Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

4 NOGRAD 1988. OKTOBER 22.. SZOMBAT Pósfai János: Három költő Vas&zilvágyról Lf evés olyan művészt, al" kötőt ismerünk, akit a bölcsőhely meg ne ihletett' volna. Az írók, a költők kü­lönösen gyakran merítenek gyermekkoruk élményeiből. A felröppenés színterei a felnőttkorban, sőt még éle­tük alkonyán is elevenen ra­gyognak föl. Kisfaludytól Petőfiig, Petőfitől Weöres Sándorig idézhetnénk a köl­tők szívszorító sorait. Váci Mihály írta: „Gyalog szeret­tem volna jönni a porral le­pett úton, mezítláb, hogy frissen erezzem, ha felme­legszik a szülőföld pora, mi­kor megérkezem.” E könyv szereplőinek egyike, Bódi Tóth Elemér világjáró körútja során, az Ararát tövébep is a Kősze­gi-hegyről gondolkodik, mert itt született „az Alpok­alja szeles táján”, Vasszilvá- gvon, ahova ma is mindig visszavágyik. Mert nagyon jó — még gondolatban is — elüldögélni ott, ahol egykor meleg estéken szüléink ül­dögéltek a lépcsőkön, vagy a kapukban. Három költő Vasszilvágy­ról — olvasható a könyv címlapján. A valóság az, hogy a három költő közül egyik sem él ebben a kis Vas megyei faluban. Egyi­kük Salgótarjánban újságot ír. szerkeszt; a másik mér­nök-tanári diplomával Szom­bathelyen kamaszfiúkat ké­szít föl a nagybetűs Életre; a harmadik gimnáziumi ta­nár Kőszegen. A közös kö­tetben való megjelenés azon az ötleten alapul, hogy Vas­szilvágy volt mindegyikük bölcsőhelye. A költészettel már évekkel korábban elje­gyezték magukat, ismeri őket az olvasó. Mint egy há­romágú síp, más-más hang­zással. de igazán szép har­móniában szólalnak meg; érett kö'tőkként vallanak a korról, amelyben élnek és alkotnak. A válogatott versek tehát önmagukért szólnak. Szerző­ik mélyen kötődnek a szülő­földhöz, s bár ritkán folya­modnak a tájleíró közvet­lenséghez, írásaikban nagyon ás felismerhető a vasi vidék, a felröptető táj sziluettje pontosan körvonalazható írásaikban. De ez a szülő- íöldtudat nem csupán nosz­talgikus képzelgés, mind­egyiküket mély felelősségér­zet hatja át; a törődés a ma és a holnap falujáért, az itt élők sorsáért. Egyfajta szel­lemi kapcsolat köti őket a hátrahagyott országrészhez, falujukhoz. Tágabb értelem­ben pedig azokhoz, akikkel sorsközösséget vállalnak. Verseikből nemcsak a táj szeleteiét érzi kí az olvasó, de egyúttal hiteles képet is kap róla; olyan valóság­metszetet, amely megbízható pontossággal — természete­sen a versíróművészet nyelvezetén, annak sajátos eszközeivel — a hétközna­pok küzdelmeit örökítik meg. Azzal a meggyőződés­sel és hittel, hogy akiknek szánták a verseket, érteni fogják, s valamifajta szelle­mi kézfogás jön létre az el­származottak és a hátraha- gyottak között. Külön-külön is értékes, te­hetséges költő mindegyikük. Évek óta antológiákban, fo­lyóiratokban, napilapokban publikálták verseiket. Bódi Tóth Elemér két önálló kö­tettel is bizonyította már költői erejét. Versei tiszta csengésű önvallomások, iro- dalmilag szinte kifogástala­nok, de nyoma sincs bennük az irodalmiaskodásnak. Szi­gorú rend, széljárta tiszta­ság uralja költészetét, gon­dolatvilágát. A valóság tisz­ta forrásaiból merít, élmé­nyei a megélt élet egy-egy változatából táplálkoznak. A feltáruló szülőföld nem­csak a képi megfogalmazás­ban, de a nyelvi fordulatok­ban, kifejezésekben is jelen van. Vasszilvágyra visz, melynek határában egykor ..farkast riasztott római sze­kérzaj”, ahol a költő felnőtt „a Bódi Józsi házban”, s ahol „csillag szorult a re­dőny rései közé”. Gyermek­szemei megfigyelték, hogy később elmondhassa: „Ki csillagot figyel, maga is csil­laggá lesz, bár köze marad mindenhez, mi alant forog.” Bódi Tóth Elemér írásait az Élet és Irodalom, s több más, országos irodalmi orgánum is szívesen közli. pödör György Szélma­* lomverő című verses­könyve — nagy visszhangot keltve — kát évvel ezelőtt látott napvilágot. ..A hiva­tásom pontosságra és szigo­rúságra tanított, elsősorban önmagammai szemben” — írta könyvének borítólap­jára. S csakugyan; verseit ez a szigorúság jellemzi, a hétköznapok fonákságai pe­dig nemcsak töprengésre késztetik, de nagyon sokszor szellemi tettlegességre is. Jó szándékkal „haragosnak” ne­vezett verseiben is líraian érzékeny, s a matematikai pontossággal megrajzolt ké­pei gyermekien tiszták: „Iszom rétek könnyét egy harangvirágban őrzöm me­sék kincsét 1 patak kavicsá­ban” — írja egyik megka- póan szép versében, melyből az is kiderül, hogy szeretne „Cseppkő makacssággal be­épülni a tájba". Ez a kíván­sága azóta teljesült, az itt olvasható költemények is ezt igazolják. Devecsery László egy köl­tőtársával együtt jelent meg önálló kötetben. Sikerkönyv lett az Ikerlámpás. A négy ciklusban sűrített költeménv- sor elejére Devecsery ezt ír­ta: Hoztam- szavakat, kést, sót és virágot, tavaszt meg lángot VÁLASSZATOK!” Az olvasó örömmel fogadta ezt a lehetőséget s választotta mind, amit a költő felkínált. Elmélyült gondolati lírájá­ban üde színfolt a népdal­ként felcsendülő hang: „Vadvirág ruhában ' selyem­rétre megyünk / apám lovai­nak édes füvet szedünk. .. ” s bensőséges vallomással avatja be olvasóit családi örömeibe is. Legalább két kötetre való verse vár ki­adásra: e mostaniakat azok­ból válogatta. A három költő eddigi munkássága bizonyító erejű. Az otthon sziluettje című közös megjelenés pedig egv nemes gesztus, amely köl­csönösen kelthet izgalmat al­kotóban és befogadóban egyaránt. M éhány .szót a megjele- nés körülményeiről. Az ország nehezülő gazdasági körülményei ellenére, a gaz­dálkodó szervezetek anyagi gondjai mellett is akadtak olyan ipari és mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek, vál­lalatok és intézmények, ame­lyek anyagi áldozatot sem sajnáltak a könyv világra segítéséhez. Tíz gazdálkodó szervezet ajánlott fel 10—30 ezer forintnyi összegeket a megjelenés költségeinek fe­dezésére. Tágabb értelmezésben olyan, a szűkebb haza tisz­teletét, megbecsülését szán­dékozik előmozdítani. Az otthon sziluettje című könyv tehát jó ügyet szolgál: tár­sadalmi-politikai szemponto­kat is figyelembe véve, el­engedhetetlenül fontos cél­kitűzéseket is elősegíthet. ☆ Az otthon sziluettje című antológia szeptember 27'én ünnepelte születésnapját Szombathelyen és Kőszegen. Az antológia szerzői, mind­hárman egy kis falu, Vas­szilvágy szülöttei, Devecsery László, Pödör György s a je­lenleg Salgótarjánban élő Bódi Tóth Elemér, valamint a kötet szerkesztője, Pósfai János és a könyv illusztrá­tora, Pósfai Péter grafikus három alkalommal találko­zott a közönséggel a szülő­falu lakosai, Vas megye és a városok párt-, állami veze­tőinek jelenlétében. Pödör György: Bódi Tóth Elemér: Kilencedik Perc boldogság (A hegyibeszéd továbbgondolása) Boldogok az alkalmazkodók, akik minden eseményhez új pózt vesznek föl, s mások hibáin élve, mérlegretett mozdulatokkal egyengetik mindennapi üdvözülésüket. Akiknek torkában nem gyűrődnek gombóccá hajnalra, mint verítékszagú kispárna, az éjszakák szorongásai. Arcrángásaikból nem olvashatók le álcázott lehetőségeik, s kiszámíthatatlan fintorukban láncreakciót kezd a kétértelműség. Akiknek a mennybemenetelt előre megszervezik az önmaguk hasonlatosságára teremtett képmutatásaik! őrzik a messzeségeket az utak. Szerelvény-kígyók kúsznak a vasúti hidak alatt. Az állomásokon megdöndül utánuk az üresség. Hasadó égbolt remegését hordom szívemben. Az erdők nyiladékai is őrzik az iramló szarvasok dobogását. Perc. A legmélyebb csönd máglyái lobognak. 1961 Devecsery László: Visszautalt Lombtalanok már az-útmenti fák, rrtost kilátok a távoli útra. Jössz-e már anyám? Kutyaugatás jár az udvaron és örökös szél a házunk felett. Rozsdás ághegyek eget karmolnak. Ma visszautakat keresek, hogy holnap újra elérjelek. Csupasz ágak maradnak, elvezet a munka és a csend. Lombtalanok már az útmenti fák, most kilátok a távoli útra. Jössz-e már anyám? Nézem az utat és várlak, ahogy te szoktál várni rám. Fényszedés ­harminc­millióért Az országban elsőként hoz­tak létre január 1-én napilap előállításához szükséges fény" szedő rendszert a Révai Nyomda egri gyáregységében. A 30 millió forintba kerülő beruházással mágneslemezre rögzítik a lapba kerülő anya­gokat, majd a képernyőn megszerkesztett teljes oldalt lézeres letapogató rögzíti a filmre. 1. Elektronikus szövegszer­kesztés. 2. A kész filmet ellenőrzi Salamonná Papp Katalin. 3. Tördelés a képernyőn. — bp — Megoldáskeresés Átlagon felüli ajánlattal Mit mondanak az ott élők? (Hűen érzékeltetni a téma felvetésére való rea­gálást úgy lehetne, ha egyszerre több magnószala­got indítanánk el.) Az anyuka: „A gyerekemet vittem oda a múltkor, de éppen csak rápillantottak, már írták is a receptet, hogy jöhessen a következő.” „Nem merek felíratni egy fogamzásgátló tablettát, mert mögöttem vár há­rom ember, s két nap múlva a fél város tudja mit szedek.” — fakad ki egy fiatal nő. Egy idősebb férfi: „Ismerősöm hetekig halasztgatta előadni „ké­nyes” panaszát. Egyszerűen a természetes szégyenérzet gátolta abban, hogy mások jelenlétében beszéljen. Kissné Varga Márta asszisztens sem rejti véka alá mondókáját: — Egy átlagos napon 60—70 beteg fordul meg ná­lunk. De hogyan? Ha nyi­tom az ajtót, hogy beteget hívjak, öt-hat ember „be­esik", s nincs ember, aki visszatartaná őket. Ha oly­kor sikerül csak kettőt be­engedni, akkor azért elé­gedetlenkednek, mert oda­kint lassan fogy a tömeg. Ez a helyzet egyaránt próbára teszi a páciens, az orvos és a mi idegeinket is. Ha valamilyen okból helyettesít itt egy másik orvos? Az „idegen” rende­lését mellőzik, s inkább a sajátjukhoz jönnek, s per­sze türelmetlenek. Kolléganői — Laczkó Bé- láné, Velenczei Pálné, Zsu- pin Lászlóné — így kese­regnek : — Minden rossz minálunk csapódik le, mert az or­vosnak nem merik, de ne­künk bármit — goromba­ságot, sértő megjegyzést — odavágnak. Mintha mi te­hetnénk arról, hogy nincs harmadik rendelés. Dr. Tas- si Gábor, beállt ugyan né­hány hónapra, de azt mond­ják, családi okok miatt egy másik városba ment. Dr. Tassi Gáborné is megerősítette ezt és kiegé­szítette azzal, hogy harma­A városi rang egyfelől a település gyarapodásá­hoz nyit tágabb teret, ösztönző és kötelez, s megszaporitja a változó körülményekhez igazo­dó tennivalók sorát. Az új városlakók viszont, — a változás tanúi és átélői — gyorsabb tem­pót, az életkörülmények nagyobb iramú jobbítá­sát remélik, mely egy idő után sürgető várako­zásra vált át. Hasonló jelenség zajlik ma Szé- csényben, ahol az el­múlt években megüre­sedett harmadik kör­zeti orvosi állás „rossz fordulatot" hozott az egészségügyi ellátásban, amely egy rövid idősza­kot kivéve máig ren­dezetlen. A lakosok elé­gedetlensége nő, tü­relmük fogytán. S minthogy a helyzet ma­gyarázatát keresik, ez az egyik állandó beszéd­téma a városban, s mint ilyen, találgatásra ad okot. dik gyermekük születése előtt — az ő egészségi álla­pota miatt — a férje lát­ta el a kisebbiket, s ké­sőbb nem ment vissza Szé- csénybe. Tassi doktor egyébként Balassagyarmatról járt be dolgozni. A család most kertes házban lakik, s ilyen lehetőség Szécsény- ben nemigen kínálkozott számukra. Dr. Dudás István körzeti orvos szavai visszatérnek az orvoshiányos állapot ecse­telésére : — Volt idő, mikor egye­dül csináltam a rendelést, (ö a BRG üzemorvosa, emellett éjszaka is ügyel.) Ha hárman lennénk, nem lenne gond szabadság, be­tegség idején sem. Azt azonban meg kell jegyez­ni, hogy a szeptemberben beindított új városi gyer­mekkörzet a 0—16 éves lakosság ellátásával (szá­muk kb. 1600) érezhe­tően könnyített a terheken. Dr. Muzsay József váro­si főorvos a következőket mondja el az ügy kapcsán: — A körzetek közül épp a harmadikban a legnagyobb a lakosságszám (jelenleg a másik kettő látja el ezt is). Ezen a áldatlan állapoton mielőbb változtatni kelle­ne, de az eddigi próbálko­zások nem jártak sikerrel. Mi pedig nem tudjuk azt megcsinálni, amit például Rimóc. (Ahol az orvos házaspárnak olyan házat építettek, amilyen a kíván­ságuknak megfelelt.) Hogy a már ismert hely­zetben mit tesz a tanács, Szigeti Lószlónétól, a műve­lődési. egészségügyi, ifjú­sági és sportosztály veze­tőjétől tudjuk meg: — Eddig évente két al­kalommal hirdettük az ál­lást, idén már harmadszor tesszük ezt. Természetesen voltak már jelentkezők szép számmal, ám az általunk kínált lakás többeknek nem nyerte meg a tetszését. Volt, aki meg sem', indokolta, miért nem fogadja el ezt a lehetőséget. Véleményem szerint ebben közrejátszik a szakmai előmenetel is, amit itt nehezebbnek vél­nek. Érthető, hiszen kis­város vagyunk, híján na­gyobb egészségügyi léte­sítményeknek. Az érdeklődők között volt olyan házaspár, amelynél a feleség — fogorvos lévén — nem tudott .volna elhe­lyezkedni, így hát vissza­léptek. Némelyeknek — mint az osztályvezető mond­ja — nem volt határozott szándékuk állásváltoztatásra, s az ajánlat — kétszobás, tetötér-beépítéses tanácsi lakás — elfogadása’nem ja­vított volna addigi lakás- körülményeiken. — A változás reményé­ben most már egy átlagon felüli ajánlatot kívánunk tenni. Tervezzük ugyanis, hogy jövőre — egy új megépítésével, átalakítással vagy felújítással — családi ház várja majd a nálunk letelepedni szándékozó or­vost, s így talán végre megoldódik ez я gondunk. — Mihalik —

Next

/
Thumbnails
Contents