Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
1988. SZEPTEMBER 10.. SZOMBAT NÖGRÄD 3 Nyer az üzem, nyer a dolgozó... Autonóm munkacsoportok a szécsényi tsz-ben Horváth János (bal oldalt) az önszerveződés „atyja”. — Üzemünk a múlt évben 86 millió forint termelési értéket könyvelhetett el. Az idén viszont a 113 milliós előirányzattal szemben legalább 145 millió forintra számítunk, s ebben nincs benne az általános forgalmi adó. A jelentős tervtúlteljesítés nagyrészt a januártól alkalmazott új ösztönzési rendszernek köszönhető — mondja Széplaki Péter, a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet csomagológép-gyártó üzemének vezetője. Miként megyénk más mezőgazdásági üzemei, úgv a szécsényi tsz sem képes megélni az alaptevékenyből. Sőt, az árbevétel mintegy kétharmada az ippri termelésből származik, melynek 40 százalékát a csomago- lógép-gvártás biztosítja. Hat évvel ezelőt); alapították az üzemet, s úgyszólván ideális feltételek között dolgozik a jelenleg közel százfőnyi' kollektíva. — A termelés felfutásának természetesen örülünk, hiszen szükség van a csomagológépeinkre — folytatja n fiatal üzemvezető. — Lehoczki Pál * i száz: a termelési feltételek további javításával még inkább meggyorsíthatnánk a munkát, lerövidíthetnénk a gyártási időt. Az autonóm csoportok sikerességének bizonyítéka, hogy sokan irigykednek a tagjaikra. No, nem a munka, hanem a fizetés miatt. Mert a havi átlagban letöltött 200 órát figyelmen kívül hagyják az irigykedők, ám a vastag pénzesboríték láttán már megven a szóbeszéd. De, mi az igaz a magas bérekről? — Mi magától értetődőnek tartjuk, hogy az átlagosnál több ,és jobb munkával az átlagosnál több pénzt keresünk — így Percze István. Nekem csoportvezetői pótlékkal 58 forint 50 fillér az órabérem. Az első félévi teljesítés után 50 ezer forint jutalmat számfejtettek a nevemre ám az adó ennek Kelemen Győző — Tizenketten vagyunk, s megegyeztünk, hogy háromnégy tagú csoportra ősziünk — magyarázza Kereszti László. — Így még könnyebb átlátni a csapat munkáját, tovább javítható a szervezés. — Megegyezés alapján mindenki azt csinálja, amit szeret, amihez leginkább ért — teszi hozzá Horváth János. — A teljesítmény ezáltal csak növekszik. — ‘A csoportok tagjai, vagy már barátok, vagy barátokká válnak — folytatja Kelemen Győző. —- Baráti a légkör, barátként segítjük egymást. A telkemre kötik, írjam le: a pénz elosztásakor a végzett munka szerint differenciálnak. Sértődés nincs. Barátok között ez rendszerint nem szokás... Kolaj László Fotó: Kulcsár József vezetője. Útközben megtudjuk tőle: négy lakatos-, egy- egv festő- és elektromos csoportnál vezették be az újszerű bérezési formát. Ki volt a kezdeményező? A tsz-elnök az értelmi szerző. A teljesség kedvéért tegyük hozzá: gyárakban egvre gyakrabban találkozni az autonóm munkacsoportokkal, s a tapasztalatok általában kedvezőek. Mi a véleményük a csomagológép-gyártóknak az ön- elszámolási rendszernek is nevezett bérezésről? A festőcsoport vezetője, Fenyvesi József jónak tartja. — Az eddiginél nagyobb önállóságot biztosít a munkaszervezésben. Nekünk, festőknek igazodnunk kgll a szerelőkhöz, s ezt ebben a rendszerben tökéletesen megtehetjük.. Rugalmas a heti 42 órás munkaidőnk, szükség esetén délután dolgozunk. Akkor vesszük fel a munkát, amikor a szerelők műszakja már letelt, így a festéssel nem zavarjuk őket. Mi is nyugodtan végezhetjük a tennivalónkat. Túlórát nem fizet a munkáltató. ezért érdekünk úgy Atovics Pál ütemben a rendes műszakban, hogy ne kellett volna szabad idejükben hajrázni? — Dolgoztunk volna, csak egyszer alapanyag nem volt, máskor meg a szerszámellátás akadozott — vágja rá Percze István, a másik lakatoscsoport vezetője. — Ámbár, az alapanyag-ellátás zavarai országos problémát jelentenek. Mi a helyzet a szerszámokkal? A vezetőink szerint nem vigyázunk rájuk eléggé, nekünk más a véleménvünk. Egy szó, mint Percze István delénél üzembe kell helyezni. Egy évig a garanciális javításokat is mi végezzük el. Az elhangzottakból remélhetően kitűnik: az újszerű bérezési rendszerrel nyer a munkáltató és nydr a munkavállaló. A munkacsoportokban dolgozók saját maguk gondoskodnak arról, hogy még inkább feltárják és hasznosítsák a tartalékokat. Erre jó példa az elektromos csoport tagjainak kezdeményezése. Két Ratal az elektromos csoportból. aztán a határidő szent és sérthetetlen. — Olyan nincs, hogy ne legyünk kész a szereléssel i4dőre — jelenti ki Lehoczki Pál, az egyik lakatoscsoport irányítója.' — Csak nem leszünk a pénzünk ellensége! A gépek átadása előtt esetenként szombaton is be kellett jönnünk, szorított bennünket a munka. De készek lettünk. Kérdezem a lakatosoktól: miért nem dolgoztak olyan elvitte a 60 százalékát. Mindent egybevetve: valóban jól keresek, de nem is kímélem magamat. Egyébként, akik sokallják a pénzemet, csinálják utánam, úgy tudom, van felvétel az üzembe. A munkatárs, Atovics Pál szól közbe: — Azért ne gondolja senki, hogy fenékig tejfel az életünk. Olykor hetekig .távol vagyunk az *otthontól, mert a gépeket a megrenHcgcdiis Árpád Az idén 90 millió forint értékben szállítunk külföldre, elsősorban a Szovjetunióba, Csehszlovákiába és az NDK- •ba. De Egyiptomból is kaptunk megrendelést. Kiemelt feladatnak tartjuk a piackutatást, rendszeresen részt veszünk a jelentősebb vásárokon. Többek között bemutattuk már a gépeinket Utrecht ben. Kairóban, Lipcsében, Moszkvában, Brnó- ban. Legközelebb a plovdivi és a bukaresti kiállításra megyünk. Üzemlátogatásra indulunk. Velünk tart Hegedűs Árpád technológus, az egyik team Fenyvesi József szervezni a feladat végrehajtását, hogy annak a lehető legrövidebb idő alatt, ám kifogástalan minőségben eleget tegyünk. Az üzem vezetése és a munkacsoportok évkezdéskor szerződésben rögzítették a vállalásokat és az azok teljesítésekor kifizethető pénzt. Szigorúan rögzítve van a gépek kiszállításának határideje, annak önhibából való be nem tartása „büntetendő” cselekmény. Nincs ebben semmi túlzás, hiszen minden hét késés egyet jelent a kitűzött bér 5 százalékos csökkentésével. Igv Megújuló partmunka Többség, kisebbség, pártdemokrácia D z országos értekezlettel a párt megújulásának, működése korszerűsítésének olyan jelentős szakasza kezdődött el, amelyet túlzás nélkül minősíthetünk történelminek. Fontos szervezeti, működési változtatásokban -is realizálódott a felismerés, hogy a párt csak akkor képes helyesen meghatározni, a jelen és a jövő iörténelmi szükségleteinek megfelelő irányba terelni a gazdasági, társadalmi mozgásfolyamatokat, ha a döntéseket a párttagság tömegeit átfogó alkotó viták, a nézeteknek az állandó önkontrollt garantáló ütköztetése előzi meg. Nem kevésbé fontos feltétel, hogy a mindenkire egyformán kötelező döntéseket fegyelmezett végrehajtás és szigorú ellenőrzés kövesse, de úgy, hogy ez utóbbiak ne zárják ki, sőt feltételezzék a döntések helyességének mindennapos ellenőrzését, az indokolt változtatásokat. Nézetek ütköztetésére, alternatív javaslatokra nemcsak bíztattunk már eddig is, hanem az effajta döntést előkészítő módszer sok pártszervezetben magától értetődő gyakorlattá vált. Mégis a központitól, a vezető testületétől eltérő vélemények" — a kisebbségiekről már nem i,s szólva — nemcsak hogy nem kapták meg az őket megillető figyelmet, hanem „jobbik” esetben elfelejtőditek, a rosszabbikban pedig eretnekségnek . számítottak. így eleve elriasztottak attól, hogy legközelebb a „hivatalosnak” tartott, a vezetők által hangoztatott, vagy a viták során többséginek mutatkozó nézetektől eltérő véleményünknek hangot adjunk. Ma már viszont a kisebbségi álláspontot nem eretnekségnek, hanem a párt belső élete természetes velejárójának tekintjük. - Aligha ítélhető el, még kevésbé minősíthető frak- ci óz ásnak — sőt, a demokratikus centralizmus elvével összhangban áll —, ha már a döntésre hivatott tanácskozást megelőzően is ütköznek a vélemények. A fontos az, hogy a vélemények nyílt, őszinte vitákban ütközzenek, hogy senki se csatlakozzék érdekből egvik vagy másik véleményhez, még a döntéseket megelőző vitákban sem. A többségi, iIlletve a kisebbségi álláspontoknak mindenkor elvi, pá-rtsizerű vitákban kell kikristályosodniuk. Itt jutunk el a másik * fontos lépéshez: az eltérő, az egymással ütköző vélemények, koncepciók, pontosabban a döntésre váró kérdések képviseleti arányát a döntést hozóknál csakis szavazással állaipít- natjuk m,eg. A pártdemokrácia továbbfejlesztése során az eddiginél sokkalta gyakrabban' kell majd szavazással dönteni, ‘különbén hogyan ismerhetnénk meg, hogy melyik a többségi és melyik a kisebbségi vélemény. Külön fel kell hívni a figyelmet az állásfoglalásnak arra a mondatára, amely így szól: „A véleményükkel kisebbségben maradottak álláspontjukat a pártiszervek tanácskozásain, a párt. elméleti fórumain kifejthetik...”. Eddig, ha valakinek a véleményét az alapszervezete elutasította, netán elítélte, bátornak kellett lennie ahhoz, hogy azt felsőbb pártszervek fórumain megismételje. (Ha egyáltalán eljutott ilyen fórumokra .. .) Most nemcsak, hogy megteheti, hanem kívánatos is, hogy megtegye, ‘ hiszen ezzel újabb mérlegelésre nyílik lehetőség, most már egy felsőbb szintű fórumon. Vajon felléphet-e valaki nemcsak a maga, hanem egy kisebbségi csoport nevében a pártszervek tanácskozásain, nem minősül-e ez frakciózásnak? Frakcióvá csak a döntés- hozatal. a határozat megszavazása után válhat a kisebbség, de csak abban az esetben, ha eltérő véleménye hangoztatásához, propagálásához fórumokat teremt. Ezzel a demokratikus centralizmusnak azt az alapvető elvét sérti meg, hogy a párttag a döntéshozatal után abban az esetben is köteles képviselni, sőt végrehajtani a határozatot. ha azzal személy szerint nem ért egyet. Persze, nem könnyű a dolga annak, aki igazát fenntartva, arról meggyőződve szorul kisebbségbe, hiszen végső soron lót akar. s az sem kizárt, hogy az idő majd őt igazolja. Ezt a lelkiismereti, a jogok és kötelességek a meggyőződés és a kötelesség közötti konfliktust igyekszik oldani a kisebbségnek az állásfoglalásban rögzített ama jogaj hogy felsőbb pártszervezethez fordulhat „a vitatott ügy újratárgyalása érdekében.” A demokratikus jogok széles körű bővítését jelenti ez. hiszen itt már nemcsak az újabb meghallgatásra kötelezik. , a,, felsőbb pártszervet. hanem újratárgyalásra, felülvizsgálatra, végső soron a már többségi szavazattal szentesített határozat kontrolljára. H osszú évtizeden át hozzászoktunk ahhoz, hogy a párt erejét, vezetői alkalmasságát a nézetek egyöntetűségén, a munka- módszerek, a vezetési gyakorlat umformizáltságán mérjük. Az utóbbi években már sok merevség oldódott. az élet mondhatni kikényszerített egy sor változást. A társadalomban — és nemcsak a szocialistában — a demokrácia és a cselekvés, a fegyelem éppúgy elválaszthatatlanok egymástól, mint az állampolgári jogok és a kötelességek. Hatványozottan érvényes ez egy olyan pártban, amelv a társadalom vezető erejének szerepét vállalja. Ezért a demokratikus centralizmus elve és gyakorlata szigorúbb normákat ír elő, mint alkotmányunk az állampolgárok számára. A párt tagjai kötelesek végrehajtani az érvényben lévő határozatokat akkor is, ha azokkal nem értenek egyet: kötelesek a párt testületéinek álláspontját képviselni akkor is. ha egyéni véleményük eltérő; illetékes pártfórumokon kívül nem nyilaitkozhatoak az elfoga-' dott határozattól eltérő szellemben. Mindez bár a döntések utáni helyzetben kötelező a párttagokra. a demokratikus jogok szűkítésének tűnhet fel azok szemében, akik a „parttalan demokrácia” hívei. Csakhogy ilyen demokrácia még a társadalomban sem létezik, még kevésbé egy magát forradalminak valló pártban, amely egyszerre vállalja a társadalom vezetésének és önmaga, a saját tevékenysége kontrolljának a szerepét. Az országos pártértekezlet állásfoglalása - alapján jelentősen szélesedett a pártban a demokratikus mozgástér. Ezt kiaknázni minden párttagnak nemcsak joga. hanem kötelessége. F. J.
