Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-25 / 255. szám
2 NOGRAD 1988. OKTÓBER 25., KEDD Hegnyílt az ÁSTA világkongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Mark Palmer, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete hangsúlyozta, hogy a szocialista országok jelenleg a változások időszakát élik. Úgy vélekedett, hogy a nyíltság és az átalakulás először Magyarországon tört utat magának, egyebek között az 1968-as, az általa részleges piacgazdaságinak minősített reformintézkedésekkel. Magyarország büszke lehet eredményeire — mondta a nagykövet, ugyanakkor említést tett árról1 is, hogy a hatóságok nem engedélyezték az október 23-ára tervezett megmozdulásokat. Mark Palmer az együttműködés fokozására, a Kelet-Európába s ezen belül Magyarországra irányuló amerikai turizmus elősegítésére bíztatta a jelenlévő üzletembereket. Ezzel összefüggésben említette, hogy Magyarországon a korábbiaknál jóval kedvezőbbek a külföldi beruházási lehetőségek. A nagykövet bejelentette, hogy Ronald Reagan amerikai elnök üzenetet intézett a világkongresszus résztvevőihez. A mintegy ötperces üzenetet a résztvevők hat nagyméretű vetítővászon segítségével kísérhették figyelemmel. Az amerikai elnök megemlékezett arról, hogy júliusban Washingtonban személyesen is üdvözölhette Grósz Károlyt. Az akkori találkozón mindketten szorgalmazták a kétoldalú kapcsolatok bővítését, ezen belül idegen- forgalmi megállapodás aláírását. Az Egyesült Államoknak komoly gazdasági érdekei fűződnek a turizmus bővüléséhez. Az idegenforgalom elősegíti a népek közötti jobb megértés, bizalom kialakítását is — mutatott rá üzenetében Ronald Reagan, végül sikeres munkát kívánt a kongresszus résztvevőinek. Az ünnepség befejezéseképpen Beck Tamás kereskedelmi miniszter és Charles Cobb, az Egyesült Államok kereskedelmi miniszterhelyettese számdéknyilai- feozatat írt alá a két ország közötti idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztéséről. A megállapodás szerint a két ország illetékes szervei a jövőben előmozdítják a hazai és nemzetközi turizmussal összefüggő információk cseréjét, aiz utazási irodák közötti együttműködést, s az idegenforgalommal kapcsolatos közös oktatási programok megvalósítását. A megnyitó ünnepséget követően Grósz Károly újságírók kérdéseire villám- interjút adott. Elmondta, hogy hazánkban az idegenforgalmi fejlesztésiek sorában kiemélt fontosságot kapott a minőségi turizmust szolgáló gyógy-, valámint kongresszusi turizmus. Különös figyelmet fordítunk a szállodaépítési program felgyorsítására. Ebben számítunk a külföldi tőke közreműködésére is. Jó néhány cég érdeklődik magyarországi idegenforgalmi befektetések iránt, egyebek között az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniótoól, Ausztriából, az NSZK-ból, sőt még a Koreai Köztársaságból is. Nemrégiben kezdték meg egy magyar—finn szálloda építését Budapesten a Dráva utcában, s a napokban teszik le az alapkövét a magyar—svájci tőkével épülő Thermal Hotel Aquincum- nak. Két nagy-britanniai céggel előrehaladott tárgyalások folynak, s úgy tűnik, hogy egyesült államokbeli vállalatok is hamarosan bekapcsolódhatnak a budapesti szállodaépítési programba. Részletesebb információt a miniszterelnök erről nem adott, mondván, még nem fejeződött be a versenytárgyalás, s az üzleti korrektség titoktartásra kötelezi. Annyit mindenesetre elárult, hogy a Deák tér, a Madách tér és a Vár-kioszk területéről van szó, sőt —ha sikerül megkapnunk a Bécs—Budapest világkiállítás rendezésének jogát — szó van egy, az Óbudaiszigeten építendő szállodai komplexumról is. Az amerikai partnereik további telek- javaslatokat kérnek, ugyanis bíznak abban, hogy a magyar—'amerikai légiiközleke- dési kapcsolatok megerősödésével erőteljesen fellendül a két ország közötti idegenforgalom. A nap további részében a kongresszus küldöttei plenáris ülésen vették részt, majd délután folytatódtak az üzleti tárgyalások és tapasztalatcserék az A pavilonban vasánnap megnyílt idegenforgalmi kiállításon. A kongresszus rendezői nagy fi gyedemmel gondoskodnak arról, hogy a részt- vevőkhöz a legapróbb információk is eljussanak. Megállapodást kötöttek például a Magyar Postával, s ennek alapján a kongresz- szus ideje alatt kétféle műsort is sugároz a Magyar Televízió az ASTA-ikong- resszus mintegy hatezer résztvevője számára. A vendégek választhatnak az ASTA-Vision program, illetve az Official Airline Guides (О AG) társaság The World of Travel elnevezésű programja között. Az előbbit a televízió 43-as csatornáján sugározzák, naponta reggel 6 és 8 óra között, délután 17 és 18 óra között, valamint 23 ólától. Az OAG műsorát az 51-es csatornán lehet fogni, 6-tól 8-ig, valamint 17-től 19 óráig. Pénteken, azaz a kongresszus utolsó napján mindkét adó csak 6-tól 8-ig sugározza műsorát. A Danubius rádió az osztrák Blue Danube-bal közösen naponta kétszer, reggel és este másfél-másfél órányi angol nyelvű műsort sugároz az ASTA-kongresz- szus résztvevőinek. Több kiadványt is megjelentetnek a kongresszus idején:, így például a Hungary Today című lapot, amely bemutatja Magyarország idegenforgalmi kínálatát, és a turizmus gazdasági kérdéseivel foglalkozik. (MTI) Kohl Moszkvában Hétfőn a szovjet vezeték meghívására hivatalos látogatásra a Szovjetunióba) érkezett Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja. A Vnukovói repülőtéren a vendéget Nyiikolaj Rizs- kov kormányfő, Eduard Se- vardnadze külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. A TASZSZ Kohl érkezéséről közölt hírében emlékeztet ró: a Szovjetunióban üdvözlik a kancellár látogatását és remélik, hagy а csúcsszintű szovjet—nyugatnémet párbeszéd elősegíti a két nép közötti kölcsönös megértés fejlődését, lökést ad a kétoldalú kapcsolat о к fejlődésének, lehetővé teszi űj fejezet nyitását a két ország kapcsolatainak történetében. Gorbacsov és Kohl beható tárgyalásokat folytatott a nap folyarrtán a, két ország kapcsolatáról, majd este a díszvacsorán pohárköszöntők hangzottak el. ☆ Dmitrij Jazov hadseregtá- bomok, szovjet honvédelmi miniszter hétfőn Moszkvában megkezdte hivatalos tárgyalásait nyugatnémet kollégájával, Ruppert Scholz- cal. Az NSZK védelmi minisztere Helmut Kohl nyugatnémet kormányfő kíséretének tagjaként érkezett a szovjet fővárosba. A hétfői megbeszélés különleges jelentőségét az adja meg, hogy a két ország kapcsolatainak történetében most első ízben találkoztak a védelmi tárca irányítói. Mint azt korábban Moszkvában közölték, a két miniszter első találkozójával szerétnék megalapozni és rendszeressé tenni a szovjet—nyugatnémet katonai érintkezést. A nyugatnémet védelmi miniszter moszkvai programjában egyébkén t több szovjet katonai egység, illetve létesítmény megtekintése is szerepel. Emberi jogok a diplomácia előterében И Magyar EIHSZ Társaság ülése Az ENSZ-napja alkalmából ünnepi ülést tartott hétfőn Budapesten a Magyar ENSZ Társaság. Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1945. október 24-én lépett érvénybe az Egyesült Nemzetek Alapokmánya, s a nevezetes dátumot, 1948, óta a nemzetközi szervezet születésnapjaként ünnepük világszerte. E megemlékezésékhez csatlakozott hétfőn megtartott tanácskozásával a Magyar ENSZ Társaság. A testület tagjai elsőként Várkonyi Péter külügyminiszter tájékoztatóját hallgatták meg az ENSZ-köz- gyűlés 43. ülésszakának eddigi tapasztalatairól. Az október közepén befejeződött plenáris tanácskozás tapasztalatait összegve a magyar diplomácia vezetője három olyan kérdést emelt ki, amely közvetlenül érinti hazánkat. Az egyik ilyen kérdéscsoport a nemzetközi béke és biztonság problematikája. A nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerével kapcsolatban a szocialista országok már két . éve ’közös határozati javaslatot nyújtottak be. A kezdeményezés lábból indul ki, hogy a kölcsönös és sokrétű függőség korszakában a nemzetközi biztonság kérdése komplex módon merül fel, nem lehet azt egyszerűen katonai területre szűkíteni. Ma egyetlen állam biztonsága sem garantálható kizárólag katonai eszközökkel, és semmiképpen sem teremthető meg más állam vagy államok rovására. A biztonság fogalmába ma világgazdasági, környezetvédelmi és emberi jogi. humanitáriustémák is szervesen beletartoznak. A biztonság megteremtése feltételezi az érdekek sokoldalú és folyamatos egyeztetését, összehangolását: A másik kérdéskör az európai együttműködés, ezen belül a bécsi utótalálkozó sikeres befejezése, amely utat nyithat az európai hagyományos leszerelési tárgyalások előtt. A hagyományos fegyveres erők és' a fegyverzet korlátozása napjainkban az egész leszerelési folyamat egyik legfontosabb összetevőjévé vált. Az előre- lépés ezen a területen ösztönözheti a haladást más területeken is. A harmadik kérdéskör az emberi jogok témája. Ennek a korábbiaknál nagyobb teret szentelt a világszervezet tanácskozásán elhangzott beszédében a magyar külügyminiszter. Az ENSZ munkája új dimenziót adott az emberi jogok területén a többoldalú együttműködésnek: a többi között az emberi jogok katalógusának megalkotásával, nemzetközi ellenőrzési mechanizmusok, szervezetek létrehozásával. Ezzel kapcsolatban Várkonyi Péter hangsúlyozta: a magyar külpolitika egyre markánsabb vonása, hogy a nemzetek közösségével karöltve gyümölcsöző együttműködést alakítson ki az emberi és szabadságjogok egyetemes megvalósítására. Ennek érdekében hazánk azt vallja, hogy az egyéni és a kollektív emberi jogok nemzeti keretekben való tiszteletben tartása és érvényesítése nem tekinthető csupán egy ország belügyé- nek, hanem előfeltétele az államok között; harmonikus, zavartalan viszonynak. Ennek szellemében fontos lépést jelentett be a magyar diplomácia vezetője, a közgyűlés előtt: a Magyar Nép- köztársaság elfogadta az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Politikai és Polgári Jogok Egyezségokmánya 41. cikkében meghatározott il- letékessiégét, és egyidejűleg csatlakozott az egyezségokmány fakultatív jegyzőkönyvéhez. Az erről szóló okiratokat 1988. szeptember 7-én, hazánk letétbe helyezte az ENSZ főtitkáránál. — Lépésünkkel azt kívánjuk jelezni — hangoztatta Várkonyi Péter —, hogy emberi jogi kérdésekben is egyenrangú félként akarunk részt venni a szabályozó normák megvalósítására, illetve a végrehajtás ellenőrzésére irányuló közös nemzetközi erőfeszítésekben. A magyar döntés körülményeit ismertetve a külügyminiszter utialt arra, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 1976-ban lépett hatályba, s hazánk az elsők között csatlakozott ahhoz. Nemzetközi kötelezettségvállalás nyomán már három alkalommal terjesztett be kormányjelentést az Emberi Jogi Bizottság elé az egyezségokmány hazai végrehajtásáról. A 41. cikk az ellenőrzési mechanizmus sajátos formáját tartalmazza, s Magyarország most ennek külön elfogadását jelezte az ENSZ főtitkárának. A cikk szerint az Emberi Jogi Bizottság átvehet és megvizsgálhat olyan bejelentéseket, amelyekben egy részes állam azt állítja, hogy egy másik részes ország nem teljesíti az egyezségokmányban vállalt kötelezettségeit. Ez a rendelkezés azonban csak olyian államokra vonatkozik, amelyek külön nyilatkozatban ismerték el a 18 tagú Emberi Jogi Bizottság illetékességét a bejelentések megvizsgálására. Ilyen nyilatkozatot eddig 21 állam tett, a szocialista országok közül ez idáig egyedül Magyarország csatlakozott ezen országok sorához. A 41. cikk elfogadásával egyidejűleg hazánk csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Fakultatív Jegyzőkönyvéhez. Ez arra hatalmazza fel az Emberi Jogi Bizottságot, hogy megvizsgálja olyan magánszemélyek bejelentéseit, akik szerint az egyezségokmányban foglalt valamely jogukat a jegyzőkönyvben részes állam megsértette. A Magyar ENSZ Társaság tagjait ezután Simái Mihály akadémikus, a testület elnöke tájékoztatta az ENSZ Társaságok Világszövetségének Athénban megtartott, 11. európai regionális konferenciájáról. BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Vietnami hazalátogatók A vietnami hatóságok és az orsizágot korábban elhagyó személyek az utóbbi időben mindinkább igyekeznek megtalálni a közös nyelvet, azaz együttműködést kialakítani. Az emigránsok közül korábban például aligha számíthatott bárki is arra. hogy beutazó vízumot kap otthon maradt rokonai meglátogatására. A közelmúlttól kezdve azonban a Vietnami Szocialista Köztársaság szélesre tárta a kapukat az egykori honfitársak előtt. Tavaly például már több mint hatezren tehették rövid látogatást s a hazatérők száma az előzetes adatok szerint az idén tovább növekszik. Jelenleg a határokon túl élő mintegy másfél miliő vietnami származású személy, a legtöbben az Egyesült Államokban, Franciaországban. Kanadáiban, az NSZK-ban és Ausztráliában. Különösen figyelemre méltó a vietnami hatóságok gesztusa a hazatérni szándékozók iránt: függetlenül a távozás okától, valamint attól. hogy legálisan avagy csónakkal menékülve hagyták el az országot, bárki előtt szabad az út. Kivételt csak a Vietnam-el len es szervezetekben tevékenykedő személyek képeznek, előttük természetesen továbbra sem nyílnak fel a határsorompók. Ho Si Minh-város, a korábbi Saigon utcáin már most iis egyre gyakrabban tűnnek fel a két-három hetes rokonlátogatásra érkezett emigránsok. A szovjet APN sajtóügynökség tudósítója pedig arról írt, hogy a helyi lapokban egyre több külföldi cég hirdetése jelenik meg, s talán nem véletlen, hogy e cégek tulajdonosai főképpen kivándorolt vietnamiak. Ezek a vállalátok elsősorban a kereskedelem és a turizmus terén tevékenykednek, nem is kevés haszonnal. Ehhez kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy máris több. különböző területen működő vegyesváíllalat alapításáról született megegyezés. Nemcsak az emigránsok látogathatnak azonban ezentúl könnyebben haza, egyszerűbb lesz a vietnami polgároknak is külföldön élő rokonaikat felkeresni, tanulmányokat folytatni, vagy egyszerűen csak turistáskodni. Sok egykori emigráns pedig, látva az anyaországban 1986 óta folyó megújulási politikát, úgy dönt, hogy véglegesen hazatér. Egy szigorú titok vége Lenin szarkofágja Szibériában A Vörös téren a Lenin- mauzóleumnál a KremJ» toronyórájának ütésére zajlik le az őrségváltás. Így volt ez 1941. és 45. között is, a háború éveiben. Azt senki sem tudta, hogy Lenin holtteste ez idő alatt több ezer kilométerre az ország keleti részén volt. Nem sokkal azután, hogy a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót, 1941 júliusában Borisz Zbarszkij professzort sürgősen hívat- ’ák a Kremlbe. Molotov miniszterelnök-helyettes elmondta neki, hogy a kormány határozata alapján Lenin holttestét haladéktalanul evakuálni kell Tyu- menybe. A mauzóleum ideiglenes helyének kiválasztásában a kormányt nyilvánvalóan az vezérelte, hogy az akkori vidéki kisvárost, Tyument, a transszibériai vasút összekötötte a fővárossal, ugyanakkor elérhetetlen volt a német légierő számára. A különvonat a mozdonyhoz kapcsolt három vagonból állt. Ezek egyikét, amely Lenin üvegkoporsóját vitte, különleges lengéscsillapítókkal, klímaberendezéssel látták el. — Sztálin titkára, Poszk- rebisev 1941. július végén felhívott telefonon, hogy Moszkvából nagyon fontos szállítmány érkezik, — idézte fel az eseményeket az akkori városi első titkár. D. Kupcov. — Csak akkor tudtam meg, hogy Lenin szarkofágjáról van szó, amikor Zbarszkij professzor bemutatta a Molotov által aláírt okmányokat. A szarkofágot az egykori reáliskola épületében helyezték el. Oda költözött családjával Zbarszkij professzor és munkatársai. Mindent a legnagyobb titokban tartottak. Az 1. számú őrhelyen — ahogyan a mauzóleumot a Szovjetunióban nevezik —, elfoglalta helyét a díszőrség. A volt reáliskola vastag falai mögött csaknem 4 éven át zaljott le az őrségváltás. Ez idő alatt Moszkvában is a megszokott rendben váltotta egymást az őrség a Őrségváltás a mauzóleumnál. mauzóleumnál. Senki sem tudhatott arról, hogy az üres. Zbarszkij professzor és munkatársai Tyumenben is megfeszített munkát végeztek a bebalzsamozott holttest megőrzéséért. A városban nem volt elég villamos energia, de az erőmű külön vezetékről mndig ellátta a reáliskolát árammal. Amikor 1944-ben megérkezett az állami bizottság Tyumenbe, nagyra értékelte a szakértők tevékenységét. Lenin szarkofágját 1945 tavaszán vitték vissza Moszkvába, majd hamarosan ismét megnyitották a mauzóleumot. jf ! ☆ Ma a tyumeny; épületben mezőgazdasági főiskola működik. Emléktáblák tanúsítják, hogy annak idején ebben a reáliskolában tanult Mihail Prisvin író és Leo- nyid Kraszin, a későbbi szovjet államférfi. Az épület élőit ál] a híres szovjet felderítő, Nyikolaj Kuznye- cov mellszobra, aki már a mezőgazdasági technikum diákjaként tanult itt. De semmi sem emlékeztet arra, hogy 1941—45-ben egyik csendes szobájában őrizték Lenin Moszkvából evakuált szarkofágját. Sztanyiszlav Malcev