Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
4 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 6.. SZOMBAT Táborban A Salgótarján) nyári nanbozis táborba, mintegy g-ráírnegyvcn gyerek P, jái a tár«« £1 általános iskolájából. A lurkók strandolással, kirándulásokkal. túrázással, játékos és sportvetélkedőkkel |östi.k * napot. Felvételeink a tábori életből adnak ízelítőt. Rigó Tibor felvételei Ha elindul az ekhó... Kulturális kínálat kistelepüléseknek Ekhós portya — hirdették a plakátok már júliusban. Az előadások napján pedig jóval az estéli műsor előtt cifrára pingált, bohócruhába bújt fiatalok falujáró körútra indultak, dallal, tánccal és szíves szóval invitálták a polgárokat Nóg- rádsipeken és Csecsén, Er- dőkürtön és további három helyen. A kíváncsibbak — főleg a gyerekek — már kora délután ott kukucskáltak a Nógrád Volántól kapott IFA nyerges teherautó körül, amely nem csak a kellékeket hurcolta helyről helyre, hanem egyúttal színpadul is szolgált a szereplők számára. A kétórás műsort vastapssal köszönték a nézőtéren ülők. Sokan az iskolákban, az óvodákban és a kultúrházakban kialakított szálláshelyre is elkísérték a ..komédiásokat", és pirkadatba nyúlt a beszélgetés. A József Attila Művelődési Központ egy esztendeje kísérleti jelleggel indította a kulturális portyázást. Ez azért is figyelemre méltó, mert kástelepüléseinken. ahol a megye lakosságának huszonöt százaléka él, n-a- gvon sok helyen évek óta egyetlen rendezvény sem volt. Igénvébresztőnek. valamint választékbővítésnek szánták a kínálatot, s a nézőszámból egyértelműen kiderült: sikeres volt az elképzelés, eredményes a vállalkozás. Ezért is voksoltak amellett, hogv idén újra útnak indulnak. A művelődési központ munkatársai a szervező- munka dandárjához értek: a felléDŐk menetrendjét alakítják. időpontokat és visz- szaigazolásokat várnak, illetve a vidéki helyszíneken készítik elő a terepet a fogadókból verbuválódott pat- rónusokkal eevütt. Andrássv Nórát, az ekhós portya egyik szervezőjét, a művelődési központ munkatársát arról kérdeztük, milyennek tervezik az ideit? — A hálózati csoport segítségével választottuk ki a helyszíneket. Eszerint Moho- rán kezdünk augusztus 22-én másnap Borsosberényben 'épünk fel. a további napokon pedig Mátramindszeotre, Mátraalmásra és Bálnába visszük a műsort. A 24-i helyszín Tereske lett volna, ám a napokban érthető ok miatt — iskolafelújításba fogtak, ezért mivel ott lett volna a szállás, így már nem tudják biztosítani — lemondták. — Akkor hat helyett csak öt előadást tartanak? — Korántsem; bár jelentkező bőven van, hiszen a tavalyiak szinte mindegyike kérte, hogy újra menjünk, de ahol már voltunk, oda nem tervezünk programot. A kollégák más helyeken egyeztetnek, mert egyik célunk az, hogy minél szélesebb kör élvezhesse a kulturált szórakozás előnyeit. — A kínálat maradt a régi ? — Tartalmában igen, bár bővítettük is. Most Is olyan összeállítást láthatnak a nézők, amelyben a különféle érdeklődésűek és ízlésű- ek is találhatnak nekik valót. — Miből áll a többlet? — Igény szerint zenei szolgáltatást is biztosítunk, ahol kérik, a Stáb együttes muzsikájára hálózhatnak műsor után. — Milyen programmal indulnak útra? — Néptáncot láthatnak a pásztói Muzsla együttes előadásában, a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ KIVISZI színjátszó csoportja vidám jelenetekkel mutatkozik be, fellép >intézményünk Pop-Sikk jazzbalettegvütte- se, valamint breakes fiúk csoportja, illetve Michel Claquin és leánya. Ez utóbbiak francia artistaművészek, akiket az Országos Közművelődési Központ ajánlása alapján hívtunk meg. — A közönség ismét ingyen szórakozhat? — Igen, ebben nincs változás. a bálon azonban pénzért játszik a zenekar. . ' Addigra talán megembereli magát a nyár is. s eső után tartogatja sugarait még egy darabig, hogy por- tvázóknak. s közönségnek ne kelljen fedél alá húzódniuk. amikor felgördül a függöny. Tuza Katalin A kisváros ma sem vonzó Nem elhanyagolható apróságok Kis megyénk, kis városainak egyik előnytelen sajátossága a sokat emlegetett orvoshiány. Balassagyarmat viszi el a pálmát, ott nem kevesebb mint 18, Salgótarjánban 10 állás betöltetlen. Meg kell jegyezni azt is, hogy megyénkben évente — az elköltözések. nyugdíjazás, egyéb miatt — 25—30 „új” orvosra lenne szükség. Az orvosi egyetemekre idén a 27 jelentkezőből talán tizenöten jutnak be, s valószínűleg közülük sem mindenki Nógrádban keres majd munkát. Az utóbbinak mond ellent a „szigorlós” Szőllős Gizella példája, aki még egyévi kemény tanulás, vizsgák után a megyei kórházban, a reumatológián szeretne elhelyezkedni. Jelenleg a III-as belgyógyászati osztályon dolgozik, s az előző években is Salgótarjánban volt nyári gyakorlaton. — Nemcsak a szülőföld vonzása segített a döntésben. Dolgoztam itt a rendelőintézetben két évig asz- sziszténsként, ami arra is jó volt, hogy áttekintést kapjak a kózház munkájáról, A felszereltsége — vidéki kórházak viszonylatában — véleményem szerint jó. Bár tudom, mindig volt műszerhiány, ám az olyan, hogy alapvetően nem befolyásolja a gyógyítást. A leendő orvosnő — miközben terveket kovácsol a jövőre — a tudományos munkára is gondol. Javarészt osztályvezető főorvosokat, -kandidátusokat említ, akik ebben az intézetben dolgoznak, s ő számít a segítségükre. Számolva a lehetőségekkel, úgy véli, megtalálja majd itt a szár mí.tását. Lászlóczki Zsuzsannával, aki ugyancsak hatodéves a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a szülészeten találkoztam, ö esztergomi születésű, s oda is szeretne visszamenni talán üzemorvosnak,, talán bőrgyógyásznak. Tavaly egy hónapot dolgozott a sebészeten, ahol úgyszólván csak jó tapasztalatokat szerzett: — Jól éreztem ott magam, mert dolgozhattam, szinte egy szakmailag érdekesebb, bonyolultabb műtétről sem maradtam le. Az osztályos orvosok segítőkészen körülfogtak. Pesten ez nem így van... Salgótarján s egy esetleges itteni állás mégsem vonzó számára: — Hamarosan férjhez megyek, s úgy gondolom, leendő családomnak is jobb lesz, ha szülővárosomban helyezkedem el. Esztergomból még a fővárosba is eljárhatok dolgozni, ahol olcsóbb az élet és van lehetőség a szórakozásra is. Tarjánban szinte csak a mozi van meg a gyárak. Szakterületet is azért választottam az úgynevezett kisWlimkumok — a szemészet, bőrgyógyászat, fül-orr- gége — közül, mert kisebb, jobban áttekinthetőbb területei ezek az orvostudománynak, s a hivatásom mellett így a családomat is szolgálhatom. A salgótarjáni kórházat választotta nyári gyakorlatra Tranker Margit, a SOTE harmadéves hallgatója. Törökbálinton lakik, s a fővárosi kórházak után — mint mondja — a vidékieket is szeretné megismerni, annál inkább, mivel úgy hírlik, azoknak nem nyűg a medikusok foglalkoztatása. — Engem nem köt any- nyira a főváros, de hadd mondjam el, hogy a SOTE- hallgatóinak zöme budapesti, s ott is kíván maradni. Sokuk a könnyebb előmenetelre hivatkozik, de szerintem a nagyváros, a megszokott élettér tartja őket fogva. Én eddig csak a pesti zsúfolt klinikákon is- meríkedtem a gyakorlati tennivalókkal, s ma van itt az első napom. Tegyük hozzá: jó lenne, ha olyan benyomásokat szerezne az elkövetkezendő néhány hét alatt, amely vonzerőt jelentene pár év múlva. Egyetért ezzel dr. Kollár Zoltán is, a megyei tanács osztályvezetőhelyettese, s még hozzátesz néhány gondolatot a kiemelt bérezésről és arról, mit tesz a város azokért az orvosokért, akik itt ki% vánnak letelepedni: — Október 1-től hétezer fori-ht alapfizetést kapnák a megyei kórházban munkát vállaló orvosok. Az intenzív osztályra jelentkezők 12 ezret. Más városokban valamivel kevesebbet. Emellett a városi tanács az elkövetkezendő években tíz lakást bocsát a salgótarjáni intézmény rendelkezésére, amelyben — bizonyos feltételek mellett, — orvosok lakhatnak. — Azt kell elérni, hogy megtalálják itt a számításukat — hangzott a továbbiakban. S ez már csak azért sem könnyű vállalkozás, mert van a vidéki „kiskórházak- •na'k” egy sajátossága. Eszerint ott az átlagos munkához van megfelelő létszámú orvosgárda (a betegség, szülési és egyéb szabadságot, kiesést nem számítva). Azonban — egy- egy váratlan eset kapcsán például — torlódhat a munka. Ilyenkor kell a betegnek többet várnia, a betegágyon1 vagy a rendelőkben. — Ha íelduzzasztanánk az orvosszámot, ezek a „csomók" bizonyára megszűnnének, de a megszokott munkához fölöslegesen nagy lenne a létszám, s ennek nemkívánatos következményei lennének — mond véleményt dr. Kollár Zoltán. Vannak nem elhanyagolható apróságok. A kisváros még ma sem csábító sok egyetemista számára. Ott — a felsorolt szőkébb szórakozási és egyéb Tehetőségek mellett •— például este kilenc után nem tudja megvenni a vacsorá- nakvalót. Más: az orvosi hivatást választók körében máig is népszerűtlenek a fentebb említett kis- klinikumok. Az egyetemi évek alatt a belgyógyászat, a sebészet, a gyermekgyógyászat és az ideggyógyászat oktatása a hangsúlyosabb. Érthető tehát, ha a medikusok, medikák nagyobb lehetőséget látnak ezekben. Kevés az altatóorvos is, hiszen Magyarországon csak egy orvosi egyetemen kedvelhetik meg ezt a tudományt. Ha megkedvelik? Mihalik Júlia Fórunt — másodszor A Nógrádi Fórum most megjelent második száma időszerű témák egész sorát kínálja az olvasónak. Horváth József, a Salgótarjánban 1975 óta megrendezésre kerülő ifjúsági nyári egyetemsorozatról ad áttekintést- Mint kiderül, az országban évente több mint 20 városban rendeznek hasonló találkozókat, természetesen más-más témában. Nógrádban minden alkalommal olyan kérdéseket vizsgálnak elméleti és gyakorlati szakemberek közreműködésével amelyek az ifjúságot érintik, éljenek bárhol a földön. Az idei találkozó, amelyre mintegy kétszázan jöttek el tizenhárom országból, a fiatalok és a család kérdéseit vizsgálta. Nógrád megye népesedését elemzi dr. Gyöngyösi István tanulmánya, sok-sok statisztikai és különböző népesedési folyamatokat jól mutató grafikonok segítségével. A lakónépesség száma 1988. január 1-én megközelítette a 229 ezret, s 1980 és 1988 között folyamatosan csökkent. Mint az írásból kiderül, a csökkenés mértéke nagyobb az országosnál. A szerző figyelemre méltó gondossággal elemzi azokat az okokat, amelyek „felelősek” azért, hogy a korábbi évek növekvő népességstatisztikája visszájára fordult. Kerekasztal-beszélgetést szervezett a Nógrádi Fórum a közelmúltban Egészség és ifjúság címmel. A résztvevők orvosok, pszichológusok, pedagógusok, a KISZ és a TIT Nógrád megyei szervezeteinek képviselői voltak- A beszélgetés résztvevői azt erősítették, hogy az egészség megőrzése, védelme, az egészséges életmód elfogadtatása különösen a fiatalokkal, nem csupán az egészségügynek ad tennivalót. A családnak, az iskolának, a társadalomnak nem kevés feladata van abban, hogy a szemlélet és a mindennapi gyakorlat változzon. Emellett több hasznos írás segíti az eligazodást, így a kereskedelmi, a pénzügyi életben, a közigazgatásban, s szó esik a Salgótarjani Kohászati Üzemekben az Alkotó ifjúság pályázat tapasztalatairól. Aforizmák Amikor fiatal voltam, azt hittem, a pénz a legfontosabb az életben; most, hogy öreg vagyok, tudom, hogy az a legfontosabb. Oscar Wilde A pénz jó segítséget nyújt a szegénység elviseléséhez. Alphonse Allais Ha az embernek nincs pénze, mindig a pénzre gondol. Ha van pénze, már csak a pénzre gondol. Paul Getty A gazdagság nem azt jelenti, hogy az embernek pénze van, hanem azt, hogy pénzt ad ki. Sacha Guitry A jóisten véleményét a pénzről annak az alapján állapíthatjuk meg, hogy megnézzük, kik azok, akiknek pénzt ad. Peter Bamm Sokszor igazságtalanságnak tartja az ember, hogy egyeseknek, akiknek szalma van a fejében, még any nyi pénzük is van, mint a pelyva. A feleségek többet költenek, mint amennyit a férjük keres, hogy az emberek azt gondolják, hogy a férj többet keres, mint amennyit a feleség költ. Danny Kay
