Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-25 / 281. szám
2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 25., PÉNTEK Tanácskozik az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) előttünk senki sem járt. A tét nagy. A szocializmus perspektívája az ezeréves Magyarország történelmi sorsával kapcsolódik össze. Természetes, hogy olykor belső feszlütséget, bizonytalanságot érzünk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy a kibontakozás tartás pilléreit kell kiépítenünk a gazdaságban, a társadalomban és a politikában egyaránt. Ezek a pillérek: a modern jogállamiság, az ország hídszerepe —, amely a magyar— szovjet szövetség szilárdságán és nyitott nyugati kapcsolatainkon alapul —, a szocialista piacgazdaság, a minőségi termelést kikényszerítő verseny, a vállalkozói lelemény és a megújulás készsége, a szocialista pluralizmus fokozatosan, alulról felfelé kiépülő intézmény- rendszere és az abban megnyilvánuló nemes politikai versengés., a társadalmi szolidaritás és a megértés értékei szerint épülő közösségi viszonyok, — Mindnyájan felelünk azért, hogy történelmünk sorsdöntő éveiben képesek leszünk-e összefogni. Németh Miklóst követően szót kért Hellner Károly (Budapest, 32. vk.) aki elmondotta, hogy szavazatával nem támogatta Németh Miklós miniszterelnökké választását; munkájához azonban jó egészséget és sok sikert kíván. Az új kormányfő munkafeltételeinek javítása érdekében azt javasolta: tegyék lehetővé, hogy megválaszthassa munkatársait, tehát az Ország- gyűlés decemberi ülésszakán terjeszthesse élő a parlamentnek az új kormánylistát. A javaslattal kapcsolatban Németh Miklós elmondotta: a május; pártértekezlet óta állhatatosan és kitartóan dolgoznak a párt és a kormányzati munka és felelősség közötti korábbi összefonódás szétválasztásán. Jelenleg még csak az első szakasznál tartanak. Az MSZMP Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága egyaránt azon van, hogy minél hamarabb megteremtsék a felelős, az önállósággal jobban élni tudó kormány és kormányzat munkájához a szükséges feltételeket. Ez nemcsak szervezeti, hanem személyi feltételeket is jelent, így mindenképpen jogos Hellner Károly felvetése. Németh Miklós válaszát a képviselők tudomásul vették. Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke — megromlott egészségi állapotára hivatkozva — benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a parlament — két tartózkodás mellett — tudomásul vette. Stadinger István, az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- é-s költség- vetési bizottság elnökeként négy ciklusban kifejted, rendkívüli eredményes munkáját, majd bejelentetne, hogy Nyers Rezsőnek állam- miniszterré történt megválasztásával megüresedett az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjessze be javaslatát a megüresedett tisztség- viselői helyekre. ☆ Németh Miklós és Nyers Rezső az ülésszak szünetében Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt a Parlament Nándorfehérvári termében. Az eskütételnél jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népiront Országgyűlés kereskedelmi valamint Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, ☆ A napirendnek megfelelően, ezután Pozsgay Imre állam,miniszter (országos lista) a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szól ó javaslatokat; az 1989-os esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előterjesztést az alkotmány korszerűsítésének ' koncepciójáról, a bíróságokról, szóló törvény módosítását, a köziigazgatási bíráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Az álliamminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotrnánnvad kapcsolatos vizsgálódás lezáródása utámi időre. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadd! /a az alaptörvény megalkotása előtt. ■4 Végezetül Pozsgay Imre a Minisztertanács nevében kérte az Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló kormányTisztelt Országgyűlés! A parlamentnek joga és kötelessége a kormány munkáját ellenőri,zni. Felszólalásommal — képviselői kötelességem teljesítendő — szeretnék néhány észrevételt tenni. Előrebocsátom, hogy a kormánynak a stabilizáció érdekében végzett munkáját nagyra becsülöm, s a nagy Á-változat továbbvitelét — fenntartásokkal ugyan — elfogadom. Az előterjesztés címéből praktikusan kimaradt a kibontakozás szó, bár a stabilizációnak a kibontakozást kell szolgálnia, most inkább az előbbiről érdemes véleményt cserélni. Milyen is volt a program társadalmi fogadtatása? Választóim közül a legtöbben a cselekvés ésszerű útját, mások kétes kimenetelű próbálkozást, kísérletet láttak benne, és nem kevesen gyors, majdnem csodának számító fordulatot reméltek. Mi történt valójában? A kormány az ország gazdasági helyzetéből fakadóan népszerűtlen, de jövőt szolgáló intézkedéseket ígért, tett is. A reáljövedelmek tervezett* csökkenése, az előre meghirdetett infláció, a közzététel időpontjában nem okozott különösebb társadalmi elégedetlenséget, gyakorlati megvalósulása azonban már ellenzérzéseket váltott ki. A közvélemény az adórendszerben látja, az életszínvonal csökkenésének okát. Sokan úgy gondolják, hogy csak az elosztáson kellene változtam és minden másként, jobban és főként kellemesebben alakulna. Az emberek tudatában mesterségesen is különválik a lakossági, a vállalati és az állami teherviselés fogalma. Azt sugallva, hogy élhetnénk jobban is, például a vállalatok vagy a költség- vetés rovására. Hamis illúziók ezek. Ki viseli az oktatás stagnáló színvonalának, a silány infrastruktúrának, a vállalati fejlesztések korzati terveket, jogalkotási feladatokat. Ezután a hozzászólásokra a vita összefoglalójára került sor. Ezt követően Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke terjesztette a képviselők elé a kormány stabilizációs gazdaság; munkaprogDr. flutter Csaba szerűsítése, elmaradásának következményeit? Kit sújt a reáljövedelmek csökkenése? A lakosságot a munkát végző embert. Ki élvezi hasznát az ország gyarapodásának? Mi, a most élők és az utánunk következő nemzedékek. Mi állampolgárok — a lakosság — vagyunk az állam legfőbb szereplői, minden jónak, rossznak létrehozói, haszonélvezői, kárvallottjai. Sajnos, az állam, a vállalat, a lakosság mellett — hazánk kiemelkedő mértékű eladósodásai miatt — egy negyedik jövedelemtulajdonos is tartósan jelen van, és ez a hitelező külföld. Ez utóbbi jövedelemigényét is megbízhatóan kéll teljesíteni.. Mindennek viselői mi, állampolgárok vagyunk. És szembe kell néznünk a valósággal. Vállalnunk kell azt, mert a terveket lehet ugyan késleltetni, de a bajt nemcsak az növeli aki elkezdi, hanem az is, aki prolongálja, és összegyűjti. A kormányzatnak ebben a helyzetben nincs más választása, mint egyfelől vállalva a népszerűtlen intézkedéseket, gyakorlatban érvényt szerezni az általunk elfogadott stabilizációs ramjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámolót. Ugyancsak felszólalások következtek. Ekkor élt a jogával dr. Hütter Csaba megyénk országgyűlési képviselője, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc tsz elnöke. programnak, másfelől kellő politikai kultúrával tudomásul venni, hogy mi állampolgárok a terhek viselői, több beleszólási jogot akarunk a döntésekbe. A határozatok ettől nem mindig lesznek jobbak, nem is születnek gyorsabban, de a megvalósulásukért a résztvevők széles tömegei éreznek majd felelősséget. Tovább kell demokratizálnunk és nekünk itt a parlamentben azon kell most fára- doznúnk, hogy — az utóbbi 30 évben demokráciában, szabadságjogokban elért eredményekre alapozva — jogrendszerünk megújulása, a hatalom még szélesebb társadalmi kontrollját eredményezze, a nemzeti fel- emelkedést szolgálja. Ma itt a parlamentben is, parlamenten ' kívül is sok kritika éri a költségvetést, sokan teszik szóvá rosz- szallóan az állami költekezést, a túlköltekezést is. A valóságos érdek megkívánja, hogy a szokottnál alaposabban, részletesebben tekintsük át majd az 1989. évii költségvetést. Tapasztalható, hogy a kormány törekszik a jövedelem összpontosítást mérsékelni és csak kifejezetten állami feladatokat felvállalni és finanszírozni, de ezt a szándékot csak fokozatosan lehet megvalósítani. Én számos liberalizálási törekvést — valós okok miatt — inkább lassítandónaik látok. Meg kellene szüntetni a vállalati támogatásokat, de azonnali végrehajtása súlyos gazdasági károkat okozna. Liberalizálni kellene az árakat, de a versenyviszonyok fejletlenek és a legtöbb esetben keresleti vagy monopolisztikus piac van. Liberalizálni kellene a külkereskedelmet, mert külkereskedelmi rendszerünk elavult, s a vállalati magatartás is meglehetősen egyoldalú, keletre exportálni, nyugatról importálni akarunk. Oldani kellene, a bér- szabályozás görcseit, de hiányoznak a vállalatokból a felhalmozásban, a teljesítményarányos bérezésben érdekelt erők, az elkezdett tulajdonreform évtizedeket igénylő eredményeit. Megszülettek és szült tőben vannak a tulajdonreform törvényes keretei. A közvélemény többet vár ettől, mint amennyi lehetőséget véglegesen magában hordoz. A jelenlegi körülmények között a hatékonyabbnak kikiáltott magánszektor vagy csoporttulajdon aminőség, a termákmegúj.tás és a költségeik kérdésé ben, többé-kevésbé ugyanúgy keli viselkedni, mint az állami. Mindezek alapján vallom, hogy a tulajdon pluralizmusa érdemben csak nemzedékek alatt válhat jelentős gazdasági hajtóerővé. Ne szűnjünk meg cselekedni, d,e ne siessük el a dolgokat, és ne higgyük, hogy valóságos kereteink csak rosszak, és a még ki nem próbáltak azonnali csupa jót hoznak. A kormány a stabilizáció érdekében tett intézkedéseivel gazdasági és diplomáciai teljesítményével többnyire elégedettek lehetünk. További bátorításra érdemes folyamat indult el. Mi az, amiben választóim nevében többet várok? A kormány legyen következetes. határozott, s a stabilizáció érdekében legyen lalu- pártibb is. A magyar falu és a mezőgazdasági üzemek, az ezekhez ezer szállal kötődő kistermelők sorsa szerves egységet alkot. A mezőgazdaságra rakott mértéktelen terhek, destabilizálják a felüt. Elviselhetetlennek tartjuk azt a mércét, amely mellett a termelőszövetkezetek egy harmad a gazdasági, ezzel összefüggésben. sok esetben morális szempontból is lehetetlenült, egy- harmada a pangás állapotába süllyedt. Nem kívánok azon vitatkozni, hogy menynyi agrártermékre van szükség, de látjuk világosan: agrárágazatunk is fokozatosan leszakad attól a nemzetközi mezőnytől, amelybe az agrár- és falupártiibb jóba időkben felküzdötte magát. Csak cáfolatot érdemelnek azok az illetlen kritikák, amelyek szerint a mezőgazdasági üzemek nem is szerencsés képződményei, keretei a hatékony gazdálkodásnak. Igaz, a mezőgazdaságot is megfertőzte nemzeti lazaságunk, de csak mérsékeltebben. Ekkora terheket egyetlen hasonló színvonalon gazdálkodó, családi alapon működő tőkés mezőgazdaság sem viselne el. A falubarát agrárpolitika által megteremtett források elfogytak, inflálódtak. Újra kell gondolni a jövőt és kritikusan kell fogadni azokat a javaslatokat, amelvek új kísérletekre buzdítják a társadalmat az agrártermelés megújítása címén. Magyarországon sosem vi.lt modellt ajánlanak, többségükben olyanok, akiknek soha, semmilyen sorsközösségük nem volt a faluval, a paraszti élettel. Tisztelt képviselőtársaim! Bizalmat szavaztunk a kormánynak a program elfogadásakor, a célok megvalósuláséit szolgáló tervé- nyekkel segítettük megteremteni a jogi kereteket. Döntésünk alapján friss erők kerültek a kormányba, szokatlan vitákat is folytattunk, amelyekből látszik, hogy reformpárti parlament vagyunk. Többségünk átfogó reformot akar, mások radikálisát, nyilván akadnak közöttünk retorikus reformernek is, meg olyanok is, akik szóban sem azonosulnak a reformmal. Minden lényeges kérdésben közös nevezőre jutottunk és az. ország érdekének megfelelő döntéseket hoztunk, hozzájárultunk a stabiliza'.ió, a nemzeti felemelkedés úg;> é- hez. Most meggyengült a köz- megegyezés, a társadalmi szolidaritás, de a helyzet ép* pen az összefogást igényli. Mi, képviselők is sokat te" hetünk annak érdekében, hogy választóink is bízza" nak a jövőben a társadalmi haladásban, a nemzeti fel" emelkedésben. Sokat segít" hét a korrekt tömegtájékoztatás is, ha a negatív vagy éppen visszataszító jelenség mellett több lelkesítő, reményt erősítő példát mutat be. Nem igaz, hogy itt minden rossz, illetve minden rossz nálunk fordul elő. Ahhoz, hogy megszaporodott gazdasági morális bajainkból kilábaljunk, egészséges kritikai önkritikái érzésünkön kívül önbizalomra. közösséghez kötődésre, a hazához való jobb viszonyra is szükség van, hiszen nemzedékek óta és nemzedékeken át ez volt és lesz létünk, boldogulásunk számunkra rendelt kerete. ☆ Az Országgyűlés pénteken ugyanennek a napirendi pontnak a vitájával folytatja munkáját. — Az első sojtoertekezlet Képesség a program meghirdetésére és végrehajtására Életem első sajtóértekezlete — így minősítette Németh Miklós a délutáni órákban a sajtó képviselőivel való találkozást, amelyen jelen volt Nyers Rezső is. Az új miniszterelnök rövid, határozott hangú bvezetőjé- ben felidézte a megválasztása előtti érzéseit és kifejtette, hogy csapatban való gondolkodásra, cselekvésre van szükség. — A tét igen nagy — folytatta. — Határozott programokkal, komplexen, lépéséről, lépésre, a kibontakozást szolgálva kell haladni, ehhez azonban stabilizáció szükséges. Ezt vállalta fel a kormány. Nemcsak politikai, hanem gazdasági kérdésekben, a kettő szorosan összetartozik. Németh Miklós tanítómesterének nevezte Nyers Rezsőt. Az új államminiszter kifejtette, hogy legfőbb feladatának tekinti a kormány vezetői és a kormány egésze munkájának segítését. A sajtóértekezleten több kérdés firtatta a kormány- esetleges várható átalakítását, s ezekre válaszolva Németh Miklós elmondta: a szükség, a feladatok, a tettek mérlegelése dönti el, hogy milyen szervezetek, vezetők kellenek. Ez nem lehet kampánymunka, megalapozott döntésekre van szükség. A konzultációkhoz és a mérlegeléshez a miniszterelnök időt kért. Később megjegyezte: a decemberi ülésszakon minden bizonnyal szervezeti, személyi kérdésekben is kérik a parlament hozzájárulását. Egy másik kérdés így hangzott: várható-e új, határozott kormányprogram, vagy a Grósz-program folytatására kerül sor? Németh Miklós így válaszolt: — Meggyőződéssel vallom, hogy az ország közvéleménye számára szövetségeseinknek és külső partnereinknek is bizonyítani kell tudni: a magyar vezetés képes nemcsak meghirdetni, hanem végrehajtani is a programot. Hozzátette mindehhez: a kormány stabilizációs programjának kidolgozásában nemcsak részt vett, hanem támogatja is. A program független a miniszterelnök személyétől, és időközben szükségessé váló korrekciókat azonban késlekedés nélkül végre kell hajtani. A parlament életében egyre inkább megszokottá váló sajtótájékoztatón számos más érdekes kérdés is szóba került. A „népfrontkormány” lehetőségét tudakoló kérdésre a miniszterelnök többek között elmondta: egyre inkább a rátermettség, az alkalmasság, a társadalmi, politikai érzékenység alapján választanak vezetőket, nyíltan, és demokratikusan. A párton kívüli miniszterekkel, államtitkárokkal, „valami már elkezdődött”, a közmegegyezés alapján választott, a feladatok teljesítésére kész, de a felelősséget is vállaló emberekre van szükség. A kormány felülvizsgálja-e azokat a nagyberuházásokat, amelyeket a parlament nem hagyott jóvá1? — erre a kérdésre Nyers Rezső többék között így válaszolt: a kormány kötelezettségeit teljesíteni kell, ugyanis belső és külső politikai hitelre is szükségünk van. Dr. Hütter Csaba: Jelenlegi helyzetünk az összefogást igényli (MTI)
