Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-06 / 160. szám
1988. JÚLIUS 6., SZERDA NOGRAD 3 Jelentés a számok birodalmából Nem szeretem, ha valaki azzal kérkedik, (hogy tőle \ olyannyira idegenek a számok, hogy egy egyszerű összeadás is nehezére esik. Mostanában pedig mintha divat lenne ezt hangsúlyozni, a műveltség kritéruma lett a „számirtózás”. Ha valakiről kiderül, hogy számokkal foglalkozik, vagy könyvelő, akkor hamarjában rásütik a karikatúrák figurájának bélyegét. — Akik ezt állítják rólunk, azok nincsenek tisztában sem a valósággal, sem a munkánkkal — mondja dr. Gyöngyösi István, a Központi Statisztikai Hivatal Nógrg,d Megyei Igazgatóságának igazgatója. — Nem ismerik a tennivalónkat, így el sem tudják képzelni, hogy azok mennyire érdekesek, izgalmasak. — Mi a feladata a KSH- nak? — A gazdasági, társadalmi és igazgatási folyamatokat kísérjük figyelemmel. E kérdésekről adunk számszerűsíthető, átfogó képet jelentéseinkben. Ezzel háttér- információhoz juttatjuk a vezetést, ami nagyban segítheti a helyes döntések megszületését. Ilyen megvilágításból talán már egészen más jelentőséget kap a mun- tkánk. Térmészetesen nem tfeledkezünk meg a közvéleményről sem, amelyet rendszeresen tájékoztatunk, a .társadalmat és a gazdaságot érintő fontosabb kérdésekről. — Sokak szerint a statisztika kiválóan alkalmas rá, hogy a valós helyzet ellep- lezésével egészen mást mutasson a világból, mint amilyen az maga. Igaz ez? — Hazug, aki a mi hazugságunkról beszél — kontrázok Tamás Pál, az összeíró osztály vezetője. — Mi igyekszünk elfogulatlanul, reálisan leképezni a valóságot. Olykor akadnak módszerbeli eltérésekből fakadó különbségek, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyikvagy másik eredmény nem jó. Természetesen különféle adatokat hiba lenne egymással összehasonlítani, de ezt nem is tesszük. Nem feladatunk, nem célunk, nem érdekünk a valóság eltorzítása. — Nem egy vállalati vezetőtől hallottam: hovatovább olyan adatszolgáltatási kötelezettségük van, hogy a kérdőívek, adatlapok kitöltésére külön státust kell létesíteniük. — Ezt valószínűleg nem az általunk küldött lapokra értették — veszi vissza a szót az igazgató. — ök inkább azért neheztelnek és joggal, hogy nemcsak mi, hanem rajtunk kívül még sok más szervezet „kíváncsiskodik”. A párhuzamos adatszolgáltatást kifogásolják. Hogy külön munkaerőt kellene foglalkoztatniuk emiatt? Nos, én még nem láttam olyan vállalatot, amelyik statisztikusok, elemzők nélkül tudott volna dolgozni ! — Milyen technikai háttér segíti az önök munkáját? — Negyedik éve állítottuk üzembe a TPA 11/48-as számítógépünket. Tavaly bővítettük a tároló kapacitását, és ígéretet kaptunk arra is, hogy idén újra lehetőségünk lesz erre — közli Kerényi Kázmér, a szervezési osztály vezetője, aki a közelmúltban a megyében elsőként nyerte el a statisztikai főtanácsos címet. — Jelenleg mintegy százféle feldolgozást végzünk ezen a gépen, melynek új eleme a távadat feldolgozása. Ez azt jelenti, hogy már mi is tagja vagyunk annak az országos számítógépes hálózatnak, amely képes biztosítani a központ és az egyes igazgatóságok közötti közvetlen adatátvitelt. — Mennyi pénzből gazdái- ‘ kodnak évente? — Az idei költségvetési keretünkben 8 millió 400 ezer forint állami juttatás szerepel — feleli Hársfai Ferencné gazdasági osztály- vezető. — Igyekszünk ezt kiegészíteni saját bevételeinkkel, — Elképzelhetőnek tartja, hogy a KSH olyan vállalkozási típusú szervezetté alakuljon, amely kereskedik a ma már legértékesebbnek tartott áruval, az információval? — Nem tudom, hogy az információ ára megállapítható-e. A gazdasági eredménye sem számszerűsíthető. — De az információ mégis csak érték. Említették, hogy a döntéselőkészítésekben milyen hallatlan jelentős a szerepe. Gondolom, ha valakinek égetően szüksége volna az önök adataira, akkor nem riadna vissza némi anyagi áldozattól sem. — Nem hiszem, hogy ez járható út lenne — tűnődik el az igazgató. — Szervezetünk egyik nagy előnye ugyanis a függetlensége, képes megőrizni az elfogulatlanságát. — Ebben van igazság. Egyébként önök nem félnek attól, hogy az árujuk nem kel el a piacon? — Ettől nem tartunk. Egy társadalom nem irányítható jól működő információs szervezet nélkül. Tulajdonképpen egyről beszélünk, csak éppen más megközelítésben. Mindketten az információ hallatlan jelentőségét hangsúlyozzuk, csak más-más alapállásból. — Akkor levezetésként egy utolsó egyszerű kérdés. Jó statisztikusnak lenni? — Ha arra gondol, hogy meg vannak-e fizetve a statisztikusok, akkor azt mondom: nem túlzottan — jelenti ki az igazgató. — Egyébként jó ezt a szakmát művelni. Persze, ez olyan dolog, hogy aki kertészkedni szeret, a növények között érzi jól magát, az nem szívesen ülne a helyünkön. Aki kedveli az elmélyült munkát, a számokat, azt, hogy nap mint nap új következtetésekre, felfedezésekre juthat ezekből, annak öröm lenni statisztikusnak. Mi szeretjük a szakmánkat. Dolgozóink kétharmada már több mint tíz esztendeje itt keresi a kenyerét. Ez az adat azért jelez valamit a számok színes világából. Mészáros Zsolt Újra több a kisiparos Átmeneti visszaesés után újra nőtt a kisiparosok szá" ma. Jelenleg összesen 154 ezren dolgoznak, közülük 84 ezren főállásban, 52 ezren munkaviszony rrfellett, 18 ezren pedig a nyugdíjukat egészítik ki a kisipari tevékenységből származó jövedelemmel. Így most az év elejeinél kétezerrel, az áprilisinál azonban hétezer' rel többen dolgoznak magánvállalkozóként. Mint azt a Kisiparosok Országos Szervezetében elmondták, igen nagy azonban a fluktuáció. Januártól május Végéig több mint 18 ezren adták vissza iparengedélyüket. ugyanakkor csaknem húszezren váltottak újat, és magas azoknak a száma is, akik a gyors anyagi gyarapodás reményében megalapozatlanul kezdik tevékenységüket. A sorozatos kudarcok miatt e kisiparosok igen rövid idő múlva visszaadják működési engedélyüket. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja a szolgáltatások színvonalát, hiszen a lakosságnak nyújtott szolgáltatások felét a kisiparosok végzik. Kedvezőtlenül alakul a kisiparosság szakmai ösz- szetétele is: egyre több úgynevezett hagyományos szakmában dolgozó mesterember — mint amilyen a női-férfi méretes szabó, az órás, a fodrász, a cipész, bádogos — adja vissza iparát, és helyettük építőipari tevékenységre, illetőleg személyszállításra és teherfuvarozásra kérnek engedélyeket. Elsősorban a fővárosiban és a nagyobb városokban vállalkoznak szívesen a kisiparosok a kistelepüléseken sorra adják vissza az engedélyeket. Még mindig gondot jelent a túlzott adminisztráció és az adózás körüli bizonytalanság. A munkaviszony mellett kisipart végzőknél a jövedelemösszevonással járó magasabb adó miatt nagy az iparmegszűnések száma. Kábelek Indiába A MKM Balassagyarmati Kábelgyára, az év második felében több mint hétszázötven-mll- lió forint értékű árut termelt. A szabadvezetékek és földkábelek jelei itős része indiai, kina», svédországi és szovjet exportra került. —RT— Kacsák a fenyőfák körül Egy ilyen ügyhöz — feltehetően — sokféleképpen hozzá lehetne „nyúlni”. Az újságíró egyfelől könnyű helyzetben van, mert az emberi magatartások mindig szolgálnak meglepetéssel. Másfelől azonban túllőhet a célon, már ami az indítóokot és annak következményeit illeti. A két hete hozzám érkezett hír ugyanis arról tájékoztatott, hogy a mátramindszenti fatelepen tárolt nagy mennyiségű fe nyőfa sugárzik... S bár kétkedve fogadtam aiz értesülést, kíváncsiságomat nem hagyta szunnyadni, hogy a csernobili katasztrófa után két évvei még mindig előbukkan néhány dilettáns, de kétségtelenül félelemmel teli megnyilvánulás. Mint az a Máit-' ra-Nyugatbükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság említett telepén tett látogatásom során is kiderült. Az első dolgozó, akit megláttam rezzenéstelen arccal magyarázta: — Ügy hallottuk, hogy sugárzik "a fa. Hogy aztán így van-e, vagy sem, nem tudom. Ott van hátul, megnézhetik... Megtekintettük, sőt fényképet is készítettünk a mintegy 2000 köbméter, sokak szerint Szibériából származó fenyőfáról. Egyenes, lecsupaszított rönkökből állt a hatalmas rakás, síépen elkülönítve a többitől. Az esetet némileg bonyolítja, hogy osztrák tulajdonosa niiincs jelen, mivel csak bértárolás céljából szállították ide a szemmel láthatóan gyenge minőségű anyagot. Papírgyártáshoz viszont kiváló, s feltehetően ezzel a szándékkal vásárolta meg a kereskedő. Sok időnk nem volt a meditációra, hiszen megérkezett a telepvezető, Lécz Pál. — Maguk itt nem fényképezhetnek! S különben is kitől kértek engedélyt — „köszöntötte” kicsiny csapatunkat a termetes gazda, meglátván fotós kollégám vállán a gépet. Arroganciája csak néhány perc múlva csillapodott, amikor kiderült, hogy nem „letartóztatni” jöttünk, csak megtudni az igazságot. Elejtett szavaiból annyi kiderült, hogy az osztrák úr — az áru beérkeztekor — cigarettás doboznyi műszerével megmérte a dózist és nem talált kivetni valót a rakásban. Megtudtuk továbbá, hogy nagy tételben vásárol a Szovjetunióból, s mivel egyszerre nem képes feldolgozni, néhány környező országban található fatelepen tárolja a fát. Ebből természetesen jó hasznot húz a gazdaság és az állam is. Miikor a bizonylatokról faggattam, mosolyogva fűzte hozzá, hogy azokat a polgári védelem illetékese már áttanulmányozta. (Mellesleg a NÓGRÁD jelzésére!) Kérdeztem: kitől tudhatnék meg bővebbet a fenyőfa-szállítmányt illetően? — Az igazgató megtiltotta, hogy bárki is nyilatkozzon ez ügyben — fejtegette —, de őt három hétig úgy sem találják a helyén, mert szabadságra utazott. A termelési igazgatóhelyettes viszont olyan e'mber — tette hozzá —, hogy még a miniszterelnöknek i.s bebizonyítaná: a fehér az piros... Mindenesetre furcsa, hogy ennyire „tiszta” ügyet miért nem lehet megvilágítani a dolgozók előtt, nem is beszélve arról, hogy a sugárzó fáról szóló hír lassan bejárja a megyét. A mindszenti italboltban ugyan csak azt hallották, hogy „valami van” a fatelepen, de a híráramlás „törvény- szerűségei” szerint épp ebből szoktak a félreértések kikeveredni. A tanácselnök mindenesetre szükségét látta, hogy megvizsgáltassa a szállítmányt a megfelelő műszerrel rendelkező intézménynél. Az eredmény várható volt: a fenyőt akár meg lehetne enni, azaz a faanyagában ugyanannyi a sugárzás, mint a légkörben bármikor mérhető, teljesen veszélytelen háttérsugárzás. A szemrevételezés alapján is megállapított gyenge minőség oka is hamar kiderült, miután Kiss András, a Növényegészségügy! és . Talajvédelmi Állomás főmérnöke felvilágosított: a szállítmány egy része szúbogár. ral fertőzött, amii alapjában még nem baj. Papíranyagnak így is kiváló, csak a szükséges tárolási feltételeket kell biztosítani, valamint intézkedni kell, hogy a szuvas fát mielőbb feldolgozzák, vagy elszállítsák. Itt a gyorsaságon van a hangsúly. A kósza hírek köziül csak egyet említek. Volt, aki úgy vélte, hogy a fa azért áll a telepen érintetlenül, mert a dolgozók nem mernek a közelébe menni. Márpedig, ha ez bértárolás, ugyan minek is mennének a közelébe... Már csak ezért sem oszthatom Lécz Pál véleményét, miszerint az újság akar pánikot kelteni azzal, hogy „felreppen- ti” a hírt. Az államnak igen is tudnia kell, hogy miilyen szállítmány érkezett az országba, s ha az netán az embereket valamiképpen érinti, őket is kötelességük tájékoztatni. A kemény valutában fizetett bevétel sem lehet olyan csábító, hogy ezt a mellékes körülményt ne forszírozzuk. Már csak azért sem, mert — mint azt a karanténszolgálat jelzéséből megtudtuk — a fával együtt nemcsak szú és sugárzás érkezhet az országba, hanem például cincér, amely óriási pusztításokat okozhat az amúgy is romló állagú erdőinkben. A vizsgálatok tehát tisztázták az ügyet, egyedül a gazdaság egyes vezetőinek hozzáállását nem. Önös érdekeiket, kizárólagosságukat hangoztatják ahelyett, hogy ők kérték volna például a sajtó segítségét a kétségek eloszlatásában. S hogy az aggodalmam nem alaptalan, arra bizonyíték a mátramindszenti tanácselnökkel, . Molnár Gáborral folytatott beszélgetés is. — Már ott tartottunk, hogy falugyűlést hívunk össze — mondja. — Aztán persze, kiderült, hogy a fatelepi munkások körében terjedt a hír, s nem a községben. Felettébb tanulságos, hogy mintának (bevizsgáláshoz!) való anyagot is csak hosszas unszolásra, a polgári védelmi parancsnokságtól kapott írásos levélre adtak. Vámzárolt területről beszéltek, ahelyett hogy ők is segítettek volna... A vámzároltsá'gról persze, nincs papír — mint azt Lécz Páltól megtudtam —, de az meg módfelett érdekes, hogy aszóbeszéd szerint— útközben jónéhány köbméter fenyő tűnt el a rakományból. Vagy ez csak ugyanolyan kacsa, mint a sugárzás? T. Németh László Szívmegfigyelés - telefonon át Angol orvosok tíz napon ’ át a rendes telefonhálózat közvetítésével figyelték meg egy magzat szívverését. A terhesség 34. hetében a leendő anya hasfalára egy kisméretű, elektronikus de- , tektorból és egy hangszóróból álló dobozt helyeztek, s mellé fektették a telefonkagylót. így jutott el a magzat szívverésének hangja a 22 kilométerre lévő kórházba. Ott a szívműködés egy számítógép képernyőjén vált láthatóvá. A leendő anya cukorbeteg volt. s előző terhességének utolsó szakaszában komplikációi támadtak. Amikor a távmegfigyelés során a magzat szívverésében rendellenességet tapasztaltak, az anyát nyomban beszállították a kórházba. s ott egészséges gyermeket hozott a világra. A napi telefonszámla és a figyelőszolgálat költsége még a 6 százalékát sem tette ki annak a napi összegnek, amennyibe az került volna, ha az anya a kórházban fekszik, s ott figyelik magzata szívének működését.
