Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-10 / 242. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON Érkezett. .. MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: 8.20: Mit üzen a Rádió? 9.00: A hét zenemüve 9.30: A hét költője: Vörösmarty Mihály 9.40: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék — Kisiskolá­sok műsora 10.35: Menotti: A telefon Egyfelvonásos opera 11.00: Kicsoda ön? Forrai Sándor 11.20: Radioton-korongokról 11.23: Rózsa Sándor 12.40: Rólunk van szó 12.45: Házunk tája 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Bőröndök tartalma 14.30: Verbunkosok, katona­dalok 15.00: Most jelent meg 15.30: Régi kórusmuzsika 16.05: Hangoló 17.00: Eco-mix 17.30: Népi muzsika 18.15: Hol volt. hol nem volt... 19.15: Nyílt szín 19.45: Rádiókabaré — október 20.40: A kereszt. Kós Károly novellája. 21.05: Melis György operett­dalokat énekel 21.30: Amiről a világ vitatkozik 22.30: Rádiókabaré Kft. 23.30: Csajkovszkij-müvek PETŐFI RADIO: 8.05: Nótacsokor 9.05: Napközben 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Böbe Gáspár Ernő népizenekara játszik 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig... ‘ 17.05: Kölyökrádió 17.30: ötödik sebesség 18.30: Játék — 10 000 forintért 19.30: Sportvilág 20.00: Zeneközeiben 21.05: Te... Marina Vlady vallomása a szerelemről 22.04: Festő a Parnasszuson 22.30: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai­ból 23.10: A mai dzsessz 23.50: Egy kis éji könnyűzene BARTÓK RADIO: 9.06: Dzsesszarchívum 10.35: A Bajor Rádió szimfo­nikus zenekarának hangversenye 12.08: Operarészletek 13.05: Kilátó 13.50: Bemutatjuk új szép felvételeinket 14.07: A kamarazene kedvelői­nek 15.00: Az eladott menyasszony 15.37: Széli György vezényel 16.55: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 18.00: Operabérlet Rossini: A sevillai borbély 19.05: Magyar muzsika 19.35: Schiff András Mozart- hangversenye 20.21: Zsebrádiószinház 20.34: A hangverseny-közvetítés folytatása 21.20: Szimfonikus táncok 21.51: Uj lemezeinkből 23.00: A hét zeneműve .MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok. információk szolgáltatá­sok Borsod. Heves és Nógrád megyéből. — Reklám. 17.30: Műsorismertetés, hírek, időjá­rás. 17.35: Hétről hétre, hét­főn este. Zenés magazin. Te­lefon: 35-510. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc — El szeretném mondani. Kiss László jegyze­te (Közben: 18.00—18.15: Észak­magyarországi krónika. — Reklám.) 18.25—18.30: Lap- és müsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 20.00: Körzeti tévéstúdiók műsora — Budapest — Pécs — Szeged SALGÓTARJÁNI KÁBEL­TELEVÍZIÓ: 19.15: Mesefilmek 19.30: Tarjáni magazin — Képújság (hírek a vá­ros közéletéből, pihenőpark épül a lakótelepen, új rovatunk: Adám mester konyhája) 19.50: Reklám 20.00: Luxusbordély Párizsban (francia filmszatíra, 18 éven felülieknek!) 21.30: Reklám 21.40: Tarjáni magazin — (Képújság (ism.) BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.35: A találmányokról 16.55: A nap percei 17.05: Katonák műsora 17.55: Pozsonyi magazin 18.20: Esti mese 18.40: Az átépítés forradalmi útján — sorozat 19.30: Híradó 20.00: Samo, kupec és király. 21.30: Sportvisszhangok 22.30: önöké a szó 2. MŰSOR: 16.50: Angol természetfilm­sorozat 17.15: Tévéállatkert 17.35: Winnetou — francia tv-sorozat 18.30: A hét eseményei magyar nyelven 19.00: Torna 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Híradó 22.00: Világhiradó 22.15: Férfiak és mindenki mások — grúz film 23.15: Híradó a pozsonyi zenei napokról MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4jtől: Aladdin. Színes, szinkr. olasz kalandfilm. Há­romnegyed 6 és 8-tól: Düne. Színes angol sci-fi. — Kama­ra: Elakadás. Színes, csehszlo­vák filmvígjáték. — Kohász: A menyasszony gyönyörű volt. (16) Színes magyar- olasz koprodukció. — IMH Zagyvapálfalva: Víz és szap­pan. Színes-, szinkr. olasz filmvígjáték. — Balassagyar­mati Madách: du. fél 4-től: Trón. avagy a számítógép lá­zadása. Színes, szinkr. ame­rikai sci-fi. Háromnegyed 6- tól: Két lány az utcán. Ma­gyar film. — Este 8-tól: Le­számolás Hongkongban. Szí­nes, szinkr. amerikai bűnügyi film. — Középiskolás ,,A” bérlet: Iszony. Negyedhárom­tól. — Madách Kamara: Én szép kis mosodám. (18) Színes angol film. — Bátonyterenyei Petőfi: örült római vakáció. Színes, szinkr. olasz filmvíg­játék. — Kisterenyei Petőfi: Vágyrajárók, Színes, szinkr. francia filmbohózat.. — Pász­tó: Fél 6-tól: Váratlan szere­lem. (16) Színes görög film. Fél 8-tól: Színes holland film. — Szécsény: 6-tól: Kémek a sasfészekben I—II. Színes, szinkr. látványos angol film. — Karancslapujtő: A dzsun­gel könyve. Színes amerikai rajzfilm. — Jobbágyi: Gonosz­tevők társasága. Színes, szink. francia bűnügyi filmvígjáték. — Nagylóc: Iskolamozi: No, megállj csak! — Ersekvad- kert: Nagy zűr Kis-Kínában. Színes. látványos amerikai fantasztikus kalandfilm. — Rétság: Én a vízilovakkal va­gyok. Színes, szinkr. olasz kalandfilmvígjáték. Meddig élt... mikor halt Madách ? „Csesztve... neve ismerősen cseng mindannak (így!), aki kicsit is ismeri Madách Imre életét.” — szól a Vasárnapi Hírek legutóbbi számának tudósítása a csesztvei Madách­iba pr ól. Az alig néhány soros kis híradás mintapéldánya amúgy a hevenyészettségnek, hogy ugyanis Madách kilenc! évig élt volna Csesztvén rövid élete során. Bárhogy számolgaitma mindenki, aki kicsit is ismeri a költő életét — nem jutna tovább hétnél. Legfeljebb nyolcnál. Madách Imre még há­zassága előtt Alsósztregováról Csesztvére költözött (nem egyszerre, folyamatosan) tehát 1845-től lakott a régi ispán Iáikban. Ide nősült, itt születtek gyermekeik, innen hurcolták el felségárulás-szervezkedés vádjával a börtönbe (interná­lásra), ide tért vissza, hogy azután már 1853-ban családos­tól átköltözzön anyjához Sztregovára. Ez amúgy nyolc év lenne, de le kell számítani a rabságban töltött majd egy esztendőt belőle. Így lesz a kilenc hét. „Az épület most múzeum, s 1983 — Madách halálának 160. évfordulója — óta évente helyet ad a Madách-napnak” — folytatódik a kis hír. Madách 1864-ben halt meg, 1983- ban nem halálának, hanem születésének (1823) volt 160. év­fordulója. Aki mást ír, kicsit sem ismeri Madáchot... S aki még kevésbé — az így tanulja meg. (t. pataki) ■ • • TELEXEN Képzőművészet a két háború között Kevesebb legyen a fehér folt Negyven éve hunyt el Bátki József Legalább két szempont­ból ígérkezik jelentősnek Salgótarjánban az a kép­zőművészeti kiállítás, amely­nek előkészületei már jó ideje folynak a Nógrádi Sándor Múzeumban, bár megnyitását csak jövőre tervezik. Ezek szerint a nógrádi érdeklődő közön­ség hosszú évtizedek után ismét együtt láthatja majd Bátki József_ Bóna Kovács Károly és Fayl Frigyes vá­logatott műveit, illetve azo­kat, amelyek még föllelhe- tőek és bemutathatóak. (A művészék köztéri alkotásai, idehaza, illetve külföldön létező murális művei ter­mészetesen kivételt képez­nek. Sajnos, a művek egy része megsemmisült vagy eltűnt az idők során.) A múzeum ezzel a kiál­lítással igazi értékmentő és koncepciózus gyakorlatá­nak megfelelően ismét le­hetőséget teremt mind a szűkebb szakmának. mind a nagyközönségnek arra, hogy hosszú időn át lap­pangó értékeket ismerjen meg, illetve lehetősége le~ gyen e művészek életművé­nek kritikai elsajátítására. Annál is inkább, mert hi­szen, sajnos, nemzedékek nőttek fel a nógrádi művé­szeti örökség ezen részének ismerete nélkül. Az egyik cél tehát az, hogy a három művész mun­kássága újra ismertté vál­jon. A másik összefügg ez­zel, ha megkésve is, de nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a két háború közötti időben a nógrádi művészeti élet olyan megalapozása ment végbe, amire a felszabadulás után építeni lehetett, s hatása valójában tovább élt, bevall­va vagy bevallatlanul még egyes mai művészek mun­kásságában is, ami természe­tesen nem szégyenlendő. (Hogy csak egy példát említ­sünk, idős Szabó István mindig is szívesen emléke­zett Bóna Kovács Károlyra, akinél ifjúként tanult.) A helyi szellemi azonos­ságtudat mostani roppant hiányosságai nem utolsósor­ban éppen abból következ­nek, hogy a felszabadulás utáni első történelmi időszak­ban — hasonlóan az orszá­gos gyakorlathoz — teljes mértében a megszakítottság- ra helyeződött a hangsúly, márpedig különösen a mű­vészetekben a megszakított- ság és a folyamatosság dia­lektikája létezik. Persze, nemcsak ott. Ismernünk kell, s a nógrádi képzőművészeti élet még megírandó történe­tében dokumentáltan föl kell mutatni ezen örökség egé­szét, amelynek a három művész munkássága is ré­sze. Nyilvánvaló, hogy a hatvanas évek elején nem a semmiből pattant ki a kép­zőművészeti élet, amely nap­jainkban ismételten az ér­tékmódosulás idejét éli. A készülő emlékkiállítás alkalmából a három művész közül ezúttal Bátki Józsefről szólunk, illetve csak utalunk életének és munkásságának néhány fontosabb szakaszá­ra. Van még egy indok is, Bátki József negyven évvel ezelőtt hunyt el Salgótarján­ban. E hasábokon más téma kapcsán nemrég már elisme­rően szóltunk Szabó János hosszú évtizedek óta folyta­tott kitartó gyűjtőmunkájá­ról. A művészeti élet doku­mentumainak gyűjtése tevé­kenységének egyik legki­emelkedőbb részét jelenti. A többi között imponálóan gaz­dag forrásanyaggal rendel­kezik Bátki József életével és munkásságával kapcsolat­ban is. Adataink az ő érté­kes dokumentációjából va­lók. Reméljük, valamilyen formában egyszer sor kerül­het a dokumentáció teljes publikálására is. Bátki József festő- és szobrászművész 1877-ben szü­letett Zagyván (Zagyvaró­nán) egy Inászón dolgozó bányász gyermekeként. A rozsnyói gimnázium elvégzé­se után került állami ösz­töndíjjal az Iparművészeti Iskola díszítő-festő tagozatá­ra. (Főiskolai aranyérmet, Lotz Károlytól külön jutal­mat is kapott itt a későbbi­ekben.) E tanulmányai után úgynevezett nagy állami ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémiára került egy évre. Innen először Münchenbe, majd Grazba ment, ugyan­csak ösztöndíjjal. Tanulmányai befejeztével először Pestújhelyen telepe­dett le. A Tanácsköztársaság idején Berény Róbert mű­vészcsoportjában dolgozott. Ugyancsak a kommün idején egv fegyvergyári igazgató részére szükségpénzt is ter­vezett, egyik oldalán marok- szedőnő, a másikon Miarx Károly portréja látható, je­lenleg igen nagy numizma­tikai értéke van. A Tanács- köztársaság leverése után hívták Amerikába, de itthon maradt, Első jelentős salgótarjáni sikerét 1924-ben érte el, a helyi képzőművészeti kiállí­tás aranyérmét nyerte el, ez évben kapta a megbízást a salgótarjáni izraelita temp­lom kifestésére, amivel nagy sikert ' aratott. A hatvanas évek elején a zsinagóga le­bontásával e műve megsem­misült. A művészt 1934-ben Zagyvára hívták, haza, innen már nem tért vissza Buda­pestre, az acélgyár szom­szédságában telepedett le (a Művésztelep elnevezés innen ered). E helyen nincs mód fordu­latos életének és gazdag munkásságának részletezésé­re. A továbbiakban csupán még néhány adatot emlí­tünk: 1927-ben tagja lett a Paál László Társaságnak, 1932-ben a Magyar Képző­művészek Egyesületének, 1935-ben Salgótarjánban aranyéremmel tüntetik ki, 1939-ben saját költségén ki­adja az Élő vonalak című rajztanítási kézikönyvét, 1941-ben Napsugár című szobra elnyeri a Képzőmű­vészeti Társulat jubileumi kiállításának nagydíját, meg­kapja a Zala György-emlék- érmet, 1944-ben meghívást kap a Képzőművészeti Tár­saság szobrászművészei tag­jai sorába, s felkérik a Kép­zőművészeti Főiskola fa­szobrászati tanszékének ve­zetésére, 1948-ban hunyt el Salgótarjánban. Sokoldalú művész volt, munkásságában a barokk, a romantika, a naturalizmus, a realizmus, a szecesszió, a né­piesség elemei — a kor szel­lemének megfelelően — egy­aránt föllelhetőek. Budapest, Párizs, München, Graz, Sal­gótarján egyúttal a sokféle hatást, változatos munkát és megbízatást, sőt, technikát jelentett számára (üvegfes­tés, szőnyeg, bútor, pénzterv, restaurátori munka, freskó, egyéni ízű szobrászati alko­tás stb.). Igen jelentős egy­házművészeti munkássága (freskó, oltárkép, mozaikkép, faszobrászat, falfestés, üveg­ablak stb.). Ilyen jellegű legismertebb munkái Pestújhelyen, Buda­pesten, Pannonhalmán, Rá­koskeresztúron, Zagyvarónán, Salgótarjánban, Homoktere- nyén, Ludányhalászibam, Szentsimonban, Saigon, illet­ve külföldön Versecen, Nor­végiában, Dél-Afrikában, Kolozsvárott, Olaszországban találhatók, hogy csak a leg­jellegzetesebbeket említsük. A nógrádi közönség e gaz­dag életműből természete­sen csak ízelítőt kaphat; Mindazonáltal olyan ismere­tekkel és élményekkel gaz­dagodhat majd, amelyek birtokában a helyi művészet­történetről teljesebb és hite­lesebb képe alakulhat ki. Ez a megállapítás vonatkozik Bóna Kovács Károly és Fayl Frigyes munkásságára i-s, aminek ismertetésére — vagy inkább jelzésére — a jövő­ben szintén sort kerítünk, hogy ezzel is kevesebb legyen művészeti hagyományaink fehér foltja. Tóth Elemér Megyénk északi részén találjuk Szilaspogonyt. A köz­ség közel félezer lakos otthona, kiknek döntő részét időskorúak alkotják. Az öregek napközi otthonában kötögetéssel, és a hétköznapok apróbb-cseprőbb prob­lémáinak megvitatásával töltik idejüket —, már ami marad a házkörüli teendők mellett. A 15 apró óvo­dás még büszkén húzná játékmozdonyával a „szerel­vényt” —, de szüleik inkább a város felé kacsin­gatnak. Az épületek némelyike már kihalt, de akad hétvégi háznak átalakított is. — Bencze — JL ÉMdfáfá*f -fJL{Ц fi Д||У|||й«м г 'IJa '

Next

/
Thumbnails
Contents