Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
4 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT* Aranykezű mesterek AZ ÓRÁS ügyességet is el tudtam sajá- — Volt valami ,,titka” nép- títani. szerűségének? A híres költő. Szabó Lőrinc gyermekkorában Balassagyarmaton lakott, amire nemcsak a gyarmatiak büszkék. Maga a költő is mindig szívesen emlegette a „legköl- tőibb és legkedvesebb” városában töltött éveket. Vele történt meg az a kedves eset — sajnos, már nem itt, hanem Debrecenben —. hogy a várossal ismerkedve egy órás és ékszerész cégtábláját a 8 éves fiúcska úgy betűzte ki, hogy ..ÓRIÁS” és ékszerész... Nagy hatással volt rá ez a mesébe illő felfedezés, később meg is verselte. A lokálpatrióták lelkesült- ségével — ugyancsak az utcán jártamban — azon tűnődtem, hogy Merczel órás — és volt ékszerész — üzletéről. cégtáblájáról elmondhatta volna-e ugyanazt Szabó Lőrinc? A gondolatot tett követte, s benyitottam az idős mesterhez a Kossuth utcai liliputi műhelyébe. A harmadszori költözködés után már csak ennyi lett a hajdanvolt elegáns, tágas, szép műhelyből. — Még a középiskolában tanultam, amikor a szomszéd Plachy bácsi ezüst zsebórájában elszakadt a hajszálrugó — emlékezik az órásmester, aki 1946-ban lett önálló iparos. — Engem mindig vonzott az aprólékos, pepecselő, ugyanakkor meggon- dolkoztató elfoglaltság. Kértem, hadd próbáljam megjavítani. Megengedte, és én addig próbálkoztam vele. amíg sikerült viisszafűznöm a hajszálrugót. Nemcsak dicséretet kaptam érte. hanem azt az ötletet is, hogy lehetnék órás. Kézügyességem, türelmes. nyugodt természetem, gyenge fizikumom, de jó szemem, mindig kísérletezni szerető kedvem végül szüléimét is meggyőzték. — Iskolát váltott? — Igen. és tanuló lettem az akkori hat óra és ékszerész egyikénél: Tusák Sándornál. Aztán 1935-ben szabadultam. a kötelező 2 éves segédi gyakorlat után is nála maradtam, egészen 1941-iig, amikor behívtak katonának] Leszereltem, és hogy képezzem magam. Budapestre mentem dolgozni, a VII. kerületbe. egy koszorús (!) órásmesterhez. Szőnyi Imréhez. — Érdemes volt itthagynia szülővárosát és egykori jó mesterét? I — Az órásipari szakiskala. a kitűnő gyarmati mester, de még sok nagyszerű szakkönyv — Órás-és nemesfémipari évkönyv. 1941, az Órás szakszótár és kézikönyv, magyar német és francia nyelven — együtt sem jelentettek teljes kiképzést és főleg haladást a mindig születőben lévő újjal... Egy fővárosi mesternél sokféle technikai — Milyen újdonságokkal ' találkozott Budapesten. a negyvenes években? — Az önfelhúzós svájci órákat én már 1943-ban megismertem. De a szinkron és a különböző elektromos meghajtású faliórákat, iskolai csengő jelzőórákat is. Ilyenek csak Pesten voltak! De az alapozó és továbbképző tanfolyamok is a fővároshoz kötöttek. — Milyen bravúrosnak mondható munkájára emlékszik vissza? — A 10—12 milliméteres szerkezet beépítését egy gyűrűbe, szóval a gyűrűs órát is ismertem, és tudtam javítani, akárcsak a templomtorony óráját. — Mikor került vissza Gyarmatra? — Még egyszer behívtak katonának és amikor leszereltem, 1946-ban idehaza önállósítottam magam. — Az újjáépítés nehéz idején is ment a bolt? — Nagybácsikéin jóvoltából, aki szintén órás és ékszerész volt Kispesten. Szép árukészlettel segített. De neki szakmai tudást is köszönhetek. mert ő is egyik tanítómesterem volt még pesti lakos koromban, amíg a mestervizsgára vártam. — Hol állt az első üzlete? — Az első és a második is a Rákóczi fejedelem útján. De 1949-ben megszűntem ékszerész lenni. Már csak órákkal foglalkozom azóta. — Négy gyermeke van. hogyan tudott boldogulni azokban a nehéz időkben? — Annyit dolgoztam, hogy két év alatt két házra való adót fizettem be. Nem is értem a mai siránkozókat az adók miatt. A forgalom, a kereset után mindig is adózni kellett... — Megbízható, becsületes, jó munka, szolid árak. Én vezettem be elsőnek a szabott árakat! — A gyermekei közül követi-e valaki mesterségét? — Elsőszülött fiam. De ő külföldön szolgálja a tisztes ipart. Marika lányom segédrendező, Péter fiam grafikusművész. Gyuri fiam most diplomázott a zeneművészeti főiskolán. Valamennyien a fővárosban élnek. Beszélgetésünk közben többen távoztak kiszolgálatlanul. A mester orvosi tilalomr-a nem végezhet már olyan jellegű jayítást. ami erőltetné a szemét. — Miért dolgozik hát mégis? — Kevés a nyugdíjam, jól jön a kiegészítő kereset, de ha nagyon őszinte akarok lenni: boldogságot jelent nekem még ennyi idő után is a műhely megszokott, kedves világa... — Szabad idejében mit szokott csinálni? — A hobbikertjét műveli, ott is kísérletezik minidig — szólalt meg a hátam mögött belépő Zórika asszony, nevetve. Egy HNF-jelzésű levelet hozott a férjének. Meghívót. Merczel Miklós ugyanis a híres balassagyarmati Kertbarátkor vezetőségének is tagja. Mielőtt elbúcsúztam volna a tiszteletre méltó idős házaspártól. egy izgatott fiatalembert engedtem szóhoz jutni. Órájának pontos beállítását kérte. Ahogy figyeltem őket, egy mottóféle jutott az eszembe: Boldogság az élet módja. Kell hozzá egy pontos óra. Elekes Éva Fotó: Czele János Hadtöriénészek új müvei A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának hadtörténeti intézetében megkezdődtek A szovjet nép nagy honvédő háborújának története című tízkötetes sorozat és a nyolckötetes katonai enciklopédia (második kiadás) megjelentetésének előkészítő munkálatai — közölte Dmitrij Vol- kogonov vezérezredes, az intézet vezetője. Készül egy alapmű a hadművészet történetéről, továbbá a szocialista országok tudósaival közös szerkesztésben jelenik meg egy nagyszabású mű A második világháború okai címmel. A hadtörténészek adósai a szovjet embereknek, jegyezte meg D. Volkogonov. Az egyszerű olvasó sok mindent nem tud a háború előtti időkről. Pedig az akkori időszak társadalmi és politikai arculatának átfogó ismerete nélkül nem lehet megérteni, miért jutottak el a fasiszta haderők Moszkva alá. ' A másik probléma, hogy a háborút, mint kétoldalú folyamatot kell bemutatni. A hadműveleteket gyakran úgy ábrázolták, mintha az ellenség csak meghúzódna a „háttérben”. Kevés szó esett a szövetségesekről is. Holott ez a múlt háború egyik elvi tanulsága. A különböző társadalmi rendszerű államok antifasiszta szövetsége bizonyíték rá, hogy napjainkban is kialakulhat egy „atomellenes” koalíció. A tudósok erkölcsi kötelessége, hogy szóljanak a nép igazi szerepéről, a nép igazi hőseiről — kezdve a katonától a marsallig. Volkogonov közölte azt is, hogy most fejezi be a Győzelem és tragédia című könyvét, amelyben azt mondja él, hogyan vált Sztálin győzelme egy egész nép tragédiájává, hogyan torzultak el a szocializmus elvei úgy, hogy a következmények még napjaihkban is érezhetők. Nincs ok a pánikra A pánik ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan. Minden meggondolatlanul kimondott szó olaj lehet a tűzre, vagy felszíthatja a szunnyadó parazsat. Inkább ez utóbbit, mert a tüzes napok szerencsére elmúltak Pásztón, ha még parázsló nyomai ott is vannak az emberek fejében. Ma Pásztón a cigányok körében nyugalom van, egyre többen elfogadják, s megértik — ahogyan azt a Népszabadságban egy hete megjelent cikk címe is jelezte: — Bőrfejűek pedig nincsenek... Két hete futótűzként terjedt el a -hír a pásztói Dan- kó-telepen: Gyöngyösön a bőrfejűek összevertek három cigányt. Akkor ott már mindannyian tudtak arról, — a Képes 7-ből meg a Kék fényből —, kik is azok a bőrfejűek s mit akarnak a cigányokkal. (Habár az is igaz. egyikük sem látott még ilyet.) Arról viszont akkor még ők sem hallottak, holott róluk híresztelték Gyöngyösön, hogy lábánál fogva akasztottak fel Pásztón egy cigányembert. — Pásztón elterjedt a gyöngyösi hír, Gyöngyösön a pásztói hír. Az viszont biztos, hogy Pásztón ilyesmi eset nem volt — mondja Oláh Sándor, aki a napokban alakult cigányklub szervezője volt s titkára lett, amikor immár tíz nappal az „események” után beszélgetünk. S, hogy mik voltak az események? A bőrfejűekről itt-ott szállingózó hírekről beszélgettek a telepen, s ki-ki ki-, egészítette azt még azzal, amiről ő is másoktól hallott. Aztán olyan kilencévesforma gyerek, amit így-úgy a beszélgetésekből meghallott, „Jaj, itt jönnek a kopaszok!” — kiálltással végiglohoita a göröngyös utcákat, s erre a fél telep máris kint volt a házak előtt. S mire rájöhettek volna, semmi nem történt, egyszerű emberi gyengeségből., úrrá lett a pánik. — Bárhogy is tudtam, hogy nincsenek itt, nem jártak erre semmiféle bőrfejűek, mégis bennem is , ott volt az az érzet, mi lenne, ha hat-nyolc ilyen fiatal berontana á házba — emlékezik vissza Oláh Sándor. Mindenesetre a kósza hírek után aznap este, augusztus elsején a cigányok közül sokan a Nyikom utca elején táboroztak, ahogy mondják: őrködtek. Majdhogynem az egész cigánytelep fennmaradt aznap éjjel. Eljött a hajnal, a másnap, a pánikhangulat nem szűnt meg. A félelem átragadt a gyerekekre, né- hányukat orvoshoz kellett vinni. A férfiak közül többen azokban a napokban nem menlek be dolgozni. Féltek otthagyni a családot. Küldöttségben jártak a pártbizottságon, a tanácson, a rendőrségen. Védelmet kértek. — Nincs ilyen téma. egyáltalán nem találkoztunk bőr- fejűekkel a megyében, nyugtattuk azokat, akik nálunk jártak — mondja Szabó Tibor őrnagy, a pásztói rendőrkapitányság vezetője. — Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy kellő komolysággal kezeljük ezt az ügyet. Most is és a jövőben is. Sűrítettük a cigánvtelepre a járőrözést. S továbbra is komolyan veszünk minden bejelentést. De a pánikhangulatnak nincs alapjá. A nagy hétfői pánik után, - csütörtökön Pásztón megalakult a cigányklub. Fejes Gáborné. a tanács cigánycsalád-gondozója maga is sokat tett ezért. — Az első - alkalommal gyűltünk össze és negyvenen voltak. Azon a jó két- két és fél órás összejövetelen, mi is lehetett volna más v téma, mint a bőrfejűek'. Ott volt a pártbizottság, a rendőrség képviselője, felolvastuk az Országos Cigánytanács kérését, a Népszabadság cikkét, nyugtattuk őket, s elmondtuk : a valós helyzetet, hogy nincs ok a pánikra. Azt is megértem, hogy féltek, de a higgadt, őszinte szavak után, úgy látom, csillapodott a helyezet... A kialakult pánikhoz az is hozzájárult, hogy voltak olyanok is a „magyarok” között, akik felelőtlenül cukkolták a bőrfejűekkel a cigányokat. Ez sem engedhető meg, de az sem, hogy ők jogos önvédelmet hirdetve támadjanak. Minderről szó esett a klubgyűlésen. — Nehéz azt velük elhitetni, hogy mindent megteszünk azért, hogy vigyázzunk rájuk — említi Kecskés Lászlóné, a városi párt- bizottság munkatársa, aki maga is ott volt a cigányklubban. — És ha el is hiszik, hogy a nyugalmukért dolgozunk, még látszik rajtuk, nem tudnak átlendülni azon a félelmen, hogy nyugodtan hazamehesenek és lefekhessenek.... Fejes Gábornéval, — akit itt mindenki csak Editké- nek szólít — végigjárjuk a pásztói cigánytelepet. Csend van és nyugalom. Már elfe- lé jövünk, amikor az egyik ház tövéből feláll egy 50 körüli cigányférfi, s azt mondja: Már megint azt beszélte egy asszony,, hogy majd jönnek a bőrfejűek... Mit mondhatunk? Amit a cigiánycsalád-go,ndo.zó is: — Nem kell félni! Zsély András Nógrád vendége volt Tolmács fülke és egyetemi katedra Egy-egy nemzetközi tanácskozás, konferencia sikere sok mindenen múlik. Egyebek között azon is, hogy a háttérben, a kulisszák mögött munkálkodók milyen magas szinten tudják visz- szaadni a külföldi résztvevőknek az elhangzottakat. Igen. a szinkrontolmácsokról van szó. Azokról a profikról. akiknek már-már anyanyelvi fokon kell közvetíteni az előadók és a hallgatók között. Nem könnyű foglalkozás. A nyelv alapos ismeretén túl széles körű műveltséggel, tájékozottsággal kell rendelkeznie annak, aki beül a tolmácsfülkébe. Erdei Árpád nem először fordult meg Salgótarjánban, amikor a nyári egyetemen az angol nyelvterületről . érkezők tájékoztatására vállalkozott. Korábban egy műszaki konferencia kapcsán volt alkalma bejárni a környező-hegyeket. sőt barátokra is gzert tett városunkban. — Hogyan lesz valakiből szinkrontolmács ? — Nem tudom mások hogyan indulnak, az én utam egyedinek mondható. Nagyon későn, már a húszas éveim végén kezdtem angolul tanulni, mindenféle alapok nélkül. Akkori munkahelyemen. a kriminalisztikai intézet kötelezett rá. Három éven keresztül, heti három napon négy-öt órás intenzív tanulás a budapesti Rigó utcában. Nagyon kemény évek voltak. Ráadásul, amikor letettem a felsőfokú nyelvvizsgát, rádöbbentem, moát aztán ideje, hogy megtanuljak angolul. — Miből származott ez az elégedetlenség? Talán olyan könnyen osztogatják a nyelvdiplomát? — Szó sincs róla. Ám attól. hogy az ember a pasz- szív szókincset elsajátítja, még nem válik a nyelv alapos tudójává. Ahhoz azonban elegendő, hogy elkezdjen angolul olvasni, megismerje a nyelv sajátos fordulatait. Na, szóval angol- mániássá váltam. 7 Mindegy volt, hogy szépirodalom, vagy szakszöveg, csak angolul legyen. Segítségemre volt az eredeti. nyelvi környezet. egy évet Amerikában tölthettem. — Eszerint akaraterő, kitartás és némi ‘ szerencse árán bárki szinkrontolmá cs - csá válhat? — A nyelvtudáson túl adottság is kell hozzá. Az ember ugyanis nem lehet minden területen egyformán tájékozott, nekünk viszont a gépipari tanácskozásoktól, az építészeten, a számítástechnikán keresztül az agrokémiáig mindenhol egyformán jól kell tolmácsolni. Rengeteg a szakkifejezés, esetleg olyan is. amiről még soha nem .hallottunk. Ilyenkor a rutinos tolmács megpróbálja körbeírni az ismeretlen fogalmat. a szövegkörnyezet segítségével. Amikor először tolmácsoltam, azt sem tudtam, miről szól az előadás, annyira csak a pontos fordításra összpontosítottam. Ma már összefüggéseiben látom a dolgokat, és mindenről kialakult a saját véleményem is. — Van-e kedvenc területe, ahol a legszívesebben vállal tolmácskodást? — Mivel jogász vagyok, a társadalomtudományok állnak hozzám a' legközelebb. A műszaki konferenciákon még" ma is lámpalázam van. bár előzőleg ..irodalmazok” az adott témakörből. — A beszélgetés közben elárulta. hogy több éve a budapesti jogi egyetemen tanít. Hogyan egyeztethető össze a két foglalatosság? Melyik az előbbrevaló? — Elsősorban jogásznak érzem magam, a tolmácskodás afféle kedvtelés. Sokszor arra eszmélek, hogy magyarként jS angolul gondolkodom. Nem szeretném ezt a képességemet elveszíteni. Ja és még valami! Mielőtt bárki is megszállottnak könyvelne el. hadd mondjam el azt is. hogy a szinkrontolmácsokat nagyon jól megfizetik. — ria .—
