Nógrád, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-18 / 249. szám
1988. OKTÓBER 18.. KEDD 3 NÖGRÁD A szakma ifjú mesterei Kapás Imre 170 percen belül akar megbirkózni a csuklókarral. Nagy László szemüvegén keresztül már Orosháza felé is pillant... Országos versenyre Pásztcn, az Üvegipari Gép- és Szerszámgépgyárban a közelmúltban háziversenyen döntötték el, hogy kik lesznek azok az esztergályosok és lakatosok, akik képviselik a vállalatot az Orosházán október 21—22-én megrendezésre kerülő Szakma ifjú mestere — üvegipari szakmunkások — országos versenyén. A háziversenyen 8 esztergályos és 8 lakatos indult, közülük négyen-né- gyen jutottak tovább. Az esztergályosoknál a Nagy László, Pusztai Béla, Szabó Károly, Csépe Béla, míg a lakatosoknál a Kapás Imre, Szivák Gábor, Bajnóczi Tibor, Molnár Erazmus sorrend alakult ki. A szakmunkások elméletből és gyakorlatból is számot adtak tudásukból. Az esztergályosok vizsgadarabja egy csigatengely, a lakatosoké egy csuklókar volt. A csuklókart csak reszelővei lehetett megmunkálni, méghozzá 180 perc alatt. A mostani „dopping”-ádő- szakban találkoztunk Kapás Imre lakatossal, aki szerint legközelebb talán 170 percen belül is elkészíthető majd a munkadarab. Persze lesz majd még egy másik vizsgadarab is, ami egyelőre „borítékolva” van, s csak a verseny napján, Orosházán fedik fel. Több forrásból: Kárpótlás a gyapjú árcsökkentése miatt Az év első felében váratlan és lehangoló hír jutott el a termelőszövetkezeti és egyéni juhászokhoz: több mint húsz százalékkal csökkentették a gyapjú felvásárlási árát. Sokan csak akkor szereztek erről tudomást, amikor árujukkal megjelentek a felvásárlás helyszínén. Az esettel Kinek az érdeke? címmel? a NÓGRAü is foglalkozott, írásunkban többek között annak az aggodalomnak adtunk hangot, hogy a termelési viszonyokat figyelmen kívül hagyó döntés meggyorsítja a juhágazat felszámolását. Nem sokkal ezután közölték a lapok, hogy felülvizsgálják a döntést, némi ki- egyenlítést már kaptak is a termelők. Jakus Béla a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat balassagyarmati kirendeltségének vezetője most már egészen jó hírekről tájékoztathatta lapunkat. — Vállalatunknak sikerült több forrásból megteremteni a gyapjú árcsökkentésének kompenzációját — hangzott az információ. — Az ipari üzemek felé évközi áremelést hajtottunk végre, valamint minisztériumi forrásból és a vállalat saját eredményéből újabb utánfi- zetést küldünk a nagyüzemi és egyéni juhászatoknak. Korábban kifizettük első után- fizetésként a felvásárolt gyapjú értékének 5,616 százalékát, a mostani mértéke pedig 15.81 százalék. A kettő együtt csaknem kiteszi a beígért kompenzálást. A hír ezúttal is váratlan, de határozottan jó. A tényékhez Jakus Béla hozzáfűzte: — A vállalat ismételten bebizonyította, hogy egyes — káoszt és a juhászat felszámolását kezdeményező — megnyilatkozások ellenére szavahihető és a juhásza- tok fenntartása érdekében mindent elkövet. Erre vallanak újabb kezdeményezések is, amelyekről ugyancsak tájékoztatást kaptunk: — A juhpiacon megkértük az önálló exportra az engedélyt a Közös Piac országaiba, ebben azonban még nincs döntés. Az arab piacon az idén már önálló exportot bonyolítunk a vevők megelégedésére. Ezt szeretnénk — a termelők érdekében — a. Közös Piac országaiban is folytatni. Végezetül még egy kérdés: mi várható az idén a bárányfelvásárlásban ? — A karácsonyi szezonra kiemelt árat hirdettünk meg decmebr 1-től 31-ig. A tejes bárányért minimum 130 forintos kilogrammonkénti árat fizettünk, a piactól függően azonban nem kizárt esetleg még ettől magasabb ár sem. Nógrád megyében egyébként nincs elszállításra váró készáru. így a termelők biztonságban nézhetnek a holnap elé, a Gapjú- és Textilnyers- anyag Forgalmi Vállalattal közösen. — к — többnyire titánötvözetből való combcsonti részből és nagy molekulasúlyú polietilén- gyantából készített vápából áll. A használat során a letöredező parányi fémrészecskék beágyazódnak a műanyag felületébe, karcolják a fém felszínét, s rovátkákat vájnak a műanyagba, úgyhogy végűi is a oeiegneK xajuai- mai támadnak. Angol kutatók kitalálták, hogy ha egy kicsiny részecskegyorsítóval nitrogén- atomokat juttatnak a titán- ötvözet felszíne alá, a mesterséges csípőízület annyira kopásállóvá válik, hogy alighanem kitart a beteg élete végéig. A szerkezetátalakítás tudati feltételeiről irta: Balázs Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője A politikai közgondolkodás központi kérdése ma megyénkben is a gazdasági-társadalmi kibontakozást szolgáló folyamatok felgyorsítása, az ezt elősegítő tudatformálás. A megújulás egyik fő szférája a gazdaság: alappillére szűkebb pátriánkban is a gazdasági szerkezet ütemes hatékonyság- és piacorientált átalakítása. Hogy ehhez a kívánt eredmények reményében fogjunk hozzá, mindenekelőtt indokolt, hogy feladataink helyes értelmezéséhez, a jelen időszak tennivalóihoz helyes értelmezést adjunk. A stabilizáció nem a kialakult helyzet állandóságát jelenti, hanem épp ellenkezőleg, változásokat hirdet: a mozgások felgyorsítását, intenzívebbé tételét igényli. Erre annál is inkább szükség van, mert megyénk számára is igaz az a megállapítás, mely szerint: a gazdaság jelenlegi szerkezetével olyan mértékű fejlődést, mely- lyel a következő években eleget tehetünk adósságszolgálati kötelezettségeinknek, s egyben társadalmi céljainkat megközelítjük — nem érhetünk el. Strukturális feszültségek és a közgondolkodás Gazdaságunk strukturális gondjainak egy része a múltban gyökerezik, más része újabb keletű, de — halmozódásával, s a követelmények változásával — az utóbbi időben vált olyan burokká, melynek szétfeszítése nélkül továbbfejlődése lehetetlen. A gazdasági szférában a közgondolkodás is olyan környezetben formálódott, melyet a húzóágazatok nélküli nehézipar-centrikusság, a támogatásigényesség jellemzett, s amely így, a népgazdaság számára nem annyira forrásként, mint inkább nyelőként működött. Számos területen konzerválódott az alacsony műszaki-technikai színvonal, melyben a nem önálló gyárak, telephelyek vitték —, s viszik ma is — a vezető szerepet. Ezek többségének függősége — a tapasztalatok szerint — nemcsak a gazdasági tevékenységet, hanem a gondolkodást, az alkotni vágyó energiákat is merev korlátok között tartotta. Mindjobban érzékelhetők a termék- szerkezet fokozódó avulásában megjelenő problémák. Ez egyre inkább beárnyékolja az export kétségtelenül látványos eredményeit. Felszínre kerültek, s várhatóan fokozódnak a foglalkoztatás strukturális feszültségei. Az élőmunkával való takarékosabb gazdálkodás —, mint egyik generáló tényező — mellett, ma reális probléma és megyei erőket meghaladó feladat lehet a szénbányászat racionalizálásával összefüggő esetleges foglalkoztatási kérdések megoldása. Mindezeket továbbra multiplikáló tényező a területi feszültségek ismételt megjelenése. A halmozottan hátrányos helyzetű, gazdasági bázisokkal csak perifikusan rendelkező, zárvány- jellegű térségekben sajátosan —, külső hatásoktól deformáltan — alakulhattak a tudati feltételek is. Relatív gazdasági elmaradásunk egyik fő oka, hogy hiányzik a megújuláshoz szükséges szellemi bázis, ami fékje további fejlődésünknek is. Mint a felsorolásszerűen elmondottakból érzékelhető, a strukturális feszültségek komplexen, s bizonyos történelmi gyökerekkel vannak jelen megyénk gazdaságában. Ezért, amikor kesergünk, a megújulás, az újszerű gondolkodás terjedésének lassúságán, amikor bíráljuk a kezdeményezőkészség hiányát, amikor kényszerűen konstatáljuk a reformfolyamat felgyorsításával, új elemeivel, gondolkodásmódjával való azonosulás hiányát, esetenként a meg nem értést, vagy a bizonytalanságot, nem feledkezhetünk meg — többek között — gazdaságunk sajátosságairól: — mindenekelőtt struktúrájáról, de nem feledkezhetünk meg: — a megszokásokról, beidegződésekről, — az önállóan, felelősséggel való gondolkodás és kezdeményezés iránti igénytámasztás korábbi hiányáról, — helyenként a természetessé, sőt szokásjoggá formálódott állami támogatásokról, — a vélt, vagy valódi egyéni és csoportérdekek, illetve a népgazdasági érdek gyakori diszharmóniájáról. Mindezeket azonban nem a magyarázkodás, hanem helyzetünk reális, kritikus, elemző feltárása igényének hangsúlyozásaként kell említeni, ami alapját képezheti az új követelményekhez, a kibontakozó reformfolyamathoz történő gyors, aktív illeszkedésnek. Az értékek és kiányosságok tudatosítása Azokkal érthetünk egyet, akik szerint az említett igényességű helyzetértékelés nem jelenti — nem jelentheti — felhalmozott értékeink, eredményeink totális, realitást mellőző tudását: azt, hogy ami eddig történt az mind rossz. A nehéz helyzet ellenére a megye gazdaságában igenis vannak értékek, jó kezdeményezések és eredmények. Ä szerkezetátalakítással kapcsolatos területről merítve a példát: rendkívül pozitívan értékelhető az utóbbi években a Salgótarjáni Ruhagyár, bá- tonyterenyei konvertibilis exportáru- alap bővítése, fejlesztése, az ELZETT volt szécsényi gyárának teljes gazda- és profilváltása, az üveggyapotgyártás magyar—japán vegyes vállalati formában történő megvalósítása. A közeli napokban önállósodott üvegipari üzemek — a néhány éve hasonló útra lépett SVT és Romhányi Építési Kerámiagyár kedvezőbb tapasztalatainak nyomdokán haladva — a megye gazdaságának dinamikusan fejlődő, húzóágazatává válhatnak, s szellemi bázisukon kiépülhet egy kutatásifejlesztési központ. A felismerés és az azt követő tettek alapozták meg, hogy ma a megyében az egyik legkorszerűbb gépgyár a szécsényi termelőszövetkezetben működik. De nemcsak nagyüzemekben, s az azonnal látványos változásokkal járó lépésekben kell gondolkodnunk. Sőt: realitásánál fogva még inkább a kis- és középüzemek, illetve vállalkozások, társulások, a folyamatos, de következetes fejlesztési, szerkezetátalakítási tevékenységek kerülnek előtérbe. Szellemi háttér Perspektivikusan a hiányzó szellemi háttér megteremtésének csírái lehetnek az olyan — kutató-, fejlesztőmérnökökből összeállt — szervezetek, mint amilyen pl. a Csepel Autógyár égisze alatt a közelmúltban létesült, s amely máris jelentős eredményeket, számos nemzetközi szabadalmat mondhat magáénak. Ahogy a problémákat úgy — igaz, talán kisebb számban — a jó kezdeményezéseket is lehetne sorolni. A teljes képet azonban — összességében — inkább az jellemzi, hogy a megye gazdasága ma strukturális feszültségekkel terhes. Ez nem mentes a tudati tényezőktől, azok változásától sem. Példaként említhető, hogy a szerkezetátalakítás eddig főleg a gyártmánystruktúra korszerűsítéseként, maximum profilváltás formájában jelent meg gazdaságpolitikai gyakorlatunkban, s ezen keresztül tudatunkban is. Hogy ez radikális leépítéssel, a veszteséges tevékenységek megszűnésével is járhat, arra a szénbányászat jelenlegi rendezési folyamata döbbentett rá igazán. De tudati tényezőkön, a vezetők fel- készültségén, rátermettségén, illetve azok hiányán múlik az is, hogy a gazdálkodó szervezetek nagy részénél nincs perspektivikus gondolkodás, hiányzik, a stratégia, s nemigen tudnak túljutni a napi termelési-gazdálkodási problémákon. A megyei pártbizottság megbízása alapján létrehozott szakértői ad hoc bizottság eddigi vizsgálatai a megfigyelt ipari üzemeknél zömmel a perspektivikus gondolkodás és stratégiai formálás ilyen gyengeségeivel találkozott. De legalább ennyire elgondolkodtató és figyelmeztető, hogy az eddig ismert — hosszú távú fejlődést formáló — szerkezetátalakító lépések jelentős része sem a tudatos felismerés és cselekvés eredményeként jelent meg, hanem kényszer szülte azokat. Határozottabb fordulatvéttlt A meggyőzés, a szemlélet- és tudat- formálás, a közgondolkodás alakítása napjaink bonyolult politikai-gazdasági viszonyai között nehéz, nagy felelősséget jelentő, kitartó, szívós munkát igénylő tevékenység. A stabilizációs és kibontakozási program társadalompolitikai, tudati, kulturális feltételeinek megteremtése, a szellemi erők hasznosítása, bővítése legalább olyan fontos feladatunk, mint a program megvalósításához szükséges anyagi erőforrások előteremtése. Eredményt e törekvések akkor hozhatnak, ha a feladatok megoldásában fokozottabban részt vállalnak a politikai intézményrendszer megyei szervezetei, a dolgozó kollektívák, a különböző érdekeket képviselő, egyben ütköztető munkahelyi és lakóhelyi demokratikus fórumok is. Reális önismeretet Reális társadalmi önismeretet kell kialakítani, melyben a dolgozók jobban ismerik a való helyzetet, a fejlődés fő tendenciáit, társadalmi-gazdasági céljainkat. Azt, hogy a gazdasági reform kibontakoztatása milyen követelményeket állít, mik a helyi lehetőségek és tennivalók. Nem könnyű megértetni, elfogadtatni, hogy ma a határozottabb fordulatvétel, a gyorsabb ütemű szerkezetátalakítás, a támogatások radikális leépítése, a piacgazdaság kiszélesítése lehet a megye gazdasága számára is a kibontakozáshoz vezető út helyes kezdete. Akkor is, ha ez a feszültségek átmeneti kiéleződésével, a gazdasági teljesítmény néhány évig tartó leépülésével, jó néhány gazdálkodó egység nehezebb helyzetbe kerülésével, átmenetileg szerényebb jövedelemképződéssel és a strukturális foglalkoztatási gondok erősödésével járhat. Mégis: ezt az utat célszerű választanunk, mivel az ütemesebb átalakítás, a gyorsabb leépülés mellett magában hordozza a mielőbbi felépülés esélyeit, míg a lassú lemorzsolódás nem a tennivalók megoldását, hanem azok elodázását, elviselhetetlenné válását eredményezheti. Korábban a feladatok megoldása előtt volt idő erőt gyűjtenünk. Ma huzamosabb erőgyűjtés nélkül kell nekilátnunk a tennivalók ellátásához. Szükséges, hogy a napjaink jellemzésére megfogalmazódó átmenetiség ne tétlenséget, indokolatlan, netán a központi intézkedésekre való passzív várakozást jelentsen. A megye gazdaságában, az itt élők és dolgozók életszínvonalában átmenetivé és nem elhúzódóvá a tudatosan vállalt kedvezőtlen hatások akkor válhatnak, ha nem várakozunk, ha mindenki tudja, és teszi a dolgát, s ha mielőbb új, hatékonyabb, versenyképesebb tevékenységek jelennek meg a gazdaságban. Közös feladatunk elősegíteni, hogy a jó irányú gondolkodás és cselekvés felgyorsuljon, s azokat ne a kényszer, hanem az érdek vezérelte tudatos felismerés és elhatározás irányítsa. Mesterséges csípőizület kopás nélkül
