Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
1988. SZEPTEMBER 20., KEDD NOGRAD 3 Magyar—amerikai üzleti tanács Az Ohio állambeli Cleveland közismerten az egyik legnagyobb „magyar város” az Egyesült Államokban — egy' okkal több arra, hogy itt tartsák meg a napokban a magyar—amerikai üzleti tanács idei konferenciáját. A tanács, amely évente felváltva ülésezik a két országban, immár a 14. alkalommal ült össze. A résztvevők szerint a legkedvezőbb összetételben: összesen mintegy száz amerikai, illetve magyar üzletember, pénzügyi, gazdasági vezető és kormánytisztviselő volt ott a háromnapos illésen, elegen az érdemi munkához, s nem többen, mint ahányan valóban tevékenyen bekapcsolódhattak a közös munkába. A megjelentek részben olyanok voltak, akik már szerepet játszanak a gazdasági kapcsolatokban, de nem kevés olyan amerikai üzletember is eljött, akit az új lehetőségek iránti érdeklődés hozott. Elsősorban nekik szólt a beható tájékoztatás a magyar gazdasági helyzetről, a bevezetett, s főként az előkészületben lévő további reformokról, különös tekintettel a készülő új társasági törvény által adandó lehetőségekre: a külföldi tőke messzemenő bekapcsolódására magyar vállalatokba. Érdeklődés fogadta a tájékoztatást bank- és biztosítóintézeti rendszerünk átalakításáról, az ebből adódó üzleti esélyekről is. E változások annál is időszerűbbek, mivel remény van további közös vállalkozásokra; eddig mintegy 200 magyar— amerikai „joint venture”-t hagytak jóvá, amelyek ösz- szesen kereken 200 millió dolláros külföldi tőkeberuházást jelentenek. Magyar oldalról többek között arról tájékozódtak, mit jelent az augusztus eleji bejelentés, hogy a NATO- országok és Japán úgynevezett COCOM-listáját felülvizsgálják és engedélyezik a szocialista országoknak egyes korszerű termékeké a személyi számítógépei? mellett digitális telefonközpontok eladását. Az elvi döntés azonban a jelek szerint a gyakorlatban egyelőre nem sokat hoz: az exportáló nyugati cégeknek változatlanul kiviteli engedélyt kell kérniük kormányuktól e termékekre, s nyílt kérdés, hogyan, mennyi idő alatt adják majd ki ezeket az engedélyeket. Illetékesek mindenesetre megnyugtatónak találják, hogy előtérbe került az ésszerűtlen export- korlátozások enyhítése. A munkacsoportokban az élelmiszer-feldolgozó és csomagolóiparban, illetve a gyógyszeriparban és a gyógyászati berendezések gyártásában való együttműködés lehetőségei állottak előtérben. • Az Adidasnak varrnak... A Senior Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében kihasználják a jelentős konvertibilis elszámolású megrendelésekből adódó lehetőséget, s immár hónapok óta két szalagon készítik a joggingtermékeket. A szervezés eredményeképpen növekedett a teljesítmény, s a varrónők 10 százalékos béremelésben részesültek. Holott nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a mostani fazonok jóval munkaigényesebbek a korábbiaknál. A kollektíva az elmúlt nyolc hónapban már 82 millió forint értékben exportált az Adidas cégnek. Simó Zsuzsanna fiatal szakmunkásnak segít Kovács lm- ránc művezető. Svajczer Tiborné az Adidas-márkajelzést ,,süti” a szabadidő-ruhákra. Nagy Károlyné és munkatársnői a termékek minőségét ellenőrzik. Fotók: Rigó Tibor Megrendelés a MÁV-tól Négyrészű motorvonat forgóvázának előállítását kezdték meg a Ganz Acél- szerkezeti Leányvállalat mátraterenyei gyárában, a Magyar Államvasutak megrendelésére. A megállapodás értelmében az idén tízet, a jövő évben nyolcat gyártanak a mátratetrenyeiek az új rendszerű, nagy teherbírású. „hattyúnyakú” forgóvázból. Emelkedik az flral-tó vízszintje Jó hír a közép-ázisiai köztársaságok és Kazahsztán lakosságának hogy a 80-as évek kezdete óta először, az utóbbi egy esztendő alatt 12 köbkilométer vizet hozott a tóba a két nagy folyó, az Amu-Darja és a Szir-Darja. Korábban a Szir-Darja már egyáltalán nem gyarapította a tó vízkészletét, az Amu-Darjából is csak jelentéktelen menynyi,séget kapott. A szovjet közvélemény többször is kifejezte aggodalmát amiatt, hogy ,a‘ tó vize a régi partvonaltól 20 kilométerre visszahúzódott, a szintje 12,5 méterrel csökkent, kétszer annyi lett benne a só, mint régebben volt. Az Arai-tóba ömlő folyók vízhozamának védelmére szigorú víztakarékossági intézkedések születtek. Mint Kalander Szapajev, az üz- begisztáni vízgazdálkodási miniszter elmondotta, a Szlr-Darján bevezették a vízhozam számítógépes ellenőrzését. A folyó különböző szakaszain és az ön- tözőcsatomák leágazásainál műszerek mérik a vízkivételt, az adatokat szintén számítógépiek dolgozzák fel. A túlfogyasztásért pénz- büntetéssel sújtják a vállalatokat. További intézkedés, hogy bizonyos mértékig csökkentik az állami megrendeléseket a gyapotra és más vízigényes kultúrnövényekre. Azt remélik, hogy az említett intézkedések eredményeként az év végéig legalább 24 köbkilométer folyóvizet tudnak megtakarítani és ez a menynyi ség már sokat javít a tó állapotán. „Ha kap, vegyen nekem Bosszantó autóalkatrész-ellátási gondok Luxuscikkből nincs hiány az Interag holtjában. — „Jó napot kívánok! Régi 1200-as Ladához keresek bal első sárvédő lemezt. .. — Sajnos, már hónapok óta nem kaptunk. Most volt a kocsi áruért, de nem hozott. — Van rá remény, hogy a közeljövőben!... — Legfeljebb két hét múlva tessék érdeklődni! Az ára egyébként 830 forint...” E beszélgetés színhelye a NÖGRÁDKER autóalkatrész-boltja volt, de a megye bármelyik szaküzletében lejátszódhatna. S hogy mi minden szerepel még a hiánylistán, annak felsorolása lapunk teljes terjedelmét megtöltené. A tömegkommunikációs eszközök híreiből tudjuk, hogy nem rózsás a helyzet, ám az illetékesektől egyetlen megnyugtató szót sem hallaná. Van, aki az elosztás protekcionizmusát kifogásolja, mások a szállítópartnerek nyakába sózzák a hiányt. Olykor a megrendelés becsüli alá a szükségletet; lásd a Dácia gyár levelét, amelyben tavaly megállapították, hogy a hazai illetékesek „húzták meg” a tételeket, ők ki tudták volna elégíteni az igényeket. Célunk most sem az, hogy kimagyarázkodó nyilatkozatokat közöljünk, hiszen másra a minisztériumok erejéből sem futja. A szokottnál hatásosabb „jelentést” kívánunk eljuttatni az országos érdekek összehangolóinak. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a főleg szocialista importra berendezkedett autókereskedelem képtelen minőségi árut beszerezni, az igények folyamatos növekedésével pedig a járműállomány életkora lassan meghaladja a teenagere- két. Használni szeretnénk a lepusztult verdákat is, ám ehhez megfelelő alkatrészek kellenének. Jelen pillanatban a tőkésbehozatal sem javítaná az elöregedési mutatót, hiszen egy-egy jobb konstrukció ára már a csillagos egekbe kúszik. .. Azt tehát már tudjuk, hogy Lada-sárvédő a „világon sincs”. De hogyan látja ezt a kérdést Ravasz Béla, a Salgótarjáni Autójavító Kisvállalat igazgatója? — Baj van a karosszéria- elemek ellátásával. Sokszor meg sem merünk bontani egy kocsit, mert a korrózió miatt esetleg többféle lemezt is cserélnünk kellene. A maszek esetenként kétszeres felárral adja a sárvédőt! Listán szerepel még a Lada valamennyi gumicsöve, időszakosan a biztonsági berendezések egyike, másika, szóval a folytonossággal is baj van. Négyszöglámpát Ladához fél éven át nem tudtunk beszerezni. Motorolajból is volt egy hétig átmeneti hiány. — Mi hát a megoldás? — Mivel forgóalapunk eleve behatárolja a készletek nagyságát, ezért kacérkodunk a gondolattal, hogy belépünk az egyelőre jogosítvánnyal nem rendelkező, a MOGÜRT által szervezendő autószerviz-társaságba. Azt viszont még korai lenne kijelenteni, hogy ez áttörést hoz majd az alkatrészmizéria frontján... — Ilyen állapotok mellett lehetetlen szolgáltatni! — foglalja össze a véleményét Keskeny Balázs, a Balassagyarmati Autóipari Szolgáltató Kisvállalat igazgatója. — A körzeti ellátóraktárak szinte üresek. Sem a garanciális, sem a fizető javításokat nem tudjuk maradéktalanul ellátni. Előfordul, hogy egjfet hiányok miatt autócserét kell kérnünk; legutóbb egy Dacia tulajdonosa járt így. Sorozatosan rendezik a fölösleges konferenciákat ez ügyben, mint például a közelmúltban Debrecenben. Bár én is kaptam meghívót az Arany Bika Szállóba, nem mentem el, mert nincs új a mondanivalójukban. — S milyennek ítéli meg a kisipari alkatrészeket? — A maszektermékek csak ideig-óráig oldják meg a problémát, s nem is bírnak ki annyit, mint a gyári elemek. A Lada vízpumpájába szégyenletes minőségű szime- ringet „pakol be” a gyártója. .. Lada, Skoda és Dacia típusú személygépkocsik garanciális szakszervize a Nóg- rád Megyei Szolgáltatóipari Vállalat autószervize. Milyen hibákat jeleznek a tulajdonosok a bejelentőlapokon?— kérdeztem Tari István művezetőt. — A Ladáknál és a Skodáknál garanciális időszakban nincs nagyobb gond. Szemben a Daciával, mert ennél a típusnál már szinte semmi sem lep meg. A múltkor egy ügyfelünk elmondta, hogy kuplungolós- kor fnegszűnik a kocsi áramellátása. Leszakadt a testvezeték... Vagy: a motorblokk egyik olajcsatornáját „elfelejtették” kifúrni. A rossz fékhatás okára szerelőink jöttek rá: a főfékhenger tele van fémforgáccsal, amit az első revízió során már automatikusan szétszedünk és megtisztítunk. Általában a most használatos román fékolaj sem megfelelő, ahogy mondani szokták: „levegősre megy” a fék. A féltengely, a kormánymű és a sebességváltó a gyári technológia miatt javíthatatlan, ezért ha meghibásodik, cserélnünk kellene. Váltónk most még van, de a többi szinte beszerezhetetlen. A Dacia . műszerfalát teljesen szét kell szerelnünk egy vacak izzócsere miatt. Egyedül a hűtőrendszer javult ennél a típusnál az utóbbi időben. Mindemellett a garanciális meghibásodások 80 százaléka fordul elő Daciáknál. — Mi jellemzi a többieket? — A Skodánál már megszűnt a sebességváltó krónikus betegsége: a rossz anyagminőség miatt kikoptak a kapcsolódó körmök. A Samarával nem kellett különösebben foglalkoznunk, kritikus pontja talán csak a vízpumpa és az önindító motor. A hozzánk beérkezett Lada Nivák közül mindössze egynél kellett terep- váltót cserélnünk. Ha a szervizben nincs alkatrész, segíthet a bolt. Az áfész Somoskőújfalui üzletében néztünk szét először. — A hiánylista élére kívánkozik valamennyi karosszériaelem, különösen a Lada típusoké — mondja a boltvezető-helyettes. — Trabanthoz — melyet mozgás- korlátozottak is használnak — nem kapnj féltengelyt, s kipufogót sem. Egyedül a Wartburg-alkatrészellátás mondható jónak. — Kitől szerzik be az árut? — A szövetkezeti szállító- vállalat látna el bennünket, de nincs nagy készlete. Ezért gyakran kényszerülünk arra, hogy az Autótechnikához furikázzunk, s a sokszori személyes találkozás révén faragunk valamicskét a hátrányból, amit a „gépi rendeléssel” bíró vállalatok élveznek. Az Interag Rt. 48-as számú salgótarjáni boltjában szinte minden „extra” megtalálható. Deme Attila bpltvezető mégsem boldog: — Tőkésbeszerzésű autókhoz az ellátás kizárólag az olajszűrőre és a levegőszűrőre korlátozódik. Ez is esetenkénti, s csak némely típuscsaládhoz kapható. Trabant-, Skoda- és Wartburg- ellátásunk szinte a nullával egyenlő. Régi Lada-konst- rukcióhoz úgy-ahogy „csur- ran-cseppen” valami, de már az újakhoz alig kapni alkatrészt. A karosszériaelemek olykor eltűnnek, persze a sort még folytathatnám... — Kényszer szülte tehát, hogy „extrát” is tart a boltban? — Egyfelől valóban a kényszer szülte, másfelől igény jelentkezett rá. Sokan állítják, hogy a Shell-olajnak ma Magyarországon nincs párja, de megtalálható itt a sok bosszúságtól megőrző üzemanyag-ülepítő. A hazai tisztítható, az olasz nem. Sajnos, az extrák ellátása csak látszólag jó. Feltűnik egy- egy keresettebb dolog, s néhány héten belül örökre nyoma vész. Ezek után érdekes volt meghallgatni, vajon a megyei tanáig kereskedelmi osztályán hogyan látják a helyzetet. Mint megtudtam, szinte minden havi jelentésükben szóvá teszik a krónikus hiányt az illetékes — legtöbbször a kereskedelmi — minisztériumnak. Választ még egyszer sem kaptak. Valószínűleg azért, mert nincs mit mondani ez ügyben. A Mobil és az Autótechnika leggyakoribb hivatkozása, hogy a külföldi partner nem szállít. Azt a keveset, ami beérkezik, gépi elosztás útján juttatják ki a hálózatba, s mint a hiánynál általában, a protekcionizmus érvényesül ebben az esetben is. Némi előnyt élveznek ugyan a szervizek, de ez a gyakorlatban nem mindig mutatkozik meg. Marad az egvetlen megoldás: „ha kap valamit, vegyen nekem is!”' T. Németh László
