Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-08 / 241. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON ITELEXEN ÉRKEZETT... Gyökerek lélegzése BEÉPÜL ÉLETÉBE A VERS Ádám Tamás életéről és a költészetről Adóm Tamás Gyökerek lélegzése című első verseskötete a napokban látott napvilágot Salgótarjánban, a Palócföld- könyvek sorozatban. A fiatal költő 1954. szeptember 3-án született Balassagyarmaton, ahol jelenleg is él. Az általános iskolát Ludányhalásziban, középiskolai tanulmányait Budapesten és Szegeden, a MÁV Tisztképző Intézet forgalmi szakát 1979-ben ugyancsak Budapesten végezte. Utána forgalmi szolgálattevőként dolgozott a MÁV Balassagyarmati Körzeti Uzemfönökségén 1979-től 1982-ig, majd 1988-ig ugyanitt oktatótiszt volt. 1988 szeptemberétől a NÓGRAD munkatársa. „Szervusz Salgótarján!” ízeli fő a szibériai konyhából Csak nem ő az új főpincér? Majd’ a szívbaj jött rám hirtelen... Nyitom az ajtót gyakorlott mozdulattal, lépek be a Karancs Szálló éttermébe, s mit ad isten, elébem toppan fogait vicsorgatva egy termetes barnamedve. Mondom, ennek fele se tréfa, s nézem, merre lehetne futni hanyatt- homlok, menedékért, de látom ám, mégsem olyan igazi vérszomjas fenevaddal van dolgom, mint tajga- lakó társai. Csak egy pi- szén-pisze, aki mancsában tortával, orcáján széles mosollyal fogadja az oda- tévedőt. Jó, jó, de akkor-is,-mit keres itt és egyáltalán hogy kerül ide onnan a világ másik végéről? Talán megunta az ottani cam- mogós életet és bele akar kukkantani rohanós mindennapjainkba? Nos nem, prózaibb oka van jöttének, lebbenti le a titok fátylát Karácsonyné Sándor Gab- ^ riella, a szálloda igazgatója, s magyarázza, miszerint a történet még tavaly kezdődött. Együttműködési szerződést kötöttek a kemero- vói Salgó étteremmel, amelynek értelmében ezúttal minden évben kölcsönösen, gasztronómiai napok keretében egy héten keresztül bemutatót tartanak tájegységük táplálkozási szokásaiból, az ott élők jellegzetes ínyencségeiből, ételkülönlegességeiből, s ezen fölül az arrafelé dívó népszokásokból is igyekeznek ízelítőt adni. Mivel tavaly a tarjániak kezdték a vendégjárást, most elérkezett az ideje, hogy október 10-ig barátaink is viszonozzák a látogatást. ök cigelték magukkal mintegy mottóként ezt a jókora kitömött ragadozót, az ottani erdők és hegyek királyát. Mindezeket megtudakolván rögtön megközelítem a frontvonalat. Odabenn a konyhában nagy a sürgölő- dés, Galina Ljasenko, a Salgó étterem konyhafőnöke serényen vezényli gárdáját a fortyogó üstök között. Mondja, egész nap ilyen szintű serénykedésben voltak, s most igencsak izgulnak, sikerrel jár-e a bemutatkozás? Újságolja, jellegzetes szibériai ételeket készítenek. A menüben szerepel egyébként kedvenc étele, a pelmenyi, a speciális húsos derelye, amelyre ott- kép: bencze hon, családi körben is gyakran befut a rendelés. Sorolja, miszerint ez . úgy készül, hogy a darált, fűszerezett húst elnyújtott tésztába 'csavarják, majd megfőzik — de sokan sütve szeretik inkább —, ezt felöntik tejföllel, de lehet mustárral, vagy akár ecetes mártással is fogyasztani. Majd kételyben megfogant kérdésemre elmondja, a maguk részéről optimisták, mert feléjük is alkalmaznak mindenfajta körünkben dívó fűszert, így a paprikát és a borsot is, nagy mennyiségben. Sőt egy igazi meglepetéssel is szolgálnak, ez a paporotnyik, a Szibériában honos erdei növény. No és jöttének nem titkolt célja, hogy a tarjáni háziasszonyok — vagy urak — is megkedveljék ételeinket s ily módon nyomot hagyjon az itteni szokásokon. A vendégseregben zenészek is érkeztek, s erre az alkalomra dalt is költöttek, amelynek dallamai először itt hangoztak fel és a két város megbonthatatlan barátságáról szól. Címe: Szervusz Salgótarján! (balás) — Mióta ír verset? — Első verseimet közép- iskolás koromban írtam. Elég szépen „termeltem”, azt gondoltam, hogy a mennyiség a lényeg. Az első időkben igazán nem is vettem komolyan a versírást. A fordulat 1982-ben következett be. — Mit jelent ez? — Akkor tisztáztam magamban, hogy vagy komolyan írok, vagy le kell tenni a tollat. Elégettem az első ötszáz versemet. Utána kicsit másként kezdtem írni, jöttek is az első publikációk a NÓGRÁD-ban, a Palócföldben, aztán folyamatosabban az Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban, a Képes Újságban, a Népszavában, a Mozgó Világban, a Kortársban, az Élet és Irodalomban. Elérkeztem oda, hogy egy kötetnyi anyagom gyűlt összie, első kötetem, a Gyökerek lélegzése verseit 1982—1985. között írtam, mintegy száz verset. A kezdeti időben sokat jelentett az, hogy a balassagyarmati Komjáthy Jenő irodalmi és művészeti társaság tagja lettem, ahol komoly műhelymunka folyt. A társaságnak most is tagja vagyok, jó oda járni, de az ember elérkezett egy viszonylagos szintre, ahol már önmagának kell megtalálni a helyes irányt. — Mi az, ami költőként foglalkoztatja Adám Tamást? —* Először inkább csak a pillanatokat ragadtam meg, fokozatosan kezdtem az élet mélyebb dolgai iránt érdeklődni. Verseim is hosszabbak és talán mélyebbék lettek. Már nem izgatnak igazán a pillanatok. Viszont előjöttek új problémakörök, mint a hétköznapok ellentmondásai, az ősök, a gyökerek fölvállalása. Verseskötetem címének is kettős jelentése lehet. Egyrészt utalás az ősökre, másrészt a versek gyökereire, a versek lélegzésére. — Mit jelentenek az elődök, a gyökerek? — Most derül ki igazán, hogy a nagyszülőktől és a szülőktől mit hoztam. Kétkezi emberek voltak, mindig a munkát láttam körülöttem. Tőlük örököltem a kitartást és a munkába való hitet. A gyermekkori élmények a versekben is visszatükröződnék. Az az érdekes, hogy ahogy távolodik az ember időben a gyermekkortól, egyre élesebben tűnnek föl bizonyos dolgok. Balassagyarmaton élék, ezzel fölvállalom a vidékiséget is. Negyedszázad elteltével ismét magyar irodalmi lexikon készül a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében. Az 1963—65 között megjelent háromkötetes irodalmi lexikont bibliográfiai, adatbeli hiányosságai, szerkesztési aránytalanságai miatt, sok bírálat érte tudományos körökben. Ehhez társul, hogy az eltelt két évtized során új írói, költői nemzedékek léptek fel, és ezrével jelentek meg szépírói munkák, amelyek irodalomtörténeti rögzítése, tu— Miben látja a költő ennek lényegét? — A vidékiségnek sok hátránya van, ha a publikációs lehetőséget, az irodalmi élet vérkeringésébe való bekapcsolódást nézzük. De az előnyeit sem felejtem el. Lehet, hogy elveszíteném a talajt, ha nem itt élnék a szű- kebb hazámban, Nógrádban, ezen a vidéken. Nem kívánok betérni az irodalmi élet zsákutcáiba sem. Sok verset szeretnék írni itt, lehetőleg «gyre jobbakat, úgy érzem, hogy ez a dolgom. — Mire jó a vers? — Tisztában vagyok azzal, hogy a versek leértékelődtek, mégsem tudom elképzelni, versek nélkül a létezést. Teljes életet biztos, hogy nem lehet élni versek nélkül. . — Milyen a versírói közérzete? — Jelenleg nemzedékem, az úgynevezett „arctalan nemzedék”, az ötvenes évek elején születettek sorsa foglalkoztat. Mit ért el, hova jutott ez a generáció? Tulajdonképpen semmit sem ért el, vagy nagyon keveset, pedig tele voltunk tervekkel, energiával. Éppen most írok ex'ről egy nagyobb lélegzetű próza verset. A másik dolog pedig, mint már említettem, a társadalmi ellentmondások sora. Ezt nagyon nehéz jól megírni, annál is inkább, mert frázisokhoz szoktattak bennünket ebben a témakörben. Most ott tartok, hogy megint van egy kötetre való versem, meg kellene szerkeszteni, s jó lenne, ha megjelenne. — Miért választotta az újságírói munkát? — Számomra most érkezett el az a pont, hogy .el kell dönteni, hivatásszerűen mit csináljak. Ügy érzem, hogy nekem igazán az írás a mesterségem. Ami még a verseket illeti, új, friss anyagot Ádám Tamás: dományos feldolgozása eddig elmaradt Az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) anyagi támogatáséval most kélr oda Inti lexikon szülő — szintén háromkötetesre tervezett — kézikönyv tízezer címszót tartalmaz majd. most nem adok ki a kezemből, mert az a tapasztalatom, hogy az ember elfogult az új írásaival. Kell egy kis- idő, amíg az ember reálisan tudja értékelni a friss termést. Szeretnék jó költő lenni, de ehhez még rengeteg munka és tanulás kell. — Életkörülményei adót- tak ehhez? — Ügy érzem, igen. Feleségem tanít, lányom tíz-,, fiam hatesztendős. Elmélyült munka csak nyugodt családi háttérrel lehetséges. így föl tudom dolgozni mindazon hatásokat, amik költészetemet befolyásolják. Közéjük tartozik József Attila, Pilinszky János, kezdetben Villon. József Attila örök szerelem, Pilinszkynél pedig a tökéletesség igénye vonz. Sokgyermekes családban születtem. Édesanyáméit tizenegyen voltak testvérek, Szé- csény felfaluból származnak, édesapáméit hatan, ők Lu- dányhalásziak. Anyai részről bányászok, apai ágról parasztok voltak az őseim. Ludányhalásziban nőttem föl. Emlékszem azokra az időkre, amikor még kaszával arattak, majd aratógéppel. Emlékszem a cséplések- re, a fantasztikus jó kedvre a cséplőgépet körfogó nagy porban. Ludányhalásziban 14 éves koromig éltem. Édesanyám ma is ott él, édesapám tavaly halt meg. Nem szívesen nyílók ki, talán a verseimben is keresni kell, mi van a sorok mögött. — Nógrád megye, a szü- kebb haza tehát meghatározó jelentőségű? — Igen. Éltem néhány nagyvárosban, s akikor még szerettem is őket egy kicsit. Most már nem tudnék máshol élni, mint Nógrádban, de ezt már mondtam korábban is, — Miért? — Egyrészt, szeretem az embereket, a tájat. Van, aki gyermekkora helyszínétől könnyen el tud szakadni, s van, aki nem tud és nem is akar. Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik hazamennek a munkából, megisznak egy sört és lefekszenek. De a magamfajtának igazi magánélete nincs, mindig töpreng, gondolkodik és beépül életébe a vers. S, nem tud mást csinálni, csak ezt. T. E. A címszavak kiválasztásánál a szerkesztők arra törekedtek, hogy — a parttalanná válás veszélyét elkerülve — a korábbiakhoz képest tá- gabbra fogják a lexikon kereteit. A tervek szerint ez év végére érkezik be a 180 szerzőtől af egyes szócikkek kézirata. Várhatóan 1989 utolsó hónapjaiban áll ösz- sze nyomdakészen a teljes anyag. Mindhárom kötet egyszerre jelenik majd meg az Akadémiai Kiadó gondozásában — előreláthatóan: 1992 elején. я I tartják az angofok' h0gy az idő — pénz! Nem ismerem az idő-pénz átszámítási arányt, de egy bizonyos, azon a délelőttön sokat kelthettem. Ugyanis órákig ácso- rogtam az utcán, s kilestem egy tízfilléres „magánéletét”. Valaki leejthette, vagy egyszerűen tudomást sem vett arról, hogy kiesett a zsebéből. Elment mellette jól öltözött úrihölgy, rátaposott hanyag eleganciával pompázó stoppos, arrébb pöccintette egy kisiskolás, de lehajolni senki sem volt hajlandó érte. S itt kezdődött kettőnk „párbeszéde”. Ahogy néztem, fehéren megvillant rajta a napfény. Talán jelképes is volt, hiszen ez a pénz egykoron a fénykorát élte. Emlékszem, amikor az asztal morzsáját söprö- gető anyám azt mondta, sohasem lehet tudni, mire lesz még jó. Valamikor ez a tízfilléres is büszke lehetett magára. Mondjuk akkor, amikor még egykét tojást lehetett vásárolni érte. Vagy, amikor kettőt összegyűjtve, beálltunk az öreg szatócs zsibvásárTíz fillét,. hangulatú boltjába, s teli szájjal habzsoltuk az érte kapott stolverkot. Félreértés ne essék, nem nosztalgiázni akarok e hasábon, csupán az jutott az eszembe, hogy hol kezdődik napjainkban a pénz értéke. Száz, ötszáz, ezer forintnál...? Embere válogatja, mert akinek kevesebb van, másként gondolkodik egy elegáns kirakat előtt, mint az, akinek többet adott az élet, vastagabb a bukszája. Félő, hogy egyre inkább a magasabb számok felé hajlik a mérleg serpenyője — a kicsi már nem számít. Pedig a kicsikkel is lehet takarékoskodni. Tudom, nem egy villanykörtén múlik, hogy mennyit fogyasztunk, nem egy csöpögő csap megjavít- tatásán, netán az autó fogyasztásának beállításán. De ha már közmondással kezdtük, az is érvényes, hogy sok kicsi sokra megy. Talán emlékeznek még rá olvasóim, hogy a Ki mit tud? játékok ' őskorában úgy szavaztatták meg az országot: kapcsoljunk fel a lakásban minden égőt tetszésnyilvánításként. Ugye, arra is emlékeznek, hogy milyen szépen száguldott felfelé az országos áramfogyasztás görbéje. Nos, ezt lefelé is meg lehet tenni, lehet licitálni — a takarékosság javára. Minden ötlet, minden cselekedet, amely ezzel függ össze, csak hasznunkra válhat. Ne vegyék poénkodásnak, de a maga módján ez is egy kicsit: Ki mit tud... ? Tudnunk kell meghúzni a határt a fogyasztásban, a költekezésben, a kivagyiságban, a nemtörődömségben, mert — mint az idő — ez is pénzbe kerül. Ha nem figyelünk oda, valamennyiünknek nagyon sokba kerül az élet. Am, ha adunk a kicsire is, kevésbé kell megszorítanunk majdan azt a bizonyos szíjat. 5 tartozom vallomással: hogy mi lett a tízfilléres sorsa. Lehajoltam érte, felvettem és otthon odatettem egy réges- régen féltve őrzött lyukas kétfilléres mellé... Szilvás István Fonnyadi almák A hamut forró vízbe szórták megvárták míg csendesednek a buborékok s leülepszenek a szürke szemcsék igy készült nagyanyám házában a mosópor nagyapámnak fanyar humora volt mikor a harangkötél hullámzása alábbhagyott tizenegy önként jelentkezőt kért az ebédhez huszonkét kéz emelkedett a magasba hátha az élelem is megduplázódik télen fonnyadt almákat kötözött a fákra és odahívta kicsiny gyermekeit kiknek a szájuk tátva maradt és az üregekbe beesett a hó az iskolában Kaleczky kántor úr szigorától felrepedtek a kezek őt elvitte a háború
