Nógrád, 1988. november (44. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-21 / 277. szám
2 NOGRAD 1988. NOVEMBER 21.. HÉTFŐ A párttal stratégiai szövetségben Grósz Károly nyilatkozata spanyol- és franciaországi látogatásáról Két országot érintő, spanyolországi és franciaországi útjáról hazatérőben a repülőgépen Gósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke válaszolt a kíséretében levő újságírók kérdéseire. — Ön egy korábbi útjáról úgy nyilatkozott, hogy „pénzt hozott”, vagyis lá. togatása a konkrét üzleti lehetőségeket bővítette. Mérhető-e most ugyanígy a spanyol—francia utazás haszna, vagy talán másban kereshetjük e látogatás jelentőségét? — Megítélésem szerint pénzben is mérhető a haszna, de most nem én hozom. Most a Nemzeti Bank elnöke és a kereskedelmi miniszterhelyettes hozza: ők tárgyaltak erről Spanyolországban és Franciaországban. Nagyon jó légkörű, jó szellemű eszmecserét folytattak; a francia Gyáriparosok Szövetségében tartott megbeszélés során például hat nagy cég vezetője is bejelentette, hogy rövidesen 'vegyesvállalatot akar alapítani Magyarországon. Szakembereink egy nagyon gazdag „javaslatlistát" hoztak magukkal, konkrétan megjelölve, hogy milyen területeken lehetne továbblépni. Meg kell mondanom, hogy partnereink nagyon jól ismerik a magyar lehetőségeket, több kérdésben ők maguk tettek konkrét indítványokat. — Mindkét helyszínen hangsúlyozta, hogy sokat tanult, sokat tapasztalt. Mire gondol? — Nem elsősorban a gazdaságszervező munkára gondoltam, de arra is. Hogy ennél maradjak: akikkel most tárgyaltam, ugyanazokat a „típusproblémáikat'’ tették szóvá, mint korábban az Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban, vagy Nagy-Britan- niában. Azaz: nálunk bonyolult és nehézkes az engedélyeztetési rendszer, a vegyesvállalat megszervezésekor annyi partnerrel, hatósággal kell tárgyalniuk, hogy képtelenek áttekinteni ezt a folyamatot. Ide tartozik az is, hogy az import-ellentételezés nincs jól megoldva. Az a szabály, amely ugyanolyan struktúrájú ellentételezést ír elő, nagyon leszűkíti a vállalatok mozgás- szabadságát, mert maguk nem tudnak felkutatni olyan típusú árut a magyar piacon, mint amilyet ők szállítanak. Mindaz, amit mondtak, összhangban van korábbi tapasztalatainkkal. A Terv- gazdaság; Bizottság ülésén — erről már több alkalommal szó volt — kértük is: a társasági törvény végrehajtását segítő jogszabályok kimunkálásakor mindezt vegyék figyelembe. Addig is: a jövő évi terv már jelentős importliberalizációval számol, ez nagyobb lehetőséget ad a vállalatoknak. — ön spanyol és francia tárgyalópartnereivel együtt megállapította, hogy a politikai párbeszéd eredménye nem mutatkozik a gazdasági együttműködésben. Ügy gondolja, hogy ennek az útnak, a nyomán ebben lesz változás? — Egy út nyomán semmi nem változik meg. Ez illúzió lenne. Bgy úttal nem lehet „elintézni” olyan ügyeket, mint a magyar gazdasági mechanzimus gyengesége, vagy ellentmondásossága: egy úttal nem lehet a szemléletet megváltoztam; egy úttal nem lehet más minőségű bizalmat teremteni. Ehhez idő kell. Régen mondom, hogy ezeknek az utaknak a jelentőségét —forintokban vagy dollárokban mérve — nem lehet egyik napról a másikra megítélni. Ez egy hosszabb folyamat, terméke, csak ne legyen túl hosszú a folyamat. Ezeknek az utaknak „forintosított”, vagy „dollárosított” eredményei egy dinamikusabb gazdasági együttműködésben fognak jelentkezni, ehhez azonban a bizalomerősítő intézkedéseket ne csak a politikában, hanem a gazdaságban is meg kell tennünk. — Mit tapasztalt, a két felkeresett ország politikusai, üzleti körei, hogyan ítélik meg Magyarországot, helyzetünket, reform- törekvéseinket és gazdasági nehézségeinket egyaránt? — Teljesen tisztában vannak a magyar gazdaság helyzetével ismerik a magyar reformtörekvéseket, tudják értik a koncepció irányát, bár részkérdésekben természetesen járatlanok. A korábbi útjaimhoz hasonlítva — ha tapasztalataimat összemérem —, mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy néhány hónap alatt sokat csökkentek a magyar gazdasággal, a magyar politikai útkereséssel szembeni fenntartások. Míg korábban, mondjuk egy esztendővel ezelőtt inkább azt éreztem, hogy ránkcsodálkoznak ugyan, de abban azért nem nagyon hisznek, hogy meg is valósítjuk elképzeléseinket, most, úgy érzem, komolyan vesznek bennünket. Elismeréssel tekintenek például az általunk annyiszor szidott és oly gyakorta elmarasztalt magyar adórendszerre, arra, hogy egyáltalán van, s működik. Persze ők nem élik meg ennek az adórendszernek' ugyanazokat a terheit, mint a magyar fogyasztó, nem ismerik annyira az ellentmondásait, meg azokat a kijavítandó elemeit sem, amit mi — t>z, vagy tizenegy hónap tükrében — már ismerünk. Tanulmányozzák a társasági törvényt is, ismerik, már lefordított anyagával találkoztunk, tudják, hogy milyen irányba akarunk még további lépéseket tenni. Úgy érzem tehát, hogy e vonatkozásban a bizalom ma nagyobb és erősebb, mint korábban volt. — Sikerült-e eloszlatni az aggodalmakat az 1992-es EGK-tervekkel kapcsolatban? — A bennem lévő' aggodalmakat? Igen. Meg kell mondanom, hogy korábban Kohl kancellár, majd Nagy-Bri- tannia miniszterelnöke, most Mitterrand köztársasági elnök, illetve Felipe Gonzá- lez miniszterelnök tulajdonképpen ugyanazt mondta: az Európai Gazdasági Közösség egységes belső piacának megteremtése nem irányul a szerződési rendszeren kívül állók ellen. Éppen fordítva, a gazdasági közösségen belüliek dinamikus együttműködése mellett kinyitja a kapukat a többi ország felé. Az, hogy idén szeptemberben együttműkö. désj megállapodást írtunk alá az EGK-val, tíz esztendeig bizonyos előnyöket jelent számunkra, a mi helyzetünk tehát ebből a szempontból kedvezőbb, mint más államoké. Az azonban szerintem nem úgy lesz, hogy 1992. január 1-jéfőí rögtön egy egységes, zárt, jól működő, nagy, több mint 300 milliós piac kezdi meg működését. Az EGK-n belül elég sok feszültség van, elsősorban a fejlettségi szintek különbözőségeiből eredően. Belső dolgaik elrendezéséhez idő kell. Úgy vélem, hogy Magyarország számára van 5—10 esztendő, hogy beilleszkedjék ebbe a struktúrába. Ennek a titka roppant egyszerű: verseny- képes termékeket kell gyártani, pontosan, határidőre kell szállítani, állandóan ku" tatni kell az új lehetőségeket, alkalmazkodni kell minden olyan lehetőséghez, amely egy nagy piacon belül egy kis ország számára, megítélésem szerint, min. dig meglesz. — Amennyiben tervezett — és korábban bejelentett — lemondását elfogadják, akkor ez volt az utolsó miniszterelnöki útja. Ügy érzi, hogy ezzel politikai pályafutásában, életében új korszak kezdődik? — Nem kezdődhet életemben új korszak. 1945 óta párttag vagyok, s a pártban nagyon sok területen dolgoztam. Egyszerűen folytatom ugyanazt, mint amit eddig is csináltam. Remélem, hogy több időm jut a pártmunka szervezésére is. Az pedig, hogy a miniszterelnöki felmentésem — ha kérésemet elfogadja a parlament — jelent-e változást a politikai életben, megítélésem szerint egyáltalán nem. — Az MSZMP Központi Bizottsága, hogyan tudja majd mindazt előmozdítani, amiben most itt miniszterelnökként megegyezett? — Nem hiszem, hogy a Központi Bizottságnak közvetlenül és direkt módon kellene részt vennie ebben a munkában, de az MSZMP KB, ha eredeti funkcióját — tudniillik, hogy a politika alakításának legfontosabb műhelye legyen — betölti, akkor megteremti azt a szilárd hátországot, amely nélkül egyetlen kormány sem tud végrehajtani- semmilyen megállapodást. Arról nem is beszélve — és ez nagyon fontos —, hogy az MSZMP politikai vonala rendkívül nagy , mértékben erősítheti azt a bizalmat, amit kibontakozni látok a magyar reformprogram iránt. Ha az MSZMP nem lesz következetes, akkor a kormány hiába tesz erőfeszítéseket, a világban ma már régen tisztában vannak azzal, hogy a szocialista országokban a pártok szerepe milyen nagy a politikai folyamatok alakításában. Tehát ha a párt politikai vonala, állásfoglalásai erősítik ezt a bizalmat, akkor a kormánynak nagvobb szabadsága, nagyobb lehetősége lesz a végrehajtásban, — Madridban Is, Párizsban Is sok szó esett a kulturális értékek cseréjéről. Hogyan vélekedik erről, milyen lehetőségeink vannak? — Sóikkal nagyobbak a lehetőségeink, mint arneny- nyit kihasználunk. Ennek persze objektív okai is vannak, mert nyilvánvaló, hogy anyagi eszközeink nem korlátlanok. De írem szabad lebecsülni mindazt, ami ezen a téren történt. Azt például, hogy spanyol, vagy francia tannyelvű, kétnyelvű középiskola működik, azt, hogy — óriási sikerrel — itt lép fel az Állami Népi Együttes, azt, hogy kölcsönösen kiállításokat szervezünk, azt, hogy a jövő esztendőben részt veszünk a „Párizs Európa kulturális fővárosa” rendezvénysorozaton. Persze bőven van tennivalónk e téren is. A diplomák és a tudományos fokozatok kölcsönös elismerésének gyakorlatáról Madridban aláírt szándéknyilatkozat például azt mutatja, hogy ezen az úton kell továbbmenni. — ön tárgyalópartnereitől Spanyalországban és Franciaországban is több kérdést kapott a piagyar— román viszonnyal kapcsolatban. Mit tapasztalt, mennyire fogadják el a magyar álláspontot ebben a kérdésben? — Ez a kérdés nem szerepelt tárgyalási programunkban. Nem azért mentünk, hogy egy harmadik országról folytassunk eszmecserét, hanem azért, hogy a kétoldalú kapcsolatokról tárgyaljunk. Amikor azonban — a nemzetközi helyzet különböző kérdéseit érintve — elmondták véleményüket, mi is kifejtettük a magunk álláspontját. Ez természetes. Álláspontunk — sokszor megfogalmaztuk már — tiszta, világos, egyértelmű, nem változott. Ügy érzem, hogy a mj elvi álláspontunk iránt mindkét országban rokonszenv nyilvánult meg. Ha megkérdezték, elmondtuk, hogy mi nem akarunk Románia bel- ügyeibe beavatkozni, egyértelműen leszögeztük, hogy a második világháború után kialakult határokat véglegesnek tekintjük. De ugyanakkor arról sem hallgattunk: nyugtalanít bennünket, hogy a Romániában élő magyar nemzetiségiek nem gyakorolhatják a helsinki záróokmányban is rögzített jogaikat. Nyelvüket gyakorlatilag nem fogadják el hivatalos nyelvnek, a magyar nyelvű oktatás csökkenő tendenciájú. A magyar kultúra értékei nagyon nehezen jutnak el, vagy el sem jutnak az ott élő magyarokhoz, nem tapasztalunk semmi olyat, amelv segítené a két ország közötti együttműködést és az ott éle- magyaroknak az anyaországgal, itt lévő rokonaikkal való zavartalan kapcsolattartását. A legutóbbi esetről szólva: elfogadhatatlannak tartjuk az olyan intézkedéseket, amelyeket a magyar nagykövetség egyik munkatársa ellen tettek. Az esetet érthetetlennek tartjuk, célját és szándékát meg kell fejtenünk. Mert mindaz, amit vádként megfogalmaznak diplomatánkkal szemben, egyszerűen hihetetlen számunkra. Elképzelhetetlen, hogy egy magyar diplomata kocsit lopjon, elképzelhetetlen, hogv egy magyar diplomata úgy okozzon balesetet. hogy ne vállalja érte a felelősséget, elképzelhetetlen, hogy egy magyar diplomata a befogadó országban az ország vezetése ellen rágalmazó és ellenséges tartalmú röpcédulákat szór. Ez számunkra egyszerűen hihetetlen. Mi pontosan tudjuk, hogy kiket küldtünk diplomáciai szolgálatra, bízunk bennük. Arról az emberről is. akiről szó van, tudjuk, hogy színvonalasan, nagyon igényesen dolgozott korábban idehaza is, és jó szívvel szolgálta a magyar— román gazdasági együttműködést állomáshelyén is. Azt hiszem, nekünk pontosan meg kell még válaszolnunk a magunk számára, hogy milyen szándék vezette azokat, akik megítélésem szerint a magyar—román viszony megrontására törekednek. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) az értekezlet dokumentumait mihamarabb jelentessék meg. A középiskolás diák- szövetség életre hívását támogatta ugyan a bizottság, azonban úgy foglalt állást, hogy egyelőre korai lenne ez a lépés, hiszen az alulról építkező diákmozgalom még nem ért el erre a szintre. Elfogadásra ajánlották azt az indítványt is, amely szorgalmazza: március 15-e legyen pirosbetűs munkaszüneti ünnepnap. Javaslat hangzott el egy kétszázmillió forintos KISZ-lakásalap létrehozására. Erről — a szerkesztőbizottság ajánlása szerint — az ifjúsági szövetség költségvetésének függvényében a közeljövő- vőben döntenek majd. Az összefoglaló után határozathozatal következett. Az alternatív javaslatokat is tartalmazó dokumentumról részleteiben, illetve általánosságban szavazlak a küldöttek, azonban a döntés- hozatalt némileg megzavarta, hogy mindjárt az első kérdés kapcsán — a KISZ és a párt viszonya — éles ellenvetését fogalmazta meg az értelmiségi küldötték mintegy húsztagú csoportja. Kifogásolták: a soros elnök, Hámori Csaba megelégedett azzal, hogy „szemmérték- kel” a nyilvánvaló többség deklarálásával mondhassák ki a határozatot. Nehezményezték : kérésük ellenére az elnök elzárkózott attól, hogy a voksokat összeszámlálják, bár korábban ennél jóval kisebb jelentőségű ügyekben — például a szünet kérdésében — is szavazatszámlálás volt. A tiltakozó csoport elhagyta az üléstermet, s e napirendi pont további szavazásaiban nem- vett részt. Álláspontjuk ugyanis az volt, hogy a szavazás során többször elutasították a kisebbségi vélemények képviseletének lehetőségét. Az intermezzo után gyorsan megszülető döntésekben az országos értekezlet határozott arról, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezeteként az MSZMP-vel stratégiai szövetségben, közvetlen pártirányítás nélkül, önállóan tevékenykedik. Deklarálta, hogy a KISZ-hez nem csatlakozó fiatalokkal, közösségeikkel, szervezeteikkel a Kommunista Ifjúsági Szövetség egyenjogú és érdemi párbeszédre, érdek- és akciószövetségre törekszik, miközben nem tér ki a politikai viták ütközések elől sem. Döntés született arról is, hogy a KTSZ kongresz- szusát április közepére hívják össze; az akkorra elkészülő új szervezeti, szabályzat kidolgozására a KISZ KB bizottságot hív életre. A kongresszusig terjedő átmeneti időszakban — a küldöttek döntése értelmében — egy fiatal egyszerre csak egy szervezetnek lehet a tagja Hideg András, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja a december 7-ei kormány— KISZ találkozó előkészítéseként az ifjúságot érintő társadalmi, gazdasági kérdésekről szólt. A beszámolót követő vitában a legtöbben és a legindulatosabban a lakáskérdéshez szóltak hozzá. A küldöttek végül is abban állapodtak meg, hogy a KISZ-nek van kidolgozott A Budapesten elterjedt híreszteléseket cáfolva Major László, az MSZMP Központi Bizottságának szóvivője vasárnap este a Magyar Televízió A Hét műsorában elmondotta, hogy Kádár János, az MSZMP elnöke — a szóbeszéddel ellakásk one epei ója. s annak a megvalósítását kell szorgalmazni. Szombaton a késő esti óráikban kezdődött meg a személyi kérdések tárgyalása a KISZ országos értekezletén. A soros elnök mindenekelőtt vizsgálatot kért, és ennek alapján megállapította. hogy 611 küldött van jelen, tehát az értekezlet határozatképes. Ezt követően javaslatot tett arra, hogy az értekezlet Hámori Csabát, KISZ központi bizottsági, intézőbizottsági és titkársági tagságából, valamint első titkári funkciójából mentse fel, amit Hámori Csaba maga is kért. Az országos KlSZ-érte- kezlet Hámori Csabát e tisztségeiből 3 ellenszavazattal és 10 tartózkodással felmentette. A küldöttek hosszan tartó tapssal köszönték meg Hámori Csaba eddigi tevékenységét. A szavazást követően Hámori Csaba a személyi kérdéseket előkészítő bizottság elnökeként tájékoztatta az értekezlet résztvevőit a bizottság hiunkájáiról, és a személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatokról. A személyi kérdéseket előkészítő bizottság elnöke ismertette a kisebbségi véleményeket is. Az első az volt, hogy az első titkári funkcióra négyes jelölés legyen, a második, hogy a jelenlegi titkárok közül válasszanak ügyvezető első titkárt, és őt bízzák meg e teendők ellátásával1 a kongresszusig. A harmadik, kisebbségben maradt vélemény szerint az első titkár személyéről a kongresszus időszakában a teljes tagságnak kellene döntenie, . a negyedik pedig, hogy minden személyi kérdésről az országos KISZ-ér- tekezlet döntsön. A személyi kérdéseket előkészítő bizottságnak az volt a javaslata, hogy kettős jelölés legyen az első titkári funkcióra. Kiss Péter, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára és Nagy Imre, a KISZ KB titkára egyaránt felkerült a jelölőlistára. Mivel újabb javaslatot senki nem tett, ezt követően megtartották a titkos szavazást. Az eredményt este 11 órakor hirdették ki: 386 szavazattal Nagy Imrét választották meg a KISZ KB első titkárának. A szavazáson már 620 küldött vett részt, s 605-en adtak le érvényes szavazatot. A másik jelölt, Kiss Péter 205 szavazatot kapott. Mindkettőjüket nagy tapssal köszöntötték. A szavazás eredményének kihirdetése után Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára meleg szavakkal mondott köszönetét Hámori Csabának munkájáért, majd sok sikert. eredményes munkát kívánt Nagy Imrének, az új első titkárnak. Az értekezlet bezárását követően az újonnan megválasztott első titkár sajtó- tájékoztatót tartott. Éjféltájban Hámori Csaba, Nagy Imre és Kiss Péter találkozott a sajtó képviselőivel. Az újságírók elsősorban a személyi döntésekről, a KISZ-vezetők utánpótlásáról, valamint az új első titkár további elgondolásairól faggatták a jelenlevőket e szokatlan órán. lentétben — nem beteg, kisebb műtétet hajtottak végre a kezén, mivel nehezen tudta mozgatni ujjait. A miikrosebészeti beavatkozást követően az MSZMP elnöke pihenésre szorul, így nem tud részt venni a Központi Bizottság kedden kezdődő ülésének munkájában. (MTI) Kádár János kisebb operációja
