Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 285. SZÁM , ÁRA: 1,80 FORINT 1988. NOVEMBER .30., SZERDA Kommunista aktíva a Budapest Sportcsarnokban A szocializmus építésére hívjuk az egész magyar népet Grósz Károly beszéde Több mint tízezer budapesti kommunista részvételével pártaktívát rendeztek kedden a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grósz Károly, ia Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt. Jassó Mihály, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára köszöntötte a ke-+ rületek küldötteit, a főváros országgyűlési képviselőit, ia budapesti pártbizottság, a Fővárosi 1Tanács tagjait, a tömegszervezetek képviselőit, valamint a meghívott pártonkívülieket. Megragadva az alkalmat, kifejezte azt a véleményét, miszerint az elmúlt másfél évben, Grósz Károly miniszterelnöksége idején \a kormány munkája karakterisztikusabb lett, megalapozva a párt határozataira épülő kormányprogram megvalósítását. Hangsúlyozta: a Magyar Népköztársaság tekintélye, megbecsültsége a világban megszilárdult. A fővárosi pártszervek többségében kialakult véleményt is tolmácsolva elmondta: bár Grósz Károly személyét többen megsokszorozva, több funkcióban is elképzelték, általános az elégedettség, hogy képességét és energiáját ezután a párt ügyeinek intézésére, a ’pártmunka szervezésére, megújításárd, az MSZMP előtt álló feladatok megoldására fordítja. Ezt követően rójönhoz. — Joggal vetődik tel a kérdés — kezdte előadói beszédét Grósz Károly —, hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről. Az elmúlt években nem éltünk gyakran ezzel a munkaformával, mostanában kezd gyakoribbá válni, a jövőben rendszeressé tesszük. A pártaktívára készülve nagyon sok jó. aktuális, lényegi kérdést kaptam. Azok- ban a kérdésekben, amelyekben van hivatalos testületi állásfoglalás, azt mondom el, s amelyekben nincs, a saját véleményemet. Milyen a belpolitikai helyzet? A jelenleg zajló átalakulásnak mennyi a véletlen- szerű és mennyi a tudatosan megtervezett, előre-meg- komponált eleme? A belpolitikai élet régen tapasztalt sokszínűségének vagyunk szemtanúi és — megítélésem szerint — cselekvő formálói, alakítói is. Mi a biztató, mi az érté" kés ebben a megélénkült politikai légkörben? Mindenekelőtt, az hogy csökken a közömbösség és nő az érdeklődés a jelen és a jövő sorsfordulót is jelentő kérdései iránt. Egyre több összefüggést ismernek fel az emberek a gazdaság és a politika között a hazai folyamatok, a változás, illetőleg a nemzetközi tendenciák, nemzetközi viszonyok között. Tapasztaljuk: nagy a tenni akarás, a cselekvési vágy és az értelmes — ezt hangsúlyozni szeretném — áldozatkészség is. A felelősen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akar változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a folyamatosságát is. Nem a szocializmust tagadja, hanem azt a modellt ami 1948. és 1956. között jellemző volt, s mely az utolsó 30 évben eltűnt az életünkből. Ugyanakkor mivel a helyette kiépült gyakorlat nem adott biztosítékot az újabb szubjektivizmus, a hibás vezetői döntésekkel szemben s az egyebek mellett ebből is következően jelentkező ismert nehézségeink miatt a társadalom igényli a maradványaiban és következményeiben ma is tetten érhető sztálinista modell teljes felszámolását. Sok értékes új vezető is feltűnik a politikai közéletben, számos öntevékeny közösség jön létre, sok hasznos gondolat fogalmazódik meg tanácsként is a vezetés számára, a helyi kérdések megoldására. Mi ad okot a nyugtalanságra? Mindenekelőtt a nagv hajlam a megújulás, a felfrissülés parttalansá- ga iránt. Divat lett mindent tagadni akár van indoka, akár nincs. Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása. Ügy tapasztalom, hogy a város nyugtalanabb, mint a falu, ami azt jelzi, hogy in_ kább a városokban halmozódtak fél azok a feszültségek, amelyek mindenekelőtt a fiatalok és az értelmiségi körökben érhetők tetten. Figyelmeztető továbbá, hogy megnőtt az ellenséges, kis létszámú de hangos, a pol. gári restaurációs, ellenforradalmi erők agresszivitása is. Taktikájuk átlátszó, ismert, dé nem veszélytelen, mert könnyen megtévesztheti a politikai kérdésekkel aktívan nem foglalkozó embereket. A demokrácia, a reform hangos követelése mögé rejtik szándékukat a vezetés lejáratására, a folyamatok olyan típusú felgyorsítására, amely egy ponton már kezelhetetlenné válik. A kérdésre tehát — amit feltettek — az a válaszom: a magyar párt és társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye ,is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulálnak rá. Osztályharc ez a javából. Eredménye csak tőlünk függ; attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell. határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gaz. dasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem. az anarchia, a káosz és — ne legyen illúzió — fehérterror uralkodik el. Nemzeti összefogás kell tehát, és nem politikai válság. Grósz Károly lépett a mik- * i Jogos az a kérdés is, amit mindenütt hallok, amikor különböző közösségekkel találkozom: hogyan jutottunk politikailag is ilyen nehéz helyzetbe. Egyetemes-e, törvényszerű-e a szocializmus válsága időről időre? Erre akkor tudok válaszolni, ha röviden visszatekintünk azokra a tapasztalatokra, amelyeket akkor szereztünk, amikor 1956 után konszolidáltuk a magyarországi politikai folyamatokat. A magyar politika akkor nyíltan és határozottan szembefordult egyrészt a sztálinizmussal, másrészt az ellenforradalommal. Élére állt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán megfogalmazott elvek magyarországi megvalósításának. Tapasztalat az is, hogy kis létszámú, de politikailag erős, harcra kész pártot szervezett, és elhatárolta maigát mindenfajta i deal ógi ái d ogmati zm u sítől. Helyreállította a törvényességet, korszerű gazdaságpolitikát dolgozott ki, olyan agrárpolitikát, amely a háztáji gazdaságokkal kombinált, piacra orientált, önigazgató szövetkezeti mozgalmat szült. Érezhetően emelkedett az életszínvonal, reformmozgalom indult, s kihasználta az akkor kibontakozó kedvező nemzetközi folyamatot, az enyhülés első lehetőségét. Elkezdett egy hosszú utat, melynek célja az állampolgári szabadság- jogok kiszélesítése volt. Mindez megerősítette a nemzet öntudatát — olykor eltúlzott nemzeti büszkeséghez is vezetett, hiszen divat volt akkor önmagunkról állítani, hogy mintaország vagyunk és élenjárunk a reformtörekvésekben. Ezzel együtt is erősítette azt a kohéziót, mely összefogta az országot. A nyolcvanas évek második felére kialakult bizalmi válságnak is több oka van, éppúgy, mint a köz- megegyezés korábbi kialakulásának. A bizalmi válság okai között szerepel, hogy kialakult egy nagyléptékű infláció, mely erősen kikezdte a bizalmat, mert — a munkanélküliség indokolatlan túlhangsúlyozásával együtt — visszahozta életünkbe a már régen elfelejtett létbizonytalanságot. Társadalomirányítási rendszerünk bonyolultsága pedig elmosta a személyes felelősséget,, és nehéz tetten érni, hogy ki, vagy kik követték el a hibákat. A politikai intéz- ményrendszer reformja ezért lélektanilag is a közmegegyezés helyreállításának feltételévé vált. Nehezíti a helyzetünket, hogy a bizalmi válság — valljuk be — először a pártban alakult ki. Miért? A párttagság úgy érezte, s ,ma is úgy érzi, hogy osztoznia kell a felelősségben, miközben nem volt tényleges beleszólása a folyama- ' tok alakulásába, nem volt valóságos befolyása a kialakult helyzetre. Ide kapcsolható még a demokrácia és a nyilvánosság viszonylago- san alacsony színvonala. Felvetődik tehát a kérdés: a szocializmus maga került-e válságba, vagy sem. Nekem határozottan az a véleményem, hogy nem. Nem a szocializmus, van válságban, hanem egy gyakorlat, amelyet meghaladott az élet. Egy olyan gyakorlat, amely egy periódusban történelmi léptékkel mérve is maradandót alkotott, de' nem volt képes megújulni a fejlődő, a változó világ új követelményeihez. Nem az eszmerendszer jutott tehát csődbe, hanem az, ahogyan az eszmét valósággá alakítjuk. Az eszmerendszer nem tehet arról, ha alapelveit korszerűtlenül alkalmazzák. Mi a célunk, mit kell tennünk? — ez a legfontosabb kérdés, amit meg keli! válaszolnunk. Határozottan kijelentjük, hogy folytatjuk a szocializmus építését, és erre hívjuk az egész magyar népet. Célunk változatlan: felépíteni a kizsákmányolástól mentes, osztály nélküli társadalmat, amely tagjainak biztonságot, végzett munkájuk alapján jólétet nyújt, lehetővé teszi aiz egyéni és kollektív alkotóerők szabad kibontakozását. Céljaink megvalósítását hátráltathatja a termelőerők és a termelési viszonyok 'elmaradottsága, vagy nem kellő fejlettsége, valamint az, ha a nemzetközi és világgazdasági folyamatok számunkra kedvezőtlenül alakulnának. De céljaink feladására ez sem kényszeríthet bennünket. Szocializmust akarunk, de az eddiginél demokratikusabb módon, olyat, amelyet alapvetően az jellemez, hogy az eddigi hagyományos, túl- központósított politikai gyakorlatot felváltja egy új típusú, plurális szerveződésre épülő, alulról építkező, de felülről is támogatott, harmonikus egységben működő politikai rendszer. Ez a politikai rendszer felel meg az új helyzetnek, az új 'követelményeknek, és — hangsúlyozni szeretném — az új közmegegyezésnek is. Itt szeretnék szólni a mezőgazdaság kollektivizálásáról, mert újabban hallani. az „új földosztás” igényéről is. A szövetkezetesítés, a mezőgazdaság kol(Folytatás a 2. oldalon.) December 15-re összehívták a Központi Bizottságot Ülést tartott a magyar Szocialista munkáspárt Politikai Bizottsága November 29-én ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága. A testület eszmecserét folytatott a Hazafias Népfront megújulási törekvéseiről, amiről a közeljövőben széles körű, nyilvános vita kezdődik. A Politikai Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy lakóhelyükön ak. tívan vegyenek részt a népfront megújítását szolgáló társadalmi vitákban. A párt a Hazafias Népfrontot az új nemzeti köz- megegyezés megteremtését szolgáló, szocialista értékeket valló, a nemzet alapvető problémáinak megoldásán fáradozó mozgalomnak tekinti. A testület támogatja, hogy a mozgalom biztosítson lehetőséget az állampolgároknak és közösségeiknek — világnézeti és politikai meggyőződésüktől függetlenül — nézeteik és javaslataik kifejtésére. A Politikai Bizottság megvitatta a párt foglalkoztatáspolitikai elképzeléseiről készült előterjesztést. Ügy foglalt állást, hogy a foglalkoztatáspolitika az MSZMP megújítandó gazdasági, társadalmi és politikai programjának része. A testület állást foglalt a szaktudás, a munkakultúra, a műveltség fejlesztése mellett. Támogatja, hogy a gazdaságban az eredményesség alapján folyó verseny, a munkában pedig az érték, a tudás, a teljesítmény alapján történő kiválasztódás és díjazás érvényesüljön. Fel kell számolni a munkaerőpiac adminisztratív kötöttségeit, ki kell építeni a pályaválasztást. a beiskolázást, a munkába, állást, a munkahely- vagy szakmaváltást segítő intézményrendszert. A Politikai Bizottság olyan kormányzati politikát támogat, amely a gazdasági lehetőségekből kiindulva minden lehetséges eszközt igénybe vesz a mind teljesebb foglalkoztatásért, a munkába való .visszailleszkedés segítéséért, s a munka nélkül maradókról méltányosan gondoskodik. Alapvető politikai érdek, hogy a fiatalok munkába áldhassanak, tudásukat, tenni akarásukat a társadalmi-gazdasági megújulás szolgálatába állíthassák — állapította meg a Politikai Bizottság. A Politikai Bizottság áttekintett több fontos — a társadalmat és különösen a párttagságot foglalkoztató — belp öli tikiad kérdést. Ügy határozott, hogy javasolja a Központi Bizottságnak, e kérdéseket a következő ülésén vitassa meg. A Politikai Bizottság 1988. december 15-re összehívta a Központi Bizottságot. Az arra legalkalmasabbak kerüljenek a pártba Ülésezett a párt megyei végrehajtó bizottsága Ülést tartott tegnap Salgótarjánban az MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottsága. A testület tagjai tájékoztatót hallgattak meg a tagkönyv csere politikai, szervezeti tapasztalatairól. A beszélgetéseket — ebben az időszakban folytak a té- ziisvitáik is — őszinte, igen kritikus hangvétel jellemezte. Szó esett az ország, benne Nógrád megye, s a szűkebb, a munkahelyi kollektívák helyzetéiről, a szorító gazdasági - társ a d a 1 - mi feszültségekről. S a legtöbb helyen azt is elmondták a kommunisták, készek tevékenyen részt venni a párt tevékenységének megújító sóban, a stabilizációs, a kibontakozási program megvalósításában. A helyi tennivalókat konkrétan is megfogalmazták, az alapszervezeiti tervekben. A pártszervezetekben, folyó viták, . véleménycserék, majd az országos pértérte- kezlet állás foglalása, több politikai, .ideológiai éis gyakorlati kérdésben i,s megerősítette a párttagságot. A végrehajtó bizottság ülésen szó esett arról is, hogy a pártér,tekezlet után felgyorsult a politikai intézményrendszer, a gazdaság reformja, s ez együttjár a meglevő értékek módosulásával, átrendeződésével is. Ugyanakkor a közvélemény, benne a pántközlemény egy része erre nem készült fei, nem is igazán , érti az egymást követő változások lényegét. M indenek előtt a romló • közhangulatban, a késlekedő •cselekvésben jut ez kifejezésre.' vk.- ^ A tagköny vcsere egyik legjelentősebb politikai tapasztalata, hogy a párttagok túlnyomó többsége megerősítette kötődését a párthoz. Ugyanakkor, az elmúlt egy év alatt másfél ezren kerültek ki a megye párta,lapszervezeteiből és szerényebb mértékben nőtt az új tagok száma, mint a korábbi években. Mind ezt a társad alomban, a gazdasági életben tapasztalható gondok, a bizonytalanság, a csökkenő bizalom a párt iránt és a pártalapSizervezetekben folyó tagnevelő munka következetlenségei együtt magyarázzák. Ezért ä végrehajtó bizottság felhívta a figyelmet a párttagokkal folytatott beszélgetések t apaszt aJiat ai n a k, javaslatainak folyamatos hasznosítására a politikai munkában, a területi, a helyi feladatok körültekintő me goi dósában. M ege rö s ítette a testület a pánt tö- megihefalyásáiniaik, a tagfelvételi munka, a párttaggá nevelés fontosságát, hogy az arra legalkalmasabbak kerüljenek a pártba. Hangsúlyozta, hogy külön figyelmet kell fordítani a fiatalok, mindenekelőtt a munkások, az értelmiségiek megnyerésére. A közérdekű bejelentések, javaslatok, egyéni kérelmek intézésének tapasztalatairól, és az ezzel összefüggő teendőikről ugyancsak tájékoztatót kapott a végrehajtó bizottság. Évente mintegy 250—300 esetben — levélben és személyesen előadott kérelmekben — történik intézkedés. A végrehajtó bizottság megállapította, — a tapasztalatok részletes elemzése alapján —, hogy az ügyek rendezése megnyugtatóan, kiegyensúlyozottan történik, különleges intézkedésre ezért nincs szükség. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a politikai munka korszerűsítése, a kapcsolat erősítése a párttagokkal, a pártonkívü.Uek- kel, megköveteli a bejelentések, kérelmek, panaszok még körültekintőbb intézését, a munka jobb össze- hangoláisát más szervekkel. Végezetül a párt végrehajtó bizottsága állást foglalt személyi kérdésekben, valamint ágazati pártbizottságok megszüntetésében és elsőként 17 pántszerv, -alapszervezet közvetlen megyei irány í táisában. B ef e j ezésül időszerű kérdésekről hangzott el tájékoztató, cseréltek véleményt a testület tagjai. (
