Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-20 / 225. szám

2 NOGRAD 1988. SZEPTEMBER 20., KEDD Lemondott a lengyel kormány A lengyel szejm hétfői ülésén Zbigniew Messner kor­mányfő bejelentette kormánya lemondását. Ezt megelőzően a reform bevezetésének ellenőrzésével megbízott rendkí­vüli szejmbizottság jelentése foglalt állást a kormány alap­vető átalakítása mellett, mivel a kabinet — a bizottság sze­rint — eddigi munkájával, gyönge eredményeivel, p reform bevezetésében tanúsított határozatlanságával elveszítette a társadalom többségének bizalmát, így nem látszik alkalmas­nak a további vezetésre. Messner beszédében kor­mánya sikertelenségeit el­sősorban a vezetésben meg­lévő nézetellentétekben, sze­mélyes konfliktusokban, az évtizedek alatt felgyülem­lett és most egyszerre meg­oldásra váró problémák só- kaságában, a kedvezőtlen külgazdasági környezetben, Lengyelország gazdasági el­szigetelődésében, a politikai döntések és a gazdasági ész- szerűség ellentmondásában jelölte meg. A kormányfő ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a kormányok könnyen levált­hatok, de a gondok marad­nak és határozott, egységes politikai akarat nélkül a (Folytatás az 1. oldalról.) Éppen ezért nem indokolt ezeknek körét tovább bőví­teni. A világbanki beruházá­sok egy része hozzájárul az exportfejlesztéshez, és mint ilyen, 'áfa-visszatérítésben ré­szesül. Végül az ipari bizottság úgy döntött, hogy nem ja­vasolja a világbanki beru­házások külön preferálását, ugyanakkor szükséges a be­ruházásokat terhelő állarhi forgalmi adó mielőbbi tel­jes megszüntetése. Ehhez a költségvetésnek a forrásokat a kiadások radikális csök­kentésével kell megterem­tenie. A bizottság ülésének má­sodik napirendi pontjaként megtárgyalták Csongrádi Csaba (Heves m.) képviselő indítványát az ipari szerke­zetátalakítással összefüggő erőműépítési programról. A képviselő szerint időszerű fe­lülvizsgálni a jelenlegi erő­mű-építési programot. Amennyiben a kilencvenes években több energiát i^é­jövőben sem lehet eredmé­nyes kormányzati munkát végezni. Messner éle£ poli­tikái harcról beszélt, amely­ben véleménye szerint egye­lőre nem világos miről is van valójában szó. A kor­mánya elleni támadások hát­terében Messner szerint egy­formán lehet szó a szak- szervezetek, az OPZZ pozí­ciójának erősítésére irányuló törekvésről (az OPZZ köve­telte a leghatározottabban a kormány lemondását), a ha­talom társadalmi bázisának valódi kiszélesítéséről, de egyes érdekcsoportok hatal­mi versenyéről is. Egyben figyelmeztetett: felelőtlen demagógia Lengyelország­ban azt állítani (amit ko­rábban a kormány is kép­viselt — a szerk.) hogy be­vezethető a gazdasági re­form, stabilizálható a gaz­daság a társadalomra háru­ló jelentős áldozatok, élet­színvonal-csökkenés nélkül. Messner emlékeztetett ar­ra is, hogy a megvalósulás periódusában lévő 2. , 'gaz­dasági reformszakasz ter­vezetét támogatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a szövetséges pártok, és azt el­fogadta a szejm is. E prog­ram 3 évre szólt, amiből eddig csak fél év telt el. A kormány 3 nehéz évet ígért a lengyel gazdaság követ­kezetes átalakítása érdeké­ben, azaz úgy látja: korai az elszámoltatás, annál is inkább, hiszen a sikertelen­ségekért a politikai felelős­ség nem egyedül a kabinetre hárul. Ezt követően a szejm döntésének megkönnyítésé­re jelentette be Messner a kormány lemondását. Grósz Károly fogadta Richard Erbet Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a par­lamentben fogadta Richard Erbet, a Nemzetközi Valuta­alap vezérigazgató-helyet­tesét. A szívélyes légkörű meg­beszélésen részt vett Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Egyesülési és gyülekezési jog Vita a nőtanácsnál A gyülekezési és az egye­sülési jogról szóló törvény- tervezetet vitatta meg a Ma­gyar Nők Országos Taná­csának jogi munkabizottsága hétfőn a szervezet székhá­zában tartott bővített ülésén. Dr. Papácsi Edit, az Igazság­ügyi Minisztérium törvény- előkészítő főosztályának he­lyettes vezetője tartott be­vezető előadást. A vitában felszólalók egyetértettek abban: fontos, hogy közérthető, egyértelmű legyen a törvény szövege, magyarázza meg a többi kö­zött, a társadalmi tömeg­szervezet, a tömegmozgalom, az egyesület fogalmát. Em­lékeztettek arra, hogy több, korábban született jogsza­bály sokféleképpen értel­mezhető, fokozza a jogbi­zonytalanságot. Egyes fel­szólalók szerint a jelenlegi tanácsigazgatási szervezett­séget figyelembe véve nem lenne célszerű az, hogy a vb- titkárnak jelentsék be a gyü­lekezési igényt. A közrend biztosítása, úgyszintén a gyülekezők védelme a rend­őrség feladata, ezért éssze­rűbb lenne oda bejelenteni a gyülekezési szándékot. Pontosítani kellene a tör­vénytervezetben azt az elő­írást, hogy nem kell előze­tesen bej-elenteni azoknak a rendezvényeknek a szerve­zését, amelyeken a részt­vevők létszáma előrelátható­an a 200-at nem haladja meg, ugyanis, ha a gyüle­kezés részvevőinek' száma menet közbeni lényegesen gyarapszik, a rendezvényt feloszlathatják azon a cí­men. hogy nem kértek en­gedélyt. Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése nyel a népgazdaság, mint amennyit a hazai erőművek előállítanak, Bükkábrányban kellene lignitbázisú szén­erőművet építeni. Horváth Ferenc ipari államtitkár ar­ról tájékoztatta a képvise­lőket, hogy a kormány szin­tén szükségesnek tartja az energetikai koncepció alapos felülvizsgálatát. Jelenleg szá­mos változatot vizsgálnak. Mivel a Szovjetunióban szi­gorítják a reaktorok bizton­sági rendszereit, s ez a mun­ka időigényes, így elképzel­hető, hogy a Paksra tervezett két 1000 megawattos reaktort csak, később tudják üzembe helyezni. Több képviselő hangsúlyozta, hogy alaposan meg kell vizsgálni, szükség van-e egyáltalán új erőmű­re. Lékai Gusztáv (Hajdú- Bihar m.) szerint, ha a gaz­dasági növekedés a 90-es években 1 csak a tervezett alsó értékeket éri el, egyál­talán nincs szükség új erő­műre. Figyelmeztetett": „ne­hogy abba a hibába essünk, hogy az energetikai gép­gyártás megmentéséért épí­tünk új erőművet.” Bárkány György, az ERŐTERV mér­nöke, meghívott szakértő szintén alapos vizsgálatot sürgetett. Ö azonban úgy fo­galmazott, hogy a jelenlegi nehéz helyzet létrejöttéért fe­lelős döntéshozókat ebből a vizsgálatból ki kell zárni. Mint mondotta „a paksi lobby tovább : erőlteti az atomerőmű-építést, tárgya­lásokat folytat a csehszlo­vák szállítókkal, hogy a kor­mányt kész helyzet elé ál­lítsák”. A képviselők közül töb­ben visszautasították, hogy az életre hívandó szakértői csoportból bárkit is ilyen indokkal kívül rekesszenek. Hangsúlyozták: nem olyan rossz a jelenlegi energetikai helyzet, hogy az ilyen mód­szerek indokoltak lennének. Simon Péter (Tolna m.) vé­leménye szerint a tervek át­dolgozása legrosszabb eset­ben is csupán egy-két éves késést okozhat a paksi atom­erőmű-beruházásban. Llaiti népe a hét végén ■■ közömbösen vette tu­domásul, hogy hazája sorsá­nak alakulásában megint csak a fegyvereké a fősze­rep: szombat délután tisz­tek egy csoportja megdöntöt­te Henri Namphy tábornok kormányát. A tábornok csa­ládjával a szomszédos Do­minikai Köztársaságba me­nekült. Haiti területe alig éri el a 30 ezer négyzetkilométert, lakosainak száma pedig mintegy fele hazánkéénak. A karib-tengeri Hispanolia- sziget nyugati felét foglal­ja el, a sziget másik felén a Dominikai Köztársaság ta­lálható. A karibi térség ál­lamainak többségével ellen­tétben itt franciául beszél­nek, hiszen Haiti valaha francia gyarmat volt. A történelem folyamán diktátorok váltották egy­mást. Egyetlen közös voná­suk volt: kiárusították az ország kincseit a külföldi hatalmaknak. 1957-ben úgy tűnt, a dik­tatúra véglegesen gyökeret ver a szigeten: dr. Francois Duvalier jutott hatalomra, és a hírhedtté vált „Papa Doc” tehetséges diktátornak bizonyult. 1971-ben bekö­vetkezett halálát követően is virágzott önkényuralmi rendszere, amelyet fia örö­Haiti: ismét a katonák költ. Jean-Claude Duvalier, azaz ..Baby Doc” ugyancsak mintegy másfél évtizeden át uralta az apai örökséget. A majd harmincéves Duvalier- uralmat 1986 februárjában elsöpörte a népharag. Akkor lépett a színre a most meg­döntött Henri Namphy tá­bornok. Ügy nézett ki, hogy Haiti a hírhedt Duvalier-k és nem kevésbé hírhedt házi testőr­ségük bukása után végre a demokrácia útjára lép. Namphy tábornok akkor be­jelentette, szétzúzzák a régi politikai rendszer felépít­ményét, új alkotmányt szer­kesztenek, az ország törvé­nyeit választott parlament fogja hozni. Biztató hír volt az 1986. júniusi bejelentés, hogy 1987 novemberében parlamenti választásokat rendeznek. Nem egészen egy hónappal később pedig — 50 év év után — ismét engedélyezték a poli­tikai pártok, köztük a kom­munista párt működését. Az ősszel azonban ismét nagy­szabású megmozdulások kez­dődtek: sokan kifogásolták, hegy a demokráciát hirdető katonai vezetés túlságosan lassan halad a Duvalier-re­zsim maradványainak fel­számolásával. Véleményüket mintegy igazolta az egy év­vel később kudarcba fulladt választás: a volt diktátor hí­veiből álló fegyveres csoport vérfürdőt rendezett, a vok­solást leállították, miközben Namphy tábornok emberei lábhoz tett fegyverrel figyel­ték az eseményeket. Bebizo­nyosodott: a haiti katonai vezetés nem ura a helyzet­nek, vagy nem akarja, vagy nem tudja leküzdeni a dik­tatúra örökségét. Bár a no­vemberi választásokat az előrejelzések szerint elsöprő többséggel nyerték volna meg a demokratikus erők, a vérfürdőbe fulladt választá- r sok kivizsgálásával megbí­zott katonai különbizottság mégis az ellenzéket, a sajtót és az egyházat tette felelős­sé az öldöklésért. Az újabb választásokat ja­nuárra írták ki, de ennek tisztaságában már az ellen­zék nem bízott. Január 17- én az urnáknál a hivatalos adatok szerint is a szava­zásra jogosultak alig egy- harmada jelent meg.. A vá­lasztások eredményeként mindenesetre Leslie Mani- gat-t iktatták az elnöki tisztségbe: ő nem járatta le magát a Duvalier-rezsim idején, tekintve, hogy 1960- tól „Baby Doc” bukásáig ön­kéntes száműzetésben élt. Dehát M-a-rpgat nem támasz­kodhatott a demokratikus erőkre, amelyek azóta sem ismerték el a januári vá­lasztások törvényességét. Így a háttérből megint csak a katonák irányították az or­szágot. Manigat a nyáron szembekerült Namphyval: leváltotta őt a hadsereg fő­parancsnoki tisztéről. A tá­bornok azonban szinte már reflexszerűen a mindenható fegyverekhez nyúlt, és elker­gette a választott elnököt. Namphy második hatalom­ra jutásét követően sietve le­szögezte: tanult az eddigi­ekből, és nem engedi, hogy a haiti nép „demokratizá- lósdit” játsszon, mert erre még nem érett meg. Namphy tábornok újabb uralma tiszavirág-életűnek bizonyult. Szombaton Avril Prosper tábornok vezetésével újabb államcsíny zajlott le minden különösebb felfor­dulás nélkül. Bár a pucs- csisták a demokratizálási fo­lyamat továbbvitelét han­goztatják, megfigyelők sze­rint a mostani, a 173. haiti katonai hatalomátvétel mind­össze a tábornokok körében zajló torzsalkodás szülötte. Hegedűs György Kifullad-e Egyik külföldi újságíró- kollégámtól egyszer ilyen megjegyzést hallottam: az önök átalakítása kifullad, energiája puszta indulattá váliik. A párt beszámolási kampányából például, ugyan­csak a szovjet újságok alap­ján ítélve, szintén nem hi­ányzott a szócséplés... Nos. talán valóban túl so* kát beszélünk az átalakítás­ról: a szavak áradatában nyilván olyanok is akadnak amelyek nem pusztán fölös­legesek, hanem üresek is. Ez bennünket is bosszant, azo­kat is, akik megértik, hogy lehetetlen egy csapásra meg­szabadulni attól az évtize­dek során meggyökeresedett szokástól, hogy mindent „he­lyeselni és támogatni kell”. Az SZKP-ban néhány hó­napig folyó gyűlések és ple­náris ülések eredményeként több mint 4800 pártbizottság és pártvezetőség munká­ját minősítették ki nem elé- gítőnek, és a választott párt­szervek több mint 89 000 tagját váltották le. Hogy azoknak a helyére, akik nem igazolták elvtársaik bizal­mát, mindenütt valóban mo- dern.itievékeny embereket vá­lasztottak-e, olyanokat, akik szívükön viselik az átalakí­tást és hajlandóak azt maxi­mális hozzájárulással segí­teni — ez majd elválik. Három évvel ezelőtt még eszembe sem jutott, hogy el­jön az az idő. amikor vala­melyik pártbizottságnak az az ötlete támad, hogy az új­ságokon keresztül a közvé­leményhez fordul: „Súgják meg, hogy mit csinálunk rosszul”. Manapság az ilyen- nyílt felhívás az éles párbe­szédre — mindennapos je­lenség. „Bíráljanak bennün­ket — ettől nem félünk, ez hasznunkra válik!’.’ — az ilyen nyílt felhívásokban a pártnak nemcsak azt a törek­vését látom, hogy kivezesse a vezető kádereket a sok éves zárkózottságból. Nagyon óvatosan, de .még­is változik a káderek kie­melésének mechanizmusa is. Sikerült jelen lennem olyan kerületi és városi pártbizott­ságok plénurriain, ahol köz­vetlen titkos szavazással vá­lasztották ki a titkárt né­hány jelölt közül. Egyre ak­tívabban tért hódítanak, sőt, talán divatossá válnak azok a szociológiai vizsgálatok, amelyek módot nyújtanak annak meghatározására, hogy egy tisztség jelöltjei élve­zik-e környezetük bizalmát. Különösen szembetűnő manapság: az emberek a plénumokon és a gyűléseken felszabadultan viselkednek. Ez még abban- is megnyilvá­nul, hogy bátran, úgyszól­ván valamilyen személyes érdekeltséggel tárgyalják a politikai rendszer, a történe­lem. az ökológia azelőtt ti­los kérdéseit. Nyilván a Szov­jetunióban kell születni és élni ahhoz, hogy valaki iga­zán értékelje, mennyire je­lentős esemény ez az egye­lőre még kicsiby lépés, amely a közömbösség felől a tár­sadalmi aktivitás irányába vezet. És ez a lépés bizonyára a fő'tünete annak, hogy a de­mokrácia fejlődése a párt­ban: valóság. Mindemellett a pártszervek beszámolóiból világosan kicsendült, hogy a kommunisták nincsenek megelégedve az átalakítás ütemével, ezentúl nyilván fokozzák a bürokrácia, a pe­resztrojka ellenzőire kifejtett nyomást. Ezt a saját sze­memmel látom. Úgyhogy az átalakítás nem fullad ki. ha­nem új, bonyolultabb mene­te kezdődik. Mihail Poltoranyin r m m gyógyturizmus A Délnyugat-Bulgáriában fekvő Sza-ndansziki városá­ban van a Balkán-félszi­get legnagyobb gyógyszálló­ja. A 600 ágyas hotelben kellemesen tudnak pihen­ni és. közben gyógyulni a beutaltak. A városban fel­törő gyógyvíz — amelynek jótékony hlatását a vidék kiváló éghajlati adottságai még csak tovább fokozzák — és a korszerű gyógyá­szati eszközök alkalmazása évente több ezer hazai és külföldi beteget vonz a vá­rosba­Bulgáriáról már régóta köztudomású, hogy az or­szág az egészség földje gazdag , gyógyvíz-készletei révén, Európában az elsők -között helyezkedik el. Az ország területién ma csak­nem 550 gyógyvízforrás ta­lálható, a víz hőmérsékle­te 37 "C-tól 1000 "C-ig ter­jed, teljes hozamuk 3300 liter másodpercenként. A termálvizek gyógyászati cé­lú felhasználásában elért jó eredmények következté­ben gyors fejlődésnek in­dult és nagy népszerűség­nek örvend a gyógyturiz- mus._ A gyógyüdülők száma az országban jelenleg 132, ezenkívül 54 szanatórium. 47 gyógy-rendelőintézet és 9 iszapfürdő is ' működik. A leglátogatottabbak Ve- lingrád-ban, Hi-száriában, Bankjában, Varsecban, Na- r-öcsénben és Kjuszt-endil- ben találhatók. Az országban a gyógy­turizmus népszerűsége év­ről évre fckcicdik, é's egy­re nő az -egész világból ide­látogató betegek sízáma is. A statisztika szerint a 6 millió külföldi -közül, aki 1987-ben Bulgáriába látoea- t-oft, körülbelül 300 ezren keresték fel a gyógyvizeket és a rehabilitációs közpon­tokat. Szandanszkiban van a Balkán-félsziget legnagyobb gyógy­szállója.

Next

/
Thumbnails
Contents