Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. AUGUSZTUS 13.. SZOMBAT NOGRAD 5 Hogyan látja a szakember? Videovarázs — mozi-visszavonulás Hirdetések, reklámtájé­koztatók tették közhírré, hogy a Nógrád Megyei Mo­ziüzemi Vállalat videotékái­ban csökkenti a kölcsönzés árait, és a rendszeres videó- felhasználóknak komoly ked­vezményeket ad. Ha az or­szágban az árak mozgását követjük, nyilvánvaló, hogy a vállalat nem a jellemző tendenciákhoz igazodik. Ezért kérdeztük meg Erdős István­tól: — Milyen szándék áll az árcsökkentések mögött? — Bevételnövelési szándék! — feleli kertelés nélkül az Igazgató. — A videoforgal- mazás egy hónapja érvényes átalakított rendszerében ugyanis nagyobb önállóság­gal van módunk igazodni a valóságos kereslet igényei­hez. Magunk dönthetünk a forgalmazott videokazetták árairól. Ügy láttuk helyes­nek, ha az ugrásszerűen nö­vekvő számú videokészülék- tulajdonost kedvezőbb ár­árajánlattal késztetjük mér­legelésre: megéri-e a fekete­piaci másolás, a nyersanyag óraival is számolva, gyenge technikai minőségű műsort beszerezni, vagy érdemesebb élni videotékáink bővülő vá­lasztékával. Mind az igénye­sebb művek, mind a tömeg­szórakoztató, divatfilmek kö­rében valóságossá lett a vá­logatás lehetősége. A vevő, a néző maga döntheti el, este, otthon milyen műsor kerül a képernyőre- Érdekes ten­dencia, hogy szomszédok, ki­sebb baráti közösségek úgy adják össze a kölcsönzési dí­jakat, hogy a mozijegyár kö­rül alakuljanak a költsége­ik. — A moziüzemi vállalat bevételeit azonban a mozi­jegyek vásárlása határozza meg. Nem lehetséges, hogy éppen a moziba járás csökken nését „szorgalmazzák” a vi- deokínálat növelésével és a- kölcsönzési árak csökkentésé­vel? — A videoláz terjedését nem áll módunkban befo­lyásolni. Világjelenség. A tömegesen elterjedő új moz­gókép-közvetítő eszközt így a filmforgalmazó szakma nem tekintheti ellenségesen — sőt, új szakmai és üzleti lehetőséget kell látni benne. De egészében véve ezen a területen megint az esemé­nyek után kullogunk; akkor­ra alakult ki megfelelő vi­deokazetta-kínálatunk, ami­korra a feketepiac már meg­hódította, markában tartja a közönséget. Akkor akarjuk a választást, az ízlés alakulá­sát befolyásolni, amikor ezt már csak igen hátrányos helyzetből tehetjük. — Hogyan értelmezzük ez utóbbi mondatait? — A videotulajdonosok igen nagy többsége arról van meggyőződve, hogy a fekete­piac régi és új slágereinek — Forró rágógumi, Rambó, Ren­dőrakadémia, Amerikai nindzsa, Omen, Légy stb. — nyomába sem lép a mozi­üzemi vállalat videotéka-kí­nálata. Ez a vélekedés elő­ítéletként befolyásolja a köl­csönzési szokásokat. Pedig ma már Salgótarján, Balas­sagyarmat és Pásztó video­kölcsönzőiben közel ezer mű­sor közül lehet választani, és .tömegszórakoztató sikerfil­mek aránya meghaladja az állomány 70 százalékát... Mindezeken túlmenően úgy gondoljuk, hogy a csökkenő kölcsönzési árak befolyásol­ják az iskolák, közművelő.- dési intézmények kölcsönzési gyakoriságai is> hiszen ma csaknem minden iskola, mű­velődési ház rendelkezik már készülékkel, s a fiatalok esztétikai nevelését vagy akár politikai oktatását is jól szol­gálhatják a helyben össze­állított tematikus filmsoro­zatok. ’ — Térjünk vissza a mozi és a video viszonyára! Lehet­séges, hogy a vállalat a je­lenlegi körülmények között a falusi keskenymozi he­lyett tovább szorgalmazza a videomozik létesítését? — Igen. Az 1987—88-ban megszervezett videomozi- hálózat 35 településen bizo­nyítja meglehetősen szűk nézőközönségnek is, a mozgó­képkultúrát- A kialakult há­lózatot ezekben a hetekben további 10—12 videomozival fejlesztjük tovább, és termé­szetesnek fogjuk fel, hogy Karancsberényben, Szarvas- gedén vagy Szandaváralján általában 30—30 nézőre szá­míthatunk egy-egy előadá­son. Ez ugyan vállalati szempontból nem nagy üzlet, de mégiscsak egyfajta kultu­rális misszió; igényes szóra­kozás elemi lehetősége van jelen a kis falvakban. Ter­mészetesen korábbi hálózat­alakítási elképzeléseink most is érvényesek: azokon a kis­településeken, ahol a helyi tanács partnerül ajánlkozik a mozik működési költségei­nek csökkentéséhez, hozzá­járul a szolgáltatás megtar­tásához, nem kívánjuk min­den áron megszüntetni az igen-igen ráfizetéses keskeny­mozi kát. — És mi lesz ott ahol nem találnak partnerre? —r Ott, sajnos, a gazdasági kényszer szorításában meg fog szűnni a vállalati mozi­üzemeltetés. Ugyanakkor lesz rá mód arra, hogy a tanács, a helyi téesz vagy egy ma­gánvállalkozó társadalmi moziként működtesse a 16 mm-es filmszínházakat, hely­ben biztosítva a működés va- mennyi szervezeti feltételét. A moziforgalmazás emlí­tett fejlődési tendenciája nem Nógrád megyei specialitás, hiszen a társadalmi-gazdasá­gi körülmények hasonlóak az országban. A fontosnak a misszió megtartását tartjuk: szervezett keretek között le­hessen továbbra is az apró- falvakban mozgóképélmény­hez — s ha elvétve is —, filmértékekhez jutni. —ok— A salgótarjáni szabadtéri szoborkiállítás alkotásaiból Varga Géza Ferenc: Szélfújta halak Márkus Péter: Territórium Varga Géza Ferene: Hullám Nemzetiségi törvény készül Radios Katalin nyilatkozata Kongresszusaikra készülődnek a hazánk­ban élő nemzetiségek. Az MSZMP Politi­kai Bizottsága ezért a közelmúltban áttekin­tette a nemzetiségekkel kapcsolatos politikai feladatokat. Helyeselte, hogy — egy közel­múltbeli képviselői indítványból eredő or­szággyűlési álláspontból adódóan — egysé­ges és következetes rendszerbe foglaló jog­szabály, törvény készüljön, amely szabá­lyozza a nemzetiségi lét jogi feltételrendsze­rét. A politikai határozatból eredő felada­tokról, a törvény szükségességéről Radics Katalin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője nyilatkozott. Elöljáróban leszögezte: a testület arra számít, hogy a nemzetiségi szövetsége^ kö­zeljövőben megtartandó kongresszusaikon támogatják azokat a politikai elveket, ame­lyek megfogalmazódták a Politikai Bizott­ság határozatában. — A Magyar Népköztársaság nemzetiségi politikája elvi ‘alapokon nyugszik — jelen­tette ki. — Nem változik annak függvényé­ben, hogy miként alakul más országokban a magyar nemzetiségek sorsa; itt a viszonos­ságnak, kölcsönösségnek nincs helye, a nemzetiségek — mondjuk ki világosan — nem túszok. Számunkra a nemzetiségek léte, fennmaradása fontos, lényeges, hogy min­den állampolgár megőrizhesse saját kul­turális, és nyelvi közösségéhez fűződő vi­szonyát, ápolhassa annak a közösségnek a hagyományait, amelynek a közösségébe tar­tozónak vallja magát, hiszen a közösséghez- nemzetiséghez való tartozásnak az alapja csakis a vállalás, az önkéntes választás le­ltet. Az államnak viszont kötelessége, hogy megteremtse a mindennapi életben, a sajtó­ban. az oktatásban ennek feltételeit. Bár a nemzetiségi lakosok azonos jogokat élvez­nek a magyar állampolgárokkal, a nemzeti­ségi jogok sajátos többletjogok. — A hazánkban élő nemzetiségieknek a többségi nemzethez fűződő viszonya zavar­talan. Kapcsolatot tarthatnak anyanemze­tükkel, magyar részről biztosítjuk, hogy sa­ját kultúrájukhoz hozzájuthassanak. A nemzetiségi állampolgárok elkötelezetten vesznek részt mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a Magyar Népköz- társaság állampolgáraira várnak. Elem­zésünkből azonban az derült ki, hogy a meg­tett gyakorlati lépések több területen nem elegendőek ahhoz, hogy kellő mértékben se­gítsék a nemzetiség azonosságtudatának meg­őrzését, sőt, ahogy inkább kívánatos: meg­erősödését. Ezért nemzetiségi politikánkat aktívabbá kell tennünk, támogató jellegű, kisebbségvédelmi politikát szükséges meg­valósítanunk. — .Elsőként ez azt jelenti, hogy nemzetiségi törvéhyt kell alkotni, amely .rögzíti az ál­lampolgárok jogait, tartalmazza a nemzeti ■ sajátosságok érvényesülésének feltételeit, meghatározza a központi és a helyi nemzeti­ségpolitikai feladatokat. Az alkotmányban, és más törvényekben, rendeletekben ma is szerepelnek ilyen jogok. Szükséges azonban rendezésük és kiegészítésük. Az Országgyű­lés már egyetértett azzal, hogy egy ilyen törvénytervezetet megvitat és elfogad. Erre feltehetőleg a jövő évben kerül sor, az elő­készítő munka azonban, már folyik a nem­zetiségi szövetségek, az állami és tanácsi szer­vek hozzáértő képviselőinek bevonásával. Azt pedig magától értetődőnek tartjuk, hogy a törvény irányelveit meg kell vitatniuk a nemzetiségi szövetségeknek — erre jó alkal­mat adnak a közelgő kongresszusok —, és a törvénytervezetet is széles körű vitára kell bocsátani a nemzetiségi lakosság és a különböző társadalmi szervek körében. — A nemzetiségi szövetségek fontos sze­repet játszottak abban, hogy a nemzetiség­politikai elvek megvalósuljanak, s hogy sa­ját kultúrájukat gondozzák, ápolják, az anyanemzettel való kapcsolatukat fenntart­sák — állapította meg Radics Katalin. — A szövetségeknek a magyar társadalom éle­tében betöltött fontos szerepe miatt cél­szerűnek és kívánatosnak látszott, hogy a kormányzat' magasabb szinten, az állammi­niszter szintjén tartsa e társadalmi szerveze. tekkel a kapcsolatot. Ezt az is indokolja, hogy a művelődés szerteágazó kérdéseinél is sokrétűbb az a munka, amelyet a külön­böző állami és tanácsi szerveknek a nem­zetiségekkel kapcsolatban végezniük kell. A nemzetiségi lakosok többsége ma falvakban él. Ezért nagyon fontos, hogy a községekben — és persze a városokban is, — ki tudják fejezni községpolitikai igé­nyeiket, megfelelő képviseletük legyen, ér­vényesíteni tudják érdekeiket. Ezt pillanat­nyilag — véleményem szerint — sok tekin­tetben akadályozza, hogy a nemzetiségi szövetségeknek egyelőre nem mindenütt vannak helyi szerveilk-szervezeteik, ahol az szükséges lenne; a nemzetiségi szövetségek­nek nincs tagságuk, tehát nem tudnak az egyes állampolgár közreműködésére, te­vékenységére természetes módon támasz­kodni. A nemzetiségi szövetségeknek kong­resszusaikon kell dönteniük arról, hogy kí­vánatosnak látják-e, s milyen módszerek­kel, eljárásokkal tartják időszerűnek szerve­zetük esetleges korszerűsítését. Ennek ke­reteit a leendő egyesületi törvény szabja meg, de e keretek rendkívül tágasaik, s le­hetőséget . adnak a nemzetiségek számára, nagyon előnyös szerveződési formák meg­valósítására. — Vannak azonban őTváft feladatok, ame­lyek elvégzésében a kormányzatnak, illet­ve a tanácsoknak vannak tennivalóik, sürgő­sen bepctlandó mulasztásaik ■— utalt rá az osztályvezető. —- Közismert és természe­tes dolog, hogy a nemzetiségek azonosság- tudatának fennmaradása, kultúrájuk meg­őrzése, ápolása érdekében az oktatás tehet a legtöbbet. A kormányzat részéről határozott ígéret hangzott el, hogy a nemzetiségi okta­tás területén mutatkozó gondok, hiányossá­gok orvoslásában központi eszközöket vet latba, nagyobb lehetőségeket ad a nemzeti­ségeknek ahhoz, hogy gyermekeiket nemze­tiségi tannyelvű általános iskolákb: n és gimnáziumokban taníttathassák. a Ehhez ezekben az iskolákban a tárgyi feltételek és a pedagógusellátás érdekében is lépéseket tesz. Öröm számunkra, hogy arra vonatko­zólag is voltak ígéretek, s készülőben van­nak tervek, hogy egyes nemzetiségek ilyen természetű gondjait a magyar kormányzat eszközein túl külföldi anyagi források is se­gíteni fogják. — A nemzetiségekhez fűződő viszony egy ország demokráciájának és politikai érettsé­gének is fokmérője. Sajátos szerepet ró a többségi nemzethez tartozókra is, hogy a nemzetiségek fennmaradásával és kultúrá­juk ápolásával kapcsolatos feladatok ellátá­sában együttműködjenek, azt támogassák. Ehhez a sajtónak is sok segítséget kell ad­nia — mondotta befejezésül Radics Katalin. Befejezték Tiepolo egyik festményének restaurálását , A Szépművészeti Múzeum­ban a közelmúltban fejezték be a gyűjtemény egyik leg­szebb és legértékesebb ba­rokk festményének, Giovanni Battista Tiepolo Szent Jakab legyőzi a mórokat című fest­ményének restaurálását. A velencei barokk festé­szet utolsó nagy képviselőjé­nek e reprezentatív munká­ja az Eszferházy-gyűjtemény részeként került annak ide­jén a múzeumba. A II. világ­háborút követően elvégez­ték a kép legszükségesebb helyreállítását, az évtizedek során azonban a festékréteg­ben keletkezett repedések, illetve az eredetitől elütő ko­rábbi retusok teljes körű ki­javítására, a kép megerősíté­sére, s az esztétikailag zavaró sérülések eltüntetésére most kerülhetett sor. A munkához — egy New York-i alapít­vány részeként — egy ma­gyar származású amerikai állampolgár nyújtott jelentős anyagi támogatást. A szak­emberek a képet most új vá­szonra vonták, s a műről ké­szült metszetet is hasznosít­va, pótolták a kisebb-na- gyobb hiányokat. A közeljö­vőben — a nagyméretű kép rokokó keretének hélyreállí- tás& után — a közönség is- mét a régi helyén, az állan- ’ dó kiállítás olasz barokk ter­mében láthatja majd a mű­vet- A mester másik, ugyan­csak a Szépművészeti Múze­umban őrzött — ám néhány évvel ezelőtt több más képpel együtt ellopott jeles munká­ját, a Madonna hat szettel című — festményt visszatér­tekor már restaurálták, így a két Tiepolo-remekmű im­már teljes szépségében te­kinthető majd meg. Az intézményben egyébj ként a közelmúltban fejező­dött be az igen ritka olasz freskógyűjtemény mintegy 30 darabjának letisztítása, to­vábbá annak a 15 holland virágcsendéletnek a restaurá­lása, amelyet az Egyesült Ál­lamok nyolc városában is lát­hat majd egy vendégkiállítás- sorozaton a közönség.

Next

/
Thumbnails
Contents