban. És nem vál­lalták. Megtagadták az együttműködést. Mi történt, hogy 32 év után meggon­dolták magukat ? Pártreiormot hirdetünk Nem hiszem, hogy szük­ség van az ’56-os hetven pártra. Nem hiszem, hogy ez segíthet a kibontako­zásban. Sokkal inkább hi­szek abban, hogy egypárt­rendszer viszonyai között a különböző társadalmi erőkkel szövetségben, ha kell, baloldali blokkban együtt fogunk tudni dol­gozni az ország felemelke­déséért. Mi kell ehhez? Ehhez tennie kell a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak is. Először is és mindenek­előtt korlátoznia kell ön­magát. Meghaladta az élet azt a gyakorlatot, hogy a párt teljes egészében, egy az egyben másolja az ál­lami irányítás gyakorlatát és mechanizmusát. Nekünk nem kell minden részkér­désnél ott lennünk, min­den részkérdésbe beleszól­nunk, nem kell átvállal­nunk az állami szervek feladatait, a szakszerveze­tek érdekvédelmi funkció­ját. Nekünk azt kell fel­vállalnunk, aimiiit eigy po­litikai pártnak a társada­lomban be kell töltenie. Fog­lalkoznunk kell a politiká­val. Pártreform kell. Hir­detjük, de ml ez? — kér­dezik sokan. Át kell gon­dolnunk az eszmei kellék­tárat. Nem Marxot meg Le­ninit kell megtagadni, ha­nem azt, amit marxizmus és leninizmus címén hidettünk és tanítottunk. És a kettő nem ugyanaz. Ha pedig ez így van, ak­kor bizonyára lesznek külön­bözőségek a részekben és azonosság a lényegben. És ezt meg kell érteni és el kell fogadni. Nincs tehát a vezetésben hatalmi harc, de vannak politikai viták, szen­vedélyes politikai viták és eltérő felfogások a jövőről. Itt egy percre megállók, mert nem szeretnék senkit becsapni. Természetesen vannak — mint minden kö_ zösiségben — olyanok, akik emberileg nem rokonszen­veznek egymással. Ez pedig emberi dolog. A politika testületi munka; nem házas­ság, ahol szeretni keli egy­mást. Mi legyen ma a pártmun­ka fő iránya? Az egyik le­vél, amit a 13,10-es körzeti alapszervezetből kaptam, a területi pártszervezetek előtt álló feladatokról vár eliga­zítást. Már utaltam rá: én a politikai munka új színte­rét a területben látom. Ho­gyan képzelem? — kérdezik a levélben. Először is úgy, hogy tisztázzuk az üzemi pátmunka helyét és szere­pét. Meg vagyok arról győ­ződve, hogy Magyarorszá­gon egyetlen munkahelyről sem vonulhat, ki a pártszer­vezet! De nem kell a pártszervezetnek a termelés napi kérdéseivel foglalkoz­nia. Erre persze azt kérdi le­velében egy üzemi párttit- káir, hogy „akkor mit fog csinálni?” Politizálni fog. És az ott dolgo­zó emberekkel foglalkozni. Hirdetni fogja a párt törek­véseit és irányát. Megfogal­mazza, hogy milyen kérdé­sekkel küszködik a gyár ve­zetése; milyen feladatok áll­nak a kollektíva előtt. Ho­gyan tudnak a kommunisták segíteni a gyár vezetésének, például azzal, hogy megér­tetik: fegyelemre, rendre, szorgalomra van szükség. Elfogadtatják, hogy tanulni kell, hogy már nem lehet egy szakmával egy életen át boldogulni. Elfogadtatják, hogy nem istencsapása, ha munkahelyeket kell változ­tatni. Mindez a termelés — ha úgy tetszik — legkövet­kezetesebb támogatása. Te­hát merít az üzemből aka­runk kivonulni, hanem másít akarunk ott csinálni. Mert nem tartható sokáig, hogy sem a tulajdonos pozíciója nem tisztázott a vállalatnál, sem a munkavállalóé. így nem lehet termelni, dolgoz­ni. Csaknem százéves a párt­tá szervezett magyar mun­kásmozgalom. Most ünne­peltük a kommunista párt megalakulásának 70. évfor­dulóját. Mi hisszük, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt örököse mindkét párt leg­jobb hagyományainak, érté­keit megőrizzük, valóságos egységbe ötvözzük éis to­vább akarjuk gyarapítani. Az MSZMP tehát egy párt, és nem koalíciós párt. A Magvar Szocialista Mun­káspárt elkötelezett mar­xista—leninista párt, ezt a pártot közös akarattal kell megőriznünk, és működőké­pességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk is. Mert ha ez a párt össze­omlik, összeomlik az ország is. Küszöbön a harmadik évezred. Hiszem, hogy min­den rosszindulatú rágalom és gáncsoskodás, átmeneti megtorpanás ellenére is a Magyar Szocialista Munkás­párt alkotó közreműködésé­vel jut el boldogulásához, az új évezredbe a magyar nép. Az aktívaülés befejezése­ként a résztvevők közösen elénekelték az Internacio­náléí. ☆ A budapesti aktíva meg­nyitórendez vénye volt an­nak a .programsorozatnak, amelynek során aiz MSZMP első számú vezetője köz* vetlen kapcsolatot kíván kialakítani a párt tagjaival. Hasonló fórumnak legköze­lebb Borsod megye ad ott­hont. '(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents