Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT NOGRAD 3 re neki sem akad rendkí* vilii feladata. A gyalogos járőrökkel készül találkoz­ni. Ezen az éjszakán még többször látjuk fényszóró­ját szembejönni. Szétnézünk az alvó Besz- terce-lakótelepen, majd visszafelé megállunk a kór­háznál, ahol 35-en vigyáz­zák a bent tartózkodni kény­szerülőik egészségét. Meg-' tudjuk, hogy az est eddig nyolc nyomóműves NDK ofszetrotációs nyomógépet. Nem mindennapi érzés az óránként 30 ezer példány teljesítményű gép mellett állva nézni a tovafutó pa- pírszalaigot, a kikerülő kész újságok kötegeit. Még fo­lyik a munka, amikor te­herautó tolat a bejárathoz. Hajnali egy óra lesz tíz perc múlva: most kell in­dulnia lapunknak Balassa­Miklósné Lidik Éva éjszakás nővér és Butkaj István ügye­letes műtős talál magának elfoglaltságot. „Későre jár. Kérjük hal- kitsák le készülékeiket!” Figyelmeztet a rádió kelle­mes tompított hangú be­mondója. A készülék amúgy sem szól hangosan, e ,két mondat azonban ezen az estén másfajta figyelmez- test jelent számomra: a kávéfőzőhöz lépek és be­készítek két adagot. Kollé­gámat várom, éjszakai ri­portra indulunk. ☆ A kávé nem túl erős, de legalább forró. A délutáni vihar után lehűlt a levegő, jólesik a meleg ital. Fázó­san húzzuk össze dzsekin­ket a Salgótarjáni Kohá­szati üzemek főportája előtt. Előre jeleztük érkezé­sünket, szinte be sem kell mutatkoznunk, a portás már hívja is diszpécsert. A kovácsoló gyárrészleg­ben elbeszélgetünk a mű­vezetővel, s megtudjuk: az éjszakai műszakra semmi­vel sem jut kevesebb mun­ka. mint a nappalosakra, vaev a délután dolgozókra. A hengerműi raktár éjszaka is dolgozik. Az „A” üzemben két ellenütős kalapács dolgozik, csavarkulcsokat, kúpkere­keket készítenek. Bár min­den beszélgetésből az tű­nik ki, hogy senki sem tud­ja megszokni az éjszakai munkát, mégis amikor ki­lépünk az üzem ajtaján, meglep a sötétség. Az üzem­ben semmi nem emlékez­tetett arra, hogy későre jár. A Malinovszkij út vége felé járunk, de még hall­juk a hámor tompa mora­ját. A lüktető, dohogó zaj éppúgy tartozéka a sagótar­jáni éjszakának, mint a Budapest utcáin hajnalfelé átdübörgő éjszakai járat. A város központjában csend és nyugalom. Akik­nek megadatik azok a Ka- rancs Szálloda éjszakai bárjában költik idejüket és pénzüket. A rendőr- járőrkocsi * mögött parko­lunk. Az autóban ülőtől megtudjuk, hogy nemcsak szerintünk eseménytelen az éjszaka, hanem szerencsé­eltelt ideje alatt szokvá­nyos eseteknél jártak el: családi, baráti csetepaték áldozatait ápolták, belgyó­gyászati panaszokkal szen­vedőkön segítettek és ideg­gyógyászati eseteket ren­deztek le. Sajnos, ritka az olyan éj­szakái beteg, aki józanul érkezne. Maradék idejük­ben a következő napi kór- és betegfelvételi lapokat ké­szítik elő. Salgótarjánban kettő, a megye többi ré­szén pedig további öt mentő­autó teljesít éjszakai szol­gálatot. A kórház és kö­zöttük ilyenkor is élő a kapcsolat. Visszatérve a városköz­pontba, a vasútállomáson gyülekezőkre leszünk fi­gyelmesek, Az éjszakai bár kiszűrődő diszkrét muzsi­káját olykor a ■ várakozók zaja töri meg: óvónők egy csoportja készülődik a len­gyelországi Katowicébe. Munkahelyükön „kitört” a nyári szünet és baráti tár­saságuk úgy döntött, hogy meglátogatják északi isme­rőseiket. Nem várjuk meg velük a Polónia érkezését, inkább a nyomda felé vesz- szük utunkat. ­A Tüzép-telep mögött, a Nógrád Megyei Nyomda­ipari Vállalat telepén éjjel tizenegy órától nyomtatják a másnapi NŐGRÁD-ot. Kol­légámmal izgatottan és örömmel vesszük kézbe a még „meleg”, igazán friss újságot, s jóleső érzéssel szemléljük munkánk ered­ményét. Praznovsztky Miklós gépmester bemutatja a gyarmatra és környékére, hogy reggelre már az ol­vasókhoz kerüljön. A gép számlálója' eléri a kívánt 28 ezer 200-as pél­dányszámot. Rövid átállás után a ;,Nógrádi Építő­munkás” című üzemi lap legújabb számának nyom­tatásához kezdenek. Tizen- háromféle üzemi lap ké­szül az üzemben, küpülük nem egy országos terítésre kerül, mint például az Üvegipari Művek „Üveg­ipar” című újságja. A „Nógrádi Építőmunkás” elkészülte után ismét át­állítják a bépet. A „Homá­lyos zóna” című fantaszti­kus regény harminckét ol­dalát készítik ezen az éj­szakán. „Ragadós” szemekkel bú­csúzunk nyomdász kollé­gáinktól. Lassan egy nap­ja vagyunk talpon. Az éjszaka csendesen al­vó városon olykor egy-egy kamion robog váratlanul, zajosan keresztül, távoli célja felé csörtetve. Áz épü­letek is megfázkódnak kis­sé és a bennük pihenők talán a másik oldalukra fordulnak ilyenkor. Nem­sokára szerte a hálószobák­ban megszólalnak az éb­resztőórák: új nap kezdő­dik. ☆ Bizonytalan léptű férfi halad az utcán. Szemébe már a reggel első hírnöke, a tejesautó fényszórója vi­lágít. Mészáros Zsolt Bencze Péter Praznovszky Miklós és kis csapata már a „holnapi” újságot veszi szemügyre. u r d o v i z il l a határ? A véleménynyilvánításban HÓI ma már nemigen érvényesül az „ed. dig és nem tovább”, a fésületlen gondolatok közreadására a toll, a mikrofon és a kép­ernyő is vállalkozik. Hol a határ? A pásztói közélet nagy tapasztalaid és köztiszteletben álló idős szereplője szerint egyáltalán nincs határ, s ez a tény kellőképpen felkorbá­csolja az indulatait is. Hogyisne, amikor előző nap nem csekélyebb értékű agitációs eszközből, mint a rádióból hallotta a nyilat­kozatot: ne higgyünk a kormánynak! A csodálkozás kifejezése kommentárral párosult: manapság annyi információ éri az embert, .hogy csaknem megszédül tőle, ahogy mondani szokás, azt sem tudja, „merre hány méter”. A rádióműsort1 felemlegető honfitársunk persze nem gátakajt akar, a tiszta beszéd, a nyíltabb tájékoztatás híve: „ne kaoskaringós úton menjünk el oda, ahová egyenesen is el lehet jutni”. Mind­ehhez hozzátette, hogy értelmezése szerint a demokráciának fontos eleme a félelem nélküli beszéd lehetősége — abban az eset­ben, ha a lehetőség felelősséggel párosul. Az érvelésinek • aranyfedezete van, egy életút állomásainak tényei beszédes bizo­nyítékok. Idézhetnénk tőle a lakással, a gépkocsikkal, a változó élet más tényeivel kapcsolatos adatsorokat, ehelyett azonban álljon itt egyetlen kifejező mondat: „A ma gondjai nem gyermekkorom gondjai...” A folytatást mindenki elképzelheti saját isme­retei alapján. Joggal berzenkedik tehát hő­sünk, amikor egyre inkább azt tapasztalja, hogy kihagy az emlékezet; hogy feledjük a jót; hogy sikk hőbörögrp. Csak azt sajnálom, bogy a pásztói polgár nem lehetett jelen egy rétsági fórumon* ahol éPpm egy fiatalember szólt hevesen az emlékezetkihagyás, a min­den méltánylandó eredményt elsöprő véle- , kedés ellen. De ki figyel oda arra, amit a most kese­rű szájízzel fogalmazó pásztói közéleti ember és sck-sck társa húsz-h.arminc-negyven év .alatt eszével, két kezével megteremtett? Mi ebben a pláne? Az a gyanúm, manapság átestünk a ló túlsó oldalára, eredményeink és bajaink okulásként szolgáló józan össze­vetése helyett a bírálat hangosabb. Ez a mai divat. Mindegy, hogy eseményről, reflektorfényben álló személyről, avagy egy döntésről van szó, a lényeg az emelt, hang, nemegyszer az útszéli modor és módszer. Az érzelmekre és a hatásvadászatra építő megnyilatkozás természetesen, népszerű, s könnyen rábólintunki‘ez igen! ­A jelenség kapcsán a divatminősítést egy salgótarjáni tanácskozáson jegyezhettem le, amelyen bőséggel illusztrálták: a szélesedő demokratizmust, a nagyobb nyilvánosságot jó néhányan hőzöngésre, kételyek ébreszté­sére kívánják felhasználni. Mindegy, hogy az adott ügyben nincs szakismeret, a háttér­bői való bekiabálásnál egyébként is egy a lényeg: a mindenáron való ellentmondás tetszést arat. A példák sorolhatók tovább. Tagadhatat­lanul vezetőellenes hangulat van, miért ne lenne hát népszerű vállalkozás egy-egy dön­tést személyhez kapcsolva beállítani . és kommentálni — véletlenül elfeledve a té­nyeket is. Időrabló példálózás helyett azon­ban álljon itt az alábbi megállapítás: Sal­gótarján tömegközlekedésével kapcsolatban mindenki tele van ötletekkel, 's amikor a változtatás előtt összehívják az embereket, hogy véleményüket kérték, a sok ezres Besz- terce-lakótelepen elnwgy az eseményre egy-másfél tucat. A „nagy' ötleteket” pedig bekiabálja a pálya széléről — útszéli tartalommal, a mo­dorról nem is beszélve. De hát ez a „kor­szellem”: a józan gondolkodás „csak” elő­revisz, a hőbörgés pedig figyelmet kelt. Ta­lán nem is véletlen, hogy ugyancsak az em­lített salgótarjáni eseményen másvalaki kimondta a kérdést: helyesen értelmezzük-e a szélesedő demokratizmust? Mindenesetre, ski azt his'zi, hogy a demokratizmus egyenlő ia felelőtlen indulatokkal, az tévúton jár. Az idézettek .azt hinnék, hogy csupa fák­lyás menet az1 élet. kolbászból a kerítés? Aligha. Tudják ők bajainkat, mulasztásain­kat. Szólnak is róluk —, de nemcsak ezek­ről. Az aránytévesztést teszik tehát szóvá,1' a nagyobb bajt okozó kisiklásoktól óvnak. Bajról esett szó a minap az Élet és Iroda­lomban, a szókimondása miatt (is) népszerű irodalmi és politikai hetilapban. Csakhogy megint az a bizonyos ló jut az eszembe. Mert beruházások, a párt belső élete, a párt* funkcionáriusok kapcsolata és életvitele, a demokratizmus és a választások, a rendőr­ség. kormányőrség —, s a tüzetes leltár mu­tatná ki. mi minden más — kapcsán csak az indulatokat korbácsoló írások kerültek az olvasó elé. Van persze, hogyne lenne, tisz­tességes kisvárosi első titkár., meg olyan köz­író is, aki tudja, hogy ki a' tanácstagja és országgyűlési képviselője —, de ez nem téma, ki figyel oda? At M.1. Ii §11 salgótarjáni Vélemény­AZ emilTeTT cserén ygig^; azt mond­ta: a reformot ő úgy értelmezi, hogy az em­beri és szellemi kiteljesedés érdekében meg kell változtatni a gazdaságban és a politi­kában, azt, ami eredménytelen. Az érvelés szerint tehát eredmény is van, a változásra serkentő gónd és baj mellett. Közéleti véleménycserénk me*ö ?erdőt fe­ledő torzulását látva a fürdővíz jut eszem­be. Az eset pedig fölöttébb sajnálatos: a tisztuló folyamattal együtt oda a gyerek is. Kiöntöttük az ablakon. Kelemen Gábor Áttérés az önelszámolásra A kísérleti, tervezői és tu­dományos kutatómunkák leg­frissebb díjazási rendszere a Szovjetunióban a különböző tudományos szervezetek szá­mára új pénzügyi-gazdálko­dási formára való átállás alapjait vetette meg. Az új dokumentum sze­rint a tudományos kutatóin­tézetek munkájának finan­szírozásáról áttérnek a konk­rét kutatómunkák premi­zálására, és az állami támo­gatás mértékét minden egyes esetben vizsgálat útján dön­tik el. Az így megtakarított pénzösszeg az év végén ju­talmazásra fordítható. Azok az összegek, amelyek a nyersanyagra, elektromos áramra és más egyébre szánt kiadásból megmarad­tak, a tudományos-technikai A drégelypalánki gyü­mölcsfeldolgozó üzem a nyá­ri nagy hajrában (júniusban, júliusban) 130 tonna sza­mócadzsemet, 1325 tonna gyümölcsvelőt és 450 tonna gyümölcslét gyártott. A gyü­mölcsvelő mennyisége lehe­tővé teszi 5500 tonna rostos ivóié gyártását a következő évi új termésig. Az eddig le­gyártott gyümölcslé 1300 ton­és szociális fejlesztésre szánt alapba kerülhetnek. A későbbiekben az inté­zet anyagi-technikai bázi­sának fejlesztésére, kutatá­sokra. lakóházak építésére, szanatóriumi és üdülői be­utalókra lehet költeni. A tu­dományos testületek vállala­tok számára végzett mun­káját szerződésben megálla­pított bérek szerint fogják" fizetni. Egyidejűleg szabá­lyozzák azt is. hogy a tudo­mányos intézetek nyeresé­géből mennyi illeti meg az államot. A maradék ugyancsak a tudományos-technikai fej­lesztésre, a szociális alapba és a jutalmazásra fordítan­dó. A nagyobb munkákra az állam, a továbbiakban is megadja a szükséges anyagi támogatást. na gyümölcsszörphöz bizto­sít alapanyagot. Várhatóan feldolgozásra kerül még augusztus végéig 50 tonna őszibarack, 300 ton­na alma, 200 tonna körte, \ 200 tonna szilva és 30 tonna szeder. Az üzem késztermékgyár­tási feladata augusztus vé­géig 600 tonna szörp és 300 tonna ivóié. Műtrágyázás — műszeres vizsgálattal A folyékony műtrágyázás technológiai rendszere újabb egységgel egészül ki: a Mű­szerautomatika Ipari Kis­szövetkezetben elkészült az első önműködő vegyi elemző berendezés; segítségével a tápanyaggal telített 'folyadék összetételét lehet meghatá­rozni. A mezőgazdaságban egyre szívesebben alkalmazzák a nagy- és kisüzemi termelők a folyékony műtrágyát. Fel­használása különösen jó ha­tású az intenzív termelésnél, amikor a növények megha­tározott időközben kapják meg a pontosan kimért táp­anyag-utánpótlást. Újabban a környezetvédelem’ is föl­karolta az úgynevezett szuszpenziós műtrágya al­kalmazását, mivel ez az anyag könnyebben szívódik fel és a. környezetet nem éri károsodás. Az Agroterm elnevezésű berendezés anélkül „vallat­ja” a folyadékot, hogy an­nak alkotóelemeit előzőleg el kellene különíteni. A mé­rési eredményt viszonylag gyorsan, alig fél óra alatt közli. A pontos összetételt akár a számítógép képer­nyőjén is rögzíti, de képes arra is, hogy önműködően leírja az adatokat. Gazdasá­gosan használható fel annál is inkább, mivel a folyékony műtrágyázás veszteségeit — az esetleges túladagolást, vagy éppen annak ellenkező­jét. a nem elegendő dóziso­kat — megelőzhetik a ké­szülékkel. Édes fonnak Éjjeli öriärat iáit

Next

/
Thumbnails
Contents